Stray teszt (videóteszttel!)

A Stray főszereplő cicája nem bír megmagyarázhatatlan szupererővel vagy mutációval, nincs megbabonázva különleges képességekkel és nincsenek antropomorf jellemvonásai sem. Ez a cirmos egy végletekig átlagos macsek, aki legfeljebb csak a tőlünk kapott útmutatással tűnik ki a közönséges kandúrok közül. A Stray egy teljesen hétköznapi macskaszimulátor egy közel sem hétköznapi világban - éppen ettől válik igazán különlegessé és ellenállhatatlanul szerethetővé a BlueTwelve Studio játéka. 

A 2016-ban alapított francia stúdió (amely többnyire macskákból és néhány derék emberből áll) legelső játékáról beszélünk, ennél nagyszerűbb nyitócímet pedig egyetlen fejlesztő portfólióján sem tudnék elképzelni. Egy rövidke, mindössze négy-öt órás indie kalandról van szó, a Stray azonban annyira magával ragadó, gyönyörű, innovatív és technikailag is remekül kidolgozott alkotás, hogy az iparág legtehetségesebb veteránjai is megirigyelhetik a végeredményt. 

Nem véletlen tehát, hogy a nagyszerű független címeiről ismert kiadó (Journey, What Remains of Edith Finch, Outer Wilds, hogy csak párat említsünk), az Annapurna Interactive karolta fel a projektet, ahogy az sem, hogy később a Sony is bizalmat szavazott az elveszett négylábúnak. Arra viszont valószínűleg egyik vállalat sem számított, hogy az egyetlen gimmickre építő macskaszimulátor a nyár legnagyobb slágere és az Annapurna Interactive eddigi legsikeresebb játéka lesz. Még a legnagyobb szakértőket, a valódi házimacskákat is meggyőzte a Stray! 

A címmel egyébként nem árult zsákbamazskát a fejlesztőcsapat, hiszen a főszereplő cicánk már a nyitány első perceiben elszakad a nyirkos csatornák közt lófráló családjától. A narancsbundás macsek egyik pillanatról a másikra egy földalatti város sikátorában találja magát, így a mi feladatunk lesz, hogy kivezessük őt ebből a sötét, veszélyekkel teli alvilágból. Szerencsére a kalandjaink során nem leszünk teljesen egyedül, hiszen hű útitársunk lesz egy aprócska drón, aki a feladványok megoldása és a kommunikáció során is hasznos segédnek bizonyul - hiába spameljük a Stray dedikált nyávogásgombját, a borús cyberpunk világ robotikus lakói sajnos nem beszélnek macskául. 

A kissé talán túl rövidre szabott kaland során az lepett meg a legjobban, hogy milyen érdekfeszítő sztorit és világot tár elénk a BlueTwelve Studio játéka. A cselekmény pontos dátuma nem ismert, annyiban viszont biztosak lehetünk, hogy a Stray egy olyan távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség már rég maga mögött hagyta a teljesen kizsákmányolt Föld bolygót. A letűnt civilizáció utolsó hírmondói az emberszerű robotok maradtak, akik az egykori mestereik útmutatása nélkül igyekeznek egy élhető, szebb jövőt teremteni maguknak. Ebből fakad a Stray gyönyörű dualitása. A sötét, mocskos és lehangoló világ keserű alaphangulatát elmossa az élhetetlen körülmények közt is a fényt kereső gépemberek reménytelisége.

Mindezek közepén pedig ott vagyunk mi, a magára maradt cica, aki az aprócska lábain szaladva a saját mikrokozmoszában éli meg hamvaiból feltámadó világ történetét. A Stray élményét az teszi igazán teljessé, hogy a játék minden sarkon arra ösztönöz bennünket, hogy valódi macskaként viselkedjünk. Felkaparhatjuk a szőnyeget vagy a kanapé lábát, bármiféle ok nélkül lelökhetjük a polcon hagyott tárgyakat, odadörgölőzhetünk mások lábához, majd mint aki jól végezte a dolgát, elégedetten dorombolva szundíthatunk egy nagyot. 

A fejlesztők tehát rendkívüli figyelmet fordítottak arra, hogy hitelesen adják vissza a macskalét pimaszságának az esszenciáját, a ránk váró út során azonban az aprócska négylábú gyorsaságát és ruganyosságát is alaposan kihasználjuk majd. A Stray ugyanis félig kalandjáték, félig pedig platformer, az akrobatikát azonban egészen szokatlan megközelítésből keltette életre a francia fejlesztőbrigád. A platforming ugyanis kötött, vagyis nem ugrálhatunk szabadon arra, amerre csak a kedvünk tartja. Ez elsőre nem feltétlenül hangzik jól, de higgyétek el, a Stray megoldása több, mint nagyszerű!

A kötetlen mozgást és az ehhez elkerülhetetlenül társuló bukdácsolást ugyanis felváltja egy kontextusérzékeny rendszer. A cicó testhelyzetétől és a kamera szögétől függően apró landolási pontok jelennek meg a világban, így minden esetben elég egy-egy gombot megnyomnunk ahhoz, hogy egy valódi macska eleganciájával landoljunk a kívánt párkányon, asztalon vagy bármely elérhető környezeti elemen. Igen, ez a megoldás érezhető keretek közé zárja a macsek szabadságát, a végeredmény viszont az, hogy minden ugrás és esés során tökéletesen folyékony és életszerű mo-cap animációkkal követhetjük a hiteles cicaparkourt. 

Ez az egyszerű és intuitív rendszer remek alapot ad a Stray kettős felépítéséhez. A játék jelentős részében lineáris pályaszakaszokon haladhatunk, ahol egyszerű fejtörők és adrenalint pumpáló akciójelenetek fűszerezik a felfedezést. Néhány állomáson azonban ez a felépítés megtörik, a sínen vezetett szakaszokat pedig felváltják a tágas, nyílt városrészek. A szabadon bejárható részeken ismerhetjük meg az örök éjszakába borult robotgettó lakóit, akik kedvében járva akár egy-két mellékküldetést is elvállalhatunk. Habár ezek a tennivalók lehetnének egy fokkal fantáziadúsabbak is (a legtöbbjük egyszerű gyűjtögetős fetch quest), gyakran ezek által ismerhetjük meg igazán a Stray bámulatos világát.

A nagyszerűbbnél nagyszerűbb független fejlesztések tengerében is egészen elképesztő, hogy milyen csodásan fest a BlueTwelve játéka. Mindig is fontos alapigazságnak tartottam azt, hogy egy játék művészi megvalósítása sokkal fontosabb a nyers grafikai bravúrnál, a Stray azonban mindkét fronton remekel. A koszos, sötét sikátorok és élénk neonfények klasszikus cyberpunk-hangulatot kölcsönöznek, amit egy csepp retrofuturizmussal bolondítanak meg a monitorfejű robotemberek. Eközben az elektronikus fények homályában dohosodó lakások elképesztően részletes berendezése szavak nélkül mesélik el az egykori lakóik történeteit, a páratlan atmoszférát pedig a néha lehangoló, néha felemelő, de sosem tolakodó soundtrack teszi teljessé. A zenei aláfestést egyébként Bartos Cs. István tehetségesebb kuzinja, Yann van der Cruyssen készítette, akinek a bizarr YouTube-csatornája már önmagában is felér egy délutáni programmal. 

Már a korai előzeteseket látva is sejthettük, hogy a Stray egy nagyszerű játék lesz, de be kell vallanom, engem a végeredmény mégis meglepett. A végtelenül cuki cicaszimulátor alapkoncepciója már önmagában is nyerő ötlet, annak megvalósítása pedig szinte tökéletes, de a játék káprázatos világa és annak meglepően érdekfeszítő története is éppen olyan fontos szerepet játszik, mint a doromboló főhősünk. Ha tehetitek, mindenképp adjatok egy esélyt a magára maradt kóborcicának!

A Stray PC-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi PS5-ön teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikkek

• 2022 legjobb játékai - szerintünk
• 2022 legjobb játékai - szerintetek