A FromSoftware a Demon’s Souls játékukkal útjára indított egy teljesen új műfajt, mely az azt követő másfél évtized egyik legmeghatározóbb jelenségévé vált a videojátékiparban. Sok kiadó igyekezett meglovagolni a Dark Souls-széria által népszerűvé vált trendet, és megalkotni a saját elképzeléseiket a már jól ismert recept alapján. A hozzávalók közé tartozik többek közt a high-fantasy elemekből építkező, varázslatos világ, a zseniális és összetett pályadizájn, valamint a kihívásokkal teli, ám mindvégig fair játékmenet és harcrendszer. Ilyen játék volt a 2014-ben megjelent Lords of The Fallen is, melynek nem igazán sikerült megragadnia a FromSoftware játékaiban oly jól működő elemek eszenciáját, és mindvégig egy átlagos, vagy inkább az alatti élményt nyújtott. Csodával határos módon azonban a CI Games, és vele együtt a Lords of the Fallen-franchise is kapott egy második esélyt, így 2023-ban egy reboot formájában tért vissza az alkotás. A megjelenését megelőzően közzétett videók és előzetesek nagyon sokat ígértek, de vajon sikerült-e beváltania a hozzá fűzött reményeket, vagy újfent csak egy felejthető Dark Souls-utánzatot kaptunk? 

A Lords of the Fallen az Unreal Engine 5 játékmotorral készült játékok első hullámával érkezett, és ez sajnos a szó negatív értelmében meg is látszik rajta. Habár a technológiában rengeteg potenciál rejlik, elképesztően szép techdemókat láthattunk már vele, és tagadhatatlan, hogy felgyorsítja a fejlesztési időt is. Ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy jelenleg még közel sem kiforrott dologról beszélünk, vagy legalábbis a fejlesztők nem tudják még kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A Lords of the Fallen ékes példája ennek, ugyanis nem is néz ki különösebben szépen, cserébe kritikán aluli teljesítménnyel fut konzolokon.

Két grafikai beállítás közül választhatunk, a Quality mód 1440p@30fps-t nyújt, míg a Performance mód FullHD felbontás mellett 60fps-t kínál. Mindkettővel súlyos problémák vannak, amik sokszor a játszhatóság rovására mennek. A FromSoftware játékaiból jól ismert frame-pacing gondok itt is tettenérhetők, ám ennél súlyosabb probléma az, hogy Performance módban nagyon gyakran leesik az fps-szám VRR-tartományon kívülre, ami borzalmas játszhatóságot nyújt, ezáltal lerontva a játékélményt. És ez a jelenség konstans megfigyelhető a játék szinte minden szegletében, hiába érkezett már a számtalan patch hozzá, ezek éppen csak játszhatóvá tették a Lords of the Fallent, ám a problémák továbbra is fennállnak. Mindez pedig megbocsáthatatlan egy olyan játéknál, melyben kulcsfontosságú a gyors reakcióidő és kevés hibázási lehetőséget enged a játékosnak.

Szerencsére a játék világának művészeti megvalósítására nem lehet panaszunk. A Lords of the Fallen egy varázslatos, ugyanakkor elborzasztó világot tár elénk meglepően változatos helyszínekkel. Ilyen szempontból nagyon hasonlít az Elden Ringre, Axiom birodalmában ugyanúgy találunk sötét katakombákat, bányát, barokk stílusú kastélyt, mérgező mocsarat, hófödte hegyeket, virágzó sztyeppét és még megannyi helyszínt. Ami viszont megkülönbözteti a többi Soulslike-játéktól a Lords of the Fallent, az az úgynevezett Umbral világ, mely Axiom másvilági megfelelője, ahol a holtak és sötét lelkek élnek.

Az Umbral világba bármikor bepillantást nyerhetünk mágikus lámpásunknak köszönhetően, de halálunk után is ide csöppenünk, hogy második esélyt kapva vegyük fel a harcot az ellenséggel. Érdekesség, hogy az Umbral világban élő lények nincsenek ráhatással Axiom világára, viszont ez visszafelé nem érvényes, az evilági szörnyek ugyanúgy megtámadhatnak minket a másvilágban is. Sok időt nem érdemes az Umbralben töltenünk, ugyanis az idő múlásával egyre több és egyre erősebb sötét lélek lepi el azt, és gátol meg minket az előrehaladásunkban. A pályarészek bizonyos pontjain szerencsére van lehetőségünk kiszabadulni innen, azonban minden egyes világváltás komoly kockázatokat rejt magában, sosem érezzük majd magunkat biztonságban a másvilágon.

Az Umbral egy teljesen új dimenziót nyit és egy extra mélységet ad a játékhoz. Számos ponton kell majd önszántunkból áttérnünk ebbe a világba, hogy az odáig elzárt területekre juthassunk, vagy épp különféle puzzle-feladványokat oldhassunk meg. A harcok során is meghatározó szerepet tölt be a másvilág, hiszen a lámpásunk segítségével lehetőségünk van lelassítani az ellenséget, míg a lelkére végzetes csapásokat mérhetünk. Ezen felül bizonyos ellenfeleket a másvilágban lévő szellemek védelmeznek, őket pedig csak a lámpásunk segítségével pusztíthatjuk el.

Az Umbral papíron nagyon jól hangzik és valóban számtalan lehetőséget rejt magában. Sajnos azonban a CI Games meglehetősen esetlenül élt a kínálkozó lehetőségekkel, és számos olyan dizájnbeli döntést hozott, melyek beárnyékolják és élvezhetetlenné teszik az egész játékot. A Lords of the Fallennel eltöltött közel 40 óra alatt folyamatosan azt éreztem, hogy az Umbral világban való bolyongás csak kizökkent a játékból, és gátat szab annak, hogy élvezhessem a világ felfedezését, lelassítja és megnehezíti az egész játékmenetet. Nem beszélve arról, hogy mennyire egyhangú és unalmas Umbral kietlen és egyszínű világában órák hosszat barangolni. És ugyan valóban szép, hogy az egyes pályarészek össze vannak kötve és teljes egészében bejárhatóak, azonban ezt már nagyon sok Soulslike-játékban láthattuk, ráadásul akár a már említett Elden Ringben ennél sokkal ergonomikusabb formában is.

A Lords of the Fallen egy rettentően fárasztó játék. Egyáltalán nem tiszteli a játékos idejét és türelmét, és az az érzésem, hogy a készítők valamilyen érthetetlen okból kifolyólag direkt akartak undort kiváltani a játékosból. Számtalan idegesítő, átgondolatlan és unfair szituációban találjuk majd magunkat, melyek során nem azt a fajta „jó nehézséget” kapjuk, amivel a FromSoftware játékaiban is találkozhatunk, ami mindvégig fair kihívást nyújt, és ami után megkapjuk az áhított katartikus élményt, miután legyőztük az elénk gördített akadályt. Itt ennek a szöges ellentétjével találkozunk, számtalanszor élhetetlen szituációba keverik a játékost, nem egyszer érezni azt, hogy önhibánkon kívül haltunk meg, ráadásul a balansszal is súlyos problémák vannak. Mindezzel pedig sikerült szinte minden élvezetet és varázst kiölniük a harcokból, melyekből egyébként túl sok van ahhoz, hogy kellőképp elmélyülhessünk a játék világában.

Ezen valamelyest segít az, hogy ebben a játékban a fix pihenőpontokon felül mi magunk is képesek vagyunk ilyen biztonságos helyeket létrehozni a pályák bizonyos szakaszain, így megkönnyítve a továbbhaladásunkat. Azonban ilyen pontokból egyszerre csak egy lehet aktív, továbbá a lehelyezéshez szükséges úgynevezett Umbral Seedből egyszerre csak öt lehet nálunk, ráadásul ezek értékes lelkekbe kerülnek, melyeket a karakterünk és fegyverünk fejlesztésére is használunk. Mindent összevetve papíron jól működik a rendszer, a gyakorlatban viszont kicsit átgondolatlan, ráadásul a világban való tájékozódást is rontja.

A játék egyik érdekessége, hogy a bossokhoz való eljutás sokszor nagyobb kihívást rejt magában, mint maguk a tényleges harcok ellenük. A dizájnjukat tekintve a készítők sokat inspirálódtak a FromSoftware korábbi játékaiból, meglehetősen kevés egyedi és új ötlettel álltak elő, de ugyanez elmondható a játék többi részére is. Legalább a harcok alatt felcsendülő zene valamelyest kárpótol az élményért. Ha pedig nem boldogulnánk a játékkal, akkor bármikor behívhatunk magunk mellé egy segítőt, ilyenkor természetesen a beidézett fél világában nem történik előrehaladás, illetve csupán felezett XP-t kap. Ezen felül az arra vágyóknak lehetősége van megtámadni más játékosokat is, ez az opció a klasszikus multiplayer co-op móddal együtt bármelyik pihenőponton elérhető számunkra, ezzel megkönnyítve a Dark Souls-szériából megismert nyakatekert idézési módszert. A gyakorlatban sajnos nem funkcionál jól a többjátékos mód, legtöbbször egyáltalán nem működik, vagy ha mégis, akkor pedig a lag miatt élvezhetetlen.

A Lords of the Fallen ugyan minden téren előrelépést tudott felmutatni a 2014-ben megjelent elődjéhez képest, habár meglepődtem volna azon, ha ez nem így történt volna. Egy sokkal átgondoltabb és kiforrottabb játékot kaptunk, sajnos azonban ez nem volt elég ahhoz, hogy felnőjön a FromSoftware által lefektetett jelenlegi sztenderdekhez. A fejlesztők ugyan sokat ígértek, ám a játék jóindulattal is csak egy erős közepes, melynek nem sikerült kitűnnie az átlag soulslike-játékok közül. Ez pedig különösen fájó, hiszen nemcsak kiemelkedhetett volna közülük, de akár túl is szárnyalhatta volna Hidetaka Miyazaki alkotásait…

A Lords of the Fallen már elérhető PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.