Emlékszem, amikor még gyerekek voltunk. Apukám főnöke egyszer átjött hozzánk, és megmutatta a mobiltelefonját. Egy fél aktatáskányi doboz volt az akkumulátor, amiből kacskaringós kábel vezetett a kézibeszélőig. 0660-nal kezdődött a telefonszáma, és valószínűleg az ország egész pénzét ráköltötte az előfizetésre. Anyu sose bírta a fickót. Nem tudtuk elképzelni, hogy mi értelme lesz ennek valaha is, mi lehet annyira fontos megbeszélnivaló, amivel nem lehet várni az irodáig, vagy a lakásig.
A Google Glass is valami hasonló most. Egyszer láttam egyet az utcán, hihetetlenül hülyén nézett ki, olvastam róla cikkeket, még mindig nem tudtam elképzelni, aztán végre megérkezett. És sokkal királyabb, mint bármi más technikai cucc, amit eddig körülvett. Nyáron volt egy Sony Smartwatch 2 nálam, maga az eszköz tetszett, de szörnyen idegesített, hogy mindig tölteni kell, az összes Facebook értesítésnél meg emailnél rezeg, kikapcsoltam a riasztásokat, és hagyományos óraként viseltem. A hordható cuccok igazi hasznosságát akkor leírtam magamban, most viszont már látom a jövőt. 
A készüléket nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy lencse nélküli szemüveget. Vagy inkább szemüveg alapot. Ami többfajta kerettel, illetve bármilyen dioptriás, dioptria nélküli, vagy napszemüveg lencsével kiegészíthető. Az eszköz jobb oldala kicsit vastagabb az átlagosnál, de nem elállóan nagy, az elején van egy kamera, illetve egy látóteredbe belógó apró, keret nélküli képernyő. A szemüveg vezeték nélkül kapcsolódik a telefonodhoz, onnan kapja az internetet, az adatokat és az alkalmazásokat, a kis képernyő pedig HUD-ként szolgál. Nem kell komoly felbontásra gondolni, de színes, jól használható, és egy idő után a képernyő megcsillanó szélei miatt se kell aggódni. Az agyad néhány óra vagy nap után kizárja azokat a részeket, amik csak zavarnak téged, ahogyan kizárja az orrodat, és a hagyományos szemüveged keretét is. Aztán olyan lesz az egész, mint egy HUD, bármilyen játékban.
Az irányítás kétféle módon lehetséges. Az eszköz bekapcsolása után megjelennek az elérhető menüpontok, melyek között hanggal, vagy érintéssel tudsz válogatni. Az elsőnél egy „Okay Glass” parancs bemondása után egyszerűen fel kell olvasnod azt, amit használni szeretnél, és már indul is az alkalmazás, míg az utóbbinál a szemüveg keretének jobb oldalát kell használnod. A menüpontok között előre-hátra swipe-olással tudsz lapozni, rábökéssel lehet kiválasztani, míg a lefelé swipe-olás visz vissza. A Google Glass egyelőre viszont szörnyen kevés dolgot tud gyárilag. A beépített alkalmazásokkal Google keresést lehet indítani, fényképezni, videózni, SMS-t küldeni és hívást indítani, illetve van navigációs alkalmazás is, ami a Google Maps útvonaltervezőjét használja, és sétálás közben mutatja, mikor kell majd befordulnod.
Fényképezni egyébként lehet titokban is. A háttérben fut az alkalmazás, te pedig beállíthatod, hogy kacsintásra is fotózzon. A készülék folyamatosan figyeli a szemedet, a pislogást kiszűri, ha viszont lassabban csukod be, és nyitod ki újra a szemed, akkor tudni fogja, mit akarsz, és elsüti a képet. Persze mivel az egyik szemedet figyeli csak, nem kell kacsintanod, csukhatod és nyithatod mindkettőt, akkor pedig tényleg senki se fogja tudni, hogy titokban őt fotózod, az elkészült kép pedig azonnal felkerül a Google fiókodba, biztonsági mentésként. A fotókat aztán azonnal elküldheted Hangout üzenetként bárkinek a barátaid közül, vagy megoszthatod a faladon, még kommentet is lehet hozzá diktálni.
A Screencast alkalmazás is jópofa. Ez gyakorlatilag nem csinál mást, mint streameli a telefonképernyőre azt, amit te a szemüvegeden keresztül látsz, pár percig szórakoztató az egész, de értelme nagyon nincsen. Mondjuk odaadhatod a telód valakinek, és mondhatod neki, hogy nézze, amíg átmész a szomszéd szobába, terembe, vagy irodába, valami hülyeséget csinálni, aztán nevethettek rajta, de nagyjából ennyiből ki is fújt. A Glass erejét, mint minden okoscucc esetében, itt is az utólag telepíthető alkalmazások adják, már most is több száz ilyen van. Lehet letölteni például virtuális valóság városkalauzt, valós időben feliratokat fordító alkalmazást, ami idegen országban járva segít neked megérteni a táblákat, de van zenefelismerő, QR kód olvasó, meme generátor, edzőprogram, hírolvasó, naptári emlékeztető, Facebook, Reddit, Instagram, és még a fene se tudja még, hogy micsoda. Meg jó pár játék is persze. Néhány egyszerűbb darab.
A Google Glass ára jelenleg 1500 dollár. Az eszköz egy fehér kartondobozban érkezik, benne a szemüveggel, a hozzá tartozó töltőkábellel, egy headsettel, és néhány orrtámasszal. A hivatalos oldalon jelenleg hétféle lencsekeretet lehet hozzá rendelni, van vékonyabb és vastagabb fajta, kicsit hipsterek, de jól néznek ki. Dioptriás betétet az optikában csináltathatsz hozzá, nem drágábban, mint amennyiért egy bármilyen kerethez lehet, aztán már hordhatod is a mindennapokban. Egy jó darabig meg fognak vele nézni, még fotóznak is majd, ahogy régen a mobilozó emberek is kitűntek a tömegből, de idő kérdése csak, hogy ellepjék az ilyen eszközök a városokat. És akkor már lehet is aggódni a függőség miatt. 
Nemrég volt egy cikk az Indexen, amiben egy amerikai katonáról írtak. A férfi hazajött Irakból, vagy ki tudja, honnan, alkoholista lett, aztán eljárt terápiára, és leszokott. Majd elkezdte használni a Glasst, és arra döbbent rá, hogy már ki se tud menni a házból nélküle. Beszélt róla az orvosának, aki sokkal komolyabb függőséget állapított meg, mint a piás korszakában, most pedig azon dolgoznak, hogy újra átlagos ember legyen belőle. Mondjuk, ha választani lehet, akkor inkább Glass-függő lennék, mint borissza.
A Google Glass lenyűgözött. Jelenlegi állapotában olyan, mint az első telefonok voltak, kicsit nagy, kicsit hülyén néz ki, és nagyon senki se tudja, hogy mire lesz majd jó. De fantáziálni már lehet. Milyen lenne például, ha szemüveg helyett egy kontaktlencsében lenne a képernyő? Amit a tested természetes elektromossága működtet, és amit éjszakára kell csak kivenni? Mindig minden információ ott lenne előtted, beszélnél valakivel, és az arcfelismerő azonnal leadna róla minden adatot, mennél az utcán, és szólna neked, hogy itt egy bolt, menj be vásárolni, vagy autóznál, és riasztana a traffipaxoknál, fontosabb tábláknál, zebráknál? Én alig várom már, hogy a virtuális élet és az igazi összefonódjon. Te?