Hotline Miami teszt

  • Írta: zoenn
  • 2013. február 19.
  • hotline miami, pc, teszt
Az erősebb győz, a gyenge veszít. Az élet kegyetlen. Őrültek rohangálnak köztünk nap, mint nap, whiskeyvel leküldött nyugtató, tébolyodott álmok lendítik előre a kart. Koponya reccsen, agyvelő hullik a koszos bérlakás padlójára. Miami, valamikor a ’80-as években.

Lágy szintipop szól az vörös sportkocsi autórádiójából. Florida neonfényei elmosódnak körülöttem. Szívem zaklatottan dobog a torkomban, zihálva veszem a levegőt. Letörlöm a nemrégiben felszippantott kokain utolsó szemcséit az orromról. Lassan gurulok előre, nézem a címeket. Odaértem, komótosan leparkolok a máló vakolatú apartman előtt. Fülledt nyári éjszaka van, a móló felől az óceán sós illatát sodorja felém a szél. Felpattintom a csomagtartót, a fejemre húzom a csirkefejet mintázó maszkot, s magamhoz veszem a baseballütőmet. Megkerülöm a tűzlétra alatti szemétkupacot, az ott békésen horkoló, húgyszagú hobóról tudomást sem veszek. Azt mondták itt lakik a fickó. Kopogás nélkül nyitok be az ajtón, a megtorpant őrszem szájából kiesik a cigaretta. A bagó még földet se ér, de a rohadék feje már szétnyílt a kíméletlen és hatásos ütésem nyomán - gurgulázva esik össze. Két alak ugrik fel meglepetten a szakadt kanapéról, kétségbeesve próbálják magukhoz venni a kártyalapokkal, félig telt poharakkal, elnyomott csikkekkel teli asztalról a lefűrészelt csövű vadászpuskát. Rájuk rúgom az egész hóbelevancot, az egyik felé hajítom az ütőt. Képen találja. Lábbal veszem fel a fegyvert. Töltve van. Két lövés, két holttest. Az egyik mellkason találja a jobboldali szemétládát, a másiknak a búráját robbantom szét. Egyetlen szó sem hangzott el…

Az újdonsült svéd fejlesztőcsapat, a Dennaton Games játéka feszegeti a határokat. A tavaly év végén PC-re megjelent Hotline Miami egy vértől sikamlós kirándulás a 8-bites játékok korszakába. Első ránézésre a Grand Theft Auto sorozat első két része ugrik be róla, de közelebbről szemügyre véve az egyezőség itt véget ér – leszámítva persze az erőszakot. Erőltesd meg kicsit az emlékezetedet, s gondold át mindazt, amit eddig az agresszív játékokról hittél. Szorozd meg 100-zal, és nagyjából képbe kerülsz, hogy milyen produktum a Hotline Miami. Kétségtelenül az elmúlt évek legmarasztalóbb, legintenzívebb pszichedelikus élményét a Jonatan Söderström nevével fémjelezett, s a Game Maker engine-nel megalkotott cím nyújtotta számunkra. Már-már emberfeletti nehézségével - s nem utolsó sorban a 2011-es Drive című film zenéire emlékeztető betétdalaival - maradandó alkotásként vonult be a köztudatba. Áldjuk a sorsunkat, hogy nem siklottunk el mellette! Jött, látott és szinte végigszáguldott a GTA, a Manhunt és a Postal által kitaposott ösvényen, s állva hagyta az álcázott brutalitással kecsegtető mezőnyt. 

Paranoid légkör, klausztrofóbia, a másodperc törtrésze alatt hozott döntések – rengeteg apró dolog színesíti a játékmenet, de kezdjük a történettel. Helyszínünk Miami, valamikor a nyolcvanas években. Tudjátok: neonfény, könyékig feltűrt zakó, makkos cipő és Michael Jackson. Hősünk egy névtelen egyén – lakásába minden este befut egy telefonüzenet, amely a következő helyszínt és a célpont kilétét tartalmazza. Vélhetőleg egy bűnszövetkezet van a háttérben, karakterünk pedig csak szimplán kábítószerfüggő, netán pszichopata – esetleg mindkettő. Mindegy, az áldozatainkat sem kell sajnálni. Rendszerint felkeressük a megadott lakást, ahol helységről helységre járva egyenként intézzük el a rosszfiúkat, változatos eszközökkel. Mindenek előtt egy gumimaszkot húzunk magunkra, amely elrejti a kilétünket, másrészt enyhén befolyásolja a játékmenetet. Folyamatosan nyílnak meg az egy-egy állatfejet ábrázoló maszkok - némelyikkel gyorsabban intézhetjük el közelharcban az ellenséget, egy másikkal pedig nemcsak elkábíthatjuk őket, amikor berúgjuk az ajtót, hanem egyből a másvilágra küldhetjük. A bagolymaszkkal a titkos elemeket találjuk meg könnyebben, míg az Oscar nevű vakondfej egy pillanatra elvakítja az ellenfelet a felkapcsolódó lámpák segítségével, máskor pedig pont a sötétség a legjobb barátunk. Az ilyen extrákra szükség van, elvégre megszámlálhatatlanul sokszor bökünk majd a restart-gombra.

Az eseményeket felülnézetből látjuk, pixeles neo-retrojátékkal van dolgunk, de az anyag perverz báját is ez adja. A WASD-kombinációval irányítjuk hősünket, a célzás az egérrel lehetséges. A támadás egyetlen gombra redukálódik, de külön billentyűt kapott a fegyverváltás és a leütött ellenfelek kivégzése és emberi pajzsként való használata is. Dacára annak, hogy az irányítás egyszerű, a Hotline Miami szinte elképzelhetetlenül nehéz játék. Egyetlen bekapott ütés már halálhoz vezet, egyetlen pályaszakaszon pedig fél tucat ellenfél is vár rád. Nincs kecmec: a megfelelő időzítésen múlik a siker, s azon, hogy te üss előbb. Nem árt egy használható tervvel előállni: még a lépcsőfordulóban ki kell figyelnünk az ellenség mozgását, számát, s ez alapján állíthatjuk fel a taktikánkat. A leghatékonyabb persze egyenként végezni mindenkivel, berombolni a szobába, a hozzánk legközelebb állót kiütni, a felénk mozduló alakot lecsapni, elvenni gyorsan a lőfegyverét, és leteríteni a szoba legtávolabbi sarkából felocsúdó mások kettőt. Hopp, kifogyott a lőszer, dobd el felé az üres mordályt, s míg az elkábul, és a földre rogy, taposd szét a fejét. De vigyázz, a szomszédos szobából már dühös léptek közelednek. Amit az előbb felsoroltunk, az kb. öt másodperc alatt lezajlik – szóval zsigeri reflexekre van szükség, és arra, hogy újra és újra nekiveselkedjünk a pályának.

Persze lehet szidni a játékot a nehézsége miatt, de mi mégsem tesszük. Nosza, játszani akarod az őrültet, szenvedj meg érte, mint hajdanán, amikor még hírből sem ismerték a visszatöltődő életerőt. Rögtönözz, ahogy tudsz, hiszen ahány újrakezdés, annyiféle dinamikus, véletlenszerű esemény. A retro-küllem ellenére húsbavágóan realisztikus próbálkozással van dolgunk, senki nem fogja hagyni, hogy csak úgy végigsétálj és módszeresen kinyírj mindenkit. Itt kamatostul visszakapod a rossz szándékot: hulládat majd egy csöves találja meg egy patkányoktól hemzsegő sikátorban, kizsebel, majd hívja a 911-et, a rendőrség pedig képtelen lesz azonosítani a tetemedet. Védd meg magad egyetlen késsel a fürdőszobába szorulva, a gengszterek nem ismernek kegyelmet. A repertoár változatos: a baseballütőtől kezdve, a sörétes puskán át, egészen az automata csúzlikig minden helyet kapott a játékban. Magadnak kell rájönnöd, hogy miként használod fel a lehetőségeket és hogyan juss el az emelet végét jelentő ellenőrzőpontig. Még több és még több kell, hihetetlen, ahogy a játék folyamatosan felspanol a kegyetlen és ösztönös harcra.

A sikerhez vezető út hosszú: bevérzett szem és izzadt tenyér a jutalmad, míg fel nem fedezed – sokszor véletlenül – a gyorsaság, rugalmasság, találékonyság és brutalitás együtthatóját. Kezdetben szenvedni fogsz, a pokolba kívánod az egészet, ám a tudatmódosító szerek hatásaira emlékeztető, már-már elmebeteg lázálomtól mégsem hagyod magad elszakadni. S milyen jól döntesz! Hosszú idő után – ami lehet pár óra, vagy pár nap – mégis belejössz az egészbe, reakcióidőd javul, ráérzel az ízére, felveszed a tempót, az ütések betalálnak, iszonyatosan felpörögsz. Ha valaki ilyenkor nyit be a szobádba egy sajnálatra méltó, nem egészséges mosolyú emberrel találkozik, aki motyog maga elé, félszavakkal operál és izzad, mint a ló. De hagyjuk meg a kívülállókat tudatlannak. S innentől már hajthatsz az achievementekre és rejtett üzenetek felfedezésére is; pontszámokkal maximum a haveroknak dicsekedhetsz szóban, mivel jelenleg nincs online ranglista.

Alighanem a Hotline Miami legeredetibb része a grafika. Ha nem is technológiai részét tekintve – mert az 20 évvel korábban lemaradt –, hanem a stílusában. A lepukkant épületbelsők, a csicsás színgazdagság, a villódzás lassan az agyadba ivódik, és nem ereszt. A menü felépítése, s a szöveges átvezetők mind-mind egy letűnt, de korántsem elhalványult kor emlékeit idézik, a rengeteg vér pedig a hab a tortán. Mindenre a koronát a fantasztikus betétzenék teszik fel - az elektronikus műfaj nagyjainak köszönhetően a jó értelemben vett elborultság, energia és melankólia együttese uralkodik el az egész játékon. Eirik Suhrke, M.O.O.N., Coconuts, Jasper Byrne, Perturbator, Scattle, El Huervo, Elliott Berlin és Sun Araw – köszönjük nektek ezeket a felejthetetlen perceket. Ha fogékony vagy a minimalista stílusra és a szintipopra, s mindenhez hozzáadod a játék minden aspektusát, egy igazán halálos koktél lesz a jutalmad. Csoda, hogy nem büntetik.

A Hotline Miami erőszakos és ártalmas – legalábbis első ránézésre. Mégis függővé tesz, amint ráérzel az ízére. A drogokkal ellentétben itt az első adag lesz igazán kellemetlen, s ahogy hozzászoksz, úgy okoz majd eufóriát. A játék egy 8-bites utazás a pszichopata gyilkosok agyának legmélyebb bugyraiba – a művészeti stílus és az őrült téma tényleg olyan,  amit még nem láttál ezelőtt. Könnyen eszeveszetté válhatsz, dühönghetsz, de szerinted a valóságban is olyan simán menne betörni egy bűnözőkkel teli bérházba? A Dennaton tíz dollárért kitolta a jó ízlés határait, de visszahozta a köztudatba a percíz felülnézetes akciót, amely fáj és gyönyörködtet is egyben. Pillanatok alatt előhozza belőled a fenevadat, de csak akkor, ha elkap a gépszíj. Lehet, hogy amint kilépsz a játékból egy új ember leszel, de az anyád onnantól már nem lesz büszke rád.

25.
csongor1996
Remek játék, bár nekem az AI kissé fura volt... Vértócsában fekvő hullák a folyosón, az őr meg csak nyugisan megy tovább. Oké hogy így se könnyű, de azért elég furán néz ki.
23.
hege
Nagyon király cikk! Le a kalappal. Nekem is ez hozta meg a kedvem a játékhoz. Valami eszméletlen hangulata van, ami szerintem legnagyobb részben a zenének köszönhető. Most is azt hallgatom miközben gépelek. Nem tudom, de nekem egyből Tarantino ugrott be így első bekkre, a játék pár pillanata alapján, bár az alapkoncepció távol áll tőle. Bár kitudja.

Még egy remek mű és látszik, hogy az indie játékoké a jövő lásd, ezt vagy a Slender-t, de én még a Journey-t is ide sorolom. Ajánlom mindenkinek!
22.
reptile110
nem tudja valaki miért van az,hogy elindítom, kiírja ,hogy hotline miami a képernyőre és azután nem indul el? :o
21.
DON GONDOCS
#19: Ez igaz régen. régen azon múlt egy játék sikere hogy mennyire bírt egyedi környezetet alkotni Shadow Warrior, Blood, Hexen ezért hiányolom a mostani játékok töbségében a kreativitást. Mindegyik akció, szerep. stratégia játék (színhelye) egy kaptafára épül. Neagyisten hogy egy sci-fi egy másik bolygón játszódjon, vagy egy fantasyban legyenek más dimenziók.
15.
Scoo
Nagyszerű cikk! A játékot is nagyon imádom, tényleg elég nehéz, de pont az adja a sava borsát. Igaz nem játszok vele hosszútávon csak rövid ideig, mivel elégé intenzív és örülök ha megcsinálom az adott chaptert. Utána pihenni kell kicsit :)
Kegyetlen, véres, hangulatos, nehéz és igazi retro. Még még, jöhetnek az ilyen játékok is! Van rá igény.
Mellékesen egyébként mostanában a Rayman Origins-el is játszom. A másik véglet, de az is a régi korokat idézni fel számomra (A Sega megadrive és a SNES hőskorát).
14.
Csabb
Naná, hogy skandinávok követik el az ilyen borult cuccokat
13.
Yanez
#12: Yeah!Vita-ra nekem épp megfelel :)
12.
zoenn
Tavasszal jön PS3-ra és PS Vitára is. http://www.youtube.com/watch?v=VPHyMmXldjU&feature=player_embedded
11.
Sischo
Hát először is, zseniális a cikk, nagyon meghozta a kedvem a játékhoz. Korábban nem hallottam róla, de most letöltöttem és iszonyatosan király. Nagyon szeretem az olyan játékokat, ahol vért kell izzadni, és ez tényleg ilyen. Ninja Gaidenben éreztem magam utoljára ekkora királynak mikor megöltem egy tucat ellenfelet. Még csak ugyan a 8. fejezetnél tartok, de eddig tökéletes. A cikkhez pedig nincs mit hozzáfűzni , mindent elmond.
10.
Simonus18
Hogy hogy még csak most van teszt erről? :D Fasza gém nagyon, minden szempontból.
9.
Shannaro
Ez a cikk visszaröpített az első game-es emlékeimhez. Ilyen játék több is jöhetne, ami a realitásával új gondolkodásmódot kényszerít a fejedbe. Elvégre egy mezei gamer nem biztos, hogy képes megbirkózni egy olyan játékkal, ahol az győz, akinek gyorsabban vág az esze. Hasonló játékok kellenének, nem olyanok, ahol elrambózol egy tucat fegyveres közt, és pár karcolással megúszod.
8.
Cuppak
Megvettem nemrég, nagyon fasza játék, mindekinek ajánlani tudom!
7.
Yanez
Hát ez jó!Egyszer majd biztos nekiesek.Ennek a játéknak a sikere után, még a végén divatba jönnek az ilyen retro gammák :)
És készülj fel, hogy néhány vérpistike felháborodhat, hogy ez miért kapott ennyit, a DS3 pedig amannyit.Nem csodálkoznék rajtuk, hiszen nem mindenki tudja mi a retro.
A cikk pedig zseniális lett!
6.
DON GONDOCS
#5: Igen ez így jobban hangzik.
5.
br1Koo
#3: Mert valami amiatt nehléz, mert bugos a játék és irreálisan csal, valami meg azért, mert a játékmenet megköveteli a fokozott figyelmet és a pontosságot.
4.
DON GONDOCS
#3: Gondolom mert szemelőtt tartják hogy a játék opcionálisan nehéz vagy csak az irreálisan "akadályok" nehezítik a játékot. ala Dark Souls
3.
vuliem
Jó teszt lett, de azt hadd kérdezzem már meg, hogy mi alapján dől el egy "embertelenül nehéz" játékról, hogy a nehézségi szintje pozitívum vagy negatívum? Egyik játéknál a brutális nehézség a negatívok listáját erősíti, máshol meg a pozitívat? O.o Miért?
2.
DON GONDOCS
Hogy imádtam régen az ilyen játékokat
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...