F1 2018 teszt

Kimondani is döbbenetes, de idén már tizedik éve, hogy a Codemasters szállítja nekünk az F1-sorozatot. A világ legjobb autósjáték-fejlesztői között számon tartott brit csapat pedig nem is hazudtolja meg magát, és minden évben csiszol valamit a játékon, hogy érdemes legyen beruházni az új részbe is. Az F1 2018 a megszokott módon tartalmazza az idei Forma 1-szezon minden csapatát és pilótáját, ezenkívül indíthatunk benne saját karriert, illetve nyomhatunk különféle egyéni futamokat is, modern, vagy klasszikus autók volánjai mögé ülve. És hogy milyen lett az új rész? Nézzük is meg!

A karriermód idén egyszerűsítésre került. Tavaly már az első pillanattól kezdve nekünk kellett az autót fejlesztenünk, figyelve a motorerőre, a megbízhatóságra, az aerodinamikára, valamint a felfüggesztésre, az ezt körülvevő rendszer viszont sokaknak már bonyolult volt. Most ebből visszavettek, és az egészet egy szabadedzések során megszerezhető development-pontokra épülő rendszerre építették, amit ráadásul úgy értek el, hogy közben meghagyták az utat a komplexitást kereső, és beállításokban jobban elmélyülő játékosok előtt is.

Az eredmény, szubjektív bár, de összességében kellemes lett. Jópofa dolog apró beállításokkal és feladatokkal bíbelődni hosszasan a nagydíjak pénteki napján, amit én korábban vagy skippeltem mindig, vagy arra használtam csak, hogy menjek egy kört a pályán, és megismerjem a kanyarokat. De nagyon érdekes az is, ahogy az interjúkat kell adnunk. A futamok elején és végén mindig kérdeznek tőlünk a riporterek, nekünk pedig időnyomás alatt kell előhúznunk az előre felmutatott válaszok közül egyet, melyek hatással lesznek a megítélésünkre, a csapatunkra, meg egy jó pár dologra még. Például arra, hogy milyen feltételekkel, miket kapunk később az istállónktól és a szponzorainktól.

Talán nem újdonság, de érdekes még a karrierben, hogy mindig van egy vagy két rivális pilóta a futamokon, akikhez kapcsolódóan apró feladatokban kell teljesítenünk, illetve a különböző csapatoknak más-más célokban is kell megfelelnünk. Vannak, akik pódiumhelyezéseket várnak el tőlünk, míg mások egyenesen azt akarják, hogy nyerjük meg a világbajnokságot egyéni, és konstruktőri kategóriában is. A kisebbek ennél lentebb adják. Ők megelégszenek a második harmadban való célba éréssel, cserébe viszont szeretnek extra kéréseket, különlegesebb igényeket támasztani felénk - jól ki van találva tehát az elvárási rendszer, bármelyik kedvencünket is válasszuk.

Míg karriermódban egy általunk létrehozott és elnevezett, kezdő pilótát alakítunk, addig a Grand Prix menüpontban már az igazi pilóták autóiba és bőrébe bújhatunk bele. A játék a 2018-as idény mind a 20 versenyzőjét és 21 pályáját felvonultatja, mi pedig újrajátszhatjuk akár az egészet, akár annak csak egyetlen futamát is. A beállítások szinte végtelenek itt, mi adhatjuk meg, hogy hány állomásos legyen a bajnokság, kelljen-e szabadedzést és időmérőt tartani, hány kört menjünk a pályákon, milyen rásegítő beállításokat kapjanak az autók, az egyes állomásokon pedig reggel, délután, vagy este legyen-e, dinamikus, felhős, esős, vagy tiszta időjárással. És még a lista kicsiny részéről beszéltem csak.

Hasonló módon összeállított, de különböző témák és kihívások szerint előre definiált bajnokságokat érhetünk el a Championship menüpontban, ami azoknak lesz érdekes, akik többet akarnak annál, mint amit az előzőekben csak úgy fejben össze lehet állítani. Vannak itt bajnokságok, melyek egy kontinens futamaira összpontosítanak, míg mások csak utcai pályákat, vagy extrém időjárási körülményeket vonultatnak fel, de nagyon érdekes még az Event mód is. Ez utóbbiban Codemasters fejlesztők által kreált, és folyamatosan frissített, bővített eseményekben kell helyt állnunk, belecsöppenve egy verseny, vagy egy szituáció kellős közepébe.

Az idei szezonban visszatérhetünk németországi Hockenheim Ringre, illetve újdonságként mutatkozik be a franciaországi Paul Ricard is, míg a malajziai Sepang törlésre került a versenynaptárból. Ami pedig a leglátványosabb újdonság, az a bukókeret. A pilóták fölé, köré épített biztonsági elem rengeteg pozitív és negatív visszhangot váltott már ki a szakma és a rajongók köreiben, és bár abban mindenki egyetért, hogy életet menthet, a legtöbben ezzel együtt rondának és akadályoztatónak is tartják. Valaki azt mondja, hogy ezzel megnő az autóból való kiszállási (menekülési) idő, a kigyulladás pedig jóval hétköznapibb dolog a műfajban, mint a teljes fejre állás, míg a mérnökök a többletsúly miatt, a pilóták pedig a korlátozott kilátás miatt aggodalmaskodnak.

A játékban persze csak a kilátás a gond. Az első oszlop szépen kitakar mindent pont előttünk, ami nemcsak általánosan idegesítő, de még hibákat, baleseteket is okoz, van viszont rá megoldás. A beállításokban ki lehet venni a bukókeret első oszlopát (halo-valami a neve), így megszabadulva a takarástól, ami nagyon hasznos, már csak azért is, mert mint minden ilyen stílusú játékot, az F1 2018-at is a legjobb belső nézetből, a pilóta szemszögéből játszani. Én nem is váltottam soha más kamerára - még ha az utána következő, sisak fölötti könnyebbé is teszi a versenyzést.

A játék a tavalyi részhez képest észrevehetően fejlődött játékélményben. A fizika sokat javult, jobban érezni az autó mozgását, és azt, hogy a különböző apró megmozdulások milyen következményeket vonhatnak magukkal, meg úgy általában azt, hogy mi történik alattunk, hogyan viselkedik, mit fog csinálni a vas. Mindez egyébként annak is köszönhető, hogy megújult a gumik és a felfüggesztések mögötti technika, maguk a készítők pedig a korábbinál is több valós, igazi Forma 1-futamokon gyűjtött adatot használtak fel ezek lemodellezéséhez. És a jó hírek sora még nem ért véget. Csökkent még az input lag, ami szinte észrevehetetlen már, javítottak a force feedbacken, meg a kontroller, illetve kormány finomhangolásán, mindezek eredményeként pedig az egész irányítás kényelmesebb, reszponzívabb, élvezetesebb lett, mint valaha.

A látvány terén az EGO Engine 4.0 jó munkát végez. Gyönyörűek a napsütéses és az esős versenyek is, semmi sem fogható az élményhez, amikor az ellenfelek felcsapják az előttünk a vizet, a függönyön pedig átszűrődik a felkelő Nap rikító fénye, illetve külön kiemelendő, hogy továbbra is megvan a 60 fps sebesség, ami mintha egy kicsit stabilabb is lenne idén, mint legutóbb. A grafika javulása egyébként még apró részletekben bár, de felfedezhető a távolban lévő tárgyak, és maguk a textúrák esetén is, bár nekem az autók még mindig kicsit kidolgozatlannak tűnnek, külső és belső nézetben egyaránt.

Az idei részben ami nem tetszett, az az AI lett. A készítők szerint sokat javítottak rajtuk, a gép által vezérelt pilóták már magabiztosabban előznek, többet támadnak, és kevesebbet is vonulnak vissza, a gyakorlatban viszont inkább agresszívebbek lettek, mintsem önbizalommal teli profik. Sokszor úgy szállnak belénk hátulról, hogy mindketten kirepülünk a kavicságyra, vagy akkor sem engednek, amikor elkerülhetetlen a baleset, harcosok és genyók hát, aminek nincs helye a Forma 1-ben. Vagyis a modern Forma 1-ben. De kiemelendően gyengék még a játékban az átvezetők is, a karakterek sokszor érzelmek nélkül, üreges tekintettel beszélgetnek velünk, és nem túl jó az animációjuk és a lip syncjük sem.

Az Xbox One X- és a PS4 Pro-tulajdonosok számára jó hír, hogy ezeken az erősebb vasakon már 4K-ban és HDR-ben is tud futni a játék, ellentétben a hagyományos kiadásokkal. A PC-sek kedvéért még kiemelném, hogy a rajongók kérése ellenére az F1 2018-ban továbbra sincs VR-támogatás, ami egy nagy előrelépés lett volna idén, illetve én még úgy általánosan hiányoltam a Formula E-, a Formula 2-, a GPS-, és akár az Indycar-, vagy Super Formula-futamokat is. Hiszen ha mondjuk a MotoGP-játékban lehet kisebb osztályokban indulni, akkor az F1-ben is miért ne lennének más bajnokságok, nem igaz? De talán majd jövőre, vagy azután.

Vannak benne viszont ezúttal is klasszikus autók, amit már csak apróságként említek meg így, a cikk végén. A tavalyi 12 modell mellé 8 újabb került be, melyek közül olyan legendás autókat próbálhatunk ki, mint Niki Lauda Ferrarija, James Hunt McLarenje, Juan Pablo Montoya Williamse, vagy Michael Schumacher világbajnoki Ferrarija. Mármint egyik világbajnoki Ferrarija, a sok közül. A Forma 1 aranykorának legjobb pillanatai kelhetnek újra életre ezeknek a gépeknek a segítségével, a játék pedig ilyenkor mindig korabeli ellenfelekkel tesz össze minket, ráadásul a HUD-ot is lecseréli, valami stílusban megfelelőre.

Az F1 2018 jól sikerült játék lett. Tökéletes anyag a sportág rajongóinak, mely újabb fontos csiszolásokon esett át az idei évre, így válaszolva meg egyértelmű igennel a kérdést, hogy érdemes-e megvenni. Természetesen vannak még hiányosságai, mindig lehetne egy kicsit jobb, vagy részletesebb, és még mindig inkább csak az arcade igényeket elégíti ki, élen a visszatekeréssel, meg a rengeteg rásegítéssel, de így is jó és így is élvezetes. Ezt kár lenne tagadni. Na, találkozunk a Hungaroringen?

Az F1 2018 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi hagyományos Xbox One konzolon teszteltük.