Table Top Tanks teszt

Új darabbal bővült a Playstation Vita virtuális valóság sorozata. A Table Top Tanks édes kis harckocsikat ereszt egymásnak a mi otthonunkban, a faladat egyszerű, le kell győznünk az ellenséget, és bezsebelni az elismerést. Komoly dolgokra azonban ne gondoljon senki, a lényeg itt is az, mint minden arcade játékban. Az egyszerűség. És a móka.


A kézikonzol kamerája folyamatosan veszi az előttünk lévő világot, legyünk akár a szobában, akár a suliban, amit látunk, az lesz a harcmező. A játékelemeket az élő képre rögzíti rá a rendszer, megjelennek a tankok, a kis bázisok, a csapdák és a fedezékek, csak le kell tenni néhány virtuális valóság kártyát, s már indul is a csata. A harckocsit a bal analóg kar irányítja, forgatni az ágyút pedig a jobbal lehet, szét kell sorozni a másikat, míg az a darabjaira nem robban.


A kampány tizenöt állomásos kihívássorozatot vonultat fel. Az első néhány forduló gyerekjátéknak tűnik, különböző bábukat kell kilőni, miközben időre körözünk az akadálypályán, később viszont megjelennek az első ellenségek, s kezdetét veszi a keményebb csata is. Kettőt pislogunk, s tucatjával jönnek ellenünk a tankok, van küldetés, amiben őket kell kilőni, s olyan is, ahol kijelölt pontok elérése, s az ellenséges vonalak mögött felállított zászlók megszerzése az elsődleges feladat. Minden küldetés időre megy, kettő-négy-öt percünk van arra, hogy sikerrel járjunk, ha nem jön össze, akkor kezdhetjük elölről.


Természetesen nyomulhatunk barátokkal is, a kampánytól nem fogsz hátast dobni, de a multiplayer már izgalmasabb. Összesen négy játékos eshet egymásnak az élő csatamezőn, van last man standing, capture the flag, és 2v2 játékmód, s mint a single player módban, itt is szerezhetünk extrákat. Célkövetős rakéta, lövésháromszorozó, és mindenféle finomság akad az élelmesebbek horgára, az én kedvencem viszont az airstrike. Csak végig kell húznunk az ujjunkat azon a területen, amit le akarunk bombázni, pár másodperc múlva pedig már jön is a légierő, sok minden nem marad utánuk!


Egy darabig el lehet szórakozni a játékkal, nagyon hosszú időre viszont ne tervezzünk. Az asztalon való háborúzgatás az első pár kör után unalmassá válik, hiába rakunk tereptárgyakat magunk elé, a játék csak akkor észleli őket, ha azt egy külön szerkesztőben megadjuk neki, a küldetésekre alig van idő, a kis gépeket pedig irányítani se könnyű. Mire belerázódnánk a játékba, addigra fel is adjuk, a pályakészítő növelheti egy kicsit a kitartásunkat, de nagy csodákra ő sem képes.


Mire jó mégis a Table Top Tank? Hát egymást szívatni. Többjátékos módra tökéletes választás a játék, a 600 forintos vételár olyan, hogy simán kifizeti bárki, ez pedig mindennél fontosabb. Ha van a baráti társaságban több Vita, akkor a teljes árú játékok úgyis körbejárnak, senki nem fog tízezreket költeni, ha később kölcsönbe is megkaphat valamit. A Table Top Tank viszont filléres kiadás. S mint ilyet, nem szabad kihagyni!