Keiichirō Toyama végre megvalósíthatta álmát. Az első Silent Hill rendezője, és a Siren sorozat egyik alapítóatyja tíz éve dédelgetette játékötletét, mely most valósággá vált, az alkotó elhagyta a Konami sorait, s a Japan Studio családjánál talált új otthonra. Az új szerelem első gyermekeként megszületett Gravity Rush pedig bebizonyíthatott egy fontos dolgot. Igenis létezik még az a szó a játékiparban, hogy egyéniség.
Az asztronauták űrsétái által ihletett Vita exkluzív játék az európai piacokat június 13-án hódítja meg, Kat kalandjaiba viszont a Sony segítségével már most, három héttel a hivatalos premier előtt belemerülhettünk. A távoli jövőben járunk, Hekseville városában. Hősnőnk az ébredés után emlékek után kezd kutatni, nem kell azonban sok idő hozzá, hogy rájöjjön, ő más, mint a többiek. Természetfeletti képességeire, és hihetetlen erejére pedig szükség is van, kiválasztottként a feladata a gonosz erők elleni harc lesz, meg kell menteni az ártatlanokat, s kideríteni, ki vagy mi küldte őt ide, a Földre.
A kaland, az RPG, és az akció stílusok tökéletes összhangot alkotnak. A lebegő meseváros hatalmas és gyönyörű, szabadon járhatunk benne kedvünkre, s beszélgethetünk szinte bárkivel, karakterünk a harcokban tapasztalatot szerez, új technikákat tanul, jelleme erősebb lesz. Attól pedig nem kell félni, hogy a Gravity Rush személyében egy nagyon mély JRPG fogja ellopni a lelkünket, a játék bár erősen japán stílusú, mégis a nyugati igényekre lett szabva, akciódús, izgalmas, drámai és szexi, pont olyan, amilyennek imádni lehet.
Nincs túlbonyolítva a játékmenet, nem leszünk elveszve egy percre se. A soron következő fő-, és mellékküldetéseket, illetve a város fontosabb pontjait a térképen láthatjuk, a gyors megtalálásukról méterszámláló gondoskodik, az új feladatot elvállalva pedig máris kezdetét veszi az akció. A világot sanyargató sötét erők egyre komolyabb seregeket vonultatnak fel ellenünk, a harcok során barátságok születnek, s mennek tönkre, van, hogy csak egy-két ártatlant kell megmentenünk, de az se ritka, hogy lakóház nagyságú óriáspókokat kell visszaküldeni a pokolba. Lazsálásra nincs idő.
Kat legfontosabb képessége, s egyben a játék legnagyobb egyénisége a gravitáció feletti hatalom. Bárhol, s bármikor megfordíthatjuk magunkkal a világot, hősnőnk egy gombnyomásra a levegőbe emelkedik, majd ott ér földet, ahol csak akar. Legyen az vízszintes, vagy függőleges. Természetfeletti erejét a kalandok során pedig keményen ki is kell használnia, ellenségei legyőzése nem egyszerű feladat sosem, de a képesség a városban való gyors közlekedésnél is jó szolgálatot teljesít, gyalogoljanak csak a halandók, mi nem érünk rá ilyenekre. 
A gravitáció feletti hatalom később fejleszthető. Növelhetjük a levegőben eltöltött időt, megtanulhatunk tárgyakat, s embereket lebegtetni magunk mellett, illetve tökéletesíthetjük harci tudásunkat is, egy magasból indított forgótámadás még a legkeményebb ellenfeleket is megremegteti, a kisebbeket meg azonnal ki is végzi. Érdekesség pedig, hogy ha az akció hevében elvesztenénk a térérzékünket, s nem tudnánk hirtelen, hogy merre van a talaj, akkor nem kell mást csinálnunk, mint rápillantani hősnőnk hajára. A szőke tincsekre nem hat ugyanis a gravitáció, az lefelé fog húzni mindig, ezzel segítve visszatérésünket a megfelelő dimenzióba.
A városban kalandozva különböző gyémántokba fogunk botlani. A zöld az életet adja vissza, a kék a gravitáció feletti erő gyors újratöltéséhez szolgál, a lila pedig a karakterfejlesztéshez használható fel, utóbbi a back gomb segítségével bármikor elvégezhető. Tizenhárom jellemvonás tökéletesíthető összesen, lassan de biztosan olyan hős válik Katből, amilyen mindig is lenni akart.
A látvány nem kifejezetten erős, a rajzfilmes cel-shaded grafika gátat szab a vizuális élmények elszabadulása előtt, csúnyának a Gravity Rush viszont nem mondható még így se. A táj kellemes, a város reneszánsz hangulatot árasztó kis utcái magával ragadóak, a főszereplő pedig isteni teremtés, minden szavát csak imádni lehet. De rettenetesen stílusosak lettek az átvezetők is. A játék története 3D hatású képregénykockákon elevenedik meg, a rajzok három szintből állnak, vagy egy közeli, egy középső és egy távoli réteg, s ahogy döntögetjük a Vitát, úgy mozognak azok is, eltérő sebességgel. Az eredmény fantasztikus lett, a legjobb pedig, hogy mindezt az egyes előre megrendezett jeleneteknél is meg tudjuk csinálni, nincs rá sajnos sok lehetőség, de az a kevés is nagyon hangulatos.
A távol-keleti kultúra rajongóinak jó hír, hogy Kat, és a város többi lakója japánul beszél a játékban. A fordításról felirat gondoskodik, a stílustól eltérően pedig nem kell kisregényeket végigolvasni minden egyes társalgás alatt, hőseink tömören és világosan fogalmaznak, nem mellébeszélve. A szinkron remek, s ugyanilyen jók a zenék is. A háttérben folyamatosan szól valami muzsika, a séták alatt az adott városrész stílusának megfelelő nyugodtabb dallamokat hallani, a csatákban pedig igazi zúzás van, hadd pumpáljon az adrenalin.
A Gravity Rush varázslatos játék, üde színfolt az egy kaptafára készülő konzoltöltelékek sűrűjében. Izgalmas, hangulatos, és minőségi kikapcsolódást nyújt, erős japán eredete miatt viszont félő, hogy a méltatlanul elfeledett rétegjátékok sorsára fog jutni, sokan félnek a mangától, és a JRPG-nek tetsző címektől. Tudom. Én is ilyen vagyok. Aki viszont képes levetkőzni az előítéleteit, s esélyt ad Katnek, az biztos lehet benne, hogy nem fog csalódni!
Kapcsolódó cikk
Én mindenesetre nagyon örülök az ilyen egyedi alkotásoknak, bár milliós eladásokat nem biztos, hogy hoz magával (asszem Japánban sem adtak el belöle olyan sokat), de csinosítja a Vita felhozatalát, amire kérem nagy szükség van most.
Amúgy szerintem a cell-shaded grafika nem hátrány, sőt nagyon illik hozzá. A játék megrajzolásánál a Franco-Belgian képregényeket vették alapul, jó néha ilyet is látni a sok foto-realisztikus stílusban készült játék között.
A 10 000Ft körüli kezdőár meg szerintem egyáltalán nem sok ahhoz képest, hogy a játék simán hozza a nagy-konzolos játékélményt.
Úgy értem, hogy nem érdekel sok mindenkit egy Vita teszt, hidegen hagyja az embereket. Mintha egy Wii vagy 3DS tesztet dobnál be erre az oldalra, nincs tábora, akiket megmozgatna a téma.
Telefon kell, handheld nem kell az élethez.
Nem hiszem, hogy az általad vázolt PSP árazással inkább Nokia 1110-at vettél volna Vitával, ez biztos.
Amíg egy egyszerű mobilos játékhoz elég pl. 10 ember, addig ilyen projektnél min. 100 ember kell. Amíg előbbi lehet fél év alatt elkészül, utóbbinak évek kellenek.
Amíg a mobilos cuccokat feltöltöd az adott platform Store-jára, addig itt licenszdíj van, a fejlesztői kit-ek sem éppen olcsók, ráadásul ha dobozosan jön ki, a költségek még nagyobbra nőnek stb.
Magyarul: meg lehetne csinálni ezt a módszert ilyen címeknél is, de mint a Sony, mint az MS, mint a Nintendo inkább a bejárt utat járja és nem mer kockáztatni, mert elképzelhető, hogy az adott játék mégsem olyan népszerű és akkor az ódenáré nagy fejlesztési költségek mellett az eladásokból sem jön vissza semmi és akkor az áron alul eladott konzolokról és a marketingről nem is írtam.
A játék amúgy borzasztóan felkeltette az érdeklődésemet, nem hittem volna, hogy ilyen jó. Amint lemegy az ára, már veszem is. :)
Ez válasz p3ti kérdésére is. Ez valóban nem egy flash game, ezért lenne megkülönböztetett a piacon, egy ilyen áron.
Másik dolog kicsit off..:D Mostanában nagy a Japán hype. A sony meglovagolhatná ezt. Már mindenütt mangába animébe botlik az ember..:D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.