Nekem ugyan be kell érnem a videókkal, de ismerek olyat, aki már ült egy igazi raliautóban. Ez a cimbora egy autószalonban dolgozott, főnöke a hazai bajnokságban képviseli magát egy japán autóval (neveket direkt nem írok), és amellett, hogy a hirdetésekkel elég szépen tisztára mosta a pénzt, még vezetni is tud. Az úriember beültette maga mellé az ismerősömet, aki az említett próbakör után csak nehezen tudta visszafogni a gyomra tartalmát, de az élmény mindenért kárpótolta. Szóval a rali egy szép sportág, még nálunk is, hiszen relatíve kis pénzből és egy kockaladával is lehet indulni ilyen-olyan versenyeken. Pluszban a támogatók is kedvelik, hiszen nem feltétlenül kell adót fizetni egy-egy megállapodás után, ha „okosba” csinálják. Persze a Codemastersnek ennél jóval tisztességesebb szándéka van a PC-exkluzív DiRT Rallyval.


Például az, hogy visszakanyarodjon a gyökerekhez, abba az időbe, amikor még olyan hardcore címek születtek, mint a Richard Burns Rally. És itt jegyezném meg, hogy a DiRT Rally nem a DiRT 4, hanem egyfajta PC-s mellékág, amely elsősorban a szimulátorrajongók szívét dobogtatja meg, de az övéket nagyon. Ha viszont a másik társasághoz tartozol, úgy járhatsz, mint én 2004 nyarán, amikor az első kanyart szerettem volna bevenni az RBR-ben: a kudarc gyorsan lelombozhatja a kedélyedet.  (Azért a konzolhuszárok is megnyugodhatnak, a britek az arcade vonalhoz tartozó számozott részekről sem mondtak le, csupán pihentetik a szériát.) De mire ez a gáláns gesztus az rFactorhoz és a Live for Speedhez szokott közösség felé? Én csodálkozom, hogy az elmúlt tíz évben senki nem csapta le a labdát, dacára annak, hogy egy rétegműfajról beszélünk. Felejtsd el a Milestone-féle WRC-t, ha teljesen hiteles szimulációra vágysz, akkor azt a DiRT Rallytól meg fogod kapni! A Codies szembement a korábbi játékaira jellemző színes-szagos sárdagasztással, kockáztatott és egy régi-új irányba indult el. Az elhatározás már közvetlenül a DiRT 3 után megtörtént, de a srácok csak nemrégiben, a Showdown befejezése után kaptak zöld utat.


Annak ellenére, hogy egy korai hozzáférésű változatról beszélünk, tartalom terén nincs ok a panaszra: 17 autót (olyan klasszikusokat, mint a Peugeot 205 T16, a Subaru Impreza 1995 és a Lancia Delta, vagy olyan modern aszfaltszaggatókat, mint a Ford Fiesta RS S2000) vezethetünk, és 36 szakaszon tehetjük próbára jártasságunkat olyan helyszíneken, mint Wales, Monaco, vagy éppen Görögország. Bár még hosszú út áll a fejlesztők előtt, már most rendkívül sok órát beleölhetünk a programba. Minden helyszín más és más taktikát követel meg tőlünk, elveszhetünk az autók beállítási lehetőségeiben, figyelembe véve a változatos időjárási körülményeket és napszakokat. Szóval van itt minden, amit egy ralis címtől elvárhatunk. Ne higgyük azt, hogy gyorsan végigszaladunk a szakaszokon, és felmarkoljuk a nyereményt. Először is, a játékban nem 2-3 perc alatt teljesíthető szakaszok vannak, mindegyik kellően hosszú, pont úgy, mint régen. Másodszor, zöldfülűként sokat kell tanulnunk, mire úgy-ahogy végig tudunk menni a pályán, és akkor még a közelében sem leszünk dobogónak, ám ahogy fejlődik a vezetői tudásunk, a siker sem marad el. Ennél jobb ösztönzést nehezen tudnék elképzelni.


Akárcsak a való életben, a sikerhez kitartás kell és vezetői tudás, ami - tetszik vagy sem - billentyűzettel (de még kontrollerrel is) nehezen kivitelezhető, épp ezért erősen ajánlott egy alapkormányt beszerezni a játék mellé. A DiRT Rally roppant frusztráló tud lenni, amikor túl sok gázzal megyünk be a kanyarba, vagy csak egy picit hozzákoccanunk az út menti sziklához és elvesztjük az uralmunkat a jármű felett. Bár még nem ültem versenyautóban, de elhiszem, hogy ez élesben is így van. Ha jól mentél a DiRT 3-féle Gymkhanában, az semmit nem jelent. Markáns különbségek vannak egy első- vagy hátsókerék-meghajtású, vagy egy 4WD autó között. Látszik, hogy egy nulláról újraírt fizikai motor duruzsol a DiRT Rally alatt, amely már az abroncsok állapotát és viselkedését, valamint a különféle útfelületekkel való kölcsönhatást is szimulálja. A részletekkel nem untatnék senkit, legyen elég annyi, hogy van különbség kicsit, közepesen és nagyon nedves föld között. Máskor minél mélyebbre süllyedünk a murvában, az ellenállás annál nagyobb lesz, de az aszfalton sem lesz könnyű dolgunk: az autóknak végre súlya van, nem idétlenül korcsolyáznak az úton. Remekül átjön, ha vezetés közben elveszítjük a tapadást, egy ilyen hibának szinte mindig durva vége lesz. A koccanások és nagyobb ütközések befolyásolják a menetteljesítményt, a verdák természetesen sérülnek is, noha a törési modellen még dolgozniuk kell a srácoknak.


Megkockáztatom, az autók viselkedése csak a nagy öreg RBR-ben tapasztaltakhoz mérhető, bár olyan komplex játékot soha a büdös életben nem fognak még egyszer csinálni. A HUD letisztult, sallangoktól mentes és a veszett kormányzás mellett nagy segítségnek bizonyul a navigátor is. A jegyzetei nélkül esélyünk se lenne jól végigmenni a szakaszokon, de még így is memorizálnunk kell az adott szakaszt, ha biztonságban célba akarunk érni a tucatnyi újraindítás után. Mindezt úgy, hogy nem tekerhetjük vissza az időt, így csak kellő kitartással, fegyelemmel és nem kevés elszántsággal arathatunk babérokat. A szakértők még az autók beállításait is finomhangolhatják extra tizedmásodpercek reményében. A hardcore szimulátorosok számára ismerős a képlet, az újoncoknak viszont szokni kell, hogy a DiRT Rally még úgy is hallatlan összpontosítást követel meg tőlük, ha bekapcsolják a kipörgésgátlót és a menetstabilizátort. Megijedni nem kell, ha a győzelmet nem is adja a könnyen a program, nagyon tudunk örülni az apró részsikereknek. Ha már elegendő tapasztalatot szereztünk, mellőzhetjük a vezetési segédleteket, így nagyobb lesz a versenyek után járó jutalom is.


A korai változatban mindössze a karriermódot próbálhatjuk ki, ami a korábban részletezett okok miatt roppant szavatos szórakozást biztosít. Egészen a hatvanas évek ralijaihoz nyúlhatunk vissza, minden évtized megkapta a maga ikonikus szörnyetegeit. Emellett indíthatunk egyéni futamokat megadott paraméterek alapján, illetve ott van még az aszinkron multi, amelyben a barátaink időeredményeit kell megdöntenünk. A fejlesztők a jövőben folyamatosan adagolják majd az új tartalmakat a játékosok visszajelzései alapján. Az már biztos, hogy hamarosan élesedik a hegymenet, a Rallycross mód, és a PvP is, ami egy új szintre emelheti az élményt. Ráadásul a DiRT Rallyt Steam Workshop-támogatással is felvértezték, így a kreatív rajongóktól is számíthatunk új autókra, pályákra, festésekre és a játékmenetet befolyásoló egyéb modokra is.


Habár az alapanyag roppant ígéretes, hibái persze akadnak, hiszen még koránt sincs befejezve, a teljes változatot az év végére ígérik a fejlesztők.  Noha a látvány egy ilyen játék esetében csupán másodlagos, tény, hogy az EGO Engine felett már eljárt az idő. Az autók modelljeivel nincs gond, de a gyenge fényeffektek és a statikus környezet az előző generációs konzoljátékokat idézi, reméljük, az összkép még változni fog. Nem titok, mostanában nem ment jól a Codemasters szekere, az átszervezések után hullottak a fejek, így adjunk hálát az égieknek, amiért a srácok meggyőzték a döntéshozókat arról, hogy a szimulátoroknak igenis van létjogosultsága. Igen, az is számít, hogy mekkora sikere lesz az Early Access-verziónak, kedvező esetben akár egy különálló sorozattá érhet a DiRT Rally. Én nagyon örülnék ennek.