Helyszín: az év embere választás. A két jelölt természetesen Bruce Wayne és Lex Luthor. Gondolom, nem kell hozzá túl nagy logika, hogy rájöjjünk, ki fogja megnyerni. A mindig fess, milliárdos, újgazdag szépfiú éppen, hogy csak belekezdene jól betanult unalmas szövegébe, amikor valami váratlannak éppen nem nevezhető esemény veszi kezdetét. Az örökké jókedvű, mindenki arcára mosolyt csaló Joker gaztettre készül. Csak egy valaki van, aki képes őt megállítani. Vagy mégsem?!
Mindenki tegye szívére a kezét, majd mondja őszinte boci szemekkel vagy éppenséggel haraggal a tekintetében, hogy nem szereti a LEGO játékokat. Ugye milyen nehéz? Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy a LEGO minden formájában zseniális, legyen szó a hagyományos összerakós fajtáról, kifestős kiskönyvről vagy éppenséggel konzoljátékról. Az utóbbi kategóriában olyan sok megjelenést tudhatunk már a hátunk mögött, hogy összeszámolni szinte lehetetlen. A különbség köztük maga az univerzum és a benne rejlő számtalan poén és történetbeli lehetőség. Idáig legalábbis így volt, de most a Batman folytatásába két új elem is költözött: az egyik a nyitott világ, a másik pedig a halandzsázó némafilmeket idéző kommunikációs csatorna értelmes beszédre való váltása, ezeknek köszönhetően magasan kiemelkedik a megszokott színvonalból.
Az idáig legfőképpen csak lineáris gyűjtögetésre épülő játékmenet teljes mértékig megváltozott azzal a puszta ténnyel, hogy a körülöttünk lévő világ kitárult, teljesen szabadon mozoghatunk benne, ennek köszönhetően a felfedeznivalók száma sokszorosára nőt, a gyűjtögetnivaló dolgokról nem is beszélve. Gyakran olyan mennyiségű LEGO darabka lesz az orrunk előtt, hogy nem hiszünk majd a szemünknek. A szétüthető tárgyakról, megvásárolható karakterekről és járművekről nem is beszélve. Illetve még számtalan olyan jópofa, rejtett logikai feladvánnyal is találkozhatunk majd, amiknek a megoldásához vagy egy speciális ruhára, vagy pedig karakterre lesz szükségünk. Persze a korábbi részekben is számtalan ilyen kis rejtett dolog volt, de a nyitott világnak köszönhetően a lehetőségeink száma egyszerűen letaglózó lesz - egyszeri végigjátszásnál olyan 25-30%-nál fogunk járni. Mondanom sem kell, hogy miután végre képbe kerül Superman és az ő repülési képessége - az alatta szóló legendás John Williams dallamokról nem is beszélve - hatalmas szabadságra tehetünk szert; olyan érzésünk lesz mintha egy LEGO sandboxba léptünk volna. Tapasztalja meg mindenki maga, az ötlet szerintem zseniális volt. 
A motyogás szinkronra cserélése ugyancsak remek ötlet, hiszen ennek köszönhetően végre komolyabbra tudták venni a körítést, emiatt valóságosabbnak tűnik a sztori, mindeközben mégis képes volt még mindig vicces maradni, amiről legfőképpen a látvány gondoskodik. Hiszen kevés olyan humoros dolog van, mint egy mély hangon elmélkedő LEGO Batman, aki éppen a világot akarja megmenteni, közben meg egyszerre röhejes és fájdalmasan cuki a külseje. Igaz, a halandzsázó motyogás egyfajta védjegye volt a sorozatnak, és megadta azt a bizonyos aranyos hangulatot, de emiatt sokkal, de sokkal gyerekesebbnek tűnt a játék, mint a mostani Batman. Úgy érzem a sorozat végre szintet lépett, a gyerekkorból elérte a serdülés pattanásoktól feszülő, hormonoktól duzzadó tinikorát. De, mint a tinik általában ez a rész sem lesz mentes a gyermekbetegségektől.
Olyanok, mint az online co-op hiánya. Továbbra is csak lokálban, egy gép előtt lehet tolni, ráadásul ebben is legfőképpen csak akadályozni fogjuk egymást, nem pedig segíteni, hiszen még mindig sebezzük a társunkat, a kamerakezelés pedig még mindig borzalmas. Semmilyen szinten nem lehet beállítani az inverz nézetet, tehát nem elég, hogy sokszor úgy eltéved a kamera, hogy azt sem tudjuk, hol vagyunk, de még a megszokott irányokat is fordítva fogjuk tologatni. A járművek irányítása nehézkes és korlátozott, ahogyan a primitív harcrendszer is sokaknak fog guvadó szemet okozni – bevallom, nekem ezzel nem sok bajom volt. Bugtenger, grafikai és technikai bakik tömkelege …. már megint … még mindig … úgy látszik, ez következő generációig így is fog maradni.
Direkt futottam végig gyorsan a negatívumokon, mivel ezek idáig is megvoltak, maximum csak a hatalmas nyitott világ miatt fogjuk kicsivel bugosabbnak érezni a többi résznél. De az imádnivaló látvány, a fantasztikus filmes zenék, a rengeteg eredeti és megunhatatlan poén miatt ezekkel egyszerűen nem törődik az ember. Csak haladunk előre a történetben, közben pedig gyűjtögetjük a jobbnál jobb játszható karaktereket, járműveket, a gizdábbnál gizdább kütyürucikat, és azon vesszük észre magunkat, hogy már megint semmit nem aludtunk. Be kell ismerni, hogy a LEGO franchise-ban nagyon úgy néz ki nem lehet végzetesen mellélőni. A Batman DC Super Heroes egy piszkosul jó kis játék lett, pont annyi újítással ami miatt friss tud maradni, pont olyan hibákkal, amiket már megszoktunk. Vétek lenne kihagyni, főleg a családos embereknek!
Segíséget szeretnék kérni. A fiam már megőrjít hogy állítsam be neki a játékot úgy hogy ne legyen megosztva a képernyő, mert egyedül szeretne játszani. Van vmilyen beállítás erre? Segítségeteket előre is köszi!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.