PulzAR teszt

A Playstation Vita legújabb virtuális valóság játéka rendkívül egyszerű ötletre épít. Készen állnak a fegyverek, hogy megvédjenek minket az apokalipszistől, a rakéták kilövéséhez viszont energiára van szükség, melyet jelen helyzet szerint nem könnyű biztosítani. A feladatunk a játékban a kilövőállomás és az energiaforrás összekötése lesz, az áramot a két pont között egy lézerrel továbbíthatjuk, egyszerűnek hangzik mindez, a PulzAR viszont szívesen gondoskodik az ellenkezőjéről.


A környezetünk lesz a játékterünk. A kézikonzol hátoldali kamerája folyamatosan veszi az előttünk lévő világot, üljünk le egy asztalhoz, vagy feküdjünk ki a kertbe, a játék arra építi fel magát, amit mi is látunk. Ha sikerült elhelyezkedni, akkor mehet az akció, le kell raknunk egy virtuális valóság kártyát magunk elé, a pálya középpontját, s egyben a rakétasiló helyét jelöli ez, míg az egyes új tárgyakat a fennmaradó öt kártyával tudjuk majd jelölni. A briefing után el kell kezdenünk lerakosgatni ezeket, a legjobb pedig, hogy ahogy mozgatjuk a Vitát, a világ is úgy mozog vele együtt, rettenetesen látványos, és élvezetes az egész.


A lézert tükrökkel és lencsékkel lehet terelni, a célpontig viszont tucatnyi tereptárgy vár megkerülésre. Kezdetben egy-két elem megold minden problémát, később viszont komoly tervezésre lesz szükség, a felhasználható eszközök darabszáma limitált, ráadásul a pontszám se mindegy. Minden pályán van három csillag, melyek úgy zsebelhetőek be, ha a lézer áthalad rajtuk, a csillagokkal új küldetéseket tehetünk elérhetővé, minél jobbak vagyunk, annál több helyen bizonyíthatunk újra.


Hogy ne tudjunk kényelmesen dolgozni, a játék egy visszaszámlálót is elindít, a lézer útjának megtalálásra alkalmanként így mindössze öt-hét perc áll majd rendelkezésre. Huszonöt pályával számolva ez nettó két-három óra játékidőt biztosan ígér, mely a sok újrakezdés miatt könnyen megduplázódik, nem könnyű teljesíteni, főleg a felsőbb szinteken. S ha az időkorlát nem lenne elég zavaró tényező, akkor jönnek a kisebb kőhullások is. A meteorit megérkezése előtti percekben véletlenszerű sziklabecsapódásoknak lehetünk a szemtanúi, mi nem tehetünk mást ilyenkor, mint reménykedünk, hogy nem valamelyik tükröt vágják tropára.


A PulzAR kivitelezése nem egy nagy durranás, minőségben az olcsóbb mobilos játékokhoz tudnánk hasonlítani. Béna design, gagyi zene, és hamar ellaposodó hangulat jellemzi az egészet, a Vita kamerája ráadásul rettenetesen gyenge, így ha nincs jól megvilágítva a játéktér, akkor sorozatosak lesznek a hibák is. Félhomályban nem látszódnak jól a kártyák, a lerakott elemek villogni és forogni kezdenek, vagy teljesen el is tűnnek, a felhőtlen élményt pedig az egyhangú játékmenet is rombolja. Mindig ugyanaz a feladatunk, csak az akadályok változnak, alig van pár eszköz a kezünkben, a változatosság nagyon hiányzik.


A játék kerek 600 forintért emelhető le a Store virtuális polcairól, ami az átlag Playstation Vita árakat nézve kiemelkedően jó fizetés-érték aránynak számít. Két sör áráért tehát egy egész hétvégére való kikapcsolódást kapunk, ha ki akarjuk maxolni a pontokat, akkor pedig még tovább is elleszünk a PulzAR-ral. Aki szereti a fejtörős minijátékokat, az ne hagyja ki a lehetőséget, csapjon le rá!