Nehéz kérdés, hogy kinek készült a legendás Yakuza franchise 3. részének újragondolása, mert egy Remaster trilógiás kiadás formájában néhány éve már betömték a tátongó lyukat a Yakuza Kiwami 2 és a Yakuza 6: The Song of Life között. Azt elismerem, hogy a 0. rész és a két tökéletes felújítás után rémálom szimulátor volt az elavult Remasterekkel játszani, főleg a 3. lógott ki a sorból. Persze a történetet megismerhettük, de a játékmechanika megmaradt a kopottas, mindenki teknősként védekező bugyutasággal, ami tönkretette az élményt. Örömhír, hogy a mostani szoftver már a Dragon Engine alatt szuszog, valamint frissen és üdén az előző két Kiwami szellemiségében készült el.
A Ryu Ga Gotoko stúdió nem bírja elengedni a Yakuza játékok arcát, azaz Kiryu-t, amit most az egyszer bocsássunk meg nekik, mert szép munkát végeztek a 2009-es alkotás cicomázásával. Az eredeti sztori mellett egyből választható a Dark Ties mellékjáték, aminek a vége hatalmas spoiler, ha nem játszottuk végig előtte a főjátékot. Így én is azt javaslom, hogy először elevenítsük fel Kiryu meséjét. A 2. rész eseményei után járunk, hősünk visszavonul Okinava szigetére, ahol néhai nevelőapja egyik barátjától átveszi egy árvaház vezetését – ő maga is egy hasonló intézményben nőtt fel. Fogadott lányával Harukával egy rakás árva gyereket nevelnek, maguk mögött hagyva az alvilági lét veszélyeit. A Yakuza 3 kiemelkedik a többi rész közül abban, hogy egy picit több nyugalommal kecsegteti a több évtizede bűnnel viaskodó hőst, a remake pedig ezt a szabadságot egy rakás újdonsággal tölti ki, így elég mókásra sikerült ez a család menedzselősdi.
A Morning Glory árvaház egy külön játékban a játéknak is felfogható, hiszen órákat tölthetünk el benne és a közeli városkában csupán a gyerekek igényeit kiszolgálva. Segíthetünk nekik a leckében, ami több tantárgy egyre nehezedő kérdéseinek időre való megoldását jelenti, mindenféle szütyőt varrhatunk nekik, de megfőzhetjük a kedvenc ételeiknek a sárkányos változatát is akár. Az utóbbihoz előbb növényeket termesztünk a hátsó kertben, amit megművelünk és trágyázunk, a jószágainktól pedig begyűjtjük a tejet és tojást. Mivel szegények vagyunk, mint a templom egere, ezért húst a helyiekkel való cserekereskedelem útján kaphatunk, így minden adott lesz egy jó sárkány curry vagy burger elkészítéséhez. A többlépcsős főzőcske egy része ismerős lehet az előző kalózos eresztésből, de hát a fejlesztők az újrafelhasználás mesterei amúgy is. Egyedül azon csodálkoztam, hogy a korábban leprogramozott hajókat és a velük való harcot miért nem hozták el Okinava partjaihoz. Az új minijátékok nem merülnek ki ennyiben, mert kapunk még egy pörgős rovarvadászatot, illetve kukázták az eredeti béna analogkar gyilkos horgászatot, amit egy gyors és élhető szigonyozásra cseréltek – így végül mégiscsak szerezhetünk húst ingyen. Minden cselekedetünk apuka pontokat ad, célunk pedig, hogy a világ legjobb apukájává váljunk, amiért egy raklap pénz és miegymás üti markunkat. Ha el is érjük ezt a célt, a szomszédsággal való üzletelés velünk marad, kicsiny gazdaságunkat szépen felvirágoztathatjuk.
Kiryu sosem volt a technika ördöge, nagyjából mindig el van maradva és bociszemmel csodálkozik rá a dolgokra – ezért részben az a sok év börtön is ludas. Mielőtt elindul az árvaházba rásózzák a legújabb közösségi appot, illetve a mobiljára aggatható mindenféle istennyilával is felvértezik, ez a jelenet pedig a szériára jellemző jól ismert humorral operál, de valódi funkciót is nyerünk vele. A LaLala Lovelanden barátokat gyűjthetünk, majd egy bizonyos szám elérése után még több vacak üti a markunkat, de szerepelhetünk a cég tévéreklámjaiban is, mint hűséges felhasználók. Bárhol vásárolnánk, jutalmul a boltosok jegyeket adnak, amit beválthatunk egyfajta tekerős nyereményjátéknál, így az elköltött yeneknek is jelentősége van, illetve rengeteg feladat lesz – egyfajta acsi rendszer – a költekezésre, amivel Training pontokhoz juthatunk. Kiryu fejlesztése csak részben történik pénzmagból, ugyanis a támadóerőn és a HP-n kívül minden más képességhez az említett Training pontok szükségesek.
Szinte az első harcoknál megkapjuk a vadiúj Dragon stílusunkhoz illő szupermódot, amibe beválthatunk, ha megtelik a mérő, majd ebben a harcmodorban Kiryu bevadul és szupergyors állati erővel láthatjuk el a szerencsétlen mihasznák baját. Ilyen nem volt az eredeti játékban, ahogy a kisváros dojojából megtanulható Ryukyu stílus is a Kiwami 3 büszkesége. Ebben az állásban emberünk egy kis pajzsot és egy bökőt tart a mancsaiban, de minden kombó előcsal valami más bántalmazó eszközt, így néha egy evezőlapáttal osztjuk a barackot, máskor pedig tonfával vagy sai törőkkel támadjuk az ellent. Nyolcféle eszköz csalható elő ezzel a stílussal, ami a tömeges harcoknál mutatja meg előnyeit igazán, ezekből pedig lesz jónéhány. A kétfajta fejleszthető harcmodor és a modern mechanika végett nem lesznek unalmasak vagy fárasztóak az összecsapások, ami a régi program egyik negatívuma volt.
Még a csatangolásunk elején szembejönnek az első mellékküldetések, amiből több ismerős lehet, de akad egy csomó új is. Ilyen például egy női motorosbandára épülő kampány, ami szintén egy aljátéknak felel meg az árvaházas menedzselés mellett. A Bad Boy Dragonra keresztelt kampányban Kiryu segítségével a lilába öltözött vehemens hölgyek átvehetik az uralmat a többi banda fölött – a Deluxe kiadás extrái nagyrészt ide vándorolnak. Tagokat toborozhatunk az utcáról is, de egy csomó mód van a csapat duzzasztására, a mélygarázsban található bázisunkban pedig fejleszthetjük katonáinkat és harci eszközeinket. Ebben a játékmódban tömegbunyókat vezényelhetünk le, ahol embereink, később csapataink velünk együtt üthetik a rivális banditákat. Ennek is van többfajta verziója, a legnagyobb küldetések közé tartozik, amikor motoron vonulunk be az ellenséges területekre, majd a raktárházakat sorban elfoglalva egy végső harcban állhatjuk a sarat. Olyan elmebeteg dolgok is vásárolhatók itt, mint egy rakás varacskos disznó, ananász össztűz, de egy valódi tankra is beruházhatunk – ezeket a fegyvereket feltöltődés után vethetjük be, de soknak csak poén szinten láttam értelmét. A Yakuza Gaidenből ismerős Reaper harcokat is megörökölte a program, így erősebb ellenfeleket is vadászhatunk szabadidőnkben, ami tovább erősíti a szavatosságot.
A történet szerint visszatérünk Tokióba, ahol csatlakozik hozzánk motoros hadseregünk és itt is gyűjthetjük a LaLaLa barátokat. Később bármikor válthatunk a két helyszín között, így ha megunjuk a csatározást termeszthetjük a répát és az epret tovább. Énekelhetünk eddig nem hallott dalt is, ami mindig külön öröm egy Yakuza játékban, a Kiryu féle karaokénak ugyanis valóságos rajongótábora van – elég csak rákeresni a Dame Da Ne meme-ekre. Észrevehetünk változást az egyik fontosabb szereplő fizimiskájában is, akit teljes egészében kicseréltek. Régen nem volt elvárás, hogy a szereplő hasonlítson a szinkronszínészre, és mivel már a 6. részben egy másik karakter hangját adta, így mindenestül cserére ítélték Rikiya figuráját és hangját (az arca game original volt). Az új színész a Tokyo Vice sorozatból ismerős jakuza srác lett az érdekes és karakteres arcával. Érdekesség, hogy egy másik szereplőt, akit elég komoly vádak alá helyeztek Japánban nem cserélt le a Sega 5 hónap alatt, holott korábban drog birtoklás gyanúja miatt szélnek lett eresztve és cserélve 3 hét alatt egy pórul járt színész. A fiaskóktól függetlenül szinkron terén a megszokott magas színvonalat képviseli a stuff, de választható már első naptól az angol és kínai nyelv alternatívaként.
Most is eltölthetünk 10-20 órát úgy, hogy nemigen haladunk a cselekményben, mivel rengeteg tevékenység tért vissza a Kiwamiban. Találhatunk egy tucat Game Gear kazettát, amit lejátszhatunk egy hordozható Sega masinán, de meglátogathatjuk a Sega árkád termeket is egy kis felüdülésért. A Virtua Fighterek mellett felfedezhetünk új masinákat, az egyik egy mentőautós, a másik pedig egy sínen játszódó fogócska, illetve helyet kapott még egy 2000-ben kiadott beat ’em up is a Slashout képében. A többi elfoglaltság már több korábbi epizódban is élvezhető volt, mint például a karaoke, darts, biliárd, bowling, ázsiai szerencsejátékok, kaszinó, shogi, golf és baseball – a széria bivaly erős minijátékok terén. Ha ez az első Yakuza játék, amivel találkozik a gamer, akkor rengeteg órára a rabjává válhat, lehet már a fent említett Sega arcade címeknél leragad a sztori göngyölítése helyett – az újoncoknak a temetős résznél rögtön az elején akad részletes recap az első két részhez.
Teljesen új tartalom a Dark Ties melléktörténet, ami a főmenüből rögtön kiválasztható, ebben a sztoriban a cinikus, hataloméhes Mine kap főszerepet, aki nem egy túl jó jellem. Fiatalkorában sem volt semmije, majd amikor kirúgják a feltörekvő start-up vállalkozásából végleg megkeseredik, nem bízik az emberekben, szerinte másokra támaszkodni gyengeség, egyedül a Tojo klán jelenlegi vezetője kivétel ez alól valamelyest. Egy esemény következtében, aminek Mine szemtanúja lesz eldönti, hogy a bűnözés lesz a mentsvára, a pénzen túl meg amúgy se sok minden mozgatja, szóval ideális karrierre lel. Az éppen szabadlábra helyezett jakuza, Kanda lesz a kiszemeltje, az ő hátán szeretne felkapaszkodni a csúcsra. Célunk az lesz, hogy előbb férkőzzünk a balhés Tojo klán szimpatizáns bizalmába, majd annyi pénzt termeljünk, hogy számításba vegyenek a „játszmában”.
Bár Mine egy rohadék, de a civilekkel korrektül viselkedik, így egész jó küldetéseket írtak neki, a végére pedig már mondhatni megkedveltem. Kiryuval ellentétben nem tud tárgyakat használni, így nem lesz az egész város a játszóterünk, viszont a harci technikái látványosak és piszok gyors is – mma, amiben a boksz a leghangsúlyosabb. A Dark Ties ugyan rendelkezésünkre bocsájtja Kamurocho egészét, de a tartalom csupán pár órás, viszont ha mindent kihúzunk belőle, azért eltölthetünk ezzel is egy bőséges 10 órácskát. Külön aréna mód is került a történetbe, ami elsőre nem egyszerű, végtére is sok pénzre lesz szükségünk, hogy Mine harci potenciálját demonstrálhassuk. Külön öröm, hogy a sztori és a stáblistás jelenetek egy félig nyitott rajongói felvetésre is pontot tesznek végül, így nem csak egy beleerőltetett mellékszáról beszélünk, ténylegesen hozzáad a Yakuza univerzumához.
A Yakuza 3 Kiwami and Dark Ties egy remek felújítás lett, ami köröket ver a Remastered testvérére, az elavult dolgokat élhetőre és élvezetesre cserélték, így sokáig képernyő előtt tart. A 0. és az első két epizód remake-je mellett megérdemelt helyet foglalhat el a gyűjtők polcain, aki pedig most kapcsolódik be, annak egy nagyon koncentrált élményben lehet része a megannyi tennivaló miatt – a Yakuza 3 Remastered teszt itt olvasható.
A Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties február 9-én jelent meg PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox Series X/S, Nintendo Switch 2 és PC platformokra, jelen teszt a PlayStation 5 verzió alapján készült. Köszönjük a tesztpéldányt a Cenega csapatának!