Imaginstruments villámteszt

Először kóstol bele a Vita lehetőségeibe a korábban csak Nintendo DS, PSP, iOS és Facebook játékokat készítő Sanuk Games. Az Imaginstruments nem nagy cím, nincsen benne milliós stúdiótechnikát helyettesítő tudás, slágert ezzel nem fogsz összerakni, annyiban viszont különleges, hogy ilyen játékot korábban sosem láttunk még. 


Ha rajongsz az elektronikus zenéért, sokat utazol, és unod már az iPodra töltött trackeket, akkor próbáld ki ezt, repül vele az idő, mire kettőt pislogsz, már hazaértél. Vonaton, buszon, villamoson ülve elkészítheted álmaid DNB, electro, house vagy trance számát, alkotásod először egy 8 bites játék háttérzenéjére fog hasonlítani, de ne csüggedj, egy kis gyakorlással mesteri szintre emelheted az egészet. 


Előre elkészített alapokra kell rákeverni a gondosan válogatott hangokat, egyetlen cél van csak, hogy az eredményt szeressed. A játék két asztalon zajlik párhuzamosan, a főképernyőn hat hangszert szólaltathatunk meg, kick drum, snare drum, hi-hat, cymbal és két keyboard áll rendelkezésünkre, jelenleg egyenként kétféle módban, míg a másodképernyőn manuális effekteket adhatunk hozzá. A két kép között az L és az R gombbal tudunk váltani, a Select pedig a beállításokat hozza elő, ahol egy csúszka segítségével megadhatjuk a kívánt tempót is, 60 és 180 bpm között.


Szerzeményünk az első asztalon fog komoly formát ölteni. Súlyozhatjuk a hangszerek előfordulását és dallamát, az eszköz ikonja fölött található skála mindegyik állomása külön dallamot rejt. Nyolc fokozat közül kell megtalálnunk a nekünk tetsző értékeket, míg a kör, kereszt, négyzet és háromszög gombokkal basszust keverhetünk a szám alá. Ez utóbbit az analóg karokkal lehet torzítani, míg a fel, le, balra és jobbra irányokkal hangeffekteket csalhatunk elő.


Nem merül ki annyiból a munka, hogy megtaláljuk a nekünk tetsző beállításokat, hiszen ki lenne képes egyfolytában ugyanazt a monoton dallamot hallgatni. Ha igazán jót akarunk csinálni, akkor folyamatosan módosítanunk kell minden hangon, eggyé kell válnunk a zenével, érezni a lüktetést, és elkapni azokat a pillanatokat, amikor váltásra kerül a sor. Ehhez pedig nem is kell könnyűzenei szakértőnek lenni, én se vagyok az, a cikk megírásakor komoly gondban is voltam a szakkifejezések használatával, érzem viszont a ritmust, és imádon az elektronikus zenét. S az Imaginstruments élvezetéhez ennyi is elég.


A zenéket elmenteni sajnos nem lehet, így a pillanat varázsának dolgozunk, egy jó fejhallgató viszont erősen ajánlott az élvezethez. A Vita kis hangszórói ugyanis nem elég erősek ahhoz, hogy megfelelő minőségben adják át a dallamokat, na meg a velünk utazók se tolerálják, ha a fülükbe zajongunk. Érdekesség viszont, hogy a játék valószínűleg még közel sincs készen, a hivatalos oldalon, és a különböző blogokban fellelhető screenshotok ugyanis olyan menüket és lehetőségeket is felfednek, amik jelenleg nem érhetőek el. Ha tehát kevesled a játék által felvonultatott tartalmat, akkor ne csüggedj, biztosan lesz még frissítés. Bár közel sem biztos, hogy azt is ingyen kapjuk.


Nem is tudom, hogy játéknak, vagy alkalmazásnak nevezhető-e inkább az Imaginstruments, az viszont biztos, hogy ha néha csak egy fél órára is, de remekül el lehet vele szórakozni. Tipikusan olyan cím, amit a napi ingázásokra terveztek, a legnagyobb eredményem az volt, hogy majdnem kiraktam a Jingle Bells-t, kíváncsi vagyok, hogy mekkora közösség szerveződik köré, és milyen alkotásokat láthatunk majd a YouTube-on. Addig is próbáld ki, fizetni nem kell érte, nem veszíthetsz semmit.