Resident Evil Zero Remastered teszt

  • Írta: Daks
  • 2016. január 26.
Luxus személyvonat robog a festői Arklay Mountains hegyei között. Este van, az utasok a vacsorájukat fogyasztják, amikor kihunynak a fények, és nyálkás testű, piócaszerű lények tapadnak meg az ablakokon. Aztán elszabadul a pokol.

A lények nem hagynak túlélőt. Felhólyagosodott bőrű emberi tetemek, leszakadt végtagok, és gazdátlanul heverő személyes tárgyak borítanak mindent, miközben egy távoli sziklán sötét alak tűnik fel, elégedetten konstatálva az eseményeket. A biztonsági rendszer lezárja az ajtókat, a szellemvonat pedig automatikus üzemmódba kapcsolva megkezdi útját a végtelen vadonban, a Resident Evil első részének eseményei előtt járunk. A villában látott szörnyűségek csak az utóhatásai voltak annak, ami most itt folyik, a vonathoz a STARS csapat Bravo osztaga érkezik meg, mit sem sejtve arról, hogy egy különös vírustól hamarosan minden utas visszatér az élők közé. Vérszomjas zombiként.

A Resident Evil idén ünnepli huszadik születésnapját, az Umbrella Corps megjelenése előtt pedig a Capcom gondolt egyet, és elkészítette a sorozat nulladik részének felújított változatát. A játék a Resident Evil: Origins Collection csomag részeként érkezett meg hozzám, mely a Zero Remastered mellett tartalmazza az első rész tavaly megjelent Remastered változatát is, igazi csemegeként szolgálva a történet rajongóinak. Két klasszikus egy csomagban, a modern kor minden elvárásaira felkészítve: kellemesen felújított grafikával, 16:9-es képaránnyal, 5.1-es hangzással, és megújult irányítással. Az ilyeneket szeretjük, egyetlen kérdés van csak hátra. Van-e olyan torokszorítóan jó, és nyomasztóan izgalmas a kaland most, mint gyerekkorunkban volt?

A Resident Evil Remastered tavaly járt már nálunk, és a most megjelent lemezes változat se különbözik az akkor látottaktól, az 1996-os játék 2002-ben elkészített remake-jének felújított változatáról van szó. Chris Redfield és Jill Valentine akkor egy legendát indított útjára, jelen cikkünk viszont az előzményekre fókuszál, a Resident Evil Zero Remastered újra elhozta a kalandokat, amivel minden kezdődött. A nulladik rész eredetileg szintén 2002-ben megjelent eseményei egy megállíthatatlanul robogó vonaton játszódnak, ahová Rebecca Chambers ügynök érkezik meg, hogy felderítse, mi is történt az utasokkal. A szűk folyosók sötétjében azonban ő is kénytelen megtapasztalni azt a félelmet, amit az utasok éltek át ugyanitt nemrég, meg kell állítania a fenevadakat, és felkutatni a felelőst.

Nem lesz egyedül. Útján egy mellé szegődött idegen, Billy Coen kíséri el, aki nem mellesleg körözött bűnöző, és bár az ügynöklány alig várja, hogy leszálljanak a vonatról, majd kattanjon a férfi kezén a bilincs, mégis össze kell dolgozniuk. A Resident Evil Zero a klasszikus survival horror játékmenetet követi, hőseinket külső nézetből, de fix kamerákkal követhetjük, melyek mindig máshogy helyezkednek el, látványos, mozifilmes hangulatot kölcsönözve az eseményeknek. És a lényeg itt még nem is az akció volt, hanem a kaland, meg a rettegés. A zombikat és az életünkre törő különböző szörnyeket néhány lövéssel leteríthetjük, időnk nagy részét így nem is ez, hanem a gondolkodás fogja kitölteni, hogy kitaláljuk, merre lehet továbbjutni, mit nem csináltunk még meg a folytatáshoz. A történet hosszú és kihívásokkal teli, kulcsokat kell keresgélni, leveleket olvasni, és nyomokból összerakni mindazt, ami a sikerhez vezet - nem nehéz, inkább figyelni kell csak, a játék mindig rávezet minket a megoldásra. Itt még nem az számított, ami a csövön kifér, lőszerből is alig kapunk pár darabot.

A játékmenet egyik legfontosabb része, és egyben a Zero régi újdonsága is a partner zapping rendszer. Míg a legtöbb Resident Evil-játékban mindig egyetlen hőst irányítottunk, és legfeljebb a játék elején lehetett választani, vagy a későbbi fordulatok során kaptunk mást, addig itt egyszerre irányítható mindkét karakter. Rebecca és Billy másban jók, a lány mozgékony, ügyes, és befér a kisebb járatokba is, míg a fiú a közelharcokban, a szemtől szembeni küzdelmekben lesz a segítségünkre. A két karakter között gombnyomással lehet azonnal váltani, amikor pedig társunkat a gép irányítja, mi egy menüben adhatjuk meg, hogy mit csináljon. Várakozzon, vagy segítsen, álljon csak meg, vagy támadjon is - ez ránk van bízva -, de lehet köztük fegyvereket és tárgyakat cserélni, illetve sokszor elszakadnak egymástól, akkor meg az a cél, hogy valahogy újra találkozzanak.

A felújítás ráfért a játékra. Szélesvásznú képernyőkre optimalizált kinézet, magas felbontás és térbeli hangzás, ezt hozta el a Resident Evil Zero Remastered, a látvány nem ér fel egy teljesen új játékkal, de az eredmény nem rossz, és ezt főleg a sorozat rajongói fogják értékelni. Amin viszont biztosan javítani lehetett volna, az a főszereplők kidolgozása, és a környezet. Figyelmünk középpontjában a két hős áll, róluk szól a történet, és velük élünk-halunk, megértek volna hát egy teljes átdolgozást, külsőre és animációban egyaránt. De a pályák se mindig hibátlanok: sokszor láthatunk homályos és ronda textúrákat, meg kidolgozatlan részleteket, a játékban nincsenek nagy terek, talán nem lett volna nagy dolog még egy kicsit csinosítani rajtuk, esetleg új tárgyakkal, díszekkel feldobni a sivárabb helyeket. De ha már a kidolgozásnál tartunk, lecserélhették volna a béna betűtípusokat, és talán az átvezetőket is.

A külcsín mellett megújult az irányítás is. A kontroller bal karjával tudunk mozogni (nincs már külön fordulás, és előre hátra mozgás), kiosztástól függően pedig a ravaszokkal, vagy a gombokkal fegyvert kitartani, lőni, és interakciókat végezni. Az alapbeállítás elég fura, de a menüben gyorsan megtalálhatjuk a modern játékokban megszokott kiosztást, az irányításba pedig a mozifilmesen elhelyezett kamerák se zavarnak be. Ha átmegyünk két vágókép között, nem akad már meg a karakter, mint régen, mondjuk egy-két alkalommal így is tudtam olyat csinálni, hogy háromszor-négyszer léptem ide-oda pont két kamera között, de ez viszonylag már ritka volt. Ami viszont nagyon idegesített, hogy a hősök még mindig szeretnek helyben futni, a tárgyak felvételéhez milliméterre pontosan kell eléjük állnunk, illetve megmaradtak a helyiségek közötti töltőképernyők is. Ha átmegyünk egyik vagonból, vagy egyik szobából a másikba, akkor egy öt-hét másodperces, fekete hátterű ajtónyitós animációt nézet meg velünk a játék, ez régen arra szolgált, hogy a konzol be tudja tölteni a pályákat, mára viszont semmi szükség rájuk. Főleg úgy, hogy néha több időt tölt a játék az animációval, mint mi egy vagonban, ha mondjuk csak át akarunk rajtuk szaladni, mert hátul maradt valami.

A partner zapping rendszer viszont jó gyors lett. Nem emlékszem, hogy régebben mennyit kellett várni a karakterek váltása között, de most olyan két másodpercet, és ennyi a töltési idő még akkor is, ha a társunk több helyiséggel távolabb van - ez a bizonyíték, hogy az animációkra semmi szükség már. Egy utálatos játékelem a múltból, amit ki kellett volna már irtani. Ettől függetlenül a kalandok meglepően élvezetesek még mai szemmel is. Minden felújított játéknál megvan a veszélye annak, hogy egy olyan cím kerül a kezünk közé, ami a maga idejében volt csak jó, a modern, felgyorsult játékok között viszont még nosztalgiázni is fájdalmas vele, annyira idejétmúlt már minden részlete, itt viszont nem ez a helyzet. Én nagyon élveztem a nulladik rész minden percét, a játék megfelelő arányban adagolta a horror-, az akció- és a kalandjátékos elemeket, és a filmes kamerakezelésnek is még mindig megvan a romantikája. Mondjuk az is igaz, hogy ez utóbbit egy Gears of War- meg Call of Duty-játékokon felnőtt a fiatal már nem biztos, hogy annyira tudja értékelni, mint én, de aztán ki tudja. Lehet, hogy igen.

A Resident Evil Zero Remastered összességében erős közepesen sikerült felújítás lett. A fejlesztők hozták a kötelezőt, amit a rajongók elvártak tőlük, a játék modern külsővel újra kapható a boltokban, ennél többet viszont nem tettek le az asztalra. A kidolgozás messze nem olyan, mint mondjuk egy Halo: The Master Chief Collection esetében, ahol leteszed az állad mindentől, inkább csak polírozás történt, mint komolyabb átalakítás. Ettől függetlenül ajánlom a játék megvásárlását, és természetesen a Resident Evil: Origins Collection csomagot is, fantasztikus vele nosztalgiázni - ha már az Umbrella Corps esetében rendes epizód helyett egy multiplayer akcióra kihegyezett spin-offot kapunk csak.

Wesker Mode

Apró érdekesség, hogy a Resident Evil Zero Remastered tartalmaz egy teljesen új játékmódot is. A Wesker Mode a játék első teljes végigjátszása után válik elérhetővé, a főszereplőnk pedig Albert Wesker lesz, az Uroboros vírussal fertőzött alakjában, ahogy a Resident Evil 5-ben láttuk őt. Két képességgel indul harcba, az egyik a Death Stare, melynek köszönhetően energiasugarat tud kilőni a szeméből, a másik pedig a Shadow Dash, ami elképesztő sebességet kölcsönöz neki, háromszor gyorsabb lesz a mozgása, mint egy rendes emberé.


A Resident Evil Zero Remastered PC-re, PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük a játékot.

6.
szakallaskan
Nagyon jól sikerült játék és felújítás.Megéri az árát!
5.
2pacal
Nekem ez kimaradt mert nem tudtam beszerezni cubre anno... De ami tökön ütőtt a ládák hiánya mondom nekem ez uj volt ez a játek ahogy van...Billy se tetszett meg ugy az egesz egy bőr lehuzasnak tűnt...Most toltam ki hat egyszer szerintem nekem bőven elég volt...Resi 1et szeretem elővenni ezt nem nagyon fogom...
4.
p3ti
A Resi sorból a Zero tetszett a legkevésbé... :/
3.
GAMEROD
Emiatt a 2 játék miatt rendeltem Angliából Gamecube-t néhány éve, azon már rengetegszer kijátszottam őket. Nagyon jó volt a Zero is, a vége viszont már kicsit ellaposodott szerintem, végére a helyszínek sem voltak annyira emlékezetesek.
2.
Lizard0828
Ott a helye a polcon, természetesen ezt csak a régi játékosok érthetik meg /persze tisztelet a kivételnek/!
Köszönjük Capcom! Jöhet a talán legütősebb 2. rész;)
1.
azureknight0715
Isten egy játék volt, örültem hogy megjelent az első és a zero mert azok maradtak csak ki. Nehezség terén az első rész szerintem nehezebb volt, itt inkább sokszor az élet és a töltény hiánya volt probléma, de ha ügyesen csináltad a végére azis volt bőven. Meg kell említeni azt is hogy régen mindig hatalmas megkönnyebülést jelentett megtalálni a magnumot hála istennek itt is megmaradt ez a érzés. A graffal nem volt problémám szerintem jó munkát végeztek. a kamerák elrendezése is tökéletes volt sose tudhattad hogy hol lesnek rád az ellenfelek. Ládák hiánya hát nem tom úgyanúgy szenvedtem a hiánytól én pl sose dobtam el szobákba mert nem tudhattam hogy később ha visszamegyek mi lesz még ott szal ált ha láda nem is volt de a mentés helyre raktam le a cucaimat mindig, szal ugyan úgy visszakellett mindig mennem érte szal láda most elkellett volna. Az ajtó nyitogatás meg nem zavart ez régen is és most is a resident evil játékok névjegye, szal én örültem hogy benne maradt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...