A napokban kaptam egy felkérést mindenki kedvenc főszerkesztőjétől, hogy látni szeretne az oldalon egy retrocikket, a hajdan szebb korokat is megélt játéktermi világról. Nálam senki se lehetne alkalmasabb erre a feladatra, hiszen hosszú éveken keresztül dolgoztam több ilyen teremben is, ha valaki, akkor én aztán tudom, milyenek voltak ezek az idők. Öveket bekapcsolni, ősidőkre felkészülni!


Aki ismer, az pontosan tudja, milyen régóta vagyok már fanatikus gémer. Sajnálatos módon a szüleim sose álltak anyagilag olyan helyzetben, hogy a koránt sem olcsó hobbimat finanszírozni tudják. Csak akkor sikerült kisírni egy Commodore C64-et, amikor már mindenkinek Amigája vagy PC-je volt. Szóval nem igazán tudtam teljes pompájában élvezni ezt a rekordsebességgel fejlődő, most már teljes értékű iparágnak nevezhető szenvedélyemet. Mindenkinek voltak haverjai, akik ilyen vagy olyan játékgéppel rendelkeztek, hosszú perceken, órákon keresztül kellett utazni ahhoz, hogy mondjuk egy Street Fighter 2-vel tudjak játszani. De mindig volt egy biztos pont, ahova menni lehetett, ha a legújabb és legminőségibb cuccokkal akarta tolni az ember. Akkoriban még elég volt csupán 20Ft pár percnyi élvezethez. De mondjuk nekem, mint megboldogult Mortal Team tagnak ez a pénzérme bőven elég volt ahhoz, hogy végigjátsszam minden idők legjobb Mortálját, a második részt, nem kicsi élvezetet okozva ezzel a hátam mögött tömörülő, 6 éves átlagkorral rendelkező nézőközönségnek. Gyakorlat tette a mestert, volt, hogy a saját szememmel láttam, ahogy egy kis ázsiai, szemüveges kölök egy 20-ast bedobva pörgette ki a Last Resortot, ami minden idők talán legnehezebb felülnézetes, őrületes lövöldéje volt.


Voltak otthoni gépek, az olcsóbb kategóriából, voltak játéktermek közepes felhozatalt produkálva, ott volt a vidámpark őrületesen nagy választékot felhozó terme, ahol legfőképpen flipperezni lehetett. De ott ismerhettem meg az első komolyabb beülhető automatát; ez egy Star Wars játék volt, teljesen egyszerű vonalakból alkotott vektorgrafikával, de maga a beülhetős élmény, a remegő karok és a csodálatos zene annyira magával ragadott, hogy pillanatok alatt ott tudtam hagyni az összes összekuporgatott pénzemet. Mondanom sem kell, hogy eredeti flipperrel játszani hatalmas nagy élmény volt, főleg, mikor évekkel később sikerült felfejleszteni ultramodern, beépített számítógéppel vezérelt színvonalra, amikor a golyós játéknak még saját története is volt. De mindez elhalványulni látszott, mikor megérkezett szerény fővárosunkba a Wizard’s nevezetű üzletlánc.


Ezek a termek rendkívül színvonalasak voltak, hatalmas választékkal, a legújabb és egyben régebbi címekkel. 360 fokban pörgő repülőgép szimulátorral, egyszerre négy, összekötött, kormányos-pedálos automatákkal, amiknek köszönhetően megismerhettük a co-op autózás játékélményét. Végül pedig, de nem utolsó sorban a Wizard’s hozta be először hazánkba a lézerharc fantasztikus élményét, ami pár évvel ezelőtt Barney Stinsonnak köszönhetően jött vissza a köztudatba. Az első munkahelyem egy Wizard’s-ban volt, mégpedig az oktogoni miniteremben. Négy összekötött Sega Rally, Time Crisis 1-2, négy összekötött GTI Club, pár Mortal automata, pár régebbi gép, és persze az elengedhetetlen Virtua Soccer, ami mind közül a legsikeresebb volt. Ez a pár maina bőven elég volt ahhoz, hogy eltartson négy alkalmazottat, nyereséget hozzon, és szinte folyamatos teltházzal üzemeltesse a mi kis világunkat.


Kevés ahhoz fogható játékélményben volt részem, mint amikor három haverral karöltve a suli után beültünk egymás mellé Sega Rallyzni, vagy éppenséggel Nascarozni, vagy egymás mellett káromkodva toltuk a Time Crisist, House of the Deadet, Terminator 2-t, vagy esetleg az őrületes Apache Longbow-t. A nagy, Ferenciek terén lévő Wizard’s olyan különleges hangulattal rendelkezett, ami már elég volt csak egy szimpla látogatáshoz is. Rengeteg hasonló érdeklődésű embert tolta a játékokat, már csak azért érdemes volt benézni, hogy részese lehess a tömeghisztériának, vagy csak azt nézd, ahogy mások brillíroznak a Killer Instinct véget nem érő ultrakombójával, netán  elcsípd, ahogy a zöld ruhás csajszi (Orchid) a mellét megmutatva végzi ki ellenfelét.


Aztán gombamód nőttek ki a földből a bevásárlóközpontok, kezdve a Pólus Centerrel, amikben természetesen olyan hatalmas játéktermeket húztak fel, amik saját étteremmel, kaszinóval, billiárdszalonnal esetleg még bowlingpályával is rendelkeztek, ezzel kinyírva a kisebb vállalkozásokat. Ekkor már felsejlett a jövő, az a jövő, amiben a mai napokban élünk, hiszen ekkor már eléggé gyakoriak voltak az ötvenessel vagy éppenséggel 2x100 forintossal működő automaták. Ekkor döntött a gémerek többsége úgy, hogy ha már megteheti, inkább vesz otthonra egy konzolt vagy egy ütősebb PC-t, hiszen nem ritkán fordult elő, hogy egy komolyabb teremlátogatással az ember elvert tíz-, de akár húszezer forintot is – ha mondjuk evett is valamit.


A bevásárlóközpontos termek még a mai napig megvannak, de évről évre látni lehet, hogy egyre nagyobb teret kaptak a vendéglátós egységek a billiárd és a bowling. Nem vesznek új gépeket, nem fejlesztik, nem tartják karban a régieket, hazánkban egyértelműen hanyatlik ez az iparág. Miközben a játékok melegágyában, Japánban teljes pompájában működnek ezek a termek még úgy is, hogy egy átlag japánnak minimum kettő konzol figyel az otthonában. Ők valahogy nem tudták, vagy egyszerűen csak nem akarták megfosztani magukat ettől az élménytől, mi magyarok pedig - mint szinte mindenben – befordultunk, és a saját otthonunk melegében akarjuk élvezni a játékokat, amik alapvetően közösségnek lettek kitalálva.


Valahol sajnálom azokat a fiatalokat, akik kimaradtak ebből a korszakból és nem kísérhették figyelemmel a játékipar döbbenetes fejlődését. Ők azok, akiknek a grafika a minden, akik soha nem fogják megtapasztalni milyen az igazi játékélmény, amit nem feltétlenül csak a külcsín tesz különlegessé, hanem a mellettünk álló emberek arcáról leolvasható, izgatottsággal vegyített felhőtlen boldogság. Ezt az élményt talán csak a local co-op képes visszaadni, de ott is otthon ülünk, és nem vesz minket körül olyan atmoszféra és hangulat, amit a fényektől szikrázó, hangzavarban tomboló tömeg adhatna meg nekünk.