1942-t írunk. A tengelyhatalmak csaknem egész Európát megszállták, így a nyersanyagok és az élelmiszerszállítási-útvonalak működése szinte teljesen megbénult. A nácik és a szövetségesek Szuezi-csatornáért vívott harcai így szó szerint élet-halál kérdést jelentenek az Egyesült Királyságnak, hogy fenntartsák a mindennapi szükségletet jelentő cikkek áramlását. Az ingaként előre-hátra kerülő frontvonalak Tobruk településénél találkoznak, melynek megerősítésére harmincötezer katonát vezényeltek a szövetséges erők. Az egyetlen feladat: tartani a várost.
Itt lép a képbe Karl Fairburne, a német–amerikai OSS tiszt és mesterlövész, aki éppen M1 Garand félautomata puskájának karbantartását végezte végtelen nyugalmában, miközben a falakon túl már kezdetét vette az elkerülhetetlen ostrom. Robbanások törmeléke pattogott a falakon, légvédelmi sziréna vijjogása hasított keresztül kíméletlen hangerejével a szálló mocsokkal, testrészekkel és lökéshullámokkal felkavart afrikai forróságon. Egy futár levegőért kapkodva hírt hozott a parancsnoktól: orvlövészek jelentek meg a hadszíntéren. Fairburne felkapta munkaeszközét, majd az épület kijáratához sietett. Térdre ereszkedett a barikád mögött, és vállához emelte az M1-est. A tiszt tapasztalt, tudta mit és hol kell keresnie. A fegyvere távcsövén keresztül pásztázta a harcteret, ahol kisvártatva megpillantott egy felderítőt. Az idegen katona binokulárisának mozgása hasonló típusú szakértelemre engedett következtetni, mint amivel ő maga rendelkezik, ahogyan a magasrangú célpontok után kutatva távolból fürkészte a települést. Fairburne légzése szabályossá lassult, tüdeje és szíve óramű pontossággal összehangolt gépezetként kapcsolt gyilkolás üzemmódba, és az utolsó számítások végigpörögtek a fejében. Töltény-esés becslés, légmozgási korrekció, célmozgás kompenzáció, lőtávolság felmérése, szervhelyzet analízis... Kész.
A tüdejében álló levegő csendesen áramlott ki a férfi orrán, és az izmai testét szoborrá merevítették. A náci felderítő ebben a pillanatban szúrta ki az amerikai tiszt puskájának felé meredő torkolatát, amitől megfagyott benne a vér is. Tudta, hogy már késő. A másodperc tört részéig farkasszemet néző ellenségek szövetségi oldalán álló lövésze meghúzta a ravaszt. Az elsütőszerkezet mechanikája elengedte a nyomatékot, melytől a kakas rácsapott az ütőszegre, és a hüvelyben berobbanó puskapor útjára indította a 7.8 mm-es Springfield lövedéket. A 853 m/s sebességgel haladó 9.8 grammos bronzköpenyes ólomtöltény körül mintha megfagyott volna a világ, ahogy a hangsebesség két és félszeresével hasította át a légkört.
Az emberi elmének átlagosan 251 milliszekundum szükséges ahhoz, hogy felfogjon egy érzékszerveiből érkező ingert, így a torkolattüzet észlelő célpontnak hozzávetőlegesen három ezredmásodperce maradt arra, hogy tudomásul vegye a rövid fényjelenséget, mielőtt a lövedék végül elérte a forróságtól gyöngyöző homlokát. A szuperszonikus fémdarab könnyedén átszakította a bőrt, és a csontot, majd miután számottevő lassítás nélkül belépett a katona koponyaűrjébe, a kialakuló hatalmas nyomástól és az idegszövet ellenállásától lassan fékeződni kezdett. A fejet ért iszonyatos belső erő hatására a szemgolyók több centire kidülledtek a gödrükből, és az agy szinte folyékonnyá vált, ahogy utat engedett az áthaladó idegen testnek. A vérrel és csonttörmelékkel keveredett velőállomány a golyóval együtt torlódni kezdett a tarkó felé, majd ott szétvetette a fej teljes hátsó részét, és szétszóródott a perzselő homokban.
Kissé túl realisztikusra sikerült a történet, igaz? Nos, pedig körülbelül valami ilyesféle látványvilágra kell számítani, mikor nekiveselkedünk a Rebellion-féle orvlövész szimulátor harmadik tagjának. Az ezúttal is Asura motoron futó Sniper Elite-széria legújabb, Afrikában játszódó taktikai shootere ugyanis az új anatómiai modelleknek köszönhetően még brutálisabb, véresebb és cafatosabb, mint elődje. A hatásvadász lövedékkövetés, melyért a továbbfejlesztett - ezúttal járművek motorján is működő - röntgen kill cam felelős, hangsúlyos elemét képezi a címnek, ami némileg talán a többi tartalom rovására is ment. De csak szép sorjában.
A Sniper Elite III legnagyobb részét kitevő kampány a kis bevezető történetben említett módon veszi kezdetét akár egyedül, akár steames barátunkkal vágunk bele, ez alkalommal ugyanis kooperatív módban is göngyölíthetjük a sztorit. Ha viszont inkább magányosan játszanánk, akkor sem leszünk teljesen egyedül. Van tudniillik egy NPC felderítő társunk, aki több alkalommal elkísér bennünket és megjelöli nekünk az előttünk található ellenségek egy részét. Magát a cselekményt semmiképpen nem sorolnám a cím erősségei közé. A sztereotípiákat és kliséket erősen meglovagoló szuperfegyver utáni hajszánk nem fog neves díjakat kiérdemelni, és a főhősünk személyisége sem hagyott mély, sőt, inkább semmilyen emlékezetes nyomot a szinkronszínész reszelős, mély hangján kívül. De lássuk be, nem ez lesz az elsődleges szempont a náci herelerobbantó távgyilkos játékmenetünk során.
A területek, amiken bevetésre kerülünk, sokkal nagyobbak és nyíltabbak, mint az elődben. Most is van csendes és veszélyes, nappali és éjszakai küldetés is, így bőségesen akad lehetőség minden terepen kipróbálni célbalövő képességeinket. Ha pedig megtetszik egy adott misszió, akármikor kiválaszthatjuk és újrajátszhatjuk azt a menüből. A pályák maguk lehetőségeiket tekintve ezúttal sokkal kevésbé lineárisak, mint a berlini csata alatt zajló V2-ben, így lényegesen több módunk van megtervezni és kivitelezni a fondorlatos terveinket a feladataink teljesítésére. A stratégiai helyezkedésben segít, hogy a térképen található akadályok egy része átugorható, míg mások megmászhatóak, az aktív fedezékek viszont eltűntek, helyette elég, ha odaállunk egy tereptárgy mellé, és takarásban maradunk. Főhősünk a célzás, vagy a távcső használatának pillanatában pedig magától kidugja a fejét így szerencsére nincs szükség mozgolódásra sem, hogy kilássunk.
A missziónként visszatérő állandó mellékküldetések ez alkalommal is bekerültek a játékba. A borospalackok kilövését, és az aranyrudak felnyalábolását ezúttal viszont orvlövész-fészkek kipucolása, nagy távolságú célpontok kilövése, háborús naplórészletek felfedezése és kártyák összegyűjtése helyettesíti. A gyilkolási eszköztárunkban most is szerepel a közelharci hatástalanítás, amivel azonnal és csendesen megszabadulhatunk az útonállóktól. Ezt amúgy a játék több ízben mellékes feladatként kínálja, így bizonyos számú torokvágás/koponyán döfés/nyaktörés után megkapjuk a munka elvégzéséért járó extra XP-t. Ellenségekből van ugyan bőven, de az őrjárataik nagyon könnyen kiszámíthatóak, ami néha kissé túlzottan leegyszerűsíti a dolgunkat. Ezt csak tetézik Fairburne saját magának tett különös megjegyzései, melyek mintegy hangos gondolkodásként segítik emlékezni, hogy miként is kéne viselkednie az adott helyzetben.
A többi, korábbról már ismert taktikai eszköz a távcsöves jelölés, a kavicsdobás és - mivel hangtompító ezúttal sincs - a lövés hangjait elfedhetjük munkagépek, vagy hangos eszközök közelében. Ez mondjuk néhol annyira lenullázza a kihívást, hogy rögtön a második misszióban a legkeményebb nehézségen durván a fél pályát legyalultam egy helyből, és még csak nem is kezdtek keresni. Az egyik katona csak ücsörgött, békésen bámulva a tábortüzet a sivatag közepén álló bázison, miközben százméteres körzetben másodpercek leforgása alatt több agy lett körülötte a földön, mint homok. Szerencsétlen nem is nézett semmi másra, amíg egy töltény át nem konfigurálta a látóidegeit és tokkal-vonóval ki nem fordította a bal szemét a tarkóján.
Hasznos eszköztárunk a fő fegyverünk mellett négy slotot biztosít a kütyüinknek, ami mellett minden alkalommal magunkkal viszünk egy pisztolyt, és egy gépkarabélyt. Az egyes küldetések, alkalmi bevetések, vagy multiplayer játékok előtt mindezeket szabadon kiválogathatjuk a nekünk tetsző összetétel szerint. Fegyverből nincs sokféle, de mesterlövész puskáink alaposan személyre szabhatóak. A jobb felszerelésért azonban feladatok teljesítésén, és tapasztalat gyűjtésén keresztül kell megdolgozni. További kellékként választható M24-es gránát, páncéltörő lövedék, ember, gyalogság és jármű elleni akna, sebtapasz és elsősegély csomag, de még dinamit is. Ez utóbbi nagyszerűen használható időzített bombaként a pályán az újonnan arzenálunkba került tűzkővel, ami szigorúan kiszámolt, pontosan húsz másodpercig égő füstölő csomagocskákat hagy az elhelyezés helyszínén. Az intelligens gyújtós azt is tudja mikor van mellette robbanószerkezet és előrelátóan értesít minket a hátralevő időről a detonációig a HUD jobb sarkában. A felszerelésünket a játék során egy tárcsás menüből érhetjük el, ami jócskán felgyorsítja a kiválasztást és áttekinthetővé teszi az amúgy elég visszafogott méretű inventory-t.
A kampány mellett egyedül, vagy barátainkkal is játszható játékmódként ismét visszatér a kihívás, ahol hullámokban érkező ellenfelekkel kell rövid úton elbánnunk. Természetesen van többjátékos mód is, amit - bár sok kritikus camper szimulátornak titulál -, szerintem egészen nagyszerűen sikerült. Választhatunk a deathmatch, és a team deathmatch értelemszerű alapfelállása mellett distance king és team distance king játékstílusokból, melyeknek csupán annyiban különbözik a célja, hogy azért kapjuk az XP-t, ha lövéseinket a lehető legtávolabbról adjuk le, amennyiszer csak tudjuk. Az ötödik opció a no cross. Itt az lesz a csavar, hogy egyáltalán nincs lehetőség közelharcra. Az eredményeink játékmódtól függetlenül folyamatosan gyűlnek, Battlefield-hangulatú azonnali kitüntetések, elérhetővé váló tárgyakról szóló értesítések és rangemelkedés formájában.
A ballisztikus realizmus ismét üdítően hat a fizikai valósághűséget keresők számára. Vizuális szempontból a cím teljesen naprakész, könnyedén skálázható alacsony teljesítményigény és remek minőség között, így gyakorlatilag bárki tudja futtatni; az Asura engine simán megbirkózik a feladatokkal. Hatalmas fícsör, hogy a fegyvertávcsövek becsillanása elárulja, hol az ellenség, de legalább ekkora csalódás, mikor a tereptárgyak villognak a képernyőn, ahogy elnézünk mellettük. Emellett néha a FOV is úgy marad, miután kilépünk a zoom módból, ami elég idegesítő bug. A hangok jó minőségűek, változatosak és segítik az átélést, de a zene kissé középszerű.
Mindent összevetve a Rebellion legfrissebb termése egészen jó lett. A fejlesztők láthatóan tanultak a V2 erősségeiből, és jobbára figyelembe vették annak hiányosságait is. Így megszülethetett egy nagyszerű és izgalmas folytatás, amiben nem kellett csalódnunk, bár az apró hibák kiköszörülésére egy foltozást már most elbírna. A játék és az online kapcsolat stabil, klassz képregényszerű tutorialok segítik a hozzászokást az amúgy sem bonyolult mechanikákhoz. A kezelőfelület is egyszerű, áttekinthető, és - bár menüből akárhol menthetünk -, nincs quick save funkció. Az ALT-TAB billentyűkombináció pedig nem volt használható a teszteléshez használt Windows 8.1 alatt.
Ha valakinek megtetszett a mesterlövész-szimulátor műfaj, a Sniper Elite III kétség kívül az egyik legjobb választás. Jelenleg - kerekítve - 40 euróba kerül, és máris elérhető hozzá egy season pass, három fegyvereket és ruházatot tartalmazó DLC, emellett pedig ismét visszatér Hitler kiiktatása is egy letölthető tartalom keretein belül. A játék világszerte június 27-én jelent meg, futtatáshoz legalább kétmagos proci, 2 GB RAM, és 256 MB VRAM kell, a telepítés pedig 18 GB helyet kíván. Remélem nektek is tetszeni fog!