Farming Simulator 15 teszt

Eljött a hajnalhasadás. Mélyet szippantunk a friss, érett trágya szagából, mely szombat reggel óramű pontossággal előkúszik a társasház szellőzőrendszeréből. A gépünk hangszórójából pedig felvételről játszott, egyre csak ismétlődő kakas kukorékolás fokozza a hajnali hangulatot. Kezünkben egy bögre gőzölgő kávéval, lábunkon plüsspapuccsal, talpig pizsamában helyet foglalunk a monitor előtt és megkezdjük a néhány órája félbehagyott munkát a virtuális földeken, hogy a következő étkezésig lélekben ismét mezőgazdászok lehessünk.

Tudjuk jól, hogy a digitális őstermelő élete jóval könnyebb mint a valóságban, hiszen miután leültünk a kényelmes székünkre, néhány lusta kattintáson és rutinszerű billentyűlenyomáson kívül semmi izzasztó műveletet nem kell végeznünk. Ennek ellenére mi városlakók mégis szeretnénk a realitásra legalább megközelítőleg emlékeztető földműves játékokkal kipróbálni milyen az élet a farmon. Mindezt persze úgy, hogy közben ne kelljen kimenni az esőbe és a sárba, valódi fizikai munkát végrehajtani. Persze azoknak akik egykor hozzám hasonlóan a FarmVille-en és társain gyakorolták lelkesen agrármérnöki vénájuk pallérozását, annak ezt az idealisztikus vágyálmot nem kell ecsetelnem.

Ha magatokra ismertetek a leírás kapcsán, akkor megkockáztatom, hogy hallottatok már a Farming Simulator-szériáról is, melyet a Giants Software gondoz 2007-óta. A szimulátor idén október végén kiadott változata immáron az ötödik epizódját képezi az egyre ismertebb sorozatnak, mely az évek során sokat gazdagodott mind a tartalmát, mind pedig a felkínált lehetőségeket illetően. Az immáron negyvenféle márka körülbelül száztagú munkagépparkja biztosan kínál majd elég eszközt a szórakozáshoz.

A Farming Simulator 15 a fejlesztőcsapata gatyába rázott motorral és ezáltal jóval látványosabb grafikával invitál minket a szériatartozékként szállított két elérhető régióba, a skandináv Bjornholm és az amerikai Westbridge Hills egyedi területére. Míg előbbin egy opcionális tutorial küldetéscsokor segítségével beletanulhatunk az alapokba, a második választással rögtön a sűrűjébe ugorhatunk a játéknak. A betanító szituációs feladatokat, amúgy a főmenüből külön-külön is elérhetjük. Igaz, ezek nem térnek ki mindenre, így a komplexebb feladatok elsajátításához néha a megérzéseinkre és egyszerű próbálgatásra kell hagyatkoznunk.

A naplementék és napfelkelték fényhatásai, valamint a renovált külsejű, részletgazdag világ mellett akad azért néhány interaktívabb újdonság is a játékban. Munkagépeinket ezentúl például nem tartja majd tisztán egy mágikus koszlepergető védőréteg. Így - igényességünk függvényében -, vásárolhatunk vízsugaras tisztítógépet, amivel klasszul leápolhatjuk és újjá varázsolhatjuk az elnyűtt felszerelésünket, vagy egyszerűen hagyjuk rárohadni az évszázados sarat a gépekre, hogy megteremtsük a helyénvalóan rusztikus hangulatot a játékban.

A Farming Simulator-sorozatban először, új funkcióként debütál a fakitermelés is, melyet munkagépekkel és kéziszerszámokkal egyaránt végezhetünk a terepen. Ahogy tapasztaltam a feladatot bárhol elvégezhetjük, így vígan besétálhatunk a városba és megritkíthatjuk a díszfasort az út mentén, vagy - ha épp ahhoz szottyan kedvünk - felapríthatjuk az erdősségeket az utolsó szál magányos fenyőig, az anyagot pedig eladhatjuk a helyi hőerőműnek. Egy pillanatra visszakanyarodva a tutorial témához megjegyezném, hogy a fejlesztők igen különös döntése alapján az oktatóanyag nem tér ki (többek között) erre az új lehetőségre sem a játékban, így bizony kénytelenek leszünk saját hibánkból tanulni.

A beállítási és finomhangolási lehetőségeinket tekintve bőven van terünk a játék személyre szabásában. Átállíthatjuk a mértékegységeket és a pénznemet (forint nincs), ki- és bekapcsolhatjuk a termény elszáradását, sőt, még az idő múlása is szabályozható. Bár a gépek ez utóbbitól nem dolgoznak gyorsabban, az ültetvényeink azonban érezhetően hamarabb beérnek (és tönkre is mennek, hacsak nem állítottuk át ezt az opciót). Az idő múlását így leginkább akkor érdemes piszkálni, ha végeztünk az előkészítő feladatokkal a földeken és minden készen áll a betakarítási fázisra. Ekkor nincs más teendőnk mint lendíteni egyet az óramutatón, majd visszavenni a tempót az aratás előtt.

A játékban ismét van multiplayer, ahol 16 barátunkkal közösen szórhatjuk a magokat a földeken és arathatjuk le annak gyümölcseit. A szerver bármelyikünk mentett állásán alapulhat, így egy korábbi szóló játékot is folytathatunk virtuális szomszédságunk társaságában. A dolog természetesen rendkívül szórakoztató, főleg mikor az időnként erőre kapó unalom hatására nekiállunk a szimulátor fizikájával játszani, amely rendkívül elnézően viselkedik a való világ szabályainak betartásával.

A szántóföldek terménye nem lapul le a kerekek alatt, a fák nem dőlnek ki, ha nekik megyünk, sőt, a legkisebb forgalomirányító tábla is olyan megállítóerővel rendelkezik, hogy a másodperc törtrésze alatt képes minket teljes menettempóból nullára fékezni - mindezt anélkül, hogy a felszerelésünk felületén akár csak egyetlen karcolás is esne. Egy másik jópofa dolog a kivágott fák viselkedése, melyek úgy gurulnak le egy leejtőn teljes lombkoronájukkal, mintha egy csupasz törzset indítottunk volna útnak.

A már említett oktatóanyagot érintő hiányosságok mellett legörbült szájjal konstatáltam, hogy a pályán kissé szanaszét vannak a dolgok így a tehenemet például némi időbe telt megtalálni a vásárlás után és már kezdtem aggódni, hogy a 2500 eurós beruházásomnak búcsút mondhatok miután néhány napja már nem adtam neki enni. Szerencsére mikor megtaláltam a tőgyes jószágot, kutya baja sem volt, mivel önellátó módba kapcsolt és lelkesen fogyasztotta a pázsitot az üzemi területen.

Rögtön ebben a pillanatban értettem meg, hogy a Farming Simulator 15 különös és egyedi univerzumában nincsenek igazi telekhatárok. Az utópisztikus világban mindenhol találunk valamit ami a miénk és cuccainkat bárhol lepakolhatjuk. A zombiként közlekedő NPC-k ugyanis ügyet sem vetnek a környezetükre. Olyannyira, hogy akár fütyörészve, minden további nélkül át is hajthatunk rajtuk. Az érzés, hogy mindent szabad, és a világ mindenféle megrovás nélkül a személyes játszóterünkké tehető, kicsit megnyomorította az átélés-faktort.

Az árak kereslet és kínálat hatására változnak, sőt az anyagot több helyen is teríthetjük a térképen, ahol ugyanazért a terményért más-más árakat kaphatunk. Ha éppen nem nekünk kedvez a piac szele, a gabonát a kertek aljában található silókban is tárolhatjuk, ameddig az árak jobbak nem lesznek. Erre a jelenségre szépen rá is lehet dolgozni, ha egy nagy kapacitású szállítógépjárművel egyszerre egy masszívabb adagot viszünk az ideális árat kínáló átvételi pontra, így nem kell minden forduló után átszámolni a profitot.

Mindent összevetve a játék valóban hangulatos és egy darabig igazán kellemes elfoglaltság. A feladatok többsége automatizálható, gombnyomásra felvett és elbocsájtott alkalmazottak segítségével, akik egy rossz szó nélkül megcsinálják az alja melót, aztán egyszerűen eltűnnek a traktor üléséből, mintha soha nem is lettek volna ott. (Sokan szeretnék, ha ez ilyen egyszerű lenne.) Néha azon kaptam magam, hogy csak ülök hátradőlve és figyelem, ahogy a traktorjaim szép sorban elvégzik a rájuk kirótt feladatokat, de még így is igazán élvezetes órákat sikerült magam mögé utasítanom. Hogy megéri-e az árát? Nos, azt kell, hogy mondjam, a döntés nem volt túl nehéz. A Farming Simulator 15 ugyanis rendelkezik azzal a bizonyos tulajdonsággal, ami miatt akár évek múlva is biztosan beröffentem majd a virtuális kombájnt.