Darksiders Genesis teszt

  • Írta: Shifty
  • 2019. december 9.
A Darksiders első része előtt járunk, a lovasok épp most teremtettek ismét egyensúlyt, de Lucifer csak nem bír a fenekén maradni. A Tanács megbízza Wart és Strife-ot, derítsék ki, már megint miben mesterkedik a pokol rosszfiúja.

A Darksiders második részét követően kisebb törés következett a sorozat életében, amit annak is köszönhettünk, hogy a játékot kiadó THQ csődbe ment, a fejlesztésért felelős Vigil Games pedig bedobta a törölközőt. Ezek után talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy kész csoda, hogy ennyire kanyargós életút után még beszédtéma lehet Joe Madureira szerelemgyereke. De a Darksiders sokkal ismertebb franchise volt annál, minthogy egy kiadó csődje végleg a fiók aljára száműzze az apokalipszis lovasait, a menny és a pokol örökös küzdelme ráadásul nem zárulhat le úgy, hogy a négy lovas közül mindössze kettő, War és Death történetét ismerhettük csak meg. Még szerencse, hogy a THQ Nordic az utóbbi években fekete lyukként kebelezte be a különböző játékok jogait, így hozzájuk került a Darksiders-sorozat is - sőt maga a THQ márkanév is.

Ennek eredményeként tavaly megkapták a rajongók a harmadik felvonást, amiben Fury jutott főszerephez, idén pedig befutott tesztünk alanya, amiben végre Strife is megkapta a neki kijáró figyelmet. Ez a kalandos életút viszont arra is magyarázatot ad, hogy a Darksiders-sorozat miért a játékipar egyik legnagyobb kaméleonja. Ha végigvesszük az előző részeket, akkor jól látható, hogy az első rész a God of War és a The Legend of Zelda elemeit, például az intenzív harcok és a dungeonök rejtette feladványokat használta fel újra, míg a folytatásban a Diablo inspirálta lootok gyűjtögetésén volt a hangsúly. Ezzel szemben a harmadik részben a Souls-játékok szelleme köszön vissza, hogy aztán tesztünk alanya egy éles váltással úgy kanyarodjon vissza a Diablo-sorozathoz, hogy közben perspektívát is vált, és egy csapással nyergel át az ARPG-k könyörtelen világába.

Az Airship Syndicate döntése viszont teljesen védhető, már csak azért is, mert a behozott újdonságok mellett sikeresen mentették át és csomagolták újra a Darksiders-játékok sajátosságait, amelyek top-down nézetben is tökéletesen működnek. Ráadásul végre kooperatív módban is nekivághatunk a démonvadászatnak, hiszen az utolsónak maradt Strife ezúttal Warral karöltve vág neki a pokol bugyrainak. Mindez papíron piszkosul szórakoztatónak ígérkezett, aztán hamar kiderült, hogy a Darksiders Genesis az idegeinkkel is játszani szeretne - de erről majd később. Amikor épp nem a hajunkat téptük, akkor pont azt kaptuk, amit vártunk: egy piszkosul pezsgő, látványos, brutális kaszabolással tarkított játékmenetet, ahol az sem számított, hogy a történet valószínűleg egy A4-es papír fél oldalán elfér. Viszont ebből sajnos ritkábban jutott ki nekünk.

A játék története az első rész előtt játszódik. Hőseink épp most járták meg a poklot, ahol Lucifer ármánykodásának köszönhetően polgárháború dúlt, de alig fejezték be legutóbbi munkájukat és teremtettek egyensúlyt, a Tanács ismét megbízza Wart és Strife-ot, hogy nézzenek rá Lucifer körmére, aki ezúttal egy újabb titkos háború kirobbantásán dolgozik. A mi feladatunk az lesz, hogy Samael és Vulgrim közreműködésével kiderítsük, mit is tervez Lucifer. Világok egész sorát fogjuk végigjárni, ahol későbbi főellenfeleinket pépesre verve gyűjtjük össze a szükséges információkat. Mindezt megtehetjük magányosan, a lovasok között bármikor váltogatva vagy egy társunk társaságában, kooperatív módban.

A két lovas, War és Strife természetesen nem csak személyiségre, de képességekre is egészen mást képviselnek. Amíg War egy megfontolt, sokat látott, morcos harcos képét festi le, addig Strife a humoros betétekért felelős. Ő az, aki a szorult helyzetekben is elejt egy egysorost, és ő az, akinek ez az egész csak a szórakozásról és a dicsőség megszerzéséről szól. Kevésbé éli meg az állandó küzdelmeket súlyos teherként, így lazaságával, lendületes karizmájával tökéletes ellenpólusa Warnak. Képességeik terén is érezhető ez az éles kontraszt, mert amíg War egy robosztus tank, addig Strife egy agilis fegyverforgató. Előbbinek az első részből már ismerősek lesznek a főbb tulajdonságai, Strife esetében viszont főleg a fegyvere kapcsán kapunk újdonságokat, így például ott lesz a lava shot vagy az antigravitációs mező, illetve olyan további elementális lőszerek egész sora, amelyekkel a játék előrehaladtával komoly csapást mérhetünk az ellenfelekre. Vagyis a teljes kontraszt ellenére tökéletesen kiegészítik egymást és ez bizony a harcok közben is rendre tetten érhető.

A játékmenet mégsem merül ki az ARPG-játékok jól bejáratott alapjainál, így kapunk roppant unalmas és idegesítő platformer szekvenciákat és főleg a kooperatív mód kedvéért a játékba erőszakolt, egyébként végtelenül unalmas és egysíkú fejtörőket is. Utóbbiak kicsit összetettebbek lettek, így akár némi gondolkodást is igényelnek, itt viszont az irányítás lép a játékos torkára. Hiába játszottuk kontrollerrel a játékot, War pengéinek eldobása vagy Strife teleportkapuinak megnyitása sosem bizonyult könnyen kivitelezhetőnek, ami főleg akkor problémás, amikor időkorláttal ellátott feladványokkal untat a játék. Emellett teljesen haszontalannak bizonyult a térkép, az ugyanis nem jelölte a pontos helyzetünket, így sosem tudtuk beazonosítani, éppen hol járunk vagy éppen milyen zónákat fedeztünk már fel. Az előrehaladásunkat ugyan ez nem gátolja, de miután a játék kőkeményen ráfekszik a grindelésre, kénytelenek leszünk újra és újra visszatérni az egyes világokba és bizony jó lett volna látni, hol találunk még felfedezetlen zugokat.

A térkép jelentősége akkor értékelődik fel igazán, amikor kiderül, hogy milyen fejlődési rendszert kapott a játék. A Darksiders Genesisben van egy úgynevezett Creature Core-rendszer, aminek az a lényege, hogy a megölt ellenfelekből kieső Core-ok segítségével tudjuk passzív tulajdonságainkat, statjainkat és bónuszainkat fejleszteni. Ráadásul ezek a Core-ok különböző szintűek lehetnek, vagyis ha szeretnénk mindegyikből a legjobbat megszerezni, akkor újra és újra vissza kell mennünk, és a szart is ki kell vernünk ugyanazon ellenfelekből, reménykedve, hogy végre olyat dobnak ki magukból, ami nekünk is megfelel. A Core-okat ugyanis egy képességfán kell elhelyeznünk és miután hatással vannak egymásra, így simán lehet, hogy az egyik erősíti, másik pedig csökkenti azok hatását és hatékonyságát. Ez az egész egy idő után borzasztóan lélekölő és unalmas grindelésbe csap át, mert nem új kihívások árán szerezzük be az újabb Core-okat. Ezek egyébként azért is fontosak, mert együttesen kiadnak egy úgynevezett gearscore-t, ami ahhoz kell, hogy bátran neki vághassunk az újabb és újabb fejezeteknek.

Ha ehhez nincs türelmünk, akkor betévedhetünk a játék arénamódjába, ami lényegében egy hordamód. Időről időre érdemes végigküzdeni magunkat a hullámokban érkező ellenfelek rohamán, mert ily módon is rengeteg értékes Core-t, tapasztalati pontot, illetve a játék hubjában található "boltokban" megvásárolható tárgyak megvételéhez szükséges valutát tudunk gyűjteni. Utóbbi azért is fontos, mert akár ott is vásárolhatunk Core-okat, de itt tehetünk szert új képességekre vagy olyan kulcsokra, amelyekkel új arénákat, dungeonöket megnyitó kapukat oldhatunk fel.

Eddig a pontig a Darksiders Genesis bőven az ajánlott kategóriába sorolható. Nem reformálja meg az ARPG műfajt, de nem is ezt vártuk tőle. A suta platformer és puzzle szegmensek is könnyen megbocsáthatóak neki, mert egyszerűen játszatja magát a játék. Kell ennél több? Papíron nem, és talán ez a teszt is itt érne véget, ha nem veszem rá Szlavot, hogy közösen vágjunk neki War és Strife kalandjának. Egyjátékos módban ugyanis gyakorlatilag hibamentes élményben lesz részetek. Viszont ha valamelyik társatokkal tervezitek az egyértelműen kooperatív módra kihegyezett játék történetét végigvinni, akkor könnyen lehet, hogy olyan kellemetlen meglepetésekben tapasztaltok majd meg, mint mi.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a megjelenés előtt másfél héttel kézhez kapott kódunk nem a végleges változatot takarta, így annak számlájára se tudom írni azt a borzasztóan sok és a játékélményt teljesen hazavágó hibát, amivel mi szembesültünk. Utólag az már egészen apró bosszúságnak tűnik, hogy rémesen nehéz partyba hívni a társunkat, de ekkor még nem sejtettük, hogy simán kidobunk majd legalább egy teljes órát az ablakon, mert a játék egyik hibája miatt újra kell kezdenünk majd egy teljes fejezetet. És nem egyszeri esetről volt szó, lényegében a közös kalandoknak is az vetett véget, hogy egy ponton Szlav addig megnyitott fejezetei eltűntek, és mindent az elejétől kellett volna újrakezdenie.

Pedig mi tényleg kitartóan küzdöttünk. De amikor a játék a halálod után egy olyan zárt kapu elejére dob vissza, amit csak ketten tudtok kinyitni, a társad pedig már a következő checkpointon vár rád és nem tud visszajönni, akkor azon semmi sem segít, csak a fejezet teljes újrakezdése. De az is előfordult, hogy mindketten meghaltunk egy főellenfél elleni küzdelemben, és amíg én simán újra tudtam kezdeni, és láttam Szlav karakterét is, hogy fel-alá rohangál, addig ő jelezte, hogy nála bizony ott egy fizikai akadály, amitől nem tud továbbjönni. A helyzetet az sem oldotta meg, hogy visszarohantam egy olyan kapuhoz, ahol újra megidézhettem őt. Néha a kamera hülyült meg és beragadt egy fix pozícióba, vagyis amíg én rég a pálya másik végében jártam, addig még mindig ugyanazt bámultam. Sokszor az ellenfelek elejtett Core-jait is hiába szedtük fel, mintha nem kaptuk volna meg őket.

Így amikor működött is minden, hiába szórakoztunk jól, az összképre teljesen rátelepedett a súlyos hibák okozta keserű szájíz. Simán lehet, hogy a premierre ezek is orvosolva lettek, de a teszt ideje alatt mi nem kaptunk olyan frissítést, ami megoldotta volna a problémáinkat, feltételezések alapján pedig nem lehet magasabb pontszámmal értékelni a játékot. Az erényeit elismerem, de sokan valószínűleg arra fizetnének be, hogy barátjukkal közösen játsszák végig a történetet. Nyomott áron, hónapok múlva tegyetek vele egy próbát, de előtte mindenképpen várjátok meg, sikerült-e már kigyomlálni a súlyos hibákat, különben úgy jártok, mint mi.

A Darksiders Genesis egyelőre csak PC-re és Stadiára jelent meg, később azonban PS4-en, Xbox One-on és Switchen is kapható lesz. Mi PC-n teszteltük a játékot.

23.
Darksiders84
#22: Tényleg nem mérvadó itt már a pontozás főleg hogy minden tesztelő aki ír más stílusú és ezért akadnak érdekes olvasmányok. Van aki negatívba olyat említ meg ami szinte minden játékban tapasztalható és amit írsz máshol még sincs felhozva. Nem ismerem a Diablot vagyis nem játszottam vele de szerintem mivel ilyen nagy múltú a műfajában kimagasló sorozat ami miatt nem lett talán ez most igenis jónak elismerve.
22.
C0m1n65un
Életem első Gamekapocs tesztje, aminél felháborodtam. Ez a játék nem 5 pont (főleg nem akkor, ha a gyengus harmadik rész 7 pontot kapott)
Érdekes egyébként, hogy bizonyos játékokat, hogy lehúznak megjelenés utáni kisebb bugokért, másnál meg csak legyintenek, hogy mégis most jelent meg, majd kijavítják idővel.
Ami engem illet, ez a méltó folytatás, és nem a borzalmas harmadik rész.
Nálam:
Darksiders 3 6,2pont
Darksiders Genesis 8,4 pont
21.
darksiders19873
20.
Darksiders84
#19: Mi a franc erről jól lemaradtam nem hallottam róla. Megnéztem egy másfél perces videót jónak tűnik de majd olvasok is róla.
19.
darksiders19873
#17: Aha. Az is a Gunfire games játéka mint a Darksiders 3, nagyon jó game. Ajánlom!
18.
Darksiders84
#16: Igaz de akkor ugyebár még ennyi hszólás se lenne ami az oldalnak nem előnyös.
16.
user101
El kéne már engedni ezt a pontozást, mert tragikus hülyeségeket szül...
Inkább legyen csak 'miért vedd meg' és 'miért ne' pontszám nélkül...
15.
darksiders19873
#14: A 4-et úgy tudnám elképzelni mint a Remnantot!
14.
Darksiders84
#13: Igen és a 4. is más lesz valószínűleg ha a fegyveres Strife kapja a főszerepet akkor igen csak más lesz mint eddig. Mondjuk nekem nem volt bajom egyik részével sem de az igaz hogy az első az meghatározó volt kicsit talán élményesebb mint a másik kettő.
13.
hedzsooo
#12: Ez nem a 4. része, csak 1 mellékága
12.
Neotechtr
Hát ja, a fene sem tudja, hogy 5 pontos-e ez a játék. Viszont az, hogy ha nem érdekel a dolog, akkor végigviheted, azt jóvan, ha meg érdekel, akkor meg farmoljál, mint egy disznó az jó nagy fos akkor is. És ezt a dolgot nem ez az egyetlen kritika állítja. Úgy érzem, hogy a Darksiders-ből kiveszett az eredeti lélek, ami az 1-et és a 2-t valamelyest hajtotta. Jó volt a 2, de az igazi tényleg jó csak az 1 volt. Az olyan volt, mint aminek kitalálták. Utána már mindig divatos módszereket erőltettek bele. 2 legyen open world, 3 legyen Dark Sauce, 4 legyen diabló. Hát ez a menet nekem nem jött be, de a legelső részt azt mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nyomja le, az mindenhogy jó. Olyannak kellett volna lenni a többi részének is FFS.
11.
Yonkou
Komolyan elgondolkodtató hogy a GK szerkesztői mennyire elmeroggyantak is lehetnek valójában, vagy csak nem szoktak játékokkal játszani... Használhatatlan térkép... Miután megtalálja az ember a pályán elhelyezett térképet ami mindent megmutat, nem hogy használhatatlannak nem lesz nevezhető - teljesen átlátható és könnyen értelmezhető - de még kicsit túl sokat is mutat, utána már mindent végtelenül egyszerű megtalálni...
A játék maga sokkal jobb mint amit vártam tőle, singlebe kifejezetten jó hogy bármikor lehet karaktert váltani, a lovasok közötti párbeszéd pedig már nagyon hiányzott, az meg hogy kb a két legellentétesebb tesó van egy küldetésre uszitva, humoros párbeszédeket szül.
Nem érdemli meg ezt a lepontozast..
10.
memory0911
#5: Èn is coopban próbáltam haverral. Az említett gamebreaker hibák nálunk nem jelentkeztek, bugokkal azèrt találkoztunk mi is. A tèrkèp elsőre fura volt, de azèrt használhatatlannak nem mondanám, nem mutatja hol vagy ez tèny, de ha kinyitod az atlaszt azon se mutatja, ez ilyen. Ez a játèk 5-ösnèl jobb. Hogy ti belefutottatok ezekbe a nagy hibákba azèrt jogos a pontlevonás de mi pl 10 óra alatt nem, ès nagyon jól szórakoztunk vele. Aki gondolkozik a játèkon annak azt tanácsolom h próbálja ki, ne az itt adott pontok alapján döntsön.
9.
darksiders19873
Szerintem meg nagyon jó játék lett. Már nagyon várom a konzolos verziót.
8.
NECROSMOKE
#4: Ne az itteni pontszám után menj. Ha tetszik akkor megveszed, vagy valahol kiprobálod, és eldöntöd, hogy megvásárolod vagy sem.
Ezt nem azért írtam, mert nem tetszik az itteni pontozás.
Én például soha nem megyek teszt után. Azt én jómagam akarom letesztelni, és utána eldöntödm, hogy kell az nekem vagy sem.
7.
godach
#1: Mennyi időt kell ennek a játéknak adni? A trailer után várólistára került majd még is vettem. Viszont a God Of War (csak hogy stíluson belül maradjunk) olyan mércét állított fel, pedig csak az elsővel és a két psp-s résszel játszottam, hogy élvezhetetlenek ezek a játékok dinamikusságban nekem. Kivétel az MGS Rising, mert az nagyon tetszett. Szóval 3x1óra próba után mindig eltettem a Darksiderst pihenni.
6.
Darksiders84
Szerintem nem ártott volna negatívban megemlíteni hogy ez a pontszám a coopra vonatkozik amúgy egyedül játszva 8-9 mivel ott nem igazán vannak olyan hibái. Nem mindenki olvassa végig csak pontszám és + -. Nem szoktam ilyet csinálni de már nagyon kíváncsi voltam ezért végignéztem az első óráját és számomra teljesen város konzolra.
5.
Shifty
#4: Akkor simán 8-ast kapott volna.
4.
mephi
Nagyon vártam a játékot, mert a tervem az volt, hogy megjelenés után ha kicsit esik az ára beruházok rá, és bizony nagyon elkeseredtem az 5.0-ás pontozás láttán. A cikk elolvasása után érthetővé vált a kapott pontszám Lehet nem ártana (tudom nehéz elvonatkoztatni tőle) a cikk végére odaírni, hogy ha javításra kerülnek a bugok, akkor mennyit kaphatna a játék. Az biztos, hogy engem meggyőzött a játék arról, hogy ne vegyem meg rögtön.
3.
DarkLord
Én is pont írni akartam a játékról (sok idő után, de megelőztetek). Én teljesen másképp látom az egészet. Ez egy baromi jó játék volt és kellett is a szériának ez a változás, mivel a harmadik rész már nagyon nem adta és érezték, hogy kell valami váltás. Most nem emlékszem rá, hogy lehetett e nehézséget állítani a játékban, de én halál nélkül végigjátszottam a játékot és max. ezt tudnám felhozni, hogy baromi könnyű volt, persze a Boss-szok azért nem 1-2 perces mókák voltak, hanem volt vagy 10 perces szenvedés is ami nem is szenvedés, hanem élvezetes csata volt inkább :D (jó lehet , azért volt nekem könnyű, mert én mindig hardcore módban játszom ezeket a stílusú játékokat és ott ugye nem lehet meghalni... így itt is szép óvatosan haladtam az egésszel és mindig mindent bejártam, felfedeztem.)

A pályák szerintem nagyon jól sikerültek és igényesen kivitelezettek. War brutális, de őt már ismertük Strife, pedig elég pörgős kis harcosra sikeredett. Igaz nekem War a kedvencem így vele toltam nagyrészt. A térképpel abszolút semmi probléma, aki ezen nem igazodik ki... ja de várjunk múltkor is bajotok volt a térképpel a Star Wars-ban :D Szerintem valaki olyan játsszon vele, aki kiigazodik legalább egy játék térképén. A platformer részek nekem tetszettek semmi baj nem volt vele, igaz a puzzle-k nekem megint csak elég egyértelműek voltak.

Simán 8,5-9-es játék. Még azt is megmerem kockáztatni, hogy jobb, mint a Diablo 3!
2.
xICEMANx
Eszméletlen jó lett a game, haverral már 15 órát raktunk bele, érdekes fejtörők vannak benne, néha voltak bugok és hibák de sosem olyanokm hogy most tönkretegyenek bármit. A pontozás egy nagy marhaság amúgy. Simán 8-as a játék. Nagyon nagy feeling, és minden megvan benne ami kell. Ez egy elég tehány teszt volt.
1.
Nyarlako
A gané 3 után nem lep meg. Az meg hogy Stadián 10$al drágább külön vicc.
Kár mert az elsö Darksiders anno tetszett.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...