Death Stranding teszt

  • Írta: szlav
  • 2019. november 1.
Hiába teltek az évek, mindvégig értetlenkedve álltunk a Death Stranding előtt. Most pedig a stáblista legördült, s legalább annyi új kérdésünk lett, mint amennyire választ kaptunk. Az időközben átélt élmény viszont jó sokáig velünk marad majd.

A Death Stranding szinte kultstátuszba emelkedett még azelőtt, hogy egyáltalán megjelenhetett volna. Ezt jórészt Hideo Kojima névjegyének köszönheti, hiszen a legendás játéktervező első olyan agymenéséről beszélünk, amit a Konami árnyékából kilépve követhetett el, de persze a misztikumnak jót tett az évekig húzódó reklámkampány is, amely során hiába láttunk ezer csodát, mégsem értettük, hogy mégis mi a fenéről fog szólni ez a játék. Pedig utólagosan visszatekintve kifejezetten beszédesek voltak a játékmenetet és a sztorit megvillantó prezentációk, de a Death Stranding a játékmeneti koncepciójában és történetében is annyira egyedi, hogy néhány bemutató alapján nehéz közte és a hagyományos videojátéksémák között párhuzamot vonni.

A nem túl távoli jövőben járunk, néhány évvel a Death Stranding, azaz a Halálhullám nevezetű esemény árnyékában. Sokan atomháborúra, vagy terrorcselekményekre gyanakodtak, de az igazság az, hogy a nagyvárosokat érő pusztító robbanások teljesen spontán, bármiféle előjel vagy provokáció nélkül következtek be. Valami megtört az életet és a halált elválasztó határ mezsgyéjén, a két egymáshoz láncolt létsík pedig egybemosódott. Ezt követte az időzápor: az a túlvilági eső, ami felgyorsítja, egyesek szerint viszont egyenesen „ellopja” az idő múlását. Végül pedig megérkeztek a Partravetettek, akik kétségbeesett szellemként igyekeznek fizikai kapcsolatot teremteni az élők világával. Az általunk ismert anyag és a túlvilági antianyag találkozása azonban szörnyű pusztítást végez: kiüresedést, amely hatósugarában minden megszűnik létezni.

Az ember azonban leleményes állat, alkalmazkodik a körülményekhez akkor is, ha a túléléshez vezető út több, mint természetellenes. Az Egyesült Államok bukása után Amerika népe földalatti bunkerekben, úgynevezett Gócvárosokban keresett menedéket a megmagyarázhatatlan veszélyek elől. A bujdosó túlélők közötti kapcsolat teljesen megszakadt, az információcsere és a kereskedelem utolsó fonalát pedig csak azok az elszánt hordárok tartják fent, akik nem félnek kimerészkedni a banditáktól és szellemektől hemzsegő külvilágba. Sam Porter Bridges (Norman Reedus) is egyszerű futárként, a halál árnyékában élve húzza a strigulákat, egy napon azonban igazán fontos feladatot kap. A UCA, vagyis az Amerikai Egyesült Városok elnöke az utolsó leheletével zarándokútra kéri fel őt, így Sam némi hezitálás után nyugatnak indul, hogy átszelje a kontinenst. Útja során rá hárul a feladat, hogy kiépítse a megváltást jelentő királis hálózatot az egymástól elszigetelt városok között, a dolga végeztével pedig biztonságban haza kell hoznia az elnök leendő utódját, akit egy ádáz terroristacsoport ejtett fogságba a nyugati parton.

Az öngyilkossággal felérő, magányos feladat során azonban Sam sosem nem utazik teljesen egyedül. A Bridges futárszolgálat tagjaként és a UCA utolsó reményeként egy kisebb csapat áll mögötte, akik a hálózaton keresztül nyomon követhetik a lépéseit. Legfőbb útitársa azonban a mellére erősített Bridge-bébi, azaz BB lesz. Sam kollégái holmi eszközként, s nem pedig emberi lényként tekintenek a palackba zárt csecsemőre, a BB ugyanis egy olyan organizmus, amely épp annyira kötődik az élők világához, mint amennyire a halottakhoz (vagy a meg nem születettekhez). Az embriót egy mesterségesen életben tartott, agyhalott anya méhéből távolították el, majd egy olyan közegbe zárták, amely tökéletesen szimulálja a magzat fejlődéséhez szükséges környezetet. A létsíkok peremén tartott gyermek lehetővé teszi a vállra erősíthető Odradek-szenzor működését, amely segítségével Sam elkerülheti a világot járó Partravetettek láthatatlan szellemét.

Ezen a ponton kérnék elnézést, hiszen számomra is világos, hogy a beavatatlan olvasónak nagyon meredek lehet az eddig említett szakzsargon és a hajmeresztő koncepciók áradata. Az igazság az, hogy Kojima egy hihetetlenül bizarr univerzumot állít fel, és már az első percektől annak a legfurcsább mélységeibe veti a játékosait is. Később csak nagyon mértékletesen, apránként fedi fel a dolgok miértjét, okosan játszadozva a befogadó prekoncepcióival - ez az egyik leghatásosabb eszköze arra, amivel a képernyő elé láncolja a szürreális impulzusokra fogékony rajongóit. Egy fazékba hajítja a keresztény literatúra, az indián sámánizmus, az egyiptomi mondavilág és a buddhista lélektan ikonjait, megfűszerezi őket Kant és Kafka filozófiájával, és nyakon önti az egészet egy jó adag rideg, féltudományos hókuszpókusszal. Nem egy könnyen emészthető egyveleg ez, de megjutalmazza azt, aki kapaszkodik a gondosan lefektetett, de kétségtelenül szövevényes fonalba. A Death Stranding első soron egy művészfilm, másodrészt pedig egy elképesztő galéria, s csak ezek után videojáték – állítom mindezt amellett, hogy jókora hangsúly kerül a tiszta játékmenetre is.

Az Amerikát behálózó, embert próbáló út során Sam nem adja fel a hivatását, hiszen végső soron mégis ő a Bridges első számú futára. Habár a fő célkitűzésünk mindvégig nyugat felé szólít majd bennünket, az állomások között mindig néhány nehéz csomag társaságában rójuk majd a kilométereket. Bizony, az előzetesek nem hazudtak: a Death Stranding egy kőkemény postásszimulátor, így a játékidő legnagyobb részét gyaloglással töltjük majd, a leggyakoribb ellenfelünk pedig maga a göröngyös terep lesz. Elég merész koncepció ez egy játéktervező részéről, aki a nap végén el is szeretné adni azt, amit készített. A zöldellően heverő, sziklákkal tarkított pusztákon az időnként kikopó túrabakancs a legjobb barátunk, az üresjáratok során pedig legfeljebb arra kell figyelnünk, hogy ne csússzon le a hátunkról a felpúpozott rakomány – ezt egyébként a hátizsák szíjának megigazításával orvosolhatjuk.

Borzasztóan egyhangúnak hangzik, ugye? Papíron annak tűnhet, de a 45 órás történet felgöngyölítése alatt mégsem unatkoztam egy percig sem, hiszen a letaglózó hangulat és a tökéletes tempóban kibontakozó misztikum egyszerűen nem engedte a kezem. A valódi színészek arcmimikájával dolgozó motion capture technológia az utóbbi években meghökkentő ugrásokat tett, ez pedig kevés játéknál csúcsosodik ki úgy, mint a Death Stranding esetében. A legegyszerűbb átvezető videókat is öröm volt figyelni, s ezek mögött nem maradt el sokkal a valódi játék vizuális minősége sem. Káprázatos, hogy a kellő művészi tehetséggel mit ki lehet hozni a generációja végére ért PlayStation 4-ből! Habár az akció csak a történet későbbi szakaszaiban kap igazi szerepet a porondon, mégis hosszú órákat sétáltam ezen a kietlen, posztapokaliptikus tájon, hűvös, eső utáni levegőként belélegezve a Low Roar vagy a Silent Poets keserű dallamait. Egyszer sem pillantottam rá unottan az órára, hiszen az atmoszféra teljesen magával ragadott.

A játék roppant ügyesen adagolja az egymásra rétegződő újdonságait. Érthetjük ezt a történetre, az érdekes, számos titkot rejtő karakterekre vagy akár világ bemutatására, de ugyanígy a játékmeneti mechanikák felvezetésére is. Kezdetben valóban egy sima, hátizsákos futárként kutyagolunk, létrával és mászókötéllel az oldalunkon, de az eszköztárunk és az előttünk álló lehetőségek hamar kiszélesednek. Minden lényeges állomáson kapunk egy újabb szerkezetet, amivel megkönnyíthetjük a szállítást. Amikor már Sam nem bírja szusszal a feltornyosodó csomagokat, akkor a játék bedob egy vontatható szállítóeszközt. Ha túl nagynak tűnnek a távolságok, akkor kapunk egy elektromos motort vagy egy teherautót. Túl sok egy bizonyos területen a bandita vagy Partravetett? Íme, egy fegyver, épp az alkalomhoz illően.

Ezek az égből pottyant megoldások azonban nem érkeznek hátulütő nélkül. Minden fegyvernek és eszköznek kilogrammra mért súlya van, így tehát okosan és mértékletesen kell felkészülnünk az előttünk álló ösvény várható kihívásaira. Hasonló módon, a motorbicikli sem oldja meg minden problémánkat, hiszen a folyókkal, szakadékokkal, sziklákkal és hegyoldalakkal tarkított terepen nem könnyű vele a közlekedés, arról nem is beszélve, hogy ezzel feladjuk a csendes lopakodás taktikai előnyét. Márpedig ha vasparipával hajtunk be a láthatatlanul kóválygó lelkek közé, akkor annak ritkán lesz csak jó vége: a földöntúli fekete szurokból előnyúló karok motorostul a mélybe rántják főhősünket, gigászi szörnyalakok formálódnak a feketeségben, és ha mégis sikerül utat törnünk ebben a káoszban, akkor csak imádkozhatunk, hogy a szállított csomag a konfrontáció után is egy darabban maradjon. Senki nem szereti ugyebár, ha pofára ejtett, sárba mártott pizzát hoz a futár.

Legtöbb esetben tehát érdemes jó messziről elkerülni azokat a helyeket, ahol a BB kiszagolja a rosszakaróink jelenlétét, ehhez azonban sok esetben a saját leleményességünkre hagyatkozva kell kitaposnunk a biztonságos utat. Egy kisebb árok felett egy lefektetett létra is elég lehet, de a gyakran frekventált, kulcsfontosságú helyeken érdemes hidat, kötélpályát, vagy akár teljes utakat kiépíteni. Ez azonban nagy feladat egyetlen hordár számára, hiszen minden építmény felállítása (és fenntartása) komoly mennyiségű nyersanyagba kerül, arról nem is beszélve, hogy ezeket az anyagokat le is kell szállítani az adott helyszínre. Itt lép be a képbe a többjátékos mód, amely teljesen váratlan módon nagyon is szerves részét képezi az alapvetően egy személynek szóló játék alakulásának.

A Death Stranding ugyanis úgy kezeli a többi játékost, mintha azok más hordárok lennének, akik Sam nyomdokaiba lépve szállítják a saját csomagjaikat. Szemtől szemben sosem találkozunk velük, de a királis hálózat lefedettsége alatt fekvő területeken láthatjuk, és használatba vehetjük egymás építményeit. A korábban bejárt zónákat ezzel effektíve a játék univerzumában és a valóságban is felkötjük a minket összekötő hálózatra. Így aztán segíthetjük egymás munkáját különféle eszközök és járművek megosztásával, figyelmeztető üzeneteket hagyhatunk a világ pontjain (a Dark Souls jelrendszeréhez hasonlóan), akár le is szállíthatjuk mások elveszített csomagjait, na meg persze kiegészíthetjük a megkezdett, de időközben félbehagyott projekteket is.

A saját végigjátszásom alatt sikerült kiépítenem egy kisebb autópályát és hídrendszert két nagyobb Gócváros között, ezzel biztonságos utat nyújtva a nehezen bejárható, ellenfelektől hemzsegő vidéken. Az időközben félbehagyott kezdeményezésemet azonban már más, velem párhuzamosan haladó játékosok fejezték be. Öröm volt a korábbi területekre visszatérve látni, hogy a csonka útvonal két-három nap alatt egy jól bejáratott sztrádává nőtte ki magát a közösség segítségével, melynek kezdeti szakaszain ott virított a saját nevem. Aki pedig később ott járt, az lelkesen küldte az irányomba a lájkokat (amiért cserébe tapasztalati pont jár), ezzel megköszönve a belefektetett munkát. Kifejezetten érdekesen működik ez a közösségi elem. A játék főszereplőjeként mindvégig úgy érezzük, hogy a mi Samünk az, aki elsőként, afféle nyugatra zarándokoló pionírként utat vág az ismeretlenbe, s csak később, fokozatosan épül fel a lábunk nyomán sarjadó láthatatlan közösségi hálózat, melynek tagjai mégis kézzelfogható tárgyi bizonyítékokat hagynak a saját világunkban.

Habár a játék első számú gyakorlati célja mindvégig az úttörés és a csomagszállítás marad, a történet második felében egyre nagyobb hangsúly kerül a hagyományos TPS-elemekre is. Egyre hatékonyabb és kreatívabb módszereket kapunk az ellenfeleink kijátszására vagy elpusztítására, néhány ponton pedig Sam felveszi a hagyományos akcióhős szerepét, különféle gépfegyverekkel és gránátvetőkkel az oldalán. Üdítő változatosság lehetne ez a hosszas bandukolás után, de valójában ezek a szekciók kifejezetten silányra sikerültek. A Kojima munkásságának névjegyéül szolgáló lopakodás és változatos akció sajnos itt csak alig érezhető nyomokban maradt meg. A főhősünk hátára tornyosuló csomagok miatt általában nehézkes a mozgás, az ehhez társuló gunplay pedig annyira fapados és súlytalan, mintha azt egy hosszabb hétvége alatt dobták volna azt össze a programozók. Néha szembe kerülünk egy-egy látványos főellenféllel is, amelyek színpadra lépése egyből megemeli a pulzusunkat, ez a feszültség azonban percek alatt alábbhagy, hiszen a legyőzésükhöz vezető út szinte minden esetben teljesen egyoldalú és fantáziátlan.

Bizonyos szempontból nézve a Death Stranding a Metal Gear Solid V megtestesült antitézise. Big Boss afganisztáni túrája szó nélkül feláldozta a feszes történetmesélést a kiváló játékmenet oltárán, Sam Bridges kalandja ezzel szemben a lebilincselő narratívára és a szövevényes misztikumra hagyatkozik, minden más pedig csupán utógondolat. Hasonlóan nagyszerű játékokról van szó a pólus két oldalán, amelyek merőben eltérő közönséget szólítanak meg. Hezitálok hagyományos open world játékként hivatkozni a Death Strandingre annak ellenére is, hogy a zsáner minden jellemvonása megismerszik benne. Számos kötetlen feladatot teljesíthetünk a hatalmas nyílt világban, melyek megoldásában szabad kezet kapunk, de mégsem emiatt fogunk a későbbiekben is emlékezni rá. A fakó, de mégis mesterien megkomponált képi világ, az azt kísérő nyomasztó soundtrack, a szürreális történet és a páratlan minőségű átvezetők gyomorszorító utóhatása az, ami igazán maradandó.

Persze hiba lenne azt állítani, hogy Kojima tökélyre vitte a moziszerű élményt. Az összkép lélegzetelállító, de azért itt becsúszott néhány apró kellemetlenség, amit a kulturális szakadékból eredeztethető jóízlés hiányának, a kapzsiságnak vagy a japán játéktervező hübriszének róhatunk fel. Habár az átívelő cselekmény igazán nagyszerű, a szövegkönyvben akadnak olyan marhaságok, amiket ép eszű lektor nem enged át a rostán. A játék egyébként magyar felirattal érkezik, de a remekül megírt fordítás sem menti meg a legkínosabb sorokat. Ha tehát Kaz Miller „Why are we still here? Just to suffer?” agyonmémelt monológja kiakasztotta a mércét, akkor készüljetek fel a hullámvasútra! A kínos pillanatok pedig néha a mindennapi játékmenetbe is beeszik magukat. Az ízlésesen elhelyezett reklámokon nem szoktam megorrolni, de amikor Monster energiaital, meg az AMC-n futó Ride with Norman Reedus című sorozat saját játékmechanikát kap, akkor már azért felvonom a szemöldököm. A játék néhány helyen megpróbál különféle popkulturális utalásokat is tenni, amelyek csak ritkán landolnak páros lábbal. Megbocsátható bűnök ezek, de olyanok, amelyek könnyen kirántják a játékost az univerzum hangulatából.

A Death Stranding összes porcikája arról árulkodik, hogy ez volt az a játék, ahol Hideo Kojima végre kompromisszumok nélkül elereszthette a fantáziáját. Egy olyan alkotás, amelyet nem a piaci igények és a játékosok hagyományos elvárásai diktáltak, hanem egy olyan művészi indíttatás és az innovációra való törekvés, ami már nagyon régen kikívánkozott a veterán játéktervezőből. A Metal Gear Solid V repülő bálnája és lángoló unikornisa után nagyokat sóhajtva forgattam a szemem, hiszen képmutató álművészkedésnek éreztem az ott látottakat. A Death Stranding az elvontság terén hatalmas köröket ver ezekre, de mégis jól áll neki, hiszen megvan benne az a kohézió és forgatókönyvírói bravúr, ami a The Phantom Painből nagyon hiányzott. Kojima egy felejthetetlen univerzumot épített fel, benne egy érdekfeszítő történettel, amit a művészi gárda ámulatba ejtő audiovizuális körítéssel prezentált. Abban biztos vagyok, hogy a szokatlan játékmenet és a még furcsább koncepciók megosztják majd a játékosokat, de akinél célba találnak a látottak, azok biztos, hogy még hosszú évekig emlegetni fogják az élet és halál peremén járó Sam Bridges történetét.

A Death Stranding november 8-án érkezik PlayStation 4-re, de 2020 nyarán befut PC-n is.

385.
Ultimate
#384: Nem védem bőven vannak hibái ha lejjebb olvasol csak mikor olyan trollok szaroznak valamit tényként akik ki sem játszották avagy nem is játszották kicsit unalmas. A videóba belenéztem mikor szóba került másik oldalon. És nem az OW egész teszter munkássága nem tetszik. A játékot pedig nem kedvelem csak szimplán vannak elemei amik lazán kimentik a"szar" kategegóriából,ennyi.
384.
Milo4444
#383: Nem kell felkapni a vizet, az élet szép, ez csak egy játék!
Miért kell így védeni? Kit érdekel?
Valakinek tetszik, valakinek nem, ez van, az élet megy tovább.
Gyanítom mivel láttad a videót és figyelemmel követed az Otherworld csatornát te is az "ostoba" nézőtáborhoz tartozol. Gondolom ha utáltad volna a játékot akkor tetszett volna a videó.
383.
Ultimate
#376: Döntsd de ne elemezd ha fingod sincs róla csak videókból.
Zolyka meg elmondja a maga véleményét a,szokásos ripacs megmondóember stílusában némi kamuval fűszerezve szarozva. Az ilyen minden csak nem teszter.
Tényleg pont olyan a gyerek mint a nézőtábora. Ostoba troll. Semmi több.
382.
Ultimate
#379: Ja amit utólag rakott bele a népharag okán....
381.
Ultimate
#372: De,ő. A komment szekcióban szólta el magát. Ez van.
380.
Ultimate
#378: Ízlés és pofon az hogy tetszik-e a zene. Az ha egy ember egy elismert játékot szarnak titulál az meg kreténség. Hatalmas pofáelra esés lett ez Neokának,az rdr2 messze nem szar lett és az eladásai is brutálisak. De mindig szaroznia kelk jó trollként,ilyen megkeseredett életű fórumtroll. Ez van.
379.
Milo4444
#364: Már kijátszotta, a videó 2. percében kiírja!
378.
Yanez
#376: "Végignéztem a videókat a játékról és lehet mondani "ú az nem ugyan az" de engedtessék meg 30 év játékkal a hátam mögött el tudom dönteni mi az ami számomra dögunalom."

Ez teljesen ok, én is így vagyok ezzel. Nekem csak az szúr szemet, amikor valaki úgy mond nemet egy játékra, hogy valaki más szavának hisz jobban, mint hinne saját magának. Bár egy teszt is lehet döntő hatalmú, ha az adott személy komolyan vacilál a beszerzésen és nem tudja mit tegyen (akár a videók ellenére sem), mert bizony ekkor egy kritika is felteheti a pontot az i-re. Ugyanakkor mélyen azt vallom, hogy egy játékot ki kell próbálni, mielőtt végleg lemondanánk róla, mert nem kis arányban érhetnek meglepetések.

Neotechtr, Ultimate:

Ízléseken és pofonokon vitatkoztok, mint két kisgyerek. Az egyik beismerhetné, hogy attól, hogy neki szar, még lehet valami jó, mert mindenki ízlése egyedi. A másik meg úgyanígy megérthetné, hogy ami a nagyérdeműnek zsír, az teljesen okés, ha vannak akiknek fabatkát sem ér. Egyikőtök sem akar túllépni a saját "igazán" és objektívabb vízekre evezni. Érdekes meddig fogjátok még egymást szórakoztatni, akár akaratlanul is! Elárulom: ha így folytatódik, nem sokáig.
377.
Neotechtr
#375: Mindig mondod ezt, nincs is ezzel baj. Nekem pl más játék is tetszik, mondjuk a Terminator, vagy az Insomnia, amik megint lehetnének 4-5-6 pontos játékok. De te nem úgy jössz ide, hogy [személyeskedés][személyeskedés][személyeskedés][személyeskedés][személyeskedés][személyeskedés] mert [személyeskedés] és nem úgy van. De [személyeskedés][személyeskedés][személyeskedés]. Szóval valaki normális, valaki meg nem. Period.
376.
Fata Morgana
#369: Miért ezen az oldalon mi megy szerinted?Mennyien vallják gamer-nek önmagukat mikor többet időznek különböző fórumokon meg facebook-on mint játékkal.Jó magam nem semmi amit sokszor beletolok egy-egy játékba pl. Okt8-án töltöttem le a Warframe-et PS4-re 32 nap alatt 334 órát toltam a játékba és ezt mondom úgy hogy XO-n 500+ óra van benne de van időm rá mivel korábban írtam 4hónapot dolgozom egy évben, ez csak 12 éve van bár előbb lehetett volna, mert előtte nem volt sok időm, de sikerült úgy alakítanom az életem, hogy a hobbim ne szoruljon a háttérbe és maradjon időm barátokra + a másik hobbimra a horgászatra is.
Szóval nekem mást jelent a gamer vagy gamer-ség mint azoknak akik a szájukat tépik itt napi 1-2 óra játék után fél napig.
Lehet hogy a csávó nem teljesen korrekt de nem is milliók véleményét mondja csak a sajátját, sőt azt sem mondom hogy mindenben igaza lenne de elég nagyot csalódhatott mivel egy Kojima fan a fickó állítása szerint egyébként én is bár az MGS5PP-be beleuntam főleg FOB-ok építésénél de az összes küldetést S-re toltam ki.
Végignéztem a videókat a játékról és lehet mondani "ú az nem ugyan az" de engedtessék meg 30 év játékkal a hátam mögött el tudom dönteni mi az ami számomra dögunalom.
375.
Nyarlako
#374: Nekem meg annyira tetszett megvettem utána a folytatást és leporoltam a PS3mat kitolni.
374.
Neotechtr
#371: " Rdr2 jóslata volt hogy szar lesz meg online-ra épít leszarják a single-t blabla"

Hát a játék szar lett és nem tud a GTA-hoz hasonlóan az online-ra építeni emiatt. Miután végigszenvedte valaki eszében sincs még ezt egyszer online-ban csinálni. Bár ha jól tudom a hibák miatt most is az online-ban osztogatnak ingyen itemeket és nem a szuper játék szuper single DLC-jét készítik. Azért javíts ki, ha tévedek, te loser. Magad ellen beszélsz, csak saját magadból csinálod a majmot.
373.
Neotechtr
#371: Szart vettél megint ember, egy szart vettél a védelmedbe és toltál bele 120 órát, hogy elmondd ugyan azt a 356-osban, mint a Zoly, csak más szavakkal. Teljesen mindegy mit mondasz, egy csőd az egész és eléggé hülyén is néz már ki.
372.
Neotechtr
#366: Nem csinált senki 2 óra után kritikát, csak az őrült mondja. De ez az "egyesek" direkt keresik a negatív kritikát, hogy ne KELLJEN játszani kezdetű gondolat olyan, hogy már magában felvet kérdéseket. Pl azzal kapcsolatban, hogy te esetleg úgy gondolod, hogy másik egyesek direkt pozitív kritikákat keresnek, hogy bármi szarral játszaniuk KELLJEN? Mondjuk ez csak az első kérdés a kérdések tengerében, ha ezt nem viccnek szántad.

Mármint most egy szemmel láthatóan eléggé problémás játékról beszélünk, ahol megjelenés előtt a pszichopata védenced is csak okádni tudta szokás szerint a szart róla (meg más is). Tehát most te kifejezetten pozitív kritikát keresel, hogy ez visszaigazolja neked, hogy KELL vele játszanod és jónak KELL találnod? Mi nem újságírók vagyunk Yanez, nekünk nem KELL semmiről sem úgy megnyilvánulnunk, ahogy ez esetleg elvárás, vagy egyes körökben divatos lenne. OW Zoly az egyik, ha nem a legnagyobb Kojima fan és ez a véleménye a játékról. Gondolom nem láttad a kritikáját (megél a csatorna úgy is, ha nem nézed meg though), de abban ami elhangzik, azt te is személyesen érezni fogod, ha játszol majd a játékkal.

Valaki szépíti, hogy hát igen, az első 40-50 óra semmi, a játékmenet semmi, de azért jó ám, hogy menni kell. Mert lehet menni. Mert képzeld bele, hogy ez neked jó és azért jó. De nem baj, mert utána kiderül, hogy miről van szó, csak éppen akkor sem lesz jobb, nagy durranásnak meg nem mondható. Na pont ezért van a kritika. Te nem tudom hogy vagy vele, de ultimateke nyilván nem tudja kezelni, ha az ő kis 120 órás, elbaszott unalmas geciszar játékairól valaki mást mond, mint ő. Amilyen stílusban mindezt teszi, meg amit leművel az oldalon az meg már a "barátainak" is kicsit sok. Just sayin'. És egy ilyen folyton részeg, agresszív, személyeskedő figuránál, mint az őrült itt minden hírnél, ne haragudjon a világ, de egy felületes Zoly szavának is kb 15-50-szeres súlya van. Viszont, ha Kojima puncsot akarsz, akkor ajánlom Yong Yea csatornáját, ott is van review. Csak az a bőkkenő, hogy bár nem áztatja le a játékot, ha láttál tőle más teszteket is, vagy ismered, követed, akkor tudod te is, hogy ő sem így beszél egy jó játékról, mint a DS-ről tette.

371.
Ultimate
#366: Ilyenek a trollok,laásd neotech. Rdr2 jóslata volt hogy szar lesz meg online-ra épít leszarják a single-t blabla. Sokból semni nem jött be de máig tolja róla a faszságot anélkül hogy köze lenne az egészhez. Beismerni a tévedését meg sosem fogja, ilyenek a trollok. Most a DS a soros amibe bele lehet sok helyen kötni de hogy szar lenne az nevetséges trollkodás nem több.
370.
Ultimate
#368: Nem vitte saját maga írta le ezután indult a komment cunami amit jól kicenzúrázott szokásához hűen.
Sokadik tévedésed troll ahogy az rdr2 esetében is.
369.
Ultimate
#367: Nemigen érdekel mivel oltotta a tüzet megint. Zoly Otherworldöstül hiteltelen ahogy van. Szégyen hogy van,aki ilyen ember hazudozásaira és köpködéseire hallgat.
Eleve hogy tesztetcsinál valamiről amit alig 2 óra után félredobott agyonszarozza az egészet majd mikor szembesítik a faszságaival beindul a cenzúra....Nem az első eset,és nem is az utolsó mert az ilyen pondrók mindig megtalálják a közönséget.
368.
Neotechtr
#359: Végigvitte a játékot, amire a kritika fel lett töltve, de nem érte meg. De ehhez írni-olvasni kéne tudnod, hogy megértsd magyarul.
367.
Fata Morgana
#365: Az a gond ezzel hogy, kb meg sem hallották hogy közben végigtolta a játékot és készült egy korrektebb videó is a témában.

https://www.youtube.com/watch?v=1zIy7SqnS8A
366.
Yanez
#365: Durva, hogy két óra után kritikát csinált. Ám ennél még durvább, hogy ilyen alapján egyesek itt a kommentekben leírták a játékot, miközben 100 másik teszt is van, amely gondolom hitelesebb. Mintha egyesek direkt keresnének negatív kritikát, csakhogy ne kelljen játszaniuk a játékkal. :D
365.
Ultimate
#364: Még be is böfögi miért nem hajlandó 20 óránál többet játszani vagyis nem nem vitte. Kommentek meg akkor robbantak amikor valaki véleménye alá beírta hogy neki 2 óra után volt kuka. Nekiestek, ekkor indult a,szokásos cenzúra....
Egy nulla szardarab az az ember,nemaz első hogy hazugságokat és nettó baromságokat állít egy játékról amit utál. Mindig ez van ha nem tetszik neki, balfasz vagy simán hülye hozzá. Most sincs másképp.
363.
Milo4444
#362: Végig vitte, azt biztos nem mondta, hogy csak 2 órát játszott vele, valamit félreértettél.
362.
Ultimate
#361: 2 óra alatt szerinted mit fogott fel az egészből? Semmit.... Végig se vitte. Nem atomfizika de egy játékról úgy tesztet tolni hogy végig sem viszed, fel sem fogod az egészet, röhej. Pont mint az Otherworld és akik képesek azt a nulla fos bagázst élén szarjankó Zolykával éktetni.
361.
Milo4444
#358: Bírom mikor valaki azzal jön, hogy biztos nem értette a játékot.
Basszus ez csak egy játék, nem atomfizika!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...