Inazuma Eleven: Victory Road próbakör

Ha a nevét kevesen is tudják felidézni, a legjellegzetesebb jelenetet alighanem már lényegesen többen: a kilencvenes évek közepén a hazánkat is elérő anime-láz egyik legemlékezetesebb momentuma az a pillanat volt, amikor a Tsubasa kapitány során az itthon nemzeti sportnak számító foci egy olyan változatát kaptuk meg, amit azóta is csak kevesen tudtak imitálni. Hiszen ez volt az a legendás anime, ahol egy meccs több epizódon át is eltarthatott, az ellenfél kapuja felé pedig bőven tíz perces sprint vezetett, egy szabvány méretű pálya helyett látszólag az örökkévalóság által tervezett arénákba terelve a sportot, ahol a védekezés és a támadást nem szimpla cselek egészítették ki, hanem emberfeletti képességek tömkelege, melyek a legdurvábban elúszott szituációkat is képesek voltak a feje tetejükre állítani. Ezen ikonikus manga - anime páros pedig nem csak több generációt fertőzött meg és tet rajongóvá, de kitermelte hasonlóan színvonalas imitátorait, élén azzal az Inazuma Elevennel, amely 2008-as debütálását követően kontinenseken átívelő franchise-á nőtte ki magát, hogy aztán szőrén-szálán eltűnjön - mostanáig.

Igaz, ez nem a teljes igazság, hiszen az Inazuma Eleven egyáltalán nem kopott ki a köztudatból: számos folytatása és spinoffja mellett született belőle anime, manga, és még gyűjtögetés kártyajáték is (ezekből sajnos viszont kevés hagyta el szülőhazáját, Japánt), de a mellékszálként funkcionáló Inazuma Eleven GO 2013-as harmadik epizódját követően félresiklott. Elvégre a valamikor idén megjelenő INAZUMA ELEVEN: Victory Roadnak eredetileg már 2018-ban ki kellett volna jönnie, hogy aztán ne csak több ízben is csússzon, de új nevet is kapjon, és tervezett platformjait is újragondolja, azt a Nintendo Switchet választva ki elsődleges otthonául, melynek elődei feltették a térképre a sorozatot. A Nintendo Switch-exkluzív demó pedig pontosan ebből nyújt ízelítőt.

Egész pontosan a Victory Road kettő, egymástól komolyan elkülönülő szeletéből - a május 20-án elstartolt Story Mode-demó ugyanis egy hatalmas szeletet (a komplett első fejezetet) tartalmaz a végleges játék történetéből, valamint a "You Still Have Football" néven futó kompetitív mód frissített verziójából. Az a bizonyos történetmód pedig az év egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése, modernizálva az Inazuma Eleven borzasztóan szórakoztató RPG-részét, kihasználva nem csupán a platform adottságait, de felépítésében és tartalmában is integrálva azon főbb elemeket, melyek a műfaj az elmúlt években megjelent klasszikusaiban és sikerjátékaiban lehetett tetten érni.

A Victory Road ugyanis nem szimpla sportjáték, hanem a foci és a szerepjátékok lebilincselő keveréke. A történet ezúttal is egy iskolában játszódik, ahová a sportágból végérvényesen kiábrándult Destin Billows újdonsült diákként kerül, de sem a foci, sem a baj nem kerüli el. Érkezését követően elég gyorsan bajban találja magát, miután egy legendás sportoló segítségére siet, akivel nem csak szoros barátságot köt idővel, de ő az, aki képes visszaterelni az ifjú titánt a sportág felé.

Meccsnek és labdának az első fejezetben azonban sokáig nincs nyoma, a Victory Road sztorija inkább a világépítést helyezi előtérbe. "Játszótere" egy nem éppen apró japán város, amit relatíve szabadon lehet bejárni - roskadásig van tömve tartalommal, a lehető legfurcsább mellékküldetésektől kezdve (ahol például egy otrombán elkötelezett udon étterem tulajdonosa állja el az utat, vagy egy magát rendőrnek álcázó anime rajongó, akit gyorsan le kell buktatni) a karakterfejlesztést- és csapatépítést támogató tárgyak megtalálásán át egészen a konfliktusok megoldásához kitalált harcokig.

A "fókuszált perpatvaroknak" hívott "utcai harcok" során nem csattannak ütések, nem kerül elő fegyver, csak épp sokszor húsba vágó szavak - a kő-papír-olló elv mentén lezajló, körökre osztott "harc" leginkább a Monkey Island ikonikus inzultálós kardpárbajaira emlékezetet, csak itt általában egynél több ellenfél ellen kell állni a sarat, mindig az adott karakterhez és helyzethez igazított "támadásokkal". Például az iskolai testépítő csapat hittérítő próbálkozásait ész érvekkel és némi tudománnyal lehet visszaverni; az utcán az útba igazítást erőszakkal követelő nyugdíjas nénit a térkép és a modern technológai felé való tereléssel lehet leszerelni, míg az elveszett cicát édes szavakkal és még édesebb jutalomfalatokkal lehet visszacsábítani a gazdájához. Ezen harcok nem csak ötletesek, de kifejezetten izgalmasak is, és felvonultatják az RPG-kelléktár minden elemét. Ráadásul a fontosabb momentumokat lélegzetelállítóan jól kidolgozott, egész estés animékat idéző animációs betétek kötik össze, melyek olyan erővel járulnak hozzá az alapból is erős világépítéshez, melynek hála az ízelítő vége valósággal fájdalmas, az ember annyira várja a folytatást.

Ez ugyanakkor játékélményének csak egyik fele, hiszen a hangsúly azért továbbra is a focin van, amely minden eddiginél kidolgozottabb formában van jelen. A meccsek a hagyományos, valós idejű labdaterelést keverik az időt lelassító speciális jelenetekkel - előbbiben a helyezkedés a lényeg, a labdát passzolva próbálva meg eljutni az ellenfél gólterületéig, utóbbi pedig akkor lép életbe, amikor például feltűnik a védelem fala - szó szerint. Az Inazuma Eleven világában minden focista egy vagy több speciális tulajdonsággal rendelkezik, és ezeket használva kell hozzájárulnia a csapat sikeréhez. A védekezők - vagy akár a kapus - szó szerint kisebb (ideiglenes) falakat tud lerakni, megpróbálva ezzel felfogni a labdát, vészesebb esetben pedig a sárkány erejével, vagy isten kezének hatalmával állva bele egy-egy rúgásba - vagy támadás esetén fordítva, ilyen és ehhez hasonló képességek birtokában igyekezve átszakítani a hálót. A meccsek elképesztően intenzívek, szinte soha sincs üresjárat, a sima passzolás is nagy izgalmakkal járhat, amit egyedi taktikák, speciális formációk, a játékosok közti különleges kapcsolatok igyekeznek még inkább elmélyíteni. Ráadásul mindezt egy gazdag karakterfejlesztés fogja közre, így a félszáz játékos istápolása, tudásuk bővítése, paramétereik erősítése legalább annyira hangsúlyos, mint a gólszerzés maga.

Ebből pedig talán már látszik, hogy az INAZUMA ELEVEN: Victory Road nem egy szimpla folytatás, vagy a sorozat egyszerű visszatérése, hanem valóságos palotaforradalom. Mindent megőriz a korábbi részekből, melyek oly naggyá és felejthetetlenné tették, és mellé olyan vadítóan jó és tartalmas újításokat hoz, amely révén nem túlzás azt állítani: talán 2024 egyik legígéretesebb játéka, amely gazdag platformválasztásának köszönhetően olyanokkal is megismerteti lebilincselő játékmenetét, akik eddig talán soha se hallottak róla.

Az INAZUMA ELEVEN: Victory Road valamikor idén jelenik meg PC-re, PlayStation 4 & 5-re, Nintendo Switchre, Androidra és IOS-re. A demóverzió a Nintendo eShopban érhető el.