S.W.I.N.E. HD Remaster teszt

Az ezredforduló környékén, a stratégiai játékok aranykorában egy különös magyar fejlesztésű alkotás lepte meg az RTS-rajongókat. A S.W.I.N.E. (Strategic Warfare In a Nifty Environment) annak a békési Stormregionnek a konyháján készült, akik később a Panzers-sorozattal, vagy a Rush for Berlinnel szereztek maguknak hírnevet a nemzetközi piacon is. Az első játékuk azonban amellett, hogy játékmenet szempontjából jócskán megalapozott az azt követőknek, sutba dobta a világháborús körítés ötletét, és ehelyett inkább a harckocsikat vezető nyuszik és disznók konfliktusát mutatta be. Mi pedig egyből bele is szerettünk.

Ennek azonban már lassan tizennyolc éve, a stúdió sajnos a múlté, a mai modern számítógépeken pedig valóságos bűvésztrükknek számít, ha az ember sikeresen el tudja indítani az alacsony felbontáson döcögő S.W.I.N.E.-t. Ezért döntött tehát úgy néhány exstormregionös fejlesztő, hogy a Kite Games élén ismét lángra lobbantják a röfik és tapsifülesek háborúját. Így jöhetett létre a S.W.I.N.E. HD Remaster, ami hűségesen szab modern köntöst a klasszikusnak. A játékmenet, a küldetések, vagyis maga a tartalom maradt a régi, ezek mellé viszont kaptunk jó minőségű, átdolgozott textúrákat, 16:9-es képarány-támogatást, egészen 4K-ig skálázható felbontást és egy ismét működő többjátékos módot, amelytől a GameSpy leállásával az eredeti játék anno teljesen elesett.

A remaster egyik fájó hiányossága viszont, hogy az animációs átvezetők a régi formájukban, alacsony felbontáson, homályosan és szemcsésen jelennek meg ismét. Ezekért anno a mára szintén megszűnt Digital Reality csapata felelt, s úgy tűnik, hogy ezzel együtt elveszett az eredetik nagy felbontású újrarenderelésének lehetősége is. Mindenesetre azért örültem volna neki, ha a Kite Games egy kis utómunkával megtisztította volna a rövid klipeket, de így be kell érnünk az eredeti minőséggel.

Kötelező kiemelni a S.W.I.N.E egyik legemlékezetesebb jellegzetességét is, a remek minőségű magyar szinkront, ami a mai napig prímán megállja a helyét. A faragatlan malacok és a cselszövő nyulak egysorosai örökre az agyamba égtek, ezzel pedig biztosan nem vagyok egyedül. Szintén külön pluszpont, hogy az ezzel felnőtt korosztály, vagy a nyelvi akadályokba ütközők gond nélkül megérthették, illetve ma is megérthetik a küldetések célját, vagy a játék történetét, legyen az utóbbi bármennyire is súlytalan. Fussunk is át rajta még egyszer!

Minden a disznók köztársaságának bukásával kezdődik, amikor is a kegyetlen Acélagyar Tábornok a Disznó Nemzeti Hadsereg élén váratlanul lerohanja a szomszédos nyulak nemzetét, Répaföldet, hogy elfoglalja annak gyönyörű, termékeny ültetvényeseit. A felkészületlen tapsifülesek országa pillanatokon belül két vállra fekszik, fővárosuk blokád alá kerül, a vég pedig elkerülhetetlennek látszik. A nyulak oldalán tehát egy maroknyi csapattal gerilla-hadjáratba kezdhetünk, hogy visszaverjük a betolakodókat, de akár a disznók mellé is pártolhatunk, hogy bevégezzük Acélagyar akaratát és győzelemre vigyük a varacskosok villámháborúját.

A hagyományos bázisépítéssel, tehát nem kell majd szöszölnünk. Ehelyett minden küldetés során néhány egységet irányíthatunk, melyekre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. A misszió végén egyben maradt páncélosok ugyanis a következő küldetés során is elérhetőek maradnak, így egy ügyesen játszott kampány végére egészen tekintélyes, veteránokból álló sereggel szállhatunk szembe az egyre nehezedő akadályokkal.

Egységeink ugyanis minden lövés után tapasztalati pontot szereznek, idővel pedig szintet is lépnek. Külsőleg egyre harcedzettebben festenek majd, illetve a csatában is hatékonyabbak lesznek a futószalagról éppen csak kigördült, fényesen csillogó társaiknál. Kedvenc tankjainkat aztán felszerelhetjük különféle tárgyakkal, amelyek újabb passzív bónuszokhoz juttatják azokat. Tényleg érdemes tehát odafigyelnünk arra, hogy ne kapja el őket egy kósza rakéta.

Ez pedig aprólékos, megfontolt mikromenedzsmentet jelent, annak minden pozitív és negatív velejárójával együtt. Nagyszerű érzés, amikor a távolra ellátó parancsnoki járművel a közeli hegygerincről felderítjük a terepet, majd egy gyors légibombázás után előre küldjük a nehéz harckocsik sorát, mögöttük a távolsági tüzérséggel. A jól megfontolt tervünk azonban nem mindig alakul majd makulátlanul, hiszen az egységek útkeresése sajnos továbbra is botrányos. Egy olyan elem ez, aminél nem bántam volna, ha a Kite Games egy kicsit belebabrál az eredetibe, rendszeresen téptem a hajam a lemaradó, egymásba gabalyodó harckocsik viselkedése miatt.

Bizonyos szempontból ezt egyensúlyozza a gépi ellenfeleink szintén borzasztó ostobasága, akik simán végigállják a látóterükön kívülről érkező lövegtüzet - mindezt persze erős túlzás lenne pozitívumként elkönyvelni. A cikk írására készülve átfutottam néhány régi játéktesztet is, hogy átfogó képet kapjak arról, hogy pontosan milyen is volt a játék fogadtatása 2001-ben. A kollégák már akkor is rengeteget panaszkodtak a programnak erre az aspektusára, tehát nem új keletű hibáról van szó, és valószínűleg nem is arról, hogy az én elvárásaim lennének a fellegekben.

Nem hiába, a program eredeti megjelenése óta egy teljes generáció cseperedett fel, az elszaladt idő pedig a felturbózott látványvilág ellenére is sok helyen kiütközik. Egy-egy térkép kifejezetten üresnek hat, némelyik küldetés dizájnja pedig olyannyira pókhálós, hogy jól emlékszem rá, hogy azok már két évtizeddel ezelőtt is frusztráltak. Nem egy olyan missziót kell teljesítenünk, ahol egy stratégiai pontot elfoglalva kerek 30 percig kell tartanunk a pozíciót a felénk csordogáló ellenfelekkel szemben - ez még a sebességet megduplázó gomb társaságában is kicsalogatta belőlem a mély ásítást.

Néhány bevetés azonban egészen érdekes még mai szemmel is, összességében tehát a minőség kifejezetten hullámzó. Az unalmasabb szakaszokat átvészelését szerencsére megkönnyítik a remek hangulatot kölcsönző időjárási effektek és az egységeink reakciója erre. A forró sivatagban, vagy a havas tájakon robogó acélkoporsóba szorult katonáink nagy előszeretettel panaszkodnak a körülmények miatt, legyen az hőség, fagy, vagy az ellenséges nemzet irányából záporozó ólom. Ezeket a beszólásokat minden alkalommal megmosolyogtam.

A kétféle egyjátékos kampány mellett ismét megkaptuk a jó öreg többjátékos módot, ahol egyedül, vagy csapatban szállhatunk szembe másokkal. A megjelenéskor ugyan volt egy-két bökkenő a hálózattal, de a Kite Games egyből rá is állt, hogy orvosolják a csatlakozási problémákat. Összesen egyébként nyolc játékost támogatnak ezek a meccsek, és megmérkőzhetünk online, vagy akár LAN-on is.

A mérkőzések természetesen itt is az egyjátékos módhoz hasonló alapokkal zajlanak, vagyis egy megadott mennyiségű erőforrásból kell összeállítanunk a seregünket, hogy azokat később csatába szólítva legyűrjük a hálózat túlfelén ülőket. A HD Remaster megjelenése óta egyébként egészen aktív online közösség verődött össze a játék körül, gyakorlatilag mindig találtam néhány meccset, ahova pillanatok alatt becsatlakozhattam.

Összességében a S.W.I.N.E. HD Remaster egyetlen hibája az, hogy a technikai ráncfelvarráson túl nem igazán nyújt többet a Stormregion 2001-es alkotásánál, minden tekintetben teljesen hű marad ahhoz. Nincsenek új pályák, új egységek, semmi extra, amivel különösebben meglephetne minket. Ez persze önmagában nem róhatjuk fel hibának, de a közelmúlt nagyszerű, fullextrás remasterei után a csomag azért mégis hagy egy kis hiányérzetet maga után.

Mégis nehéz elfogultság nélkül tekinteni egy ilyen magyar klasszikusra, de az tény, hogy a S.W.I.N.E. HD Remaster egy nagyszerű nosztalgiabomba, ami azok érzelmeit mozgathatja meg igazán, akik számtalan órát eltöltöttek annak eredetijével. Aki viszont csak most ismerkedik a nyulak és disznók háborújával, az hamar szembesül majd a 18 éves rozsdával, ami az idő haladtával csak egyre mélyebbre mart. Az összes buktató ellenére azonban a S.W.I.N.E. egy szívvel és lélekkel teli munka, amin a mai napig hatalmasat dob a remek magyar szinkron és az ártalmatlan humor, ez pedig a modern köntössel csak még egy fokkal élvezhetőbbé vált. Én a játék minden bosszantó tulajdonsága ellenére is széles mosollyal terelgettem a hadakozó állatok tankjait, és az is biztos, hogy ezt a múltba révedést még a későbbiekben is megismétlem majd néhányszor.

A S.W.I.N.E. HD Remaster kizárólag PC-n jelent meg.