Az évről-évre megjelenő sportjátékok első ránézésre nem sokban különböznek, mint az előző esztendőben megjelent elődeik, igazából csak a szakavatottak képesek felismerni az idei újdonságokat. Sajnos Magyarországon csupán rétegjáték az NHL-széria, nem úgy mint a jenkiknél, nálunk jobb esetben csak a FIFÁ-ból adnak el legtöbbet, a többiek lógó orral kullognak a sor végén. De csakúgy mint a magyar válogatott hokicsapat teljesítménye – Ladányival, Kangyallal, Gröschl-lel az élen – a tavaszi B-csoportos világbajnokságon szépen teljesítettünk csupán két válogatott tudott felülkerekedni rajtunk, így az A-csoport – Kanadával, USÁ-val – végre elérhető közelségbe került – hasonló dinamizmusról tesz bizonyságot az EA hokiszimulátora. Azt hiszitek, hogy a tavalyi NHL- szezon elmaradása betette a kaput a 2005-ös kiadásnak, frászkarikát, én akkor is megvívtam a magam bajnokságát a Detroit Red Wings színeiben. Az EA Canada nem spórolt az sorozatot hosszú időre fenntartó kibővítésekkel – két Need for Speed rész megalkotása közben (ugyanis a népszerű arcade autóverseny is a vancouveri stúdió fennhatósága alá tartozik) elég figyelmet és energiát ölt bele most is a játékba – csak győzzük kapkodni a fejünket egy rohadtul élethű bodycheck és korongvezetési akció láttán.
Mi a mai menü?
A játék menürendszere a tavalyi állapotokra emlékeztet, nekem még most is bejönnek az oldalról beugró játékosok képei. Aki nem akar mindenféle bajnokságokban indulni kedvenc csapatával, az pár kattintás után máris indíthat gyors meccseket, mindössze a ligát és a két szembenálló csapatot kell kiválasztania és máris indulhat a haddelhadd. A Game Modes opció már rögtön több dolgot kínál egyszerű meccsindításoknál, az észak-amerikai bajnokságon kívül további három ligában (német, finn, svéd) is kipróbálhatjuk magunkat, de ugyanitt menedzselhetjük kiválasztott Teamünket a Dynasty Mode segítségével. Korábban, ha úgy kívántuk a gép automatikusan megvívta helyettünk az éppen esedékes meccseket, így érelemszerűen nem volt beleszólásunk a végeredménybe, egészen mostanáig, ugyanis beszállhatunk a mérkőzés közben is, így fordítva meg sok esetben az állást. Aki online ligákban kíván részt venni, ugyanitt kell keresgélnie. A legérdekesebb a Free for All mode, ahol maximum négyen játszhatunk egy kapura, fél pályán, egymás ellen és vagy az győz, aki leghamarabb lő be adott számú gólt, vagy egy kiszabott időlimiten belül a legtöbbet lövő delikvens. Ehhez kiválaszthatjuk, hogy ki-kivel játszik a szépszámú nhl-es sztárokat felvonultató kínálatból, de olyan mókát is engedélyezhetünk, mint a nagy fejek bekapcsolása. Barátokkal való ökörködésre ideális, csak mindenkinek a kezében lennie kell egy-egy kontrollernek és ezáltal elegendő bemenettel a gépünkön. Világbajnokságot is játszhatunk, de a készítők bőkezűsége itt nem igazán mutatkozik meg, mivel kizárólag az A-osztályban érvényesülhetünk, ez sokaknak bizonyára elég lesz, de az olyan telhetetlen egyéneknek – mint pölö én – lehet, hogy csonka a kínálat. Vagy csak a magyar válogatott hiánya viselt meg engem? Meglehet. Szerencsére erre is van megoldás, lásd később. Most, hogy dióhéjban tisztáztuk a játékmódok kínálatát, térjünk vissza a főmenübe! A korábban a beállításoknál lapító rooster opció, tehát a game játékos-listáját frissítő opció – amire a sűrű draftolások és átigazolások miatt van szükség – már itt foglal helyet, utalva arra, hogy legyünk mindig naprakészek a témában. Ehhez nem kell mást tennünk mint letölteni a havonta frissülő rooster-t és bemásolni a játék megfelelő könyvtárába, majd kiválasztani a menüben. A főmenüben feltűnhet még nekünk egy régi ismerős opció, méghozzá a Creations Center, amelyről kicsit később ejtenék szót, ha nem baj.
Beújítottunk
A tavaly debütált Open Ice Control, azaz miközben mi viszzük fel a pakkot addig, egy másik embert tisztára játszhatunk aki, ideális pozícióból tud lőnni akkor, amikor megkapja a korongot, vagy éppen megtisztíthatja előttünk az utat - még most is jól muzsikál meccs közben, igaz klaviatúráról majdhogynem lehetetlen kezelni, ellenben egy dual analog joypad-del viszont kis gyakorlással alázhatjuk a gépet. Ami kimondottan újdonság, az a Skill-Stick névre hallgat, amivel – pontosabban a kontrollerünk jobb joystickjével előhozhatjuk az különféle látványos mozdulatokat. Ez egy mezei hokis kezében még eléggé behatárolt kunsztok, addig a csillaggal jelölt játékosok egyedi megmozdulásokra is képesek. Egy-egy emelt korong után, vagy egy extra csel után az az érzés ölt testet bennünk, mintha valódi hokit játszanánk. Jelentősen nagyobb szerepet kaptak idén a korongvezetési technikák, amit pöpec botfigurázással tudunk elérni egy külön gomb segítségével. Mondanom sem kell: nem mindegy, hogy melyik oldalon terelgetjük a korongot, amikor az ellenfél védője lohol a nyakunkban. Ugyanezzel a trükkel érvényesülhetünk, amikor el akarjuk fektetni a kapust közeli rálövéseknél, így a tehetetlen kapus sűrűbben káromkodhat az újonnan bekapott gól láttán. Végre nem ragad folyton ütőnkhöz a korong, ezt leginkább akkor vesszük észre, amikor sprintelünk a támadó harmadban, hiszen a játékos élethűség szempontjából kifogástalanul maga elé löki a korongot, ilyenkor egy-egy pillanatra nem irányíthatjuk a pakkot, hiszen nem is érintkezünk vele, de ez a kicsi idő éppen elég arra, hogy a másik csapat védői elhalásszák orrunk elől a korongot. Mikor lőni készülünk egy pici célkereszt jelenik meg a kapuban, jelezve a pakk várható becsapódási helyét, és az utolsó pillanatokban variálhatunk is rajta, csakhogy még kiélezettebb legyen a dolgunk. Ám ez a dolog távoli lövéseknél működik hatékonyan – de ott se mindig, köszönhetően a fejlett kapus MI-nek – ha netán kapáslövésre játsszuk a dolgot, időnk és lehetőségünk sincs a célzással pepecselgetni. A másik dolog az, hogy kerüljük a lapos és erőtlen lövéseket, melyeket könnyűszerrel fog meg a kapus, ha egyáltalán meg nem akad addig a bekkben. Kaptunk rengeteg új mozdulatot is, közülük a kedvencem az amikor az ellenfél mögé visszük a korongot, majd egy emelt passz segítségével, a kapu fölött repítve a korongot, kapásra visszük a dolgot egyik csapattársunkkal – rendkívül látványos!
Értelem és érzelem
Ha lehet mondani még nehezebb dolgunk lesz mint tavaly, hiszen kihívás akad bőven az új epizódban is a taktikus és gondolkodásra képes intelligencia közrejátszásával. Kezdjük mindjárt az ellenféllel, aki bőszen alkalmazza azokat a formációkat és stratégiákat, amiket mi is, de én igazán akkor fogtam padlót a csodálkozástól, amikor a TV-ből is ismert „a kapu mögé viszem a korongot és megvárom míg a többiek cserélnek” helyzetet a saját szememmel láttam, hirtelen alig tértem a magamhoz. Az elődök nagy hibája volt saját csapattársaink lököttsége, azaz még véletlenül sem működtek közre egy pontosságot igénylő akció közben, és úgy helyezkedtek, hogy még véletlenül se kapják meg a pakkot, emellett olyan potyagólokat kaptunk be, hogy annak még Szuper Levi is a csodájára járna. Ennek jószerivel vége, hiszen csapatunk MI-je is fejlődött ezalatt az egy év alatt, követik akciónkat, taktikánknak megfelelően helyezkednek, bár szegény goalkeeper-rünk néha napján bizony elég ronda gólokat szed be, de itt is észrevehető a javulás, egyre többet vetődik ki a korongért is.
Alkosd meg saját csapatodat
Fogalmam nincs, hogy miért maradt ki az előző két részből az a remek opció, hogy játékost és saját csapatot alkothassunk, de tény, hogy 2003 óta ilyenben nincs részünk, így aztán epekedve vártam, hogy végre kiéljem alkotási vágyamat e téren is, ennek gyümölcse az, hogy akár a magyar válogatottat is megalkothatjuk, mindez csupán idő kérdése. Minden apró részletre kiterjed a Create Player menüpont, kezdve az arcforma, orr, homlok, ál stb. megálmodásával, majd a hajszín, szemszín, bőrszín kiválasztásával, ugyanakkor olyan humoros tulajdonságokkal ruházhatjuk fel játékosunkat, mint a terebélyes monoklik, vágások, vagy éppen a törött orrcsont. Közben menő, liszenszelt felszerelést aggathatunk rájuk, választhatunk neki szép színes plexit a sisakjára… Végül derék hokisunk képességeit állíthatjuk be, úgymint passz-pontosság, buli-elhozatal, lövési pontosság etc. Azonban ne minden csúszkát állítsunk 90% fölé, mivel ez alaposan emeli játékosunk kötelezően kifizetendő bérét. A játékos-editor mellett helyett kapott a programban a csapat-szerkesztő is, amelynek segítségével igényünknek megfelelő álomcsapatokat alkothatunk meg, de ha esetleg ha korábban megalkottuk saját másunkat is a szerkesztővel, bármikor betehetjük magunkat egy élcsapat gárdája közé, vágyaink így – hacsak virtuálisan is – de teljesülnek. Végül még kapunk a már meglévő játékosok adatait, küllemét szabadon módosító menüpontot is, ám ezt nem sokat használtam.
Az új jég
A játék grafikai motorja ugyanaz maradt, mint a tavalyi és tavalyelőtti is, ennek ellenére a kivetnivaló minimális. A játékosok némileg részletesebbek lettek, igazából csak akkor vesszünk észre, amikor a meccs után elköszönnek a közönségtől – bőrük csillog, valszeg az izzadságtól – bár pislogni még most sem tanultak meg. Ellenben a pálya nagyobb változáson ment keresztül, ami a fokozatosan elkopó jégen és a játékosok által valós időben hagyott korcsolyanyomokban észlelhető. Emellett a jeget körülölelő plexifal is beleremeg és hajladozik egy durvább nekiütközés után. A közönség már jó ideje 3D-s köntöst kapott - bár a hátsó sorokban tartózkodó szurkolók csúnya papírmasék - ennek ellenére csak mereven bámulnak maguk elé, arcuk ismétlődő, még véletlenül sem követik az eseményeket a tekintetükkel. A meccs közben felhangzó hangeffekteket valódi mérkőzéseken vették fel, szóval ez továbbra is első osztályú, szintúgy, mint a játék betétzenéi, hangfaldöngető rockzenék, hangulatteremtésnek tökéletesen eltaláltak. A kommentátorok is régi ismerősök, idén sokkal naprakészebbek a korábbi mérkőzések statisztikáival és most már a keresztnevükön is szólítják a játékosokat. Jelentősen javult a korong pattanásának fizikája is, a nagy erővel meglőtt műanyagdarab azon túl, hogy a kapuhálót is belengeti, még a kapus kulacsát is leveri sok esetben. Muszáj hangot emelnem a negatívumokról is: jónéhány meccs közben jelentkező átvezető animáció egy az egyben a tavalyi részből lett átvéve a másik – jóval súlyosabb baki -, hogy billentyűzettel kisebb rémálom a cucc irányítása. Ez van! A sportjátékokhoz leginkább egy gamepad kívántatik..
Gólöröm
Nem tartom magam nagy sportjáték fannak, de az bizonyos, hogy az NHL széria hosszú évek óta az egyedüli kedvencem. A megjelenés utáni türelmetlenségemnek és rajongásomnak még kedvenc főszerkesztőnket is sikeresen rávettem a gamma kipróbálására, és Eminek qrvául bejött az anyag. Az NHL 06 a legpörgősebb sportjátékok közé tartozik, amelyhez, hasonlóan a valódi hokihoz, macskareflexek szükségesek. Kis gyakorlással ugyan bele lehet jönni és a nehézségi szintek hosszú távon is elég kihívással szolgáltatnak. Még a gépigénnyel vagyok adós, ami kis lépésekben növekszik évről évre, jelenleg minden csilli-villi látványspeckót maxra tolva még a baró VGA tulajok is lassulásnak lehetnek tanúi, de az opciókat mérsékelve gond nélküli sebességet is ki lehet belőle csikarni. Volt hová fejlődni, van hová fejlődni, de most ne ez legyen a szemetek előtt hanem az, hogy minél többet játszatok az NHL legújabb tagjával!
Mi a mai menü?
A játék menürendszere a tavalyi állapotokra emlékeztet, nekem még most is bejönnek az oldalról beugró játékosok képei. Aki nem akar mindenféle bajnokságokban indulni kedvenc csapatával, az pár kattintás után máris indíthat gyors meccseket, mindössze a ligát és a két szembenálló csapatot kell kiválasztania és máris indulhat a haddelhadd. A Game Modes opció már rögtön több dolgot kínál egyszerű meccsindításoknál, az észak-amerikai bajnokságon kívül további három ligában (német, finn, svéd) is kipróbálhatjuk magunkat, de ugyanitt menedzselhetjük kiválasztott Teamünket a Dynasty Mode segítségével. Korábban, ha úgy kívántuk a gép automatikusan megvívta helyettünk az éppen esedékes meccseket, így érelemszerűen nem volt beleszólásunk a végeredménybe, egészen mostanáig, ugyanis beszállhatunk a mérkőzés közben is, így fordítva meg sok esetben az állást. Aki online ligákban kíván részt venni, ugyanitt kell keresgélnie. A legérdekesebb a Free for All mode, ahol maximum négyen játszhatunk egy kapura, fél pályán, egymás ellen és vagy az győz, aki leghamarabb lő be adott számú gólt, vagy egy kiszabott időlimiten belül a legtöbbet lövő delikvens. Ehhez kiválaszthatjuk, hogy ki-kivel játszik a szépszámú nhl-es sztárokat felvonultató kínálatból, de olyan mókát is engedélyezhetünk, mint a nagy fejek bekapcsolása. Barátokkal való ökörködésre ideális, csak mindenkinek a kezében lennie kell egy-egy kontrollernek és ezáltal elegendő bemenettel a gépünkön. Világbajnokságot is játszhatunk, de a készítők bőkezűsége itt nem igazán mutatkozik meg, mivel kizárólag az A-osztályban érvényesülhetünk, ez sokaknak bizonyára elég lesz, de az olyan telhetetlen egyéneknek – mint pölö én – lehet, hogy csonka a kínálat. Vagy csak a magyar válogatott hiánya viselt meg engem? Meglehet. Szerencsére erre is van megoldás, lásd később. Most, hogy dióhéjban tisztáztuk a játékmódok kínálatát, térjünk vissza a főmenübe! A korábban a beállításoknál lapító rooster opció, tehát a game játékos-listáját frissítő opció – amire a sűrű draftolások és átigazolások miatt van szükség – már itt foglal helyet, utalva arra, hogy legyünk mindig naprakészek a témában. Ehhez nem kell mást tennünk mint letölteni a havonta frissülő rooster-t és bemásolni a játék megfelelő könyvtárába, majd kiválasztani a menüben. A főmenüben feltűnhet még nekünk egy régi ismerős opció, méghozzá a Creations Center, amelyről kicsit később ejtenék szót, ha nem baj.
Beújítottunk
A tavaly debütált Open Ice Control, azaz miközben mi viszzük fel a pakkot addig, egy másik embert tisztára játszhatunk aki, ideális pozícióból tud lőnni akkor, amikor megkapja a korongot, vagy éppen megtisztíthatja előttünk az utat - még most is jól muzsikál meccs közben, igaz klaviatúráról majdhogynem lehetetlen kezelni, ellenben egy dual analog joypad-del viszont kis gyakorlással alázhatjuk a gépet. Ami kimondottan újdonság, az a Skill-Stick névre hallgat, amivel – pontosabban a kontrollerünk jobb joystickjével előhozhatjuk az különféle látványos mozdulatokat. Ez egy mezei hokis kezében még eléggé behatárolt kunsztok, addig a csillaggal jelölt játékosok egyedi megmozdulásokra is képesek. Egy-egy emelt korong után, vagy egy extra csel után az az érzés ölt testet bennünk, mintha valódi hokit játszanánk. Jelentősen nagyobb szerepet kaptak idén a korongvezetési technikák, amit pöpec botfigurázással tudunk elérni egy külön gomb segítségével. Mondanom sem kell: nem mindegy, hogy melyik oldalon terelgetjük a korongot, amikor az ellenfél védője lohol a nyakunkban. Ugyanezzel a trükkel érvényesülhetünk, amikor el akarjuk fektetni a kapust közeli rálövéseknél, így a tehetetlen kapus sűrűbben káromkodhat az újonnan bekapott gól láttán. Végre nem ragad folyton ütőnkhöz a korong, ezt leginkább akkor vesszük észre, amikor sprintelünk a támadó harmadban, hiszen a játékos élethűség szempontjából kifogástalanul maga elé löki a korongot, ilyenkor egy-egy pillanatra nem irányíthatjuk a pakkot, hiszen nem is érintkezünk vele, de ez a kicsi idő éppen elég arra, hogy a másik csapat védői elhalásszák orrunk elől a korongot. Mikor lőni készülünk egy pici célkereszt jelenik meg a kapuban, jelezve a pakk várható becsapódási helyét, és az utolsó pillanatokban variálhatunk is rajta, csakhogy még kiélezettebb legyen a dolgunk. Ám ez a dolog távoli lövéseknél működik hatékonyan – de ott se mindig, köszönhetően a fejlett kapus MI-nek – ha netán kapáslövésre játsszuk a dolgot, időnk és lehetőségünk sincs a célzással pepecselgetni. A másik dolog az, hogy kerüljük a lapos és erőtlen lövéseket, melyeket könnyűszerrel fog meg a kapus, ha egyáltalán meg nem akad addig a bekkben. Kaptunk rengeteg új mozdulatot is, közülük a kedvencem az amikor az ellenfél mögé visszük a korongot, majd egy emelt passz segítségével, a kapu fölött repítve a korongot, kapásra visszük a dolgot egyik csapattársunkkal – rendkívül látványos!
Értelem és érzelem
Ha lehet mondani még nehezebb dolgunk lesz mint tavaly, hiszen kihívás akad bőven az új epizódban is a taktikus és gondolkodásra képes intelligencia közrejátszásával. Kezdjük mindjárt az ellenféllel, aki bőszen alkalmazza azokat a formációkat és stratégiákat, amiket mi is, de én igazán akkor fogtam padlót a csodálkozástól, amikor a TV-ből is ismert „a kapu mögé viszem a korongot és megvárom míg a többiek cserélnek” helyzetet a saját szememmel láttam, hirtelen alig tértem a magamhoz. Az elődök nagy hibája volt saját csapattársaink lököttsége, azaz még véletlenül sem működtek közre egy pontosságot igénylő akció közben, és úgy helyezkedtek, hogy még véletlenül se kapják meg a pakkot, emellett olyan potyagólokat kaptunk be, hogy annak még Szuper Levi is a csodájára járna. Ennek jószerivel vége, hiszen csapatunk MI-je is fejlődött ezalatt az egy év alatt, követik akciónkat, taktikánknak megfelelően helyezkednek, bár szegény goalkeeper-rünk néha napján bizony elég ronda gólokat szed be, de itt is észrevehető a javulás, egyre többet vetődik ki a korongért is.
Alkosd meg saját csapatodat
Fogalmam nincs, hogy miért maradt ki az előző két részből az a remek opció, hogy játékost és saját csapatot alkothassunk, de tény, hogy 2003 óta ilyenben nincs részünk, így aztán epekedve vártam, hogy végre kiéljem alkotási vágyamat e téren is, ennek gyümölcse az, hogy akár a magyar válogatottat is megalkothatjuk, mindez csupán idő kérdése. Minden apró részletre kiterjed a Create Player menüpont, kezdve az arcforma, orr, homlok, ál stb. megálmodásával, majd a hajszín, szemszín, bőrszín kiválasztásával, ugyanakkor olyan humoros tulajdonságokkal ruházhatjuk fel játékosunkat, mint a terebélyes monoklik, vágások, vagy éppen a törött orrcsont. Közben menő, liszenszelt felszerelést aggathatunk rájuk, választhatunk neki szép színes plexit a sisakjára… Végül derék hokisunk képességeit állíthatjuk be, úgymint passz-pontosság, buli-elhozatal, lövési pontosság etc. Azonban ne minden csúszkát állítsunk 90% fölé, mivel ez alaposan emeli játékosunk kötelezően kifizetendő bérét. A játékos-editor mellett helyett kapott a programban a csapat-szerkesztő is, amelynek segítségével igényünknek megfelelő álomcsapatokat alkothatunk meg, de ha esetleg ha korábban megalkottuk saját másunkat is a szerkesztővel, bármikor betehetjük magunkat egy élcsapat gárdája közé, vágyaink így – hacsak virtuálisan is – de teljesülnek. Végül még kapunk a már meglévő játékosok adatait, küllemét szabadon módosító menüpontot is, ám ezt nem sokat használtam.
Az új jég
A játék grafikai motorja ugyanaz maradt, mint a tavalyi és tavalyelőtti is, ennek ellenére a kivetnivaló minimális. A játékosok némileg részletesebbek lettek, igazából csak akkor vesszünk észre, amikor a meccs után elköszönnek a közönségtől – bőrük csillog, valszeg az izzadságtól – bár pislogni még most sem tanultak meg. Ellenben a pálya nagyobb változáson ment keresztül, ami a fokozatosan elkopó jégen és a játékosok által valós időben hagyott korcsolyanyomokban észlelhető. Emellett a jeget körülölelő plexifal is beleremeg és hajladozik egy durvább nekiütközés után. A közönség már jó ideje 3D-s köntöst kapott - bár a hátsó sorokban tartózkodó szurkolók csúnya papírmasék - ennek ellenére csak mereven bámulnak maguk elé, arcuk ismétlődő, még véletlenül sem követik az eseményeket a tekintetükkel. A meccs közben felhangzó hangeffekteket valódi mérkőzéseken vették fel, szóval ez továbbra is első osztályú, szintúgy, mint a játék betétzenéi, hangfaldöngető rockzenék, hangulatteremtésnek tökéletesen eltaláltak. A kommentátorok is régi ismerősök, idén sokkal naprakészebbek a korábbi mérkőzések statisztikáival és most már a keresztnevükön is szólítják a játékosokat. Jelentősen javult a korong pattanásának fizikája is, a nagy erővel meglőtt műanyagdarab azon túl, hogy a kapuhálót is belengeti, még a kapus kulacsát is leveri sok esetben. Muszáj hangot emelnem a negatívumokról is: jónéhány meccs közben jelentkező átvezető animáció egy az egyben a tavalyi részből lett átvéve a másik – jóval súlyosabb baki -, hogy billentyűzettel kisebb rémálom a cucc irányítása. Ez van! A sportjátékokhoz leginkább egy gamepad kívántatik..
Gólöröm
Nem tartom magam nagy sportjáték fannak, de az bizonyos, hogy az NHL széria hosszú évek óta az egyedüli kedvencem. A megjelenés utáni türelmetlenségemnek és rajongásomnak még kedvenc főszerkesztőnket is sikeresen rávettem a gamma kipróbálására, és Eminek qrvául bejött az anyag. Az NHL 06 a legpörgősebb sportjátékok közé tartozik, amelyhez, hasonlóan a valódi hokihoz, macskareflexek szükségesek. Kis gyakorlással ugyan bele lehet jönni és a nehézségi szintek hosszú távon is elég kihívással szolgáltatnak. Még a gépigénnyel vagyok adós, ami kis lépésekben növekszik évről évre, jelenleg minden csilli-villi látványspeckót maxra tolva még a baró VGA tulajok is lassulásnak lehetnek tanúi, de az opciókat mérsékelve gond nélküli sebességet is ki lehet belőle csikarni. Volt hová fejlődni, van hová fejlődni, de most ne ez legyen a szemetek előtt hanem az, hogy minél többet játszatok az NHL legújabb tagjával!