(A cikk kisebb-nagyobb spoilereket tartalmazhat a Mass Effect mindegyik részéből, így a harmadikból is, de a befejezésről nem!)
Hogy miért? Nos, egy ideje számomra nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben a BioWare háza táján.
Mielőtt azonban rátérünk konkrétan a Mass Effectre, beszélnünk kell egy hölgyről. Őt úgy hívják, Jennifer Hepler, és senior writerként, vagyis az egyik legfőbb történetíróként dolgozik a cégnél. Azért kell róla beszélnünk, mert úgy tűnik, ő testesíti meg mindazt, ami probléma a mai BioWare-rel.
Tudjuk, hogy legjobb, leginkább elszánt játékfejlesztő csapatokba csak olyan embereket vesznek fel dolgozni, akiknek abszolút szenvedélyük a videojáték, ezzel kelnek és ezzel fekszenek, ez határozza meg az életüket. A Blizzard esetében például régóta kering a legenda, miszerint még a portás is hatalmas játékrajongó.
Nos, a Hepler körül kialakult botrány egy interjúval kezdődött, ahol a hölgytől azt kérdezték, mit szeret legkevésbé a játékipari munkájában. Találjátok ki, mit válaszolt? Nos, ezt: „Játszani a játékokkal.” Az interjú egy későbbi szakaszában aztán azt ecseteli, hogy be kellene építeni a játékokba egy olyan lehetőséget, amivel el lehet pörgetni a harcokat, hogy csak a történetet tudjuk élvezni, hiszen szerinte sokan vannak, akik nem akarnák „100 órát tölteni egy játékkal, főleg, ha a 100 óra nagy részében olyan dolgokat csinálsz, amit nem is élvezel.” – majd még hozzátette, ez olyan, mintha „a játékok gyakorlatilag bejönnének a nappalidba, és rákényszerítenének, hogy verekedd túl magad a harcokon akkor is, ha te csak a dialógusokat szereted”.
Azt hiszem, ezek alapján tökéletesen érhetővé válik, hogy az egykor hardcore játékairól ismert BioWare legújabb blockbusterében miért van lehetőségünk szinte teljesen kivenni a harcokat a játékmenetből.
Fontos megemlíteni, hogy Hepler nem tűnik kifejezetten jó írónak. Az általa komolynak, felnőttnek, és minden más szerepjátéktól eltérőnek tartott Dragon Age II valószínűleg örökre a BioWare szégyene marad, de tökéletesen megértjük miért sikerült ilyenre, hiszen J. K. Rowling és Stephenie Meyer munkáihoz hasonlította – főleg az utóbbi kétségbeejtő.
Mindezek után pedig pláne megértjük, miért indult ilyen erőteljes hanyatlásnak a Mass Effect
története. Pontosítok: megértjük, miért van az, hogy a reaperek, a galaxis megmentése és a karakterek történetének lezárása helyett lassan egy homoszexuális átverésbe ment át az újgenerációs konzolok egyik legnagyobb címe.
A rajongók jelentős hányadánál végül Hepler egy, a BioWare fórumra írt posztja verte ki a biztosítékot. Ebben hosszasan ecseteli, mennyire keményen dolgozik egy jeleneten, hogy Shepard végül bevallhassa homoszexualitását a legénység előtt, s, hogy valójában a katonai háttér egyáltalán nem teszi kevésbé lehetségessé, hogy a másik nemhez vonzódjon. Hepler a posztban leírja, a Mass Effect 3-ban egy egész fejezet fog arról szólni, hogyan fogadja el a csapat a homoszexuális Shepardöt, és hogy majd a játékosnak kell meggyőznie, és felvilágosítania a legénység azon tagjait, akik előítéletesek ezzel szemben.
Innen a dolog kicsit meredekebbé válik, úgyhogy inkább szó szerint idézném Hepler bejegyzését: „Rengeteg munkát fektettünk ezekbe a jelenetekbe. Erősen ajánlanám mindenkinek, hogy homoszexuális Shepardöt alakítson a Mass Effect 3-ban, de ha nem, akkor sem maradsz ki semmiből, mert alkalmanként véletlenül még a heteró Shepard is látni fog néhány intim homoszexuális együttlétet a Normandy fedélzetén, de ettől függetlenül sokkal élvezetesebb lesz a homoszexuális Sheparddel játszani. Azt hiszem, négy és hat között lesz az egynemű kapcsolati lehetőségek száma, és erősen ösztökélem az animációs csapatot, hogy mindegyiknek adjon egyedi szeretkezési animációkat.”
A homoszexualitás megjelenése egy komoly sci-fiben persze egyáltalán nem probléma, sőt, alapvetően még hitelesebbé, valóságosabbá is teheti a sztorit. De ennyire eltúlozva már érthető sok Mass Effect-fanatikusok felháborodása, akik szerint Hepler a „BioWare rákja, aki mindenbe beleerőlteti a saját ferde fantáziálásait”.
Az írónőt minden létező fronton támadták. Kapott e-maileket, telefonhívásokat, és persze a Twitteren sem hagyták békén. Erre pedig nem a legjobb módon reagált, sem ő, sem pedig Aaryn Flynn, a stúdió vezetője. Utóbbi az egyik twitteres üzenőnek egyszerűen csak azt mondta: „Hagyjuk, te kib*aszott idióta”, míg Hepler azt írta, „a játékosok valószínűleg csak irigyek rá, amiért neki egyszerre lehet vaginája, és állása a játékiparban”.
Azt hiszem egyértelmű, hogy így nem lehet bánni sem a rajongókkal, sem a vásárlókkal, akikből a cég él. Ráadásul mindez egy olyan stúdiótól jött, ahonnan a fejesek rendszeresen elmondják: számít a játékosok véleménye, velük együttműködve, rájuk hallgatva alkotják meg termékeiket.
De még ezek felett is szemet lehetne hunyni, ha a Mass Effect története rendben lenne. De sajnos nem ez a helyzet.
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, nagy Mass Effect- és BioWare-ellenes vagyok, pedig ez nem így van. A Mass Effect megjelenésekor úgy gondoltam, egy álom vált valóra. Ez volt a játékvilág Battlestar Galacticája, egy komoly sci-fi, egy igazi blockbuster. Myko Alto, a Gamekapocs egykori főszerkesztője akkor azt mondta, ilyennek kell lennie egy modern akció-szerepjátéknak, a teszteket író Ca$h pedig az aktuális generáció egyik leginkább meghatározó címének tartja. És ezekkel a véleményekkel nagyjából egyetértek. A Mass Effect egy „game changer” volt.
Azonban mindig is volt egy problémám vele: akadtak hiányosságai, és ezek valamiért nagyon fájtak. Persze, minden játéknak vannak, de jelen esetben valószínűleg azért fájtak ennyire, mert egyébként nagyon szeretem a Mass Effectet.
Ennek ellenére egyszerűen sosem tudtam elmenni amellett, hogy az első rész játékmenete eléggé közepeske. A lövöldözés nem valami kidolgozott, és nem különösebben élvezetes, a makós szenvedés pedig néha még mindig kísért rémálmaimban. S persze a sztori sem stimmelt: végig apró-cseprő dolgokkal vagyunk elfoglalva, miközben a lényegről alig derült ki valami, hogy aztán a végén egy rohadt hologram (vagy mi) mesélje el az egészet. Ez volt az egyik legolcsóbb írói húzás, amit videojátékban valaha megéltem. Kiábrándító.
Úgy tűnik, az írók az apró mellékküldetésekre összpontosítottak, ahelyett, hogy rendesen elkészítették volna a sorozaton átívelő sztoriszálat. Ez különösen igaz a második részben, ahol a fő történetnek abszolút semmi értelme. Valószínűleg soha senki nem fogja tudni
megmagyarázni, miért kellett egy felsőbbrendű gépi fajnak, ami mélységesen lenéz mindenféle organikus lényt, embereket rabolnia, és azok masszájából elkészítenie minden idők legröhelyesebb játékfőellenségét, a hatalmas emberi reapert. Az egész olyan, mintha az írók szándékosan trollkodnának a játékosokkal, mintha meg akarnák tudni, mennyi idiótaságot tudunk elviselni. Kész csoda, hogy nem adtak rá valami baseball sapkát. Szinte lerí, hogy kitaláltak valami sztorit még az elején, a végét pedig gyorsan összecsapták utólag.
S persze a mako helyére megkaptuk az iszonyatos bányászós minijátékot. Tisztán emlékszem, ahogy szkennelgettem a bolygófelszínt, elgondolkodtam az életemen, és azon, mit vétettem, hogy nekem ezt kell csinálnom. Abba is hagytam, nem csoda, hogy a végén a fél legényég különböző látványos módokon elpatkolt.
Hasonló érzés kerülgethet minket a Mass Effect 3 esetében is. Az olcsójános kezdést látva már sokan kételkedni kezdtek, hiszen legalább azt vártuk, hogy Shepard tárgyalását átélhetjük valamilyen formában. De a BioWare íróira mindig lehet számítani, ha további filléres megoldások kellenek: évek óta mindenki azon agyal, miként tudja majd Shepard legyőzni a reapereket, amikor kényelmes módon éppen az invázió közeledtével előkerül egy régi fegyver tervrajza. Micsoda meglepetés! A dolog hasonló ahhoz, amikor 14-15 éves koromban papíros szerepjátékot toltunk, és a mesélő már sehogy sem tudta kihozni a karaktereinket az általa kialakított lehetetlen helyzetből: „… és akkor az asztal alatt ott fénylett a Mindent Megölő Kard…”
De itt még nincs vége, hiszen az utóbbi évek egyik legkérdesebb, és legrejtélyesebb karakterének leleplezése sikerült talán a legolcsóbban mind közül. Gondolom kitaláltátok, hogy
Taliról van szó, akinek az arcát egy mindenki által hozzáférhető, ingyenesen felhasználható fotóról másolták a készítők.
Azt hiszem, talán értitek már, mire gondolok akkor, amikor azt mondom, imádom ezt a játékot, és ezért nagyon fájnak a hibái. De kétségkívül, a rajongók tömegeinek szemében a harmadik rész befejezése a legnagyobb tüske. Ezt persze most nem fogjuk elemezni, hiszen hosszú játékról van szó, így lehet, hogy sokan még nem jutottak a végére, illetve az ME3 teszt alatt már úgyis hosszas viták mentek róla.
Úgy tűnik azonban, a BioWare ismét a gyors, utólag összetákolt megoldáshoz folyamodott, hiszen a fejlesztők saját bevallása szerint a befejezést még az utolsó pillanatokban is alakították. Az eredeti jelenetek nagy részét kidobták, így például az Illusive Mant alakító Martin Sheen hangfelvételeinek időpontját is el kellett tolni augusztusról novemberre.
A felháborodott játékosok mindenesetre gyűjtésbe kezdtek a gyermekeket segítő Child’s Play alapítvány javára, ahova már több, mint 74 ezer dollárt adományoztak, akik a játék befejezésének megváltoztatását kérik a BioWare-től. Egy másik, kérdéses elmeállapotú srác egészen odáig elment, hogy az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi felügyeleténél és egy másik fogyasztóvédelmi szervezetnél is feljelentette a stúdiót, szerinte ugyanis a játék előtt kiadott előzetesek és interjúk félrevezették a vásárlókat.
Közben a BioWare fórumai izzanak, a történettel és annak lezárásával is foglalkozó témába már közel 7 ezer hozzászólás érkezett. Úgy tűnt azonban, hogy Casey Hudson, a Mass Effect rendezője, és a mögötte álló csapat kitart a döntése mellett, és nem változtatnak a befejezésen. Hudson elmondta, ők így látták jónak, ez az ő alkotásuk, és ez így is marad.
De már ez sem biztos.
A legfrissebb hír ugyanis, hogy a hivatalos Facebook-csatornán a BioWare közölte, nagyon komolyan hallgatnak a rajongók visszajelzéseire: „…aktívan és komolyan számításba veszünk minden visszajelzést a játékosoktól, és egyelőre semmit nem zártunk ki. Jelenleg még mindig gyűjtjük és gondolkozunk a beérkezett visszajelzéseken, és még nem döntöttünk azokkal a kérésekkel kapcsolatban, hogy megváltoztassuk a játék befejezését.”
S meg kell jegyezni, akár tetszik a befejezés, akár nem, ez súlyos dolgokat indíthat el. Ha ugyanis a BioWare úgy dönt, hogy készít egy alternatív befejezést a Mass Effect 3-hoz, akkor azt valószínűleg DLC formájában jelentetnék meg. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a jövőben a játékfejlesztők az összecsapott, nem rendesen befejezett játékaikhoz később fizetős formában készítsenek és adjanak ki korrekt lezárást.
Ha pedig ez megtörténik, akkor a Mass Effect nem csak a jelenlegi generáció egyik meghatározó játéka lesz, hanem a következőé is. De sajnos negatív értelemben.