Resident Evil Zero Remastered teszt

A lények nem hagynak túlélőt. Felhólyagosodott bőrű emberi tetemek, leszakadt végtagok, és gazdátlanul heverő személyes tárgyak borítanak mindent, miközben egy távoli sziklán sötét alak tűnik fel, elégedetten konstatálva az eseményeket. A biztonsági rendszer lezárja az ajtókat, a szellemvonat pedig automatikus üzemmódba kapcsolva megkezdi útját a végtelen vadonban, a Resident Evil első részének eseményei előtt járunk. A villában látott szörnyűségek csak az utóhatásai voltak annak, ami most itt folyik, a vonathoz a STARS csapat Bravo osztaga érkezik meg, mit sem sejtve arról, hogy egy különös vírustól hamarosan minden utas visszatér az élők közé. Vérszomjas zombiként.

A Resident Evil idén ünnepli huszadik születésnapját, az Umbrella Corps megjelenése előtt pedig a Capcom gondolt egyet, és elkészítette a sorozat nulladik részének felújított változatát. A játék a Resident Evil: Origins Collection csomag részeként érkezett meg hozzám, mely a Zero Remastered mellett tartalmazza az első rész tavaly megjelent Remastered változatát is, igazi csemegeként szolgálva a történet rajongóinak. Két klasszikus egy csomagban, a modern kor minden elvárásaira felkészítve: kellemesen felújított grafikával, 16:9-es képaránnyal, 5.1-es hangzással, és megújult irányítással. Az ilyeneket szeretjük, egyetlen kérdés van csak hátra. Van-e olyan torokszorítóan jó, és nyomasztóan izgalmas a kaland most, mint gyerekkorunkban volt?

A Resident Evil Remastered tavaly járt már nálunk, és a most megjelent lemezes változat se különbözik az akkor látottaktól, az 1996-os játék 2002-ben elkészített remake-jének felújított változatáról van szó. Chris Redfield és Jill Valentine akkor egy legendát indított útjára, jelen cikkünk viszont az előzményekre fókuszál, a Resident Evil Zero Remastered újra elhozta a kalandokat, amivel minden kezdődött. A nulladik rész eredetileg szintén 2002-ben megjelent eseményei egy megállíthatatlanul robogó vonaton játszódnak, ahová Rebecca Chambers ügynök érkezik meg, hogy felderítse, mi is történt az utasokkal. A szűk folyosók sötétjében azonban ő is kénytelen megtapasztalni azt a félelmet, amit az utasok éltek át ugyanitt nemrég, meg kell állítania a fenevadakat, és felkutatni a felelőst.

Nem lesz egyedül. Útján egy mellé szegődött idegen, Billy Coen kíséri el, aki nem mellesleg körözött bűnöző, és bár az ügynöklány alig várja, hogy leszálljanak a vonatról, majd kattanjon a férfi kezén a bilincs, mégis össze kell dolgozniuk. A Resident Evil Zero a klasszikus survival horror játékmenetet követi, hőseinket külső nézetből, de fix kamerákkal követhetjük, melyek mindig máshogy helyezkednek el, látványos, mozifilmes hangulatot kölcsönözve az eseményeknek. És a lényeg itt még nem is az akció volt, hanem a kaland, meg a rettegés. A zombikat és az életünkre törő különböző szörnyeket néhány lövéssel leteríthetjük, időnk nagy részét így nem is ez, hanem a gondolkodás fogja kitölteni, hogy kitaláljuk, merre lehet továbbjutni, mit nem csináltunk még meg a folytatáshoz. A történet hosszú és kihívásokkal teli, kulcsokat kell keresgélni, leveleket olvasni, és nyomokból összerakni mindazt, ami a sikerhez vezet - nem nehéz, inkább figyelni kell csak, a játék mindig rávezet minket a megoldásra. Itt még nem az számított, ami a csövön kifér, lőszerből is alig kapunk pár darabot.

A játékmenet egyik legfontosabb része, és egyben a Zero régi újdonsága is a partner zapping rendszer. Míg a legtöbb Resident Evil-játékban mindig egyetlen hőst irányítottunk, és legfeljebb a játék elején lehetett választani, vagy a későbbi fordulatok során kaptunk mást, addig itt egyszerre irányítható mindkét karakter. Rebecca és Billy másban jók, a lány mozgékony, ügyes, és befér a kisebb járatokba is, míg a fiú a közelharcokban, a szemtől szembeni küzdelmekben lesz a segítségünkre. A két karakter között gombnyomással lehet azonnal váltani, amikor pedig társunkat a gép irányítja, mi egy menüben adhatjuk meg, hogy mit csináljon. Várakozzon, vagy segítsen, álljon csak meg, vagy támadjon is - ez ránk van bízva -, de lehet köztük fegyvereket és tárgyakat cserélni, illetve sokszor elszakadnak egymástól, akkor meg az a cél, hogy valahogy újra találkozzanak.

A felújítás ráfért a játékra. Szélesvásznú képernyőkre optimalizált kinézet, magas felbontás és térbeli hangzás, ezt hozta el a Resident Evil Zero Remastered, a látvány nem ér fel egy teljesen új játékkal, de az eredmény nem rossz, és ezt főleg a sorozat rajongói fogják értékelni. Amin viszont biztosan javítani lehetett volna, az a főszereplők kidolgozása, és a környezet. Figyelmünk középpontjában a két hős áll, róluk szól a történet, és velük élünk-halunk, megértek volna hát egy teljes átdolgozást, külsőre és animációban egyaránt. De a pályák se mindig hibátlanok: sokszor láthatunk homályos és ronda textúrákat, meg kidolgozatlan részleteket, a játékban nincsenek nagy terek, talán nem lett volna nagy dolog még egy kicsit csinosítani rajtuk, esetleg új tárgyakkal, díszekkel feldobni a sivárabb helyeket. De ha már a kidolgozásnál tartunk, lecserélhették volna a béna betűtípusokat, és talán az átvezetőket is.

A külcsín mellett megújult az irányítás is. A kontroller bal karjával tudunk mozogni (nincs már külön fordulás, és előre hátra mozgás), kiosztástól függően pedig a ravaszokkal, vagy a gombokkal fegyvert kitartani, lőni, és interakciókat végezni. Az alapbeállítás elég fura, de a menüben gyorsan megtalálhatjuk a modern játékokban megszokott kiosztást, az irányításba pedig a mozifilmesen elhelyezett kamerák se zavarnak be. Ha átmegyünk két vágókép között, nem akad már meg a karakter, mint régen, mondjuk egy-két alkalommal így is tudtam olyat csinálni, hogy háromszor-négyszer léptem ide-oda pont két kamera között, de ez viszonylag már ritka volt. Ami viszont nagyon idegesített, hogy a hősök még mindig szeretnek helyben futni, a tárgyak felvételéhez milliméterre pontosan kell eléjük állnunk, illetve megmaradtak a helyiségek közötti töltőképernyők is. Ha átmegyünk egyik vagonból, vagy egyik szobából a másikba, akkor egy öt-hét másodperces, fekete hátterű ajtónyitós animációt nézet meg velünk a játék, ez régen arra szolgált, hogy a konzol be tudja tölteni a pályákat, mára viszont semmi szükség rájuk. Főleg úgy, hogy néha több időt tölt a játék az animációval, mint mi egy vagonban, ha mondjuk csak át akarunk rajtuk szaladni, mert hátul maradt valami.

A partner zapping rendszer viszont jó gyors lett. Nem emlékszem, hogy régebben mennyit kellett várni a karakterek váltása között, de most olyan két másodpercet, és ennyi a töltési idő még akkor is, ha a társunk több helyiséggel távolabb van - ez a bizonyíték, hogy az animációkra semmi szükség már. Egy utálatos játékelem a múltból, amit ki kellett volna már irtani. Ettől függetlenül a kalandok meglepően élvezetesek még mai szemmel is. Minden felújított játéknál megvan a veszélye annak, hogy egy olyan cím kerül a kezünk közé, ami a maga idejében volt csak jó, a modern, felgyorsult játékok között viszont még nosztalgiázni is fájdalmas vele, annyira idejétmúlt már minden részlete, itt viszont nem ez a helyzet. Én nagyon élveztem a nulladik rész minden percét, a játék megfelelő arányban adagolta a horror-, az akció- és a kalandjátékos elemeket, és a filmes kamerakezelésnek is még mindig megvan a romantikája. Mondjuk az is igaz, hogy ez utóbbit egy Gears of War- meg Call of Duty-játékokon felnőtt a fiatal már nem biztos, hogy annyira tudja értékelni, mint én, de aztán ki tudja. Lehet, hogy igen.

A Resident Evil Zero Remastered összességében erős közepesen sikerült felújítás lett. A fejlesztők hozták a kötelezőt, amit a rajongók elvártak tőlük, a játék modern külsővel újra kapható a boltokban, ennél többet viszont nem tettek le az asztalra. A kidolgozás messze nem olyan, mint mondjuk egy Halo: The Master Chief Collection esetében, ahol leteszed az állad mindentől, inkább csak polírozás történt, mint komolyabb átalakítás. Ettől függetlenül ajánlom a játék megvásárlását, és természetesen a Resident Evil: Origins Collection csomagot is, fantasztikus vele nosztalgiázni - ha már az Umbrella Corps esetében rendes epizód helyett egy multiplayer akcióra kihegyezett spin-offot kapunk csak.

A Resident Evil Zero Remastered PC-re, PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük a játékot.