Europa Universalis V teszt

Ha a Skittles különböző ízesítésű cukorkái a szivárvány egyes árnyalatainak felelnek meg, akkor a Paradox belsős stúdiói által jegyzett grand strategyk a műfaj főbb ágainak. Aki karakter- és történetcentrikus alternatív történelmi kalandokra vágyik, egyértelműen a Crusader Kingset választja; akiket az emberiség legfontosabb konfliktusának mikromenedzselése éltet, újraírhatja a második világháborút a Hearts of Ironban; akik a gazdaság finomhangolásával, az árucikkek előállításával és kereskedelmével akar egy kisebb emberöltőt leélni, az a Victoria 3-ban lovagolhatja meg az ipari forradalom hullámait; aki át akarja írni a történelmet, az az Europa Universalis felé kacsingathat. De mi történne akkor, ha mindezeket - csak mechanikailag - egybegyúrnák? A válasz az Europa Universalis V, amely csak a nevében ötödik rész, hiszen iteráció és evolúció helyett inkább a totális forradalmat választotta - ha törik, ha szakad.

Az ötödik rész ezt a léptéket pedig olyan komolyan veszi, hogy még a startpontján is jelentősen változtatott, 1337-et jelölve ki az országmenedzsment kezdetének. Az egy évszázados “előny” teljesen más világot ábrázol, mint amit az EU IV prezentált: a fekete halál, az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványa még nem ütötte fel a fejét, az Ottomán birodalom épp terjeszkedni készült, az azték birodalom ekkor még ereje teljében volt, a protoreneszánsz korszak utolsó szakaszához érkezett, a skót függetlenségi háború és az ír területek visszafoglalása javában zajlott, a német Aranybulla pedig még nem létezett, így a Szent Római Birodalom fölött három nagy dinasztia marakodott. Emiatt az új idősáv rátelepszik a Crusader Kings 3-ban látottra, és a gyakorlatban mutatja be, amint egyik meghatározó korszakból megszületik a másik - az, ami aztán ötszáz évet felölel, legalábbis az EU V-ben, amely 1836 legvégéig engedi igazgatni a választott országot.

Az pedig - kis túlzással - szó szerint a világ bármely tájáról érkezhet, ahogy eddig is, csak épp a kínálatban szereplő nemzetek mennyisége nőtt - bizonyos régiókban drasztikusan, így az európai kontinens mellett olyan, a hagyományos középkori világképbe (európai szemmel) bele nem férő célpontok is kiemelhetők, mint több észak-amerikai indián törzs, a magukat köztársaságnak aposztrofáló, apró madagaszkári kultúrák, vagy épp a nyugat-indonéziai Kaimana-megye. És bár ezek választása felér egyfajta mesterséges kihívással, sokkal célszerűbb az EU V által ajánlott nemzetek egyikével kezdeni: a terjeszkedésre kihegyezett ottománokkal, a gazdaság centrikus hollandokkal, a politikaközpontú nápolyiakkal vagy norvégokkal, vagy épp a határtalan gazdasági lehetőségeket rejtő Magyarországgal. 

És bár Magyarország ekkori mérete, a menedzselésének komplexitása elriasztó lehet - amely visszatérő elem az EU V esetében - talán az egyik legkiválóbb példája annak a fundamentális változtatásnak, amit az ötödik felvonás eszközöl: a nemzetek lakossága, az eddig POPS-ként ismert csoportosulás már nem egy absztrakt szám, amely egy provincia fejlettségét, humán erőforrását, termelését és egyéb mutatóit zsugorítja egyetlen értékbe, hanem számszerűsített, tényleges populáció, amely különböző szociális osztályokba tömörül.

A nemzetet és annak minden aspektusát utóbbi határozza meg, amely a nemességből, a papságból, a jobbágyságból és a polgárságból áll. Ezek mindegyike életcélokkal, szükségletekkel, elvárásokkal rendelkezik, és minden egyes döntés szinte mindannyiukra hatással van. Elégedettségük az egyik legfontosabb mutató, ennek kordában tartására pedig számtalan eszköz áll rendelkezésre, a rájuk kivetett adó mértékétől kezdve az egyedi privilégiumokon át egészen vallásuk, kultúrájuk toleráltságának mértékéig. Ugyanakkor maga az uralkodó - azaz te magad is - egy külön osztálynak számít, és minél gyengébb az uralmad, annál nehezebb kordában tartani nemcsak a többi osztályt, de a nemzet egészét is. Emiatt az igények kezelése, az egymással sokszor szöges ellentétben álló érdekek közti egyensúly megtalálása folyamatos kötélhúzást eredményez, különösen a távolabbi régiók esetében.

Az Europa Universalis V alapvetően gondolja újra a világtérkép működését, itt is eltávolodva az absztrakciótól, specifikus értékekkel ruházva fel az egyes területeket, figyelembe véve azok földrajzi adottságait, időjárását, na és persze természetes erőforrásait, amire extra rétegként simul rá a távolság - szó szerint. A birodalom fővárosában tapasztalható hatékonyság attól távolodva, a távolsággal sokszor egyenesen arányosan csökkenti a kontrollt is. Ezen érték határozza meg az adott régió / provincia hatékony irányítását, amit utak kiépítésével, haderő állomásoztatásával, és persze jól kiépített infrastruktúrával lehet jó irányba terelni.

Ehhez persze egy megfelelően működő gazdasági motor is kell, a népességnek pedig itt van talán a legnagyobb hatása, hiszen most már közvetlen termelik a javakat, amely maximálisan igazodik a kínálat és a kereslet dinamikus, folyamatosan változó körülményeihez. Az RGO-rendszer típusokra bontva mutatja az egyes helyszíneken megtalálható, kitermelhető nyers erőforrásokat, amelyekből specializált épületek létrehozásával specifikus nyersanyagok hozhatók létre, amik nem csak lokálisan használhatók fel, de exportálhatók is. A több száz különböző árucikk értéke, piaci ára szinte napról napra tud változni, amit már-már lehetetlen manuálisan menedzselni, a mikromenedzselés egy olyan szintjét követeli meg, amely erősen az élvezet rovására is mehet.

Erre azonban senki sincs rákényszerítve, az Europa Universalis V-ben gyakorlatilag minden automatizálható, nem csak a játékélmény, de esetenként a sikeresség kárára is. A gép kezébe adható a kincstár menedzselése, a teljes kereskedelem, a gyártás, a termelés, az építkezés, a kutatás, a törvényhozás, a vallási doktrínák, a felfedezés, a haderő építése és fenntartása, vagy akár a komplett parlament is, amely kezdetben hatalmas segítséget nyújthat, és a későbbiek során is leveheti a felesleges terhek egy részét, de muszáj vele óvatosan bánni. A mesterséges intelligencia jelenleg még nincs a helyzet magaslatán, egy rosszul menedzselt gazdasági ág, egy túlzásba vitt haderő végérvényesen össze tud roppantani egy országot, még úgy is, hogy a riválisak agressziója egyelőre erősen visszafogott, és passzivitásuk miatt sokkal könnyebb a terjeszkedés, mint korábban.

Ráadásul ezen felül is ad segítséget a kezdethez a kampány: a választott nemzetek szinte mindegyikéhez tartozik egy részletes, kategóriákra bontott leírás, amely igyekszik támpontot nyújtani: mit érdemes fejleszteni, milyen igényeket ajánlott kielégíteni, milyen lehetőségeket érdemes kiaknázni, miről kell gondoskodni. Ez ugyanakkor továbbra is csak elégségesnek nevezhető, az Europa Universalis V ugyanis nem szimplán komplex, hanem műfajának és a Paradox történetének eddigi legkomplexebb, legösszetettebb, legnehezebben megtanulható darabja, amely mintha az összes eddigi Paradox-jegyezte grand strategyt igyekezne egybegyúrni. A mikromenedzselést a nagyobb lélegzetvételű katonai döntésekre kihegyező Hearts of Iron IV,  a Victoria 3 indusztriális komplexitása, a hatalom feletti kontroll megtartásában oszlopos szerepet játszó karakter interakciók a Crusader Kings 3-ból mind-mind felsejlenek, az EU V pedig sokszor mintha össze is roskadna ezen súly alatt, elsősorban a kezelőfelületet tekintve. Irreálisan sok, kifejezetten fontos érték és mutató van almenük és azok alatti szintek mögé zárva, és ez sok frusztrációhoz, felesleges keresgéléshez vezet, így intuitívnak egyetlen része sem nevezhető. Az EU V jelen állapotában sokkal inkább tűnik egy közel tökéletes műfaji képviselő vázlatának, amit szokás szerint a később érkező ingyenes javítások és a nagyobb, fizetős bővítmények fognak befejezni az évek múlásával - és akkor talán a grand strategy olyan új sztenderdje lesz, aminek még csak a kapujában áll.

Az Europa Universalis V 2025. november 4-én jelent meg, kizárólag PC-re. A teszt a megjelenéskor elérhető állapotot tükrözi. A játék kódját annak kiadója, a Paradox biztosította - köszönjük!