MOUSE: P.I. For Hire teszt

Kezdjük rögtön a legnyilvánvalóbbal, a MOUSE: P.I. For Hire valami eszméletlenül néz ki. A lengyel Fumi Games csapata hihetetlenül jól fogta meg az olyan korai rajzfilmek stílusát, mint például a Steamboat Willie, amit aztán úgy sikerült átültetniük napjainkba, hogy még a fekete-fehér színpaletta ellenére sem válik egy pillanatra sem unalmassá. Sőt, az aprólékos kialakítás és a megannyi eldugott, vicces kikacsintás miatt szinte lépten-nyomon rácsodálkozhatunk valamire, aminek hála a valamivel több, mint 10 órás végigjátszás akár könnyedén a többszörösére is nőhet. És higgyétek el, hogy ha sikerül berántania ennek az egérkalandnak, akkor egyáltalán nem akartok majd szabadulni tőle. Ugyanakkor azt azonban már most, a teszt legelején szeretném leszögezni, hogy érdemes a helyén kezelni a játékot, mert bár a körítés egy sötét film noirt sejtet, valójában ez csak a látszat, mivel a MOUSE: P.I. For Hire egyáltalán nem veszi magát komolyan, ráadásul a műfaji besorolása sem igazán illeszthető bele a cigifüstös, átverésekkel teli nyomozati anyagok közé.

Egészen konkrétan ugyanis arról van szó, hogy a MOUSE: P.I. For Hire egy boomer shooter, vagyis aki egy körmönfont, több szálon futó és meglepetésekkel teli akciókalandjátékot várt, az bizony hoppon fog maradni. Ha viszont mindezt sikerül elengednünk, akkor egy kifejezetten szórakoztató, igaz, meglehetősen agyatlan lövöldében lelhetjük majd örömünket, ami mindeközben még a műfaji kliséket sem hagyja parlagon heverni. Háborút megjárt, kiégett magánnyomozó, titokzatos eltűnések és persze egy, a háttérben meghúzódó cickányszál, amiket egytől-egyig kiforgat, így okozva hatalmas röhögésekkel egybekötött katarzist azokban, akik tisztában vannak az ihletforrásként felhasznált alapanyagokkal. Ráadásul mindezt fülbemászó jazz dallamok és többek között Troy Baker utánozhatatlan orgánuma társaságában élvezhetjük, aki nem másnak, mint a játék főszereplőjének, Jack Peppernek kölcsönözte a hangját.

Ebből kifolyólag a hangszekcióról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk, de a megvalósítást szintúgy ez a bánásmód illeti meg. A fekete-fehér „színpaletta” egészen lenyűgöző, a spriteokból álló karakterek imádnivalóak, az általuk, illetve általunk prezentált animációk pedig nemcsak jópofák, de elképesztően részletesek is. Nem is kell tovább ragozni, hiszen aki csak egy pillantást is vet a MOUSE: P.I. For Hirere, azt rögtön el fogja varázsolni ez a gyönyörű múltidézés, ami valósággal beszippantja az embert. Külön poén, hogy a menüben a különféle képernyőeffekteknek hála akár még tovább fokozhatjuk az autentikusságot, de ezzel csak óvatosan, mert a megannyi csúszka ide-oda tologatásával könnyedén olyan végeredményt kaphatunk, ami a mai, 2K-s és 4K-s megjelenítők uralta világban hosszabb távon már annyira nem kellemes a szemnek.

Ettől elvonatkoztatva viszont a körítés tökéletes, mind látvány, mind pedig hangzás terén, szóval ideje átnyergelnünk a játékmenetre, ami ugyancsak hozza az elvárt szintet, igaz, némileg azért elmarad a megvalósítás mögött. Ez talán annyira nem is meglepő, hiszen ez a minőségi, stílusos külcsín szinte bármiről el tudná vonni a reflektorfényt, szóval a belbecs így is, úgy is beletörődhet a másodhegedűs szerepbe. De ez is milyen szerep, te jó ég! Az itt prezentált eszméletlenül pörgős, klasszikus motívumokkal teli boomer shooter akcióorgia ugyanis bár elsőre meglepő házasításnak tűnik a noir nyomozgatásokkal, valójában eszméletlenül jól kiegészítik egymást. A fejlesztőknek jár is a gratuláció, mivel olyan műgonddal építették fel a történet eseményeinek fonalát, hogy egyik sem megy a másik kárára, sőt, amint megunnánk mondjuk a sebzésosztást, rögtön jön egy beszélgetésekkel és nyomkereséssel egybefűzött pihenő, hogy aztán újult erővel csaphassunk a lovak, akarom mondani a rágcsálók közé.

Mondjuk odáig azért nem merészkednék, hogy minőségi szempontból egyenlőségjelet tegyek a két, egymástól jól elkülöníthető műfaj közé, ugyanakkor ahogy korábban már említettem, a MOUSE: P.I. For Hire kimondottan egy boomer shooter, így egyáltalán nem meglepő az ezirányba való eltolódás. Ezzel együtt azonban a nyomozós részeknek sincs sok okuk a panaszra, ami leginkább az érdekes történetnek, az imádnivaló karaktereknek, valamint a kiválóan megírt szövegkönyvnek köszönhető. Ezek miatt ugyanis még azt is könnyedén megbocsátja az ember, hogy az amúgy változatos és egész jól felépített pályákon fellelhető nyomokkal szimplán csak vissza kell kocsikáznunk a főhadiszállásunkra, ahol ezt követően a gép mindenféle külső beavatkozás nélkül, teljesen magától felrendezi őket az irodánk falára felfüggesztett táblácskára. Gondolkodnunk tehát nemigen kell, emiatt pedig elakadni sem igazán lehet, hiszen a bizonyítékok szó szerint állandóan az orrunk elé lesznek tolva, ami nagyban megkönnyíti majd a gonosztevők rács mögé juttatását.

Rácsot mondtam volna? Oh, bocsánat, sírkőre gondoltam, merthogy Jack Pepper nem éppen a szavak egere. Ő inkább amolyan előbb lő és még aztán sem kérdez típus, szóval jobban tesszük, ha már jól előre felkészülünk a folyamatos túlkapásokra. Ennek folyományaként természetesen temérdek sprite hullát hagyunk majd a hátunk mögött, a legjobb az egészben viszont az, hogy hiába ömlenek ránk tömegével az ellenfelek, az élvezetes gunplay és a könnyed mozgásrendszer (duplaugrás, vetődés, farokcsóválással egybekötött siklás) miatt ez cseppet sem válik monotonná. A fegyverarzenálunk egyébként elképesztően széles, ráadásul idővel még fejleszthetjük is kedvenceinket (a módosítások meg is jelennek rajtuk), amennyiben pedig még ez sem lenne elég az üdvösséghez, akkor bármikor berobbanthatunk pár robbanó hordót, esetleg felvehetünk egy power upot. Utóbbiból többféle is a rendelkezésünkre áll majd, de mindegyikükben közös, hogy általuk felvértezve még a szokottnál is nagyobb pusztítást vihetünk véghez az ellenlábasaink körében.

Ezt pedig tessék szó szerint érteni, merthogy a MOUSE: P.I. For Hire egy pillanatra sem finomkodik. Literszám kiömlő vér, szilánkokra rúgható lefagyasztott ellenfelek, savval lemart húscafatok, vagy épp hamuvá robbanó fegyveresek. A játék elképesztően brutális, ami a rajzfilmes képi világgal vegyítve egy hihetetlenül morbid, mégis csodálatos egyveleget alkot, amit egész egyszerűen nem lehet nem imádni. Akárcsak az akcióorgiát, aminek varázsa az első kilőtt puskagolyótól a végső főellenfél arcába beletuszkolt legutolsó dinamitig kitart. Egyetlen negatívum ezen a téren az ellenfelekben keresendő, mert egyrészt nagyon kevés fajtával hoz össze minket a balsors, másrészt egytől-egyig annyira hülyék, hogy az már fájdalmas. A puskával rendelkezők távolról lőnek, a bunkósbottal érkezők pedig a közelünkbe gravitálnak és nagyjából ennyi. Ezalól egyedül a főellenfélharcok kivételek, amiknél szinte mindig akad majd egy olyan érdekes truváj, ami láttán rövid ideig ugyan, de megfeledkezhetünk a mesterséges intelligencia hiányáról.

Szintúgy ezt a szerepet kívánja betölteni a zárfeltörés, illetve a városban játszható kártyajáték. Előbbi egy Snakere emlékeztető logikai feladványnak is tekinthető, aminél a cél, hogy egyetlen, általunk irányítható vonal segítségével akasszuk ki a reteszeket. Kezdetben könnyű dolgunk lesz, de később bejön pár extra nehezítés is, mint például a tüskés mezők, vagy épp a gyorsan ketyegő visszaszámláló. Ötletes extra, akárcsak a hubként funkcionáló helyszínen játszható baseballos kártyajáték, amivel szó szerint és átvitt értelemben is elüthetjük az időt. Hasznos tipp, hogy a történet kezdetén ildomos inkább kimaradni belőle, de amint sikerült pár erősebb lapra szert tennünk a küldetések alatt, esetleg a boltban megvásárolva, úgy már nyugodtan fejest ugorhatunk a homerunok világába. Az időközben begyűjtött pénzt amúgy sem igazán tudjuk elverni másra, mivel utánpótlásra egyáltalán nem éri meg költeni, lévén a pályatervezők és az ellenfelek maradványai elég bőkezűek, ezen kívül pedig csupán pár extra feljegyzést vásárolhatunk, amivel Mouseburg hátterébe nyerhetünk jobban betekintést.

Ez a világ ráadásul meg is érdemli, hogy alaposan megismerjük! A kis lengyel fejlesztőcsapat ugyanis egy olyan csodát alkotott, aminek minden egyes bitjéből csak úgy árad az elhivatottság és a projekt iránti elköteleződés. A MOUSE: P.I. For Hire tehát egy valódi gyöngyszem, ami a műfaj, illetve a stílus rajongói számára maga lesz a megtestesült álom, egy olyan fajta katarzis, aminek végeztével mind a 10 ujjukat megnyalják majd. Na jó, talán nem mind a 10-et, de 10-ből 9-et egészen biztosan!

A MOUSE: P.I. For Hire április 16-án jelent meg PlayStationre, Xboxra, Nintendora és PC-re. Mi utóbbin cincogtunk vele.