Létezik olyan ember, aki ne hallott volna még róla? Kétlem… szerintem még a konzolos táborban is mindenki legalább egy szó erejéig tud róla valamit mondani; KOMOOOOLY!
Hát igen, a Battlefield annak idején keményen meghódította a világot, akárcsak a MoHA vagy a CoD sorozatok. Most pedig eljött az ideje, hogy mi konzolosok is élvezhessük eme remek játékot, hogy mennyire is lett remek eme próbálkozás mindenki kedvenc mamut cégétől (E.A.) az nemsokára ki fog derülni.
Annak, aki valami csoda folytán nem tudja, hogy miről is szól ez a sorozat, annak most röviden leírom, nehogy az legyen, hogy valaki esetlegesen szomorúan sírdogáljon otthon, hogy még azt sem tudta meg itten nálunk, hogy mi a rákfene ez a Battlefield. Szóval, az egész egy FPS, amikben ugyebár hatalmas háborúk szoktak folyni, rengeteg ember közreműködésével. A legtöbb ilyen FPS-ben az szokott lenni, hogy igaz rengetegen vannak a pályán, de ennek a lélekszámnak igencsak nagy része ellenünk van és mi vagy egyedül toljuk a fájtot, vagy pedig van egy kevés segítőtársunk, akik viszont olyan segg hülyék, hogy két pillanat alatt megpusztulnak. Namost erre már akad pár ellenpélda is, pl. a HL2, ahol olyan intelligensek a mi embereink is, hogy még nálunk is jobban játszanak. :) Node hagyjuk ezt, a lényeg az, hogy a Battlefieldben adott az a zseniális ötlet, hogy a csatatér nagyjából kétfelé van osztva, és nagyjából egyenlő erők mennek egymásnak. Mi az egyik csapat oldalán harcolunk, és képesek vagyunk minden egyes egységünkbe „belebújni", legyen az gyalogos, vagy akár járműben lévő katona. SŐT! Egy járművön belül, ha több pozíció is van, akkor azok között is tudunk váltakozni. Szóval vezethetjük a tankot, helikoptert, dzsippet vagy akár a sorozatlövőhöz, ágyúhoz is vergődhetünk, ahogy nekünk teccik. Zsiiiiiiiiiiiiiiiiir! Nem is gondolná az ember, hogy mennyire az. Mivel az erők nagyjából egyenlők, ezért sokszor nem csak a mi ügyességünkön múlik a csata kimenetele, hanem azon is, hogy hogyan stratégiázunk. Mennyi fontos pozíciót foglalunk el, mennyire gondoskodunk az utánpótlásról, mert mivel itt eléggé élethű csatákról van szó, pillanatok alatt el lehet ám hullani, az életünk sokszor csak másodpercekig tart. Szerintem sokan vannak, akik ismerik a Star Wars – Battlerontot, na… ez nagyon hasonló, a Lucasarts innen „lopta" az ötletét. Hmmm… szóval akkor röviden ennyi lenne a Battlefield lényege.
Lássuk akkor, hogy a végre valahára konzolosokhoz is elért Battlefield 2 – Modern Combat mit is tud nekünk nyújtani. Kezdeném rögtön azzal, hogy mikor meglett a játék áthívtam magamhoz a bátyámat, hogy egy hatalmasat gyilkoljuk egymást, erre mit kell látnom? A cucc nem támogatja sem a split screent, sem pedig a system linket. Magyarul két akkora eret vágtak el a srácok a kezemen, hogy alig tértem magamhoz a vérveszteségből. Egy dolog van, mégpedig az XBox-Live. Csuhiiiiij! Hát ennek nem örülünk, főleg mi icipici magyarok itt ebben a kis országban, ahol kevés a boxos, de még kevesebb a Live-ot használó egyed. No… hát ettől padlót fogtam, olyan ideges lettem. Nem maradt más nekem, mint a single player, amiben reméltem, hogy már nem fogok csalódni. Hát nem kellett, csak és kizárólag az irányításban… :)
A legtöbb okos FPS-t készítő cég tartotta magát a jól bevált és tökéletesre fejlesztett Halo gombkiosztáshoz, amit az emberek megszoktak és megszerettek. Hát a srácok az EA-nél vagy nem szeretik ezt a kiosztást, vagy még sosem hallottak a Haloról. Hmmmm… vajon mi lehet a valódi oka? :) Szóval sajnos eltértek tőle, de nem olyan nagy mértékben, és később meg is fogjuk érteni, hogy talán jobb is így. Mivel az „X"-szel nem fegyvert fogunk tölteni, hanem a gugolás, fekvés, állás között tudunk váltogatni, és a „B"-vel nem ütni fogunk a fegyverünkkel, hanem beszállunk a járművekbe. Ezek eleinte idegesítők, de hamar hozzá lehet szokni. Arról nem is beszélve, hogy a gamma úgy van kitalálva, hogy sokkal jobban járunk, ha nem töltjük állandóan fel a fegyverünket, hanem mindig megvárjuk, míg magától teszi ezt meg a gép. Hogy miért jó ez nekünk? Azért mert így sokkal több kitüntetést fogunk kapni, minél több ellent gyakunk le egy tárral, annál szebbek és jobbak lesznek a plecsnik, minél több a kiérdemelt vas, annál több lesz a csillag, és minél több a csillag annál nagyobb a rang és a kapott fegyverek és emberek mennyisége. Vagenzi? Nem? Majd akkor élesben meglássátok! :) Coolság, nekem nagyon teccet ez a rendszer, az ember sokkal jobban odafigyel a célzások pontosságára és még a lőszerrel is jobban spórol!
A hangulat egyébként frenetikus, elképesztő, ahogy folyamatosan szövegel, harcol mindenki körülöttünk, ahogy csapkodnak, fütyülnek a golyók, a zene közben eszméletlen, és a látvány sem utolsó. Igaz, nem egy pc-s grafika, de nincsen már olyan messze az az X360 ugyebár! :) Addig is elvegetálunk egy ilyen jó kis gammával, mint ez a Battlefield. Lehetőségünk van egyébként a szimpla küldetéseken kívül bevállalni pár challenge missiont, aminek a lényege furfangos módon el lett rejtve a nevében. Meglehetősen nagy kihívásokkal fogunk szembekerülni, főleg akkor, ha pályánként a maximális 3 csillagra fáj a fogunk. Ezeket szerény véleményem szerint majdhogynem lehetetlen megcsinálni perfectre. De ha valakinek sok a haja, kemények a körmei és sok az idegszála, akkor meg lehet vele próbálkozni. Egyébként ezeknek a misszióknak az lenne a legfőbb szerepe, hogy bizonyos feladatkört (pl. egységek közötti váltás, vagy jármű és fegyverhasználat) begyakoroljunk a segítségükkel és mellékesen jó sok csillagot is lehet velük kaszálni.
Kár több szót fecsérelni az egészre mivel magatoknak kell látni, hogy milyen remekre is sikerült a játék és hogy mennyire kár, hogy ezt nem oszthatjuk meg a haverokkal… együtt legalábbis nem. Kár, mert így hamar el fog felejtődni a stuff, aminél azért sokkal többet érdemelne!!!
Annak, aki valami csoda folytán nem tudja, hogy miről is szól ez a sorozat, annak most röviden leírom, nehogy az legyen, hogy valaki esetlegesen szomorúan sírdogáljon otthon, hogy még azt sem tudta meg itten nálunk, hogy mi a rákfene ez a Battlefield. Szóval, az egész egy FPS, amikben ugyebár hatalmas háborúk szoktak folyni, rengeteg ember közreműködésével. A legtöbb ilyen FPS-ben az szokott lenni, hogy igaz rengetegen vannak a pályán, de ennek a lélekszámnak igencsak nagy része ellenünk van és mi vagy egyedül toljuk a fájtot, vagy pedig van egy kevés segítőtársunk, akik viszont olyan segg hülyék, hogy két pillanat alatt megpusztulnak. Namost erre már akad pár ellenpélda is, pl. a HL2, ahol olyan intelligensek a mi embereink is, hogy még nálunk is jobban játszanak. :) Node hagyjuk ezt, a lényeg az, hogy a Battlefieldben adott az a zseniális ötlet, hogy a csatatér nagyjából kétfelé van osztva, és nagyjából egyenlő erők mennek egymásnak. Mi az egyik csapat oldalán harcolunk, és képesek vagyunk minden egyes egységünkbe „belebújni", legyen az gyalogos, vagy akár járműben lévő katona. SŐT! Egy járművön belül, ha több pozíció is van, akkor azok között is tudunk váltakozni. Szóval vezethetjük a tankot, helikoptert, dzsippet vagy akár a sorozatlövőhöz, ágyúhoz is vergődhetünk, ahogy nekünk teccik. Zsiiiiiiiiiiiiiiiiir! Nem is gondolná az ember, hogy mennyire az. Mivel az erők nagyjából egyenlők, ezért sokszor nem csak a mi ügyességünkön múlik a csata kimenetele, hanem azon is, hogy hogyan stratégiázunk. Mennyi fontos pozíciót foglalunk el, mennyire gondoskodunk az utánpótlásról, mert mivel itt eléggé élethű csatákról van szó, pillanatok alatt el lehet ám hullani, az életünk sokszor csak másodpercekig tart. Szerintem sokan vannak, akik ismerik a Star Wars – Battlerontot, na… ez nagyon hasonló, a Lucasarts innen „lopta" az ötletét. Hmmm… szóval akkor röviden ennyi lenne a Battlefield lényege.
Lássuk akkor, hogy a végre valahára konzolosokhoz is elért Battlefield 2 – Modern Combat mit is tud nekünk nyújtani. Kezdeném rögtön azzal, hogy mikor meglett a játék áthívtam magamhoz a bátyámat, hogy egy hatalmasat gyilkoljuk egymást, erre mit kell látnom? A cucc nem támogatja sem a split screent, sem pedig a system linket. Magyarul két akkora eret vágtak el a srácok a kezemen, hogy alig tértem magamhoz a vérveszteségből. Egy dolog van, mégpedig az XBox-Live. Csuhiiiiij! Hát ennek nem örülünk, főleg mi icipici magyarok itt ebben a kis országban, ahol kevés a boxos, de még kevesebb a Live-ot használó egyed. No… hát ettől padlót fogtam, olyan ideges lettem. Nem maradt más nekem, mint a single player, amiben reméltem, hogy már nem fogok csalódni. Hát nem kellett, csak és kizárólag az irányításban… :)
A legtöbb okos FPS-t készítő cég tartotta magát a jól bevált és tökéletesre fejlesztett Halo gombkiosztáshoz, amit az emberek megszoktak és megszerettek. Hát a srácok az EA-nél vagy nem szeretik ezt a kiosztást, vagy még sosem hallottak a Haloról. Hmmmm… vajon mi lehet a valódi oka? :) Szóval sajnos eltértek tőle, de nem olyan nagy mértékben, és később meg is fogjuk érteni, hogy talán jobb is így. Mivel az „X"-szel nem fegyvert fogunk tölteni, hanem a gugolás, fekvés, állás között tudunk váltogatni, és a „B"-vel nem ütni fogunk a fegyverünkkel, hanem beszállunk a járművekbe. Ezek eleinte idegesítők, de hamar hozzá lehet szokni. Arról nem is beszélve, hogy a gamma úgy van kitalálva, hogy sokkal jobban járunk, ha nem töltjük állandóan fel a fegyverünket, hanem mindig megvárjuk, míg magától teszi ezt meg a gép. Hogy miért jó ez nekünk? Azért mert így sokkal több kitüntetést fogunk kapni, minél több ellent gyakunk le egy tárral, annál szebbek és jobbak lesznek a plecsnik, minél több a kiérdemelt vas, annál több lesz a csillag, és minél több a csillag annál nagyobb a rang és a kapott fegyverek és emberek mennyisége. Vagenzi? Nem? Majd akkor élesben meglássátok! :) Coolság, nekem nagyon teccet ez a rendszer, az ember sokkal jobban odafigyel a célzások pontosságára és még a lőszerrel is jobban spórol!
A hangulat egyébként frenetikus, elképesztő, ahogy folyamatosan szövegel, harcol mindenki körülöttünk, ahogy csapkodnak, fütyülnek a golyók, a zene közben eszméletlen, és a látvány sem utolsó. Igaz, nem egy pc-s grafika, de nincsen már olyan messze az az X360 ugyebár! :) Addig is elvegetálunk egy ilyen jó kis gammával, mint ez a Battlefield. Lehetőségünk van egyébként a szimpla küldetéseken kívül bevállalni pár challenge missiont, aminek a lényege furfangos módon el lett rejtve a nevében. Meglehetősen nagy kihívásokkal fogunk szembekerülni, főleg akkor, ha pályánként a maximális 3 csillagra fáj a fogunk. Ezeket szerény véleményem szerint majdhogynem lehetetlen megcsinálni perfectre. De ha valakinek sok a haja, kemények a körmei és sok az idegszála, akkor meg lehet vele próbálkozni. Egyébként ezeknek a misszióknak az lenne a legfőbb szerepe, hogy bizonyos feladatkört (pl. egységek közötti váltás, vagy jármű és fegyverhasználat) begyakoroljunk a segítségükkel és mellékesen jó sok csillagot is lehet velük kaszálni.
Kár több szót fecsérelni az egészre mivel magatoknak kell látni, hogy milyen remekre is sikerült a játék és hogy mennyire kár, hogy ezt nem oszthatjuk meg a haverokkal… együtt legalábbis nem. Kár, mert így hamar el fog felejtődni a stuff, aminél azért sokkal többet érdemelne!!!
csak 1 kérdésem lenne: ez a játék világháborúban játszódik, és ha igen akk melyikben?
előre is kössz a választ/válaszokat
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.