Gotham City Impostors teszt

Cseppet sem hétköznapi ötlet egy Batman-univerzumban játszódó, multiplayer FPS-t készíteni, a Monolith Productions mégis megcsinálta. A Gotham City Impostors játékmenete és stílusa ugyan tökéletesen nyomon követhető módon vesz kölcsön néhány ötletet a műfajban már bizonyított slágercímektől, viszont ennek ellenére is korrekt játékkal van dolgunk, ami abszolút megéri azt a 15 dollárt, amit elkérnek érte. Oké, lehet, három hónap után ráununk, de addig jól fogunk mulatni, ez garantálható.


A Gotham City Impostors nem különösebben jó játék, nem is néz ki túl jól, alig van benne eredeti ötlet, és a háttértörténet sem valami nagy szám - ami miatt a kamu Batmanek és Jokerek hadakozása nem lesz csúfos kudarc, az a megfelelő platformválasztás. A Gotham City Impostors PC-re, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra is megjelent, azonban digitálisan, letölthető formában érhető el, éppen ezért nem is kérnek el érte 60 dollárt, csak a negyedét, amit az ember még hajlandó rászánni, legfeljebb kétszer kihagyja a szokásos mekis ebédet. A 15 zöldhasúért cserébe pörgős FPS-t kapunk tonnányi testreszabási lehetőséggel, amit ráadásul folyamatosan frissítenek a fejlesztők.


Tegyük fel a milliódolláros kérdést: hogy kerül egy Batman-játékba multi? Nagyon egyszerűen, valójában a Gotham City Impostorsban Batman és Joker egyáltalán nem tűnnek majd fel, hanem a hasonmásaikból akad itt bőven, ők lesznek azok, akik összemérik az erejüket és változatos módon szívatják egymást a házilag barkácsolt jelmezeikben; ők azok, akik közé mi is beállhatunk. Furcsának tűnhet az ötlet, pedig nagyon is van alapja, a DC Comics annak idején tényleg megjelentetett olyan füzeteket, amiben az önjelölt szuperhősök és főgonoszok kapták a főszerepet. A történet szerint Joker bedrogoztatta a jónépet, ami után a derék állampolgárok hirtelen felindulásból az Erő két oldalára álltak, és Batmanként próbáltak békét hozni Gotham utcáira, vagy éppen ellenkezőleg, Jokerként molesztálták az ártatlanokat.


Jó tudni, ha ez a koncepció megfekszi a gyomrod, mert a Batmant a komolysága és az Arkham-játékokban tapasztalt jéghideg hangulata miatt kedveled, a Gotham City Impostorst felejtsd el, mert a játék igazság szerint még jobban rájátszik erre a sztorira. Míg az eredeti képregényekben az imposztorok világa megmaradt valamenyire batmanesnek, itt jóformán csak a kirúzsozott szájak és a kézzel rajzolt denevérábrák emlékeztetnek a népszerű szuperhősre és univerzumára. A Gotham City Impostors lényegesen viccesebben fogja fel ezt a témát, csakúgy sugárzik a blődség az anyagból, ami egyfelől a rajongóknak nem feltétlenül jön majd be, másrészt minden egyetlen okból fakad: a Monolith szinte görcsösen próbálta majmolni a Team Fortresst.


Ezzel persze - mármint magával az utánzással - nincsen alapvetően baj, viszont ezt le kell szögezni, mert úgy érezzük, a fejlesztőket kicsit tévútra vitte ez a koncepció. Ami viszont a Team Fortressben jó volt, az ide is átkerült, és tulajdonképpen pozitívan érezteti a hatását a játékon: a Gotham City Impostors egy lendületes összecsapásokat ígérő FPS, tíz percen belül lefut egy-egy kör belőle, az emberben akkor is egekig tolja az adrenalint, ha éppen csak lefekvés előtt van ideje játszani vele egy keveset. Azt is meg kell jegyezni, hogy maga a humor a helyén van, nem erőltetett, ha nem gondolunk arra, hogy valahol ez egy Batman-játék, biztosan tetszeni fog.


A humor érezteti a jelenlétét a menüben, a zenén és a grafikán is, ahol viszont igazán elemében van, az a játékos által irányított karakter, illetve a szerkesztő, ahol megváltoztathatjuk a külsejét. Ha jót röhögtél azon, hogy Batman az alsónadrágját a feszülős gatyáján kívül hordja, itt garantáltan úgy vihogsz majd, mint a nyolcadikos Robika, aki beszívott az iskola mosdójában. Számtalan kiegészítő közül válogathatsz a karaktered felszerelésekor, atlétába öltöztetheted és törülközőt csavarhatsz rá köpenyként, összefirkált dobozt tehetsz a fejére maszk helyett, változatos frizurákat és sminket állíthatsz össze neki. Természetesen a kiegészítők tárháza folyamatosan bővül, valódi pénzért is vehetünk néhány egyedi darabot - nem túlzás, hogy nincs két ugyanolyan szereplő az aktuális csatatéren.


A külsőségek csak a kezdetet jelentik. Nagyon nem mindegy, hogy milyen testalkatú a szuperhősünk, illetve érdemes azt is megfontolni, milyen fegyvereket, kiegészítőket és spéci képességeket, perköket viszünk magunkkal a csatatérre. A vékonyabb, alacsonyabb karakterek szinte siklanak a pályán, olyan gyorsak, cserébe viszont kevesebb HP-vel néznek bele az ellenfél puskacsövébe, mint a nagydarab karakterek. A fegyvereknél igyekezzünk megtalálni a hozzánk legközelebb álló stílust: természetesen az összes fontosabb fegyvertípus megtalálható itt is, sőt azt is mi lőhetjük be, hogy milyen optikát szerelünk a mordályunkra és milyen festést teszünk rá. A kiegészítők között csúzli és denevérszárnyak is szerepelnek többek között, de a legnagyobb királyság egyértelműen a görkori, amivel nemcsak gyorsabban száguldunk a pályán, de az itt-ott megtalálható ugratók segítségével jókora ugrásokkal kerülhetünk az ellenfelek háta mögé.


A meccsek elején több előre kialakított kaszt közül választhatunk, de az igazi érdekességet természetesen a saját összeállításunk nyújtja majd. Csakúgy, mint az összes többi multiplayer móddal megáldott programban, a játékos folyamatosan gyűjti a tapasztalati pontokat a meccsek során, nem fontos, hogy győztetek-e vagy sem, esetleg volt-e érdemleges találatod, a játék talál majd valamit, amiért kaphatsz XP-t. A szintlépésekért cserébe állandóan jutalomban részesülsz, a játékbeli valutával új felszereléseket oldhatsz fel, plusz az a kis kártya is színesíthető, ami akkor ugrik fel, mikor hátsón durrantottunk valami szerencsétlent a túloldalról. Persze ha van egy kis fölös Microsoft Pontod, azt is elverheted, a kiegészítők feloldását felgyorsíthatod a múlt havi zsebpénzedből.


A Gotham City Impostors tartalmi tekintetben soványkának tűnhet, egy letölthető játékhoz képest azonban bőven elég a rendelkezésre álló három játékmód és öt pálya. Egyrészt a fejlesztők folyamatos frissítést ígérnek (nemrég jelent meg egy ingyenes DLC, amiben a fejlesztések mellett egy új térkép is helyet kapott), másrészt egyébként sem vagyok a teletömött multi híve: felesleges tíz játékmódot összedobálni, ha egyszer legfeljebb kettő-három lesz érdemes arra, hogy játsszunk velük. A három játékmód egyébként nem ígér sok extrát, a Team Deathmatch, a King of the Hill és a Capture the Flag helyi megfelelőiről van szó, amik nonstop akcióval várják a játékosokat - igaz, ehhez a viszonylag kisméretű pályák is asszisztálnak. A meccsek során belvárosi utcákon, egy vegyszergyárban és az Amusement Mile-ban is megfordulhatunk: általában jellemző a térképekre, hogy a nagyobb nyílt csatatereket rengeteg szűk folyosó köti össze, ami végül azt eredményezi, hogy a csapatunk alaposan szétszóródik majd, miközben mindig összefuthatunk egy ellenféllel - igaz, sokszor nem látjuk majd őket, mert hátulról fognak bedarálni. Eleinte káosznak tűnhet a Gotham City Impostors, mi azt mondjuk érdemes adni neki egy második és egy harmadik esélyt is, hogy felvegye az ember a ritmusát.


A Gotham City Impostors alapvetően fogyasztható, nem is nagyon lehet belekötni, egy dolgon viszont durván kikerekedett a szemem, ez pedig a meccskeresés. Bár a fejlesztők előre figyelmeztettek bennünket, szabadkoztak, hogy ezen folyamatosan finomítanak, egy alapvetően multiplayer játéknál szerintem akkor sem jártja, hogy egy-két héttel (!) a megjelenés után még mindig döcögjön a meccskeresés. A játékot alapvetően 12 játékos játszhatja, a leírás szerint legalább négyen kellünk egy menethez, a gyakorlatban viszont a rendszer addig nem indítja el a visszaszámlálást, amíg nem vagyunk legalább nyolcan a lobbiban. Addig jöhet a várakozás, a malmozás, szerencsére el tudjuk ütni az időt a karakterünk babrálásával. Persze okosan lépdeljünk, ne próbáljunk meg kiugorni a lobbiból és vissza, mert a rendszer ilyenkor értethetlen módon leblokkol, egészen addig, míg újra be nem töltjük a játékot. Minderre hab a tortán, hogy a Gotham City Impostors viszonylag sokszor laggol, igaz, általában ez mérsékelt módon tesz be a játékélménynek.


A Gotham City Impostors dobozos játékként még kétszer ennyi pályával is bukta lenne, arcade címként viszont történetesen megállja a helyét. A játékmenet elsőre talán túlzottan gyors lehet, meg kell szokni, utána mindenképpen élvezhető, és ha eltekintünk attól, hogy a Batman-hangulatból semmi nem jön át a játékban, akkor még a körítés is tetszetős lesz, főleg ami a testreszabható karaktereket és az idióta kiegészítőket illeti. A Gotham City Impostors nem kihagyhatatlan darab a letölthető játékok között, de 15 dollárt bőven megér - a mekis kaja egyébként is egészségtelen.