Lula kisasszonynak Zoenn sem tudott ellenállni, így hát ő is belevetette magát a szexiparba...
Vajon jó döntést hoznak-e a kiöregedett pornósztárok, ha színészi karrierjük végeztével – egyre többen – filmrendezésre és producerkedésre adják a fejüket? Azt hiszik, hogy több száz leforgatott szexfilm után megállják a helyüket a kamera másik oldalán is, ahol egészen újfajta kalandok várnak rájuk. Ilyen lepedőakrobata Lula is, a kivételes testi adottságokkal megáldott szőkeség, akinek eddigi pikáns életútját már ismerhetik a játékosok, az 1997-es Wet – The Sexy Empire című kalandjátékból, most újból visszatért, immár teljesen 3D-ben.
A nyolc éves darab rajzfilmszerű grafikájának, erotikusan túlfűtött hangulatának köszönhette, hogy viszonylag szép sikereket ért el, de nem tagadhatta le gyengeségeit. Voltaképpen három pályán érhettünk el sikereket. Az elsőn barátnőnkről rögzített képek és amatőr filmeken adtunk tovább a kisváros szexshopjában, majd a másodikban már komplett filmstúdiót kellett üzemeltetnünk, korrekt menedzselős részel, folyamatosan kellett gyártanunk az újabb és újabb pornófilmeket, színészeket adhattunk-vehettünk, írhattunk forgatókönyvet, sőt befutott kebelcsodáink adottságait turbózhattunk fel a helyi plasztikai sebészet igénybevételével. Végül az utolsó pályán már nightclubbokat, peep-show-kat kellett irányítanunk, mígnem saját kábeltévé csatornát nem hozhattunk létre. Sajnos a játékmenet egy idő után kiismerhetővé, unalmassá vált, így nem nyújtott elég kihívást. A Wet folytatása ennek ellenére nem váratott magára, de a Wet Attack: The Empire Cums Back még az első résznél is harmatosabbra sikeredett, annál is inkább, mivel az űrben játszódott. Lula harmadik eljövetelére jó pár hosszú esztendőt kellett kiböjtölnünk, ennek következtében a készítők a primitív megvalósítást hál' istennek kútba dobták és egy frappáns technológiai ugrás következtében már a harmadik dimenzióban csodálhatjuk meg a leányzó agyonplasztikázott testét. A játék műfaji besorolása most sem változott, ugyanúgy egy kalandjáték keretein belül kísérhetjük figyelemmel szépségünk sorsát, mint anno. Mi az első, német nyelvű változatott teszteltük, most már legalább látom, volt értelme 10 éven át okítanom magamat a germán nyelvezet kiismerésére, így, ha nyögvenyelősen is, de sikerült kisilabizálnom a rám váró feladatokat. Nos, a játékkal való ismerkedésem nem volt mentes intő ómenektől, mivel Reflexufo kollégám, arcán torz fintorral mondott le javamra a stuff tesztelési jogáról, mondván cucc úgy fos, ahogy van. Persze én, aki megedződött már olyan vészjósló – ám alaptalan - jövendöléseken, mint, hogy a világvége 2000-ben bekövetkezik, adtam egy esély a programnak. Nem kellett volna.
A nyolc éves darab rajzfilmszerű grafikájának, erotikusan túlfűtött hangulatának köszönhette, hogy viszonylag szép sikereket ért el, de nem tagadhatta le gyengeségeit. Voltaképpen három pályán érhettünk el sikereket. Az elsőn barátnőnkről rögzített képek és amatőr filmeken adtunk tovább a kisváros szexshopjában, majd a másodikban már komplett filmstúdiót kellett üzemeltetnünk, korrekt menedzselős részel, folyamatosan kellett gyártanunk az újabb és újabb pornófilmeket, színészeket adhattunk-vehettünk, írhattunk forgatókönyvet, sőt befutott kebelcsodáink adottságait turbózhattunk fel a helyi plasztikai sebészet igénybevételével. Végül az utolsó pályán már nightclubbokat, peep-show-kat kellett irányítanunk, mígnem saját kábeltévé csatornát nem hozhattunk létre. Sajnos a játékmenet egy idő után kiismerhetővé, unalmassá vált, így nem nyújtott elég kihívást. A Wet folytatása ennek ellenére nem váratott magára, de a Wet Attack: The Empire Cums Back még az első résznél is harmatosabbra sikeredett, annál is inkább, mivel az űrben játszódott. Lula harmadik eljövetelére jó pár hosszú esztendőt kellett kiböjtölnünk, ennek következtében a készítők a primitív megvalósítást hál' istennek kútba dobták és egy frappáns technológiai ugrás következtében már a harmadik dimenzióban csodálhatjuk meg a leányzó agyonplasztikázott testét. A játék műfaji besorolása most sem változott, ugyanúgy egy kalandjáték keretein belül kísérhetjük figyelemmel szépségünk sorsát, mint anno. Mi az első, német nyelvű változatott teszteltük, most már legalább látom, volt értelme 10 éven át okítanom magamat a germán nyelvezet kiismerésére, így, ha nyögvenyelősen is, de sikerült kisilabizálnom a rám váró feladatokat. Nos, a játékkal való ismerkedésem nem volt mentes intő ómenektől, mivel Reflexufo kollégám, arcán torz fintorral mondott le javamra a stuff tesztelési jogáról, mondván cucc úgy fos, ahogy van. Persze én, aki megedződött már olyan vészjósló – ám alaptalan - jövendöléseken, mint, hogy a világvége 2000-ben bekövetkezik, adtam egy esély a programnak. Nem kellett volna.
Ami nagyon is szembeötlő és már a telepítés alatt felvillanó screenshotokon is látszik, az a minden eddigi próbálkozásnál merészebb erotika. Bravó – teszem hozzá gyorsan, végre valami érettebb téma a sok prűdebb program (Pl.: Playboy: The Mansion) után. De komolyan, itt, a fedetlen keblek látványa már szinte alapnak számít, nem ritka, hogy aktus közbeni párok – akár hetero, akár leszbi – élvezkednek orrunk előtt, persze mindennek van határa. Az első és legfontosabb, hogy szerencsére aberrált együttlétekben (pisi, kaki, kutya, ló, kecske, nádiposzáta) nem lesz részünk, a másik tudnivaló pedig (már csak azért is, hogy tudjátok mire számítsatok), hogy a Lula 3D a soft-pornó kategóriájába esik, tehát az éppen „akciózó" nemi szervek nem látszanak, magyarán méretes falloszokra és csodás puncikra vágynak, inkább máshol keresgéljenek. Ellenben minden más nagyon élethűen hat, ha megfelelően ki lenne dolgozva, de erről később.
Számomra a történet inkább volt megmosolyogtató, mint hihető. A sztori szerint Lula éli a mindennapjait a filmstúdióvá átalakított Beverly Hills-i villájában, ahol rendezésre adta a buksiját. Minden rendben is ment, mindaddig, amíg legújabb filmje forgatása előtt három színésznőjét el nem rabolják. A biztonsági kamera képét vizslatva kiderül, hogy álarcos bűzözök törtek be az épületbe, leütötték a biztonsági őrt és egy furgonnal magukkal vitték a kisasszonyokat. A játék célja tehát egyértelmű: Lulát irányítva meg kell találnunk az elrabolt hölgyeményeket és meg kell büntetnünk a gazfickókat, vagy azt, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Nyomozás során több helyszínen is megfordulunk majd, elsőnek természetesen bejárhatjuk a saját luxuskérónkat is, ahol az éppen sziesztázó, lenge öltözetű pornószínészekkel beszélgethetünk el, monokiniben megmártózhatunk úszómedencénkben és olyan primitív feladatokat kell végrehajtanunk a producerünknek, Brian-nek, mint például telefonszámok, videokazetták keresgélése stb. Miután több utalást találunk egy bizonyos férfira, aki San Francisco-ban tartózkodik, így aztán Lula '57-es Chevy-jével, egy szopornyicás kutyájával Dusty-val elindul a nagyvilágba. A nagyvárosok utcáin megfordulva minden létező karakterrel el kell cseverésznünk, meg kell látogatnunk a hely nevezetességeit (sztriptízbár, szexshop). A történetben előrehaladva ellátogathatunk Las Vegasba, New Orleans-ba és a hegyekbe is. Sajnos az előzetes információkkal ellentétben ezeket a helyszíneket nem járhatjuk be teljes egészükben, sőt mi több, meglehetősen kicsi a bejárható terület. A küldetések néhány igazán humoros kivételtől eltekintve kimondottan unalmasak és egyszerűek, amiket még az erőltetett akció-részek sem tudnak színesebbé tenni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem orbitális baklövés volt kivenni ebből az epizódból a menedzselős részeket, példának okáért Lula megpróbálhatott volna a saját lábára állni, munkákat vállalni, annak ellenére, hogy befutott (és lefutott) színésznő.
Számomra a történet inkább volt megmosolyogtató, mint hihető. A sztori szerint Lula éli a mindennapjait a filmstúdióvá átalakított Beverly Hills-i villájában, ahol rendezésre adta a buksiját. Minden rendben is ment, mindaddig, amíg legújabb filmje forgatása előtt három színésznőjét el nem rabolják. A biztonsági kamera képét vizslatva kiderül, hogy álarcos bűzözök törtek be az épületbe, leütötték a biztonsági őrt és egy furgonnal magukkal vitték a kisasszonyokat. A játék célja tehát egyértelmű: Lulát irányítva meg kell találnunk az elrabolt hölgyeményeket és meg kell büntetnünk a gazfickókat, vagy azt, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Nyomozás során több helyszínen is megfordulunk majd, elsőnek természetesen bejárhatjuk a saját luxuskérónkat is, ahol az éppen sziesztázó, lenge öltözetű pornószínészekkel beszélgethetünk el, monokiniben megmártózhatunk úszómedencénkben és olyan primitív feladatokat kell végrehajtanunk a producerünknek, Brian-nek, mint például telefonszámok, videokazetták keresgélése stb. Miután több utalást találunk egy bizonyos férfira, aki San Francisco-ban tartózkodik, így aztán Lula '57-es Chevy-jével, egy szopornyicás kutyájával Dusty-val elindul a nagyvilágba. A nagyvárosok utcáin megfordulva minden létező karakterrel el kell cseverésznünk, meg kell látogatnunk a hely nevezetességeit (sztriptízbár, szexshop). A történetben előrehaladva ellátogathatunk Las Vegasba, New Orleans-ba és a hegyekbe is. Sajnos az előzetes információkkal ellentétben ezeket a helyszíneket nem járhatjuk be teljes egészükben, sőt mi több, meglehetősen kicsi a bejárható terület. A küldetések néhány igazán humoros kivételtől eltekintve kimondottan unalmasak és egyszerűek, amiket még az erőltetett akció-részek sem tudnak színesebbé tenni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem orbitális baklövés volt kivenni ebből az epizódból a menedzselős részeket, példának okáért Lula megpróbálhatott volna a saját lábára állni, munkákat vállalni, annak ellenére, hogy befutott (és lefutott) színésznő.
Az irányítás Third Person nézetből zajlik, de bármikor átválthatunk a Space lenyomásával FPS nézetbe is, de akkor mellőznünk kell Lula formás popsijának látványát. Az F gombbal mindenféle tárgyakat vehetünk fel, amiknek egy részét a küldetések folyamán használnunk is kell. Az egér jobb gombjának lenyomásával elővarázsolhatjuk inventory-nkat és bármikor használhatjuk is a kívánt tárgyat. Teszem azt éppen a szív alakú ágyunk előtt állunk, vegyük elő vibrátorunkat, aminek következtében megszemlélhetünk egy fülledt masztizós jelenetet. Többnyire viszont társalogni fogunk a pályákon elszórva tanyázó karakterekkel, különböző kérdéseket tehetünk fel nekik a felbukkanó listából, a megszerzett információmorzsákat aztán egy másik embernél kamatoztathatjuk stb. Az éppen aktuális feladatainkról a Tab lenyomásával kérhetünk felvilágosítást. Röviden ennyi, meglehetősen kötött és pofonegyszerű a játékmenet, ám csodák csodájára néha még gondolkodnunk is kell, de legtöbbször akkor fogunk elakadni, amikor sehol nem találunk egy bizonyos tárgyat, mert korábban elkerülte a figyelmünket.
A pikáns témaválasztás végett a fejlesztők elsődleges feladata a vizuális örömkeltés megvalósítása lett volna, ennek ellenére a grafika kidolgozottsága felettébb hervasztó és illúzióromboló. A készítők által alkotott Trinigy Engine mérföldekkel elmarad a 2005-ben elvárható szinttől, a textúrák mosottak, az objektumok poligonszegények. Nem azt mondom, hogy ezentúl minden játékot a Source motornak kell hajtania, bőven elég egy ilyen típusú programhoz egy szerényebb, ámde hangulatos megjelenítés, ha az legalább bugmentes kód futtatná. Sajna erről szó sincs, Lulával sokszor előfordult, hogy beragadtam két tárgy közé. Puritán kinézet mellett a játék meglehetősen falánk is, még erős vason is megszaggat időnként, emellett hosszúak a töltési idők. Lula kidolgozása viszont szemet gyönyörködtető, több, mint 7000 poligonból gyúrták össze, főleg akkor esett ki majdnem a szemem, amikor lehajolt a földre egy-egy holmiért – csak a tenyere néz ki úgy, mintha egy fókáé lenne. A többi modell kinézete viszont elkeserítő. A pornószínésznők cickóit bezzeg perfekt módon kimunkálták, de a test többi része nagy trehányságról tanúskodik a fejlesztők részéről, némelyik modell már a Half-Life 1-es időket idézte bennem. Az már inkább a kabaré kategóriájába indulhatna, hogy egy közösülő pár férfi tagja kizárólag herezacsival rendelkezett, hímvesszője hiányzott. „Veszek neked egy tehenet, melybe cseperedett fegyveredet kedvedre beleverheted!" Mindemellett a mozgásokon is csiszolhattak volna az animátorok. A szinkronszínészeknek sikerült olyan elkeserítő brigádot összeválogatni, amitől majdnem elsírtam magam. Irritáló, túlerőltetett, tisztára '80-as évekbeli NDK pornófilm feelingje volt az egésznek. Az angol verzióban remélem sokkal tűrhetőbb társaságot válogatnak össze. Amibe azonban beletört a piszkálódó teszter bicskája, az a zene. Bár korántsem kiemelkedő muzsikák, mégis jól passzolnak egy ilyen sikamlós témához.
A pikáns témaválasztás végett a fejlesztők elsődleges feladata a vizuális örömkeltés megvalósítása lett volna, ennek ellenére a grafika kidolgozottsága felettébb hervasztó és illúzióromboló. A készítők által alkotott Trinigy Engine mérföldekkel elmarad a 2005-ben elvárható szinttől, a textúrák mosottak, az objektumok poligonszegények. Nem azt mondom, hogy ezentúl minden játékot a Source motornak kell hajtania, bőven elég egy ilyen típusú programhoz egy szerényebb, ámde hangulatos megjelenítés, ha az legalább bugmentes kód futtatná. Sajna erről szó sincs, Lulával sokszor előfordult, hogy beragadtam két tárgy közé. Puritán kinézet mellett a játék meglehetősen falánk is, még erős vason is megszaggat időnként, emellett hosszúak a töltési idők. Lula kidolgozása viszont szemet gyönyörködtető, több, mint 7000 poligonból gyúrták össze, főleg akkor esett ki majdnem a szemem, amikor lehajolt a földre egy-egy holmiért – csak a tenyere néz ki úgy, mintha egy fókáé lenne. A többi modell kinézete viszont elkeserítő. A pornószínésznők cickóit bezzeg perfekt módon kimunkálták, de a test többi része nagy trehányságról tanúskodik a fejlesztők részéről, némelyik modell már a Half-Life 1-es időket idézte bennem. Az már inkább a kabaré kategóriájába indulhatna, hogy egy közösülő pár férfi tagja kizárólag herezacsival rendelkezett, hímvesszője hiányzott. „Veszek neked egy tehenet, melybe cseperedett fegyveredet kedvedre beleverheted!" Mindemellett a mozgásokon is csiszolhattak volna az animátorok. A szinkronszínészeknek sikerült olyan elkeserítő brigádot összeválogatni, amitől majdnem elsírtam magam. Irritáló, túlerőltetett, tisztára '80-as évekbeli NDK pornófilm feelingje volt az egésznek. Az angol verzióban remélem sokkal tűrhetőbb társaságot válogatnak össze. Amibe azonban beletört a piszkálódó teszter bicskája, az a zene. Bár korántsem kiemelkedő muzsikák, mégis jól passzolnak egy ilyen sikamlós témához.
Húú, hát mit mondjak? Sokkal többet vártam a Lula 3D-től, annál is inkább, hiszen az előd ivaréretté válásom idejében meghatározó helyfoglalója volt péegyesem csökevényes vinyójának, a jelen darab viszont a Lula-saga egyik mélypontja. Szerencsére, mielőtt végérvényesen uninstalláltam volna, hamarjában véget is ért a játék. Amatőr bugok áldozatává vált a CDV házi fejlesztőinek programja, bár kétségtelen, hogy sok rejszolós órát nyújt azoknak a szende gyermekeknek, akiknek homlokegyenest más gammákat kéne még tolniuk – Manómatekot meg ilyeneket – ehelyett a szigorú korhatáros termék mellett, de számunkra 18-as szám olyan, mint a légypapír. Az ideig-óráig szórakoztató program ellenére a célközönség biztos lesz olyan okos, hogy másfelé csorgatja a nyálát. Bízzunk abban, hogy Lula nem válik Gábor Zsazsához hasonlóvá, azaz egyszer a csúcson volt, később lepukkant, folyamatosan plasztikázták és végül senkinek sem kell.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.