Wolfenstein: Youngblood teszt

Két év után tér vissza a Wolfenstein-sorozat, az új kalandban azonban ezúttal nem B.J. Blazkowicz, hanem ikerlányai, Jessica és Sophia kapják a főszerepet. Nyitott pályák, kooperatív játékmenet és új helyszín vár ránk a spin-offban.

A DOOM-hoz hasonlóan ebben a generációban a Wolfenstein-sorozatot is rebootolták, hogy modern játékelemekkel és a mutatós grafikával új életet leheljenek a szériába. A 2014-ben megjelent Wolfenstein: The New Order az utóbbi évek egyik legjobb FPS-e, ráadásul a svéd MachineGames nem csak kiváló játékmenetet, de egy emlékezetes történetet és világot is megalkotott. Az alig két éve megjelent folytatás sajnos csak megközelíteni tudta az előd érdemeit, és bár egyértelműen nem egy rossz játékról beszélünk, valahogy a rajongók és a kritikusok is többet vártak tőle.

A MachineGames egy ideje már trilógiában gondolkodik, a most megjelent Youngblood alcímmel ellátott felvonás azonban nem a rebootolt széria záróepizódja, hanem egy spin-off. Bár a történet közvetlen folytatása az előző epizódoknak, a cselekmény azonban egyszerű, inkább csak az univerzumépítést szolgálja. Szerencsére a kiadó szó szerint vette a „nem teljes értékű folytatás” kifejezést, így a játék nem csak a sztori szempontjából van megcsonkítva, hanem az árcédulán is vágtak picit, így újonnan is 40 euró/dollárért beszerezhető.

A történet ezúttal az alternatív 80-as években játszódik, azaz jó húsz évet ugrunk előre az időben az előző epizódhoz képest. Az Egyesült Államok felszabadult a náci megszállás alól, a világ egy része azonban még mindig szenved Hitler csatlósainak elnyomásától. Az előző részek főhősének, B.J. Blazkowicznak az ikerlányai felnőttek, és bár harcra készek, éles bevetésen még nem vettek részt. Blazkowicznak azonban egy párizsi akció során nyoma veszik, a lányok pedig látva édesanyjuk és az FBI tehetetlenségét, elszöknek otthonról, hogy maguk keressék meg édesapjukat, és végre élesben is kipróbálják magukat.

A játékban ezúttal a cselekmény nem kap túl nagy hangsúlyt, a fent leírt alapokkal nagyjából az első egy órában megismerkedünk, utána pedig az akció és a felfedezés kapja a főszerepet. Ettől függetlenül a játék világa továbbra is remekül kidolgozott és átgondolt. A fejlesztők ezúttal is hihetetlen munkát fektetettek abba, hogy elhiggyük, tényleg ilyen lenne a nácik által uralt alternatív 80-as évek. Saját márkákat, zenéket, sőt még filmeket is kitaláltak, hogy autentikussá varázsolják játék univerzumát - nekem a kedvenceim a valós popslágerekhez hasonló német nyelvű muzsikák voltak. A visszafogottabb cselekmény ellenére tehát továbbra is kidolgozott a Wolfenstein világa, sőt a nyitottabb játékmenetnek hála picit jobban el is merülhetünk benne.

Nyitottabb játékmenet? Bizony, a Wolfensteint is elérte az open world-mánia, vagy legalábbis a spin-off keretein belül lehetőséget kaptak a fejlesztők, hogy picit kísérletezzenek az alapformulával. Nem kell GTA-szerű hatalmas területre gondolni, inkább a Destiny bolygóihoz hasonló felépítést kell elképzelni. A Youngblood helyszínéül szolgáló Párizs szektorokra van bontva, ezeket pedig nagyjából szabadon járhatjuk be. A nagy helyszínek között rövid töltési idővel kell számolni, utazni pedig a metróállomásokon megtalálható táblák segítségével tudunk.

A fejlesztők jól belőtték a pályák méretét, ugyanis elég nagyok ahhoz, hogy el lehessen veszni rajtuk és szabadnak érezzük magunkat, de nem építették akkorára őket, hogy az alapvetően közelharcra kihegyezett lövöldözés kényelmetlenné váljon. A játék fejlesztésében a svéd csapatnak a Dishonoredről és Preyről elhíresült Arkane Studios segédkezett, ez pedig a pályatervezésen egyértelműen meglátszik. Nem csak a nyitottabb helyszínek, de a szűkebb pályák is összetettebbek, mint az előző részekben, így több taktikázásra van lehetőség, ez pedig segít abban, hogy ne váljon olyan hamar monotonná a lövöldözés.

Az első küldetés teljesítése után hamar megkapjuk a fő célunkat: elfoglalni a három Brothernek nevezett Párizs fölé magasodó tornyot. Hogy ezekhez hogyan férünk hozzá, vagy miként jutunk be, az teljesen ránk van bízva, ettől függetlenül azonban nem ajánlott azonnal nekimenni a tornyoknak. Előtte érdemes beszélgetni a különféle karakterekkel a hubként szolgáló katakombákban, akiktől mellékküldetéseket vehetünk fel. Ezek egyrészt segítenek a fejlődésben, mivel pénzt és XP-t is kapunk értük, másrészt hasznos tippekhez jutunk, hogyan érdemes megközelíteni a tornyokat.

A játékba került egy egyszerűbb fejlődési rendszer, valamint az ellenfelek feje fölött is láthatjuk immár, hogy hozzánk képest mennyivel erősebbek. Bár a küldetések nincsenek szinthez kötve, és bármikor teljesíthetjük azokat, azért nem érdemes két-három szintnél lejjebb nekikezdeni az ajánlottnál. XP-t a küldetések teljesítéséért kapunk, de jutalmazhatnak minket szimpla fejlesztési pontokkal is, amiket a képességfán költhetünk el. A kinyitható képességek már ismerősek lehetnek az előző epizódból, így ezek túl nagy meglepetést nem fognak okozni, emiatt pedig picit erőltetettnek éreztem magát a rendszert. Olyan érzésem volt, mintha ez a szintezés csak időhúzásnak került volna, a játékba, hogy ne tudjunk azonnal nekimenni a fő küldetéseknek.

A mellékes feladatokat sem találtam túl érdekesnek, ugyancsak időhúzásnak éreztem őket. A missziók eligazítása nincs is leszinkronizálva, két mondatban összefoglalják, mit és honnan kell összeszedni, majd indulhat a darálás. Ez azért is szomorú, mert mint korábban írtam, a nácik által megszállt Párizs részletesen kidolgozott helyszín, de érdekes küldetések, karakterek valamint események nélkül sajnos kihasználatlan marad.

A fentebb leírt újdonságok mellett a Wolfenstein alapmechanikái nem változtak, a gunplay továbbra is kiváló, az akció pedig ezúttal is pörgős. Teljes mértékben sikerült a nagyobb pályákat a játékmenethez igazítani, így kiváló harcokban lesz részünk. Az intenzív küzdelmeknek azonban megvan a hátránya is egy ilyen nyitott világban: monotonná és fárasztóvá válhatnak, ezt pedig sajnos a Youngbloodban nem sikerült kiküszöbölni. Mivel a pályák csak nem állhatnak üresen, a töltések között az ellenfelek felélednek, emiatt pedig egy-egy csatát négyszer-ötször is meg kell majd vívni. Én egy idő után már inkább elszaladtam előlük, mert nagyon nem volt kedvem sokadszorra is kitakarítani egy-egy előőrsöt.

Még nem ejtettem szót a Youngblood egyik legnagyobb ötletéről, mégpedig hogy a játékot kooperatív módban is végigjátszhatjuk. Sőt, igazából az volt az érzésem, hogy bár egyedül is el lehet lavírozni, mégis inkább egy barátunkkal érdemes nekivágni a címnek. A kiválóan megtervezett pályákat csak egy másik játékossal karöltve lehet igazán kihasználni, valamint a harcok sem válnak annyira monotonná, ha van aki segítsen. A Buddy Passnek köszönhetően ráadásul elég csak egyszer megvenni a játékot, barátunk pedig ingyen csatlakozhat mókához.

A Youngbloodot, az előző részhez és a DOOM-hoz hasonlóan id Tech 6 hajtja meg, és nagyobb helyszínek ellenére sem kell lemondanunk a 60 fps-ről (természetesen ez alól a Switch kivétel). Az alap PS4-en szaggatásokkal és lassulásokkal csak a nagyobb harcok esetében találkoztam, de nem volt egyáltalán zavaró, nagyjából úgy futott, mint a The New Colossus. Kooperatív módban Shiftyvel játszottam, és bár nekem nem akadtak technikai jellegű problémáim, az ő játékát több hiba is akadályozta. Volt, hogy elment nála a hang, míg máskor a stabil netkapcsolat ellenére laggolni kezdett a játék, sőt egyszer kis is dobta mellőlem. Egészen sok javítás érkezett már a játékhoz, vagyis a fejlesztők szorgosan javítják a problémákat, de még a minap is találkoztam egy teljesen érthetetlen fagyással egyszemélyes módban.

Érezhetően egy kicsit kísérletezős kedvükben voltak a készítők a Wolfenstein: Youngblood fejlesztésekor. Az újítások nekem tetszettek, de azért egy normális történet nagyon hiányzott a játékból, valamint kihasználatlannak éreztem a helyszínt is. Bár a mellékküldetésekkel együtt el lehet lenni akár 15 órát is a Youngblooddal, a kidolgozatlan missziók miatt könnyen monotonná válhat a rengeteg lövöldözés, főleg, hogy egy-egy helyszínen többször is végig kell menni. A hibái ellenére sorozat rajongóinak mindenképpen érdemes ránézniük a játékra, de a nyomott árnak és a Buddy Passnek köszönhetően a kooperatív játékok szerelmeseinek is megérheti az árát.

A Wolfenstein: Youngblood PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg, mi a Sony konzolján, az alapgépen teszteltük.

16.
semike
15.
kopic
Ja és az új Wolfik a regit meg sem kozelitik...
14.
kopic
#11: 'Ehhez képest a "modern-kori wolfenstein"-ek kimerülnek agyatlan hentelésben és önismétlésben, aztán amikor egy-egy cikkíró oda böfögi, hogy erről szól a széria, hát ku*vára nem ! :( Ide silányult !'

Ealapján látszik, hogy krvara nincsenek tisztában a Wolfenstein szeriaval és a régi részekkel.
13.
kopic
#2: Egyetertek. RtCW eszméletlen jó játék. X Classicon egy párszor vegigvittem.
12.
Gykrizsi
#11: Mondjuk szerintem az új részek egyáltalán nem a hentelésről szóltak, én pl. a lopakodást részesítettem előnyben, és kisebb túlzással végig is lehetett vele vinni a játékot. Persze nem mondom, hogy rohadt mély volt, de volt lehetőség több módon végigvinni a játékot. A történet meg a legjobb B kategória volt szerintem, én rohadtúl élveztem. Ez az új rész nekem sem jön be első ránézésre, de nem értem minek kell most hirtelen fikázni az új részeket. Tesóm anno állandóan látatlanba leszólta a játékot, majd egyszer úgy adódott végigvitte, és tökre élvezte (2. részről van szó).
11.
user101
Az RTCW pályatervezése, változatossága, viselkedés-mintája ( ai ) és a sokkal részletesebben kidolgozott történet vezérlése adta a varázsát a játéknak. A különböző helyszínek, a más-más játékmódot követelő pályák és azok a ku*va zombis részek ! :)

Ehhez képest a "modern-kori wolfenstein"-ek kimerülnek agyatlan hentelésben és önismétlésben, aztán amikor egy-egy cikkíró oda böfögi, hogy erről szól a széria, hát ku*vára nem ! :( Ide silányult !

Sebaj, lesz RTX meg minden IS ... és milyen jó lesz majd bizony mondom nektek! :)
10.
cSzLaszlo
Egy nagy nulla ,ráadásul mikor a menűbe vagyok is folytatódik a játék, Állítom a videot és lőnek ,milyen már ? Mentés nincs ,kezdhetem fél évszázaddal korábbról.
9.
VerIstvan
#1: Az rtcw valamilyen szinten komolyabb volt.
Ezek meg olyanok mint ha a "fajansz" fiverek rendeztek volna.
Teljesen agyatlan gyoker jatekok lettek.
Megvettem a new ordert vegiganyaztam, a hozza adott nem tudom mit (az volt a kulasszusz?) fel se raktam mar. Majd vegleg kikurtam a steam fiokbol mint a szart.
Rettenetesen igenytelen otvar munka.
Linearis mint egy vonalzo, de meg igy is terdig meg nyakig gazolt a karakter sokszor az objektumokban olyan bugos foshalmaz.
A jatek is kb. ez a szinvonal volt.
Csak jol felszopta a sajto (blazkowicz, khm).
8.
Gykrizsi
Kár hogy nincs benne cross-play, akkor még érdekelt volna, de az MI nagyon hülye állítólag, így kimarad. Talán egyszer NAGYON olcsón.
7.
Nyarlako
Erre az ipari hulladékra 7,5 pontot adni büncselekmény.
6.
Darksiders84
Én mindegyik előző részével elvoltam. Viszont mostanában sajnos egyre több nagy címtől maradok távol vagyis hiába várom valahogy nem egészen úgy sikerülnek hogy megvegyem. A legutóbbi Far Cry utána a Rage 2 most ez a Wolfeinstein. Nagyon remélem a Bordenlands 3 nem lesz csalódás mivel azt megveszem első nap.
4.
Heldengeist
Nem tudom, szerintem kevesen vannak, akik annyira aktívan szeretik a játékipar hőskorát, mint én. Ha nincs egy tucat PC-m 386-tól a C2Q korszakig, akkor egy sem. De sztsz a sorozat csúcspontja még így is a TNO.

Ami pedig ezt az epizódot illeti, már a trailereken is csak fanyalogni tudtam. Talán majd ha ingyen adják leszarom. Addig még azt sem.
3.
Neo1989
Szerintem katasztrofális lett, pedig a New Order-t imádom.
2.
logic5
#1: RTCW forever!!! Anno nem is tudom hányszor vittem végig. DE! Ezt a játékot 7,5-re pontozni olyan, mint, ha Kiszel Tünde lenne Magyarország szépe kb... Gondoljuk át! Játszottam vele, ez valam förtelem!
1.
user101
Én valami furcsa ok miatt először az Old Blood-ot játszottam ki és csak utána a New Ordert és a Colossust... Ennek okán az OB mondjuk tetszett, de a NO és OC-t már egy kicsit untam... Nagyon sajnálom, hogy a valaha volt legjobb Wolfensteinhez képest ( ami az RTCW! ) minden téren visszalépésnek éltem meg ezeket a folytatásokat. Pontosan látszik, hogy mennyit silányodott a játékipar és mi számít ma és mi nem... Kár... :(

Erről meglepő módon ( bár a pontozás itt is erősen odatesz ) ez az első viszonylag pozitív kritika amit láttam. A többiek sokkal jobban szétszedték. Ismerve az elődöket, amiket már eleve visszalépésként éltem meg a kedvencemhez képest, és még ez is gyengébben muzsikál... átkerült nálam a "kívánós kosárból" a "jó lesz bundleban" kosárba... Kár érte!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...