Wild előzetes

A Rayman és a Beyond Good & Evil atyja nemrégiben annak adott hangot, hogy mennyire unja az olyan játékokat, ahol a küldetések során megmondják, hogy mit kell csinálnunk. Ahelyett, hogy lenne egy térképünk, rajta egy csomó markerrel, a fejlesztő inkább egy komplett ökoszisztémát nyújt át nekünk tálcán, buja, zöldellő növényzettel, hegyekkel, tavakkal és egzotikus vadvilággal. Mi döntjük el, hogy az általunk alakított sámán mit kezd a környezetével, bármerre mehetünk, ameddig a szem ellát. Amellett, hogy Ancel a Ubisoftnál is húzza az igát, megalapította a független Wild Sheep Studiót Montpellier városában - a designer tehát a saját útját is járja. A csapat első ambiciózus projektje lesz a Wild, amely kizárólag PlayStation 4-en látja meg a napvilágot valamikor a jövőben.


Az biztos, hogy eredeti öltetek terén nem kell féltenünk a játékot. A kockázati tényezőt az ember és a természet közti veszélyek jelentik csak, nem pakolják tele az utadat ellenséggel, és még csak meg sem mondják, hogy mit csinálj ebben a procedurálisan változó „Európa-méretű” homokozóban. Hogy ennek mi értelme van? Ancel nem akar egy végső célt belepakolni a Wildba. A kulcsszó itt a szabadság: hogy a világon belül mihez kezdünk, az csak rajtunk múlik. Amikor a játékot elindítjuk, apró gyerekként kezdünk. Meg kell ismernünk a világot magunk körül, háziasíthatjuk az apró élőlényeket, vagy megpróbálhatunk kapcsolatot teremteni a nagyobbakkal. Ezek a lények egyfajta kulcsok, hozzáférést biztosítanak a megszerezhető képességekhez. A nyúl méretéből adódóan kicsi is gyors, kiválóan settenkedhetünk vele, míg a medve a nyers erőt képviseli, amivel remekül törhetünk utat magunknak.


Bizony, a játékos által alakított sámán képes átvenni az irányítást az állatok felett, amikor egy gombnyomásra meditatív állapotba kerül. Hősünk az egyetlen kapocs a törzs és az anyatermészet között, képességei alapján megkülönböztetett helye van az ősemberek csoportjában. A játék elején még nem vagyunk tisztában minden képességünkkel, tanulnunk kell, figyelnünk kell a környezetünket, hogy aztán a saját hasznunkra fordíthassuk. Nincs túlzás, legyen szó kígyóról, oroszlánról, farkasról, medvéről, mindegyik bőrébe bebújhatunk. Néhány példány csak nappal merészkedik elő, páran csak éjszaka indulnak vadászatra. Egy másik faj pedig inkább a havas hegyi terepet kedveli, de cápát vagy bálnát csak a tenger alatt találunk. Egy sassal hatalmas távolságokat küzdhetünk le, de a felderítéshez is ideális, míg egy farkassal remekül navigálhatunk éjszaka is. Természetesen a Wildban egy komplex ökoszisztémát találunk, a táplálékláncot képesek leszünk manipulálni - mivel a játék időszámításunk előtt 5-6 ezer évvel ezelőtt játszódik, nyilván nem mi leszünk a csúcsán. A Wild világa dinamikus változó napszakokat, évszakokat és időjárást kínál, télen sokkal zordabbak a körülmények, mint nyáron. A játékmenet lényege tehát a problémák felismerése és megoldása, mégpedig úgy, hogy használjuk a körülöttünk lévő dolgokat.


Olykor viszont ajánlott éjszakára tábort verni és biztonságban aludni reggelig, mert mondjuk nincs a közelben egy olyan erős éjszakai ragadozó, akivel tovább haladhatunk. A nagy fák tetején rögtönzött menedéket építhetünk, ahol megvárhatjuk a reggelt. Ancel a Don’t Starve-ot hozta fel példaként: a Wildban is szinte stresszes lesz az éjszaka, ilyenkor a játékélmény és a ritmus is másmilyen. Alkalmanként az éjjeli sötétség előnyt is jelent: ha hangos dobszót, kántálást és tábortüzet látunk a távolban, elképzelhető, hogy egy ellenséges kannibál törzsről van szó. Egy nyúl bőrébe bújva feltűnésmentesen közelíthetjük meg a tábort, vagy egy varjúcsoportot is uszíthatunk az emberevőkre, és utána egy medvével betörve elzavarhatjuk, vagy megölhetjük őket. Ha hirtelen csapunk le, velőtrázó üvöltést eregetve, még az is elképzelhető, hogy fittyet hánynak számbeli fölényükre, és rémülten iszkolnak el. De ugyanez érvényes arra, ha két különböző állatfaj találkozik. Nem feltétlen harc lesz a vége, megpróbálhatjuk ordítással elijeszteni a másikat, kockáztatva azt, hogy a hang odacsal más ragadozókat is. Ahogy az olvasható, a Wild rengeteg izgalmas lehetőséget vonultat fel, és nem az ájtatosságról és a szeretetről szól. A természet az élet és a halál körforgása, döntéseinknél ezt figyelembe kell vennünk, szemrebbenés nélkül küldhetünk halálba egy lényt a nemesebb cél érdekében, vagy íjjal és buzogánnyal adhatunk nyomatékot akaratunknak.


Ha hősünk elég sok időt tölt egy adott állatfajjal, egy idő után kötödés alakul ki köztük, aminek rengeteg előnye van. Ha találunk egy sérült medvebocsot, megetetjük és gondoskodunk róla, míg felnő, később bármikor számíthatunk rá, még a hátára is felengedi a sámánunkat. Egy ilyen bestiát meglovagolva nem sok mindentől kell tartanunk. Továbbá minden állatnak saját istene van, akit megidézhetünk, ha a sors úgy hozza, például a kígyóisten segít meggyógyítani egy haldokló lányt a törzsünkből, vagy csak egyszerűen meg akarjuk ismerni az adott fajhoz tartozó privilégiumokat. Az isten csak akkor teljesíti kérésünket, ha előtte teljesítünk egy adott feladatot. Szerencsétlen esetben még kegyetlen véráldozatot is követelhet tőlünk: akár még saját klántársunk életét is.


Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy egy isten jó vagy rossz, inkább kiszámíthatatlan. Az olyan kérést, miszerint „éljünk kígyóként három napig”, még simán teljesíthetjük. Bárhogy is van, ha egy adott istent imádunk, számtalan lehetőség hull az ölünkbe, mindegyikhez egyedi útvonalak és célok tartoznak, mint egy szerepjátékban. Ha szeretnénk, haladhatunk a medve- vagy farkaságon, így egyre több tudásra teszünk szert, több képességet csalhatunk elő az adott állatból. Ancelék tehát nem ragaszkodtak a valósághoz és zöld utat adtak a misztikus szálnak, ami kiváló pluszt ad a Wildnak. Ráadásul nem fogjuk azt érezni, hogy a játékban az emberek a legerősebbek, ami kellő visszatartó erővel bír. Elvégre ki akarna magára haragítani egy óriási szent lényt?


Ahogy hősünk öregszik, egyre tapasztaltabbá válik. Később már komplett falkáknak is parancsolhatunk, ami ígéretes, lévén a juhok is veszélyesek lehetnek, ha csordában vannak. A DualShock 4 touchpadjával egyszerűen és gyorsan válhatunk az állatok között. Természetesen a multiplayer sem hiányzik a Wildból. Hasonlóan a Dark Soulshoz vagy a Bloodborne-hoz, itt is becsatlakozhatunk egy másik játékos világába, ahol egy adott állatfajt csak egy élő szereplő irányíthat. Ilyenkor megváltoznak a körülmények és az erőviszonyok is, hiszen elképzelhető, hogy az erősebb játékos folyton borsot tör a gyengébbek orra alá, így célszerű szövetkeznünk a hasonló kvalitású játékosokkal, hogy közös erővel győzzük le az agresszív betolakodókat.


A látványért sem kell aggódnunk. A hatalmas terep kellően változatos, színgazdag és gyönyörű, több apró részlet segíti a beleélést. Az élőlények pedig mókás, karikatúraszerű stílusban elevenednek meg a képernyőn, de azért nem estek túlzásokba a modellezők. Ancel elképzelése roppant érdekes, egyedi és különleges túlélőjátéknak ígérkezik, melyben nem kell a térképet bogarásznunk ahhoz, hogy elfoglaltságot találjunk magunknak. Mindenre nekünk kell rájönnünk, a saját utunkat járva és komoly döntéseket hozva, miközben a játék megtanít tisztelni a természetet. Ez a fajta szabadság eléggé szokatlan, fennáll a veszélye, hogy elveszünk benne, de bízom abban, hogy a legtöbb játékos kellően rátermett, hogy befogadja ez a forradalmi szemléletet. Ez lesz a legnehezebb.

A játék PlayStation 4-re jelenik meg.