Azt nem lehet elvitatni a Ubisofttól, hogy nem egy kétórás kis vacakkal próbálták meg kiszúrni az Avatar-rajongók szemét, ugyanis tartalom terén a From the Ashes igazi nagybetűs kiegészítő lett, ráadásul az alapjátékban megismert So'leket irányíthatjuk bosszúhadjárata során. Ugyan tartalom terén a kiegészítő egyáltalán nem gyenge, az újdonságok listája meglepően kurtára sikerült, viszont még így is egy remek adaléka lett az Avatar-univerzumnak.

Egy évvel az alapjáték eseményei után vesszük fel a fonalat, és már itt is érződik, hogy a From the Ashes mennyivel szorosabbra húzza a köteléket a filmekkel. Az ismerős nevek és helyszínek köszönnek vissza, és még az új filmben látott léghajókon vándorló Na’vi törzs is megjelenik. A marcona, sztoikus harcos, So’lek visszaemlékezéséből tudjuk meg, hogy rengeteg Na’vi harcoshoz hasonlóan ő is részt vett az első film végén látható grandiózus csatában. Itt veszítette el legjobb barátját, és bosszúból egyenként vadászta le az összes RDA parancsnokot és tisztet, akik részt vettek a csatában és visszatértek Pandorára. Egy rövid ismerkedés után aztán a játék egyből fel is vezeti az új ellenlábasokat a Mangkwan törzs portyázóinak személyében. A Kinglor erdőben látható pusztítás, céltalan kegyetlenség és halál egyértelművé is teszi a célunkat: megmenteni fogadott családunk tagjait, levadászni az összes portyázót és felszámolni az RDA operációit.

Az külön tetszett, hogy a kiegészítő elején betölthetjük saját Na’vi karakterünket az alapjátékból, aki NPC-ként meg is jelenik, sőt még nevet is kap (az alapjátékban csak Sarentuként hivatkozik ránk mindenki). A főszereplőváltás egyértelműen jót tett a From the Ashesnek, több szempontból is. Míg az alapjátékban karakterünk egy gyökerét vesztett, törzs nélküli Na'vi, ezért úgy kell visszatalálnia Eywahoz, hogy saját hagyományait és szokásait is csak másod- és harmadkézből kapja vissza. Ezzel szemben So’lek egy Na’vi törzsben, a Trr’ong klánban nőtt fel, mesteri vadász, kiváló harcos és természetes kapcsolatban áll az őt körülvevő világgal. Ezért van az, hogy a karakterépítő melléküldetések hiányoznak, a nyersanyaggyűjtés leegyszerűsödött, és a játék elején So’lek teljesen felfejlesztett arzenállal rendelkezik. Persze egy rajtaütés és egy súlyos sebesülés miatt kvázi a nulláról kell újrakezdenünk felszerelésünk építését, azonban ez sokkal gyorsabb, mint az alapjátékban. A fejlesztések is egyszerűbbek és az alapanyagok minőségi osztályai is megszűntek. A vadászat is tiltólistára került, legalábbis abban az értelemben, hogy nincs szükségünk a békésebb fajok legyilkolására, nem nyerhetünk ki belőlük semmit, ellenben ha vérszomjasak leszünk, Pandora is ellenségesebb lesz velünk.

A játékmenet a gyorsabb fejlődés és az áramvonalasabb küldetésrendszeren túl érdemben a lopakodás terén változott, ugyanis bekerültek a csendes kivégzést lehetővé tevő közelharci kivégzések. Az APM-páncélban strázsáló katonákat így iktathatjuk ki a leggyorsabban, ám ez persze azt is jelenti, hogy sokkal óvatosabban kell lopakodnunk. Cserébe az AI semmivel sem lett okosabb, sőt! Volt ugyan rá példa, hogy a földön fekvő robotruhához odaront egy katona, de egyikükbe sem szorult annyi értelem, hogy ha gyanút fog, akkor elkezdjen keresni minket. A riadókat persze érdemes elkerülni, mert irtó könnyen bedarál minket a túlerő.

A felfedezés is megváltozott, és ugyan továbbra is opció, hogy kikapcsolhatók legyenek a különféle markerek, a játék így is sokkal jobban fogja a kezünket. Hűséges ikranunk már a kezdetektől fogva elérhető, ahogyan a lovakat is megszelídíthetjük, persze, ha találunk az erdőben ilyet. Az RDA kizsákmányoló tevékenységének leállítása több küldetéscsoportra bomlik, és a központi operációt támogató kisebb feltárások felszámolásával a saját dolgunkat könnyítjük majd meg.

Viszont nagyjából ennyi újdonságot tud a From the Ashes. Azt azért nem lehet elvenni tőle, hogy továbbra is gyönyörű, a gunplay (vagy bowplay?) továbbra is szórakoztató, a külső nézetnek hála pedig a platformer szekciók sokkal élvezetesebbek. Ugyan nincs híján tartalomnak, a kiegészítő áramvonalasabb mivolta miatt egy sokkal rövidebb kalandnak érződik, mint az alapjáték (igaz, az néhol már túl vontatottnak hatott). A filmek szerelmeseinek nagyon ajánlott, hisz Pandora nyugati kontinensén sem állt meg az élet, és rajtunk áll, hogy a hamuból újra életre kapjon az Aranahe és a Sarentu klán.

Az Avatar: Frontiers of Pandora – From the Ashes 2025. december 19-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re. Mi ez utóbbin játszottunk a kiegészítővel.