Sherlock Holmes: Crimes & Punishments teszt

A Frogwares nevű ukrán fejlesztőcsapat tizennégy évvel ezelőtt alakult, azóta pedig megállás nélkül ontják magukból a kalandjátékokat, főleg az olyanokat, amelyek Sherlock Holmesról szólnak. De tényleg: ha nem számoljuk a kézikonzolos és mobilos próbálkozásokat, a Crimes & Punishments akkor is a hetedik Sherlock Holmes-feldolgozásuk, igaz, az eddigi fejlesztéseik nem is voltak mestermunkák. Kitartásból viszont így is jeles jár a srácoknak, és most már kijelenthetjük, hogy “megérkeztek”, a Crimes & Punishments ugyanis a legjobb Sherlock Holmes-adaptáció. Az új rész minden hibája ellenére szórakoztató, izgalmas, és végre egy kis szabadságot és valódi döntési lehetőséget ad a játékos kezébe.

Már a megjelenés előtt is éreztem, hogy nem a Crimes & Punishments lesz a legjobb kalandjáték a világon, viszont az elmúlt évek terméséből mindenképpen ez volt az egyik legérdekesebb. A Frogwares ugyanis újítani próbált, méghozzá úgy, hogy a változtatások tökéletesen passzoljanak a Sherlock Holmes-történetek szellemiségéhez. Bűnesetekben fogsz nyomozni, ez talán nem meglepő, az újdonság a “hogyannál” jön be: nem elég összegyűjteni a bizonyítékokat és beszélgetni a tanúkkal, itt a rendelkezésre infók és mozaikok alapján neked kell kiokoskodni, hogy mi hogyan történhetett, a gyanúsítottak közül ki lehetett a bűnös, volt-e cinkostársa, sőt arra is lesz lehetőséged, hogy megpróbáld megérteni, miért tették azt, amit tettek…

A nyomozás úgy indul, hogy Watsonnal kimentek a terepre, és körbejárjátok a bűntény helyszínét. Közben mindent megvizsgáltok, amit lehet, elteszitek, ami bizonyítékul szolgálhat, és kikérdezitek a tanúkat. Sherlock persze nem átlagos nyomozó, rendkívüli megfigyelő, így olyan részleteket is észrevesz mind a környezetében, mind az embereken, amit mások nem. A legjobb, hogy ezeket a képességeit is neked kell kamatoztatnod: akárcsak a Batman-játékok detektív módjában, itt is kiszúrhatod az alig látszó foltokat és hajszálakat, az emberekkel való beszélgetés közben pedig olyan jeleket kereshetsz az arcukon és az öltözetükön, ami árulkodhat a viselkedésükről vagy a hátterükről.

És itt még nincs vége, a kezdeti vizsgálódás után egy sor feladat vár még rád. El kell menni a rendőrségre, ki kell hallgatni a gyanúsítottakat, megvizsgálni a hullákat a boncasztalon, otthon pedig fel kell túrni az újságarchívumot és a lexikonokat, hátha találunk releváns információkat az ügyünkkel kapcsolatban. Mindezt egy sor minijáték keretében, és ne is lepődj meg, a Crimes & Punishmentsben sok ilyen lesz! Ezek persze nem nehezek, kapunk zárfeltörős feladványokat, egy csomó logikai fejtörőt, máskor mi irányíthatjuk Sherlock kutyáját, Tobyt szaglászás közben. Vegyszerekkel kísérletezhetünk, modellezhetjük a történéseket, és persze lecsaphatjuk a labdát, amikor valaki hazudik: a korábbi infók alapján azonnal replikázhatunk is neki.

A Crimes & Punishments áramvonalas játék. Ezek a minijátékok nem igazán nehezek, ha rontasz, újra próbálkozhatsz, a bizonyítékok összegyűjtése és a vallatás sem okoz valódi problémát, sőt a pixelvadászatot és a hosszú, felesleges párbeszédeket is elfelejthetjük. A Frogwares láthatóan arra ment rá, hogy a nyomozás első része minél dinamikusabb legyen, ne fárasszuk magunkat feleslegesen, az igazi kihívás úgysem itt lesz. Nem, itt a legnehezebb feladat az, amikor részletről részletre megpróbáljuk összerakni, hogy mi történhetett. Ahogy csöpögnek befelé az információk, összekapcsolhatjuk azokat, így pedig különböző következtetéseket vonhatunk le az ügy kapcsán. A legjobb, hogy a nyomok, és így a következtetések is ellentmondásosak lehetnek, ezért nekünk kell az eszünkre hallgatva kiválasztani a megfelelőeket. Az ezekre épülő forgatókönyvek közül aztán csak egy lesz helyes, ha a jó mellett döntesz, jó embert ítélnek el, ha nem, ártatlan kerül majd börtönbe, vagy ami még rosszabb, kivégzésre.

“Csak minden részletre oda kell figyelni, és akkor minden oké lesz!” - gondolhatjátok, pedig ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. A játék szabadságot is ad, ami viszont tévútra csalhat. A nyomokat úgy gyűjtöd, és olyan irányban indulsz el nyomozás közben, ahogy szeretnél, viszont ezt a sejtéseid és a megérzéseid befolyásolják. Bár a játék több helyen fogja a kezed, Sherlock és Watson kommentárjai, illetve a különböző segédikonok csak egy-egy lépés megvalósításával kapcsolatban segítenek, mélyebben, az ügy megítélésével kapcsolatban nem. És hiába gyűjtöd össze, az összes bizonyítékot, a sorrend pszichológiai alapon meg tud majd zavarni. Oda kell hát tenni magad!

A Crimes & Punishments hat megoldandó ügyet gördít eléd, a többségük kifejezetten érdekes, ráadásul eltart egy ideig, míg teljesíted őket, így a játékidő miatt sem kell aggódni. Nem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulhatok: habár az összes gyilkosságról szól, a háttértörténetük többnyire kraftos, belekeveredik majd némi történelem, tudomány és üzlet is. Az ügyek egyébként függetlenek egymástól, az őket lazán összekötő kerettörténet pedig nem meglepő módon Sherlock Holmes karakterére koncentrál; a Crimes & Punishments ezen a téren is remek, méltó módon tiszteleg Sir Arthur Conan Doyle detektívje előtt, és egy sor utalással lepi meg a rajongókat. Ráadásul egy kis mögöttes mondanivalót is kapott a játék: ha nem lógtál irodalomóráról, kitalálhattad, hogy a Crimes & Punishments alcím Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére utal, ennek az üzenetére reflektál a játék egyik eleme is. A nyomozás végén ugyanis nemcsak arról kell döntenünk, hogy ki a tettes, de azt is eldönthetjük, hogy milyen kemény büntetést kérünk a vádlottakra, ha pedig valahol mélyen együttérzünk velük, hagyhatjuk futni is őket. Ennek a játékmenetre semmilyen komolyabb hatása nincsen, ettől függetlenül elgondolkodtató tud lenni.

A Crime & Punishments hibái részben koncepcionális, részben technikai jellegűek. Habár a szabadság így is nagyobb, mint a legtöbb kalandjátékban, néha a játék nem enged szabadon gondolkodni bennünket, hiába tudnánk, mit kellene csinálni, merre kéne menni, nem haladhatunk előre, mert nem csináltunk meg vagy fedeztünk fel valamit, ami a “megértéshez” szükséges. Szintén zavaró, hogy a minijátékok többségét csak ritkán használhatjuk, és bár ez alapvetően nem lenne probléma, kicsit csalódás volt például Sherlock ruhacseréje, amit fícsörként harangoztak be a készítők, pedig kétszer volt rá szükség az egész játék során. És végül ott vannak a technikai bakik: habár az Unreal Engine 3 viszonylag szép látványt produkál, a karakterek animációi borzasztóak, továbbá én a szinkronnal sem voltam kibékülve. Az irányítás és a kezelőfelület is lehetett volna letisztultabb: ki látott már olyat, hogy a menüpontok egy része egérrel érhető el, kilépni viszont csak billentyűvel lehet belőlük?

Jó-jó, mindez csak kötözködés: az igazság az, hogy nekem nagyon tetszett a Sherlock Holmes: Crimes & Punishments, sőt mondhatjuk úgy is, hogy igazi meglepetés volt. Habár nem tökéletes, és biztos vagyok benne, hogy ilyen áron nem sok keresnivalója van a brutális őszi felhozatalban, csak ajánlani tudom azoknak, akiket csak picit is érdekel Sherlock Holmes, és szeretik a kalandjátékokat. De aztán óvatosan a pipával!

A Sherlock Holmes: Crimes & Punishmentset az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.