A first party címeken kívül nem sok olyan játék jelent meg a Nintendo konzoljára, amit még a rivális masinák tulajdonosai is megirigyeltek. Az egyik ilyen anyag a Ubisoft Montpellier ZombiU-ja. Fojesz 2012-ben jól megírta, hogy a játékban nem kellett nagyítóval keresnünk az innovatív ötleteket, a végeredmény mégis inkább egy techdemóra hasonlított, azaz pontosan olyan volt, mint egy konzolos nyitójáték. A ZombiU három évig maradt exkluzív cím, idén nyáron, derült égből villámcsapásként jelentették be a franciák az alkotás PC-s, Xbox One-os és PS4-es verzióját, amely immáron letölthető címként landolt az új platformokon. Nem vitás, a Ubisoft elkésett: ennyi idő alatt mindenképp fejlődik valamelyest a műfaj, az olyan címek mellett, mint a Dying Light és a Dead Island, már nem nagyon tud labdába rúgni a Zombi. A kiadó viszont úgy gondolta, a játék hangulata a mai napig megállja a helyét, s ezért nem tudom őt hibáztatni. Van benne valami.


Nem csupán a játék címét nyirbálta meg a portolást végző melbourne-i Straight Right. Az eredeti verzió sokban a második képernyőben rejlő lehetőségekre támaszkodott, az egész designt e köré építették. A GamePaden láthattuk a térképet, ami most teljes egészében átköltözött a főképernyőre. Ugyanígy járt az eszköztárunk is és mivel elég sűrűn kell kotorásznunk a kis kapacitású hátizsákunkban, egérrel és az iránybillentyűkkel navigálva jóval lassabb a folyamat, mint az érintőképernyőt paskolgatva. Ha egy elemet fel akarunk szabadítani, akkor is szépen le kell tennünk a batyut, és valós időben kell végigzongoráznunk a folyamatot, mialatt a zombik a nyomunkban loholnak. Frusztráló és maradi megoldás, jobban örültem volna egy letisztultabb kezelőfelületnek.


Korábban a környezetünk szkennelését is a tabletkontrollerrel végeztük, ez most PC-n egyetlen gombbal előcsalható, hasonlóan más minijátékokhoz, amit az egérrel kell kiviteleznünk jóval leegyszerűsítve. Pont a mozgásérzékelés szépségének inthetünk búcsút az új verziókban. Értem én, hogy a fejlesztőknek ennyi mindent át kellett alakítaniuk az új verziókban, de legalább meghagyták volna a második képernyő támogatását. Nem olyan lehetetlen dolog ez: mindenkinek van otthon tablete és egy letölthető társalkalmazással ugyanolyan játékot kaphattunk volna, mint Wii U-n. De nem, úgy látszik a Ubisoft végleg szakított ezzel.


Az élőholtak javított animációja egy nagy átverés, semmivel sem csoszognak szebben. A nagyobb látómező már sokkal hálásabb extra, de még így is nagyon hiányzik egy sokkal okosabb harcrendszer. A közelharc során nem kell mást tennünk, mint az egér gombjával rákészülni a suhintásra, majd a ballal támadni. Az már véletlenszerű, hogy mi lesz a harcok végkimenete: alkalmanként egyetlen csapással kivégezhetjük a zombikat, máskor hosszú másodpercekig kell gyepálnunk, mire a földre kerülnek. Azon kívül, hogy nem lehet ugorni, guggolni és lopakodni, a karakterünk irányításával nem volt különösebb gondom, azzal viszont igen, hogy a PC-s változat nagyon bugos. Elképzelhető, hogy a betöltés után az aktuális feladatunkat jelző marker hibás, máskor összeomlik a játék (Windows 10 alatt teszteltünk), tragikus jeleneteket produkál a fizika és olykor az ajánlott követelményeket is meghaladó konfiguráción is képes szaggatni. Szerencsére konzolokon egy fokkal jobb a helyzet.


A megnövelt felbontás dacára nem sokat javítottak a grafikán, a textúrák ugyanolyan ocsmányak, mint korábban, az új konzolokon a Zombi egy előző generációs játékra emlékeztet. Szürke, unalmas és egyhangú az egész, holott komornak és elkeserítőnek szánták – nem jött össze. Néhány fejlettebb fény-árnyék effekt csodákra lett volna képes. Összecsapott PC-s portról tanúskodik, hogy a grafikát sem skálázhatjuk a menüben, csak a felbontást, a fényerőt és a látószöget.  Ráadásul tartalmilag sem teljes a csomag, az aszinkron multiplayert is kukázták, pedig Wii U-n hatalmas móka volt, ahogy az egyik játékos a zombikkal küzdött, miközben a másik - gonosz rendező módjára - egye több rémséget küldött a nyakába a GamePaden. Ennek tudatában felesleges volt a fejlesztőknek az új fegyverekkel (az ásóval és a szögekkel kivert baseballütővel) dobálóznia, amit az egyik oldalon hozzáadtak, azt a másikon kamatostul elvették.


Ebben a formában köszönöm, de inkább nem kérek többet a Zombiból. Az új változatokból pont azok hiányoznak, amik a Wii U-s változatot naggyá tették.  Lehet persze szeretni, mert valóban tud ijesztő és szórakoztató lenni, ha pár évvel korábban vált volna multiplatformmá, talán elnézőbb lennék, de így a mesteri atmoszféra sem menti meg a játékot. Jobb lett volna, ha a Straigt Right tényleg egy definitív verziót rak össze, odafigyelve, még többet optimalizálva a kódon, egy komplett csomagot átnyújtva a játékosoknak. De ez már csak hiú ábránd marad.