Keiichirō Toyama végre megvalósíthatta álmát. Az első Silent Hill rendezője, és a Siren sorozat egyik alapítóatyja tíz éve dédelgetette játékötletét, mely most valósággá vált, az alkotó elhagyta a Konami sorait, s a Japan Studio családjánál talált új otthonra. Az új szerelem első gyermekeként megszületett Gravity Rush pedig bebizonyíthatott egy fontos dolgot. Igenis létezik még az a szó a játékiparban, hogy egyéniség.


Az asztronauták űrsétái által ihletett Vita exkluzív játék az európai piacokat június 13-án hódítja meg, Kat kalandjaiba viszont a Sony segítségével már most, három héttel a hivatalos premier előtt belemerülhettünk. A távoli jövőben járunk, Hekseville városában. Hősnőnk az ébredés után emlékek után kezd kutatni, nem kell azonban sok idő hozzá, hogy rájöjjön, ő más, mint a többiek. Természetfeletti képességeire, és hihetetlen erejére pedig szükség is van, kiválasztottként a feladata a gonosz erők elleni harc lesz, meg kell menteni az ártatlanokat, s kideríteni, ki vagy mi küldte őt ide, a Földre.


A kaland, az RPG, és az akció stílusok tökéletes összhangot alkotnak. A lebegő meseváros hatalmas és gyönyörű, szabadon járhatunk benne kedvünkre, s beszélgethetünk szinte bárkivel, karakterünk a harcokban tapasztalatot szerez, új technikákat tanul, jelleme erősebb lesz. Attól pedig nem kell félni, hogy a Gravity Rush személyében egy nagyon mély JRPG fogja ellopni a lelkünket, a játék bár erősen japán stílusú, mégis a nyugati igényekre lett szabva, akciódús, izgalmas, drámai és szexi, pont olyan, amilyennek imádni lehet.


Nincs túlbonyolítva a játékmenet, nem leszünk elveszve egy percre se. A soron következő fő-, és mellékküldetéseket, illetve a város fontosabb pontjait a térképen láthatjuk, a gyors megtalálásukról méterszámláló gondoskodik, az új feladatot elvállalva pedig máris kezdetét veszi az akció. A világot sanyargató sötét erők egyre komolyabb seregeket vonultatnak fel ellenünk, a harcok során barátságok születnek, s mennek tönkre, van, hogy csak egy-két ártatlant kell megmentenünk, de az se ritka, hogy lakóház nagyságú óriáspókokat kell visszaküldeni a pokolba. Lazsálásra nincs idő.


Kat legfontosabb képessége, s egyben a játék legnagyobb egyénisége a gravitáció feletti hatalom. Bárhol, s bármikor megfordíthatjuk magunkkal a világot, hősnőnk egy gombnyomásra a levegőbe emelkedik, majd ott ér földet, ahol csak akar. Legyen az vízszintes, vagy függőleges. Természetfeletti erejét a kalandok során pedig keményen ki is kell használnia, ellenségei legyőzése nem egyszerű feladat sosem, de a képesség a városban való gyors közlekedésnél is jó szolgálatot teljesít, gyalogoljanak csak a halandók, mi nem érünk rá ilyenekre. 


A gravitáció feletti hatalom később fejleszthető. Növelhetjük a levegőben eltöltött időt, megtanulhatunk tárgyakat, s embereket lebegtetni magunk mellett, illetve tökéletesíthetjük harci tudásunkat is, egy magasból indított forgótámadás még a legkeményebb ellenfeleket is megremegteti, a kisebbeket meg azonnal ki is végzi. Érdekesség pedig, hogy ha az akció hevében elvesztenénk a térérzékünket, s nem tudnánk hirtelen, hogy merre van a talaj, akkor nem kell mást csinálnunk, mint rápillantani hősnőnk hajára. A szőke tincsekre nem hat ugyanis a gravitáció, az lefelé fog húzni mindig, ezzel segítve visszatérésünket a megfelelő dimenzióba.


A városban kalandozva különböző gyémántokba fogunk botlani. A zöld az életet adja vissza, a kék a gravitáció feletti erő gyors újratöltéséhez szolgál, a lila pedig a karakterfejlesztéshez használható fel, utóbbi a back gomb segítségével bármikor elvégezhető. Tizenhárom jellemvonás tökéletesíthető összesen, lassan de biztosan olyan hős válik Katből, amilyen mindig is lenni akart.


A látvány nem kifejezetten erős, a rajzfilmes cel-shaded grafika gátat szab a vizuális élmények elszabadulása előtt, csúnyának a Gravity Rush viszont nem mondható még így se. A táj kellemes, a város reneszánsz hangulatot árasztó kis utcái magával ragadóak, a főszereplő pedig isteni teremtés, minden szavát csak imádni lehet. De rettenetesen stílusosak lettek az átvezetők is. A játék története 3D hatású képregénykockákon elevenedik meg, a rajzok három szintből állnak, vagy egy közeli, egy középső és egy távoli réteg, s ahogy döntögetjük a Vitát, úgy mozognak azok is, eltérő sebességgel. Az eredmény fantasztikus lett, a legjobb pedig, hogy mindezt az egyes előre megrendezett jeleneteknél is meg tudjuk csinálni, nincs rá sajnos sok lehetőség, de az a kevés is nagyon hangulatos.


A távol-keleti kultúra rajongóinak jó hír, hogy Kat, és a város többi lakója japánul beszél a játékban. A fordításról felirat gondoskodik, a stílustól eltérően pedig nem kell kisregényeket végigolvasni minden egyes társalgás alatt, hőseink tömören és világosan fogalmaznak, nem mellébeszélve. A szinkron remek, s ugyanilyen jók a zenék is. A háttérben folyamatosan szól valami muzsika, a séták alatt az adott városrész stílusának megfelelő nyugodtabb dallamokat hallani, a csatákban pedig igazi zúzás van, hadd pumpáljon az adrenalin.


A Gravity Rush varázslatos játék, üde színfolt az egy kaptafára készülő konzoltöltelékek sűrűjében. Izgalmas, hangulatos, és minőségi kikapcsolódást nyújt, erős japán eredete miatt viszont félő, hogy a méltatlanul elfeledett rétegjátékok sorsára fog jutni, sokan félnek a mangától, és a JRPG-nek tetsző címektől. Tudom. Én is ilyen vagyok. Aki viszont képes levetkőzni az előítéleteit, s esélyt ad Katnek, az biztos lehet benne, hogy nem fog csalódni!