Van valami furcsán költői abban, hogy a mai tesztünkben egy lapon feltűnő The Expanse és a Telltale Games is megjárták a halál és az újjászületés viszontagságos útját. Az azonos című regénysorozat alapján készült, magyarul A Térség néven ismert tévésorozat mindössze három évadot élt meg, amikor a Syfy csatorna fejesei úgy döntöttek, hogy 2018. májusában, a történet derekánál elkaszálják a szériát. A megváltást az Amazon Prime Video hozta, amely a jogokat felvásárolva a következő években további három szezonnal tette kerekké a jelenkor egyik legjobb sci-fijeként emlegetett szériát.

Hasonló utat járt be a Telltale Games is, hiszen a The Expanse bukásával párhuzamosan, szintén 2018-ban teljes bezárás sújtotta az epizodikus kalandjátékairól híres stúdiót. Több korábban bejelentett projekt a kukában landolt, rengeteg fejlesztő vált egyik napról a másikra munkanélkülivé, a The Walking Dead 2019-es záróepizódjai óta pedig egyetlen friss játék sem érkezett a csapattól... egészen mostanáig. Az LCG Entertainment a sírból rángatta vissza a stúdiót, fedélzeten a korábbi munkatársak jelentős részével, a főnixként fellángoló csapat első új projektje pedig a The Expanse: A Telltale Series lett. 

Az azonban vitatható, hogy sci-fi franchise univerzumában játszódó 5+1 epizódos kaland mennyire hozza azt a kirobbanó sikert, amire az újra lábra álló stúdiónak szüksége lehet. A klasszikus Telltale-formula ugyanis a maga módján még mindig vonzó és itt-ott némi technikai előrelépést is tapasztalhattunk a korábbi játékokhoz képest, a The Expanse eddig ismert cselekménye előtt játszódó epizódok azonban mégsem szállítják azt az írói bravúrt, amit a stúdió legjobb címeiben már tapasztalhattunk – mindezt annak ellenére, hogy állítólag a regények tehetséges írópárosa, Daniel Abraham és Ty Franck is részt vettek a munkálatokban.

A történet 2347-ben, az Artemis csillaghajó fedélzetén veszi fel a fonalat. A független Belterhajó legénysége egy kalózok által ripityára lőtt UNN bárka roncsait kutatja hátrahagyott nyersanyagok és értéktárgyak után, könnyű profit reményében. A hétköznapi hullarablás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor is kiderül, hogy a kalóztámadás mögött egy jóval nagyobb összeesküvés és egy titokzatos kincs ígérete mozgatja a háttérben munkáló fogaskerekeket. Az öt darab, egyenként egy-másfél órás epizód során tehát váratlan fordulatokból, feszült jelenetekből és olyan nehéz választásokból sem lesz hiány.

Annál is inkább, mivel a rövid bevezetést követően főhősünk, Camina Drummer az Artemis parancsnoka hamar kapitányi rangba lép előre. Bizony, arról a Camina Drummerről van szó, akit a The Expanse rajongói az OPA intelligens, de kompromisszumokat nem tűrő parancsnokaként ismernek, a karaktert pedig ismét a sorozatból ismert színésznő, Cara Gee testesíti meg. Ennél jobb pedig nem is történhetett volna a Telltale játékával. Kifejezetten üdítő látni egy olyan történetet, amely nem James Holdenre és a Rocinante legénységére fókuszál, előtérbe helyezve a The Expanse legkomplexebb és legérdekesebb frakcióját, a Beltereket. Ráadásul Cara Gee ismét éppen olyan zseniális alakítással viszi képernyőre a karakterét, mint a tévésorozatban, ezzel a cselekmény főhősét messze kiemelve a sajnos jórészt felejthető támogató szereplők közül.

Ez azonban nem feltétlenül a színészgárda hibája. Elsősorban a játék felépítése tehet arról, hogy az Artemis fedélzetén szolgáló Belter ikerpár, a Marsról érkezett fiatal újonc, a házsártos pilóta, a titokzatos hajósebész és a bukott kapitány sem kap esélyt arra, hogy igazán kibontakozzanak. Habár a zsánerre jellemzően itt is van arra lehetőség, hogy valamelyest felfedezzük a környezetünket, a karakterek közti mélyebb párbeszédre csak egészen ritkán kerül sor. Így pedig aligha lehet lélekbemaró súlya azoknak a sorsdöntő helyzeteknek, amelyek a The Expanse esetében valódi élet-halál következményei vannak. 

A probléma az, hogy az öt-hat óra alatt kényelmesen letudható kaland futamideje egyszerűen túl kevés egy ilyen volumenű univerzum bemutatására és az újonnan érkező karakterek felvezetésére. Én a tévésorozattal ismertem meg és lettem rajongója a The Expanse világának, de el sem tudom képzelni, hogy egy abszolút újoncként érkező játékos mennyit emészthet meg a UNN, a Mars és az OPA háromszögének a politikai hátteréből, amiről a játék néhány rövid sornál többet nem is árul el. És valószínűnek tartom azt is, hogy ugyanezeknek a játékosoknak beletörik majd a bicskája a mindennapos szlengként használt Belter nyelvezetbe is, sa-sa ke?

Főleg úgy, hogy a játékidő java gyakorlatilag minden epizódban elrejtett tárgyak keresgélésével és sötét átjárók közti lebegéssel telik. Az első egy-két epizódban jópofa játékelemnek tartottam az antigravitációs repülést a hajóroncsok közt, és a mágneses bakancsok is érdekessé tették néhány helyen a felfedezést, a játék azonban szörnyen túlhasználja ezeket az elemeket, ez pedig egyértelműen a történet és a karakterek kibontakozásának a rovására megy. Az üres, ingerszegény korridorok felfedezését néha persze megbolondítja egy-egy középszerű Quick Time Event, az akció során használt gombnyomkodás azonban már a Telltale-játékokban is kezd kínosan idejétmúlt lenni. 

Az efféle régi-vágású (nevezhetjük elavultnak is) technikai megoldások azért ütnek el igazán a The Expanse teljes egészétől, mivel érezhető, hogy a Telltale és a Deck Nine csapata itt-ott őszintén igyekeztek az innovációra. A stúdió jellegzetes, stilizált látványvilága ezúttal is visszaköszön, és a prezentációt nem is nevezném kiemelkedőnek, az azonban mindenképp említést érdemel, hogy a facial mo-cap technológia a fejlesztők egyik korábbi címében sem adta át ilyen hitelesen az emberi érzelmeket. Ezzel, a tisztességes színészi munkával és a sorozatból átemelt, már a főmenüben felcsendülő zenei témával minden adott volt ahhoz, hogy az első videojátékos adaptáció egy érdekes új fejezet lehessen a The Expanse univerzumában, a Telltale alkotása azonban egyszerűen csak keveset ad.

Hiába tartogat a történet néhány valóban érdekes fordulatot és pár olyan feszült jelenetet, amelyek során levegőt venni is elfelejt az ember, ha a történet egésze, annak tálalása és új szereplői nem adnak hozzá egy hosszúra nyúló lábjegyzetnél többet a The Expanse bámulatos és komplex világához. A határozott pozitívum az, hogy Camina Drummer végre kapott egy tisztességes előzménytörténetet, ami egész ügyesen rá is fűzi a karaktert későbbi eseményekre, ennél azonban jóval több potenciál volt a The Expanse első videojátékában és a Telltale Games grandiózusnak szánt visszatérésében.

A The Expanse: A Telltale Series PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.