Cthulhu: The Cosmic Abyss teszt

A Cthulhu-mítosz kiváló táptalaj egy horrorelemekkel átitatott detektívjátéknak - jól tudta ezt a Big Bad Wolf Studio is, aki már-már sci-fibe nyúló miliőbe helyezte az eldritch-i terrort. Ezúttal nem az 1920-as években járunk, hanem egészen pontosan 2053-ban, helyszínünk az óceán mélyén fekvő, elhagyatott bányászlétesítmény. A kutatók egy időn túli, rejtélyes város romjaira bukkannak, és ennek nyomán mind egy szálig nyomuk vész. A felütés tehát roppant érdekes, és naná, hogy a nagy csápos szörnyeteg is bekavar a levesbe, ami a cím alapján már sejthető is. 

A francia stúdió neve nem ismeretlen kalandjátékos berkekben, mind az epizodikus The Council, mind a Vampire: Swansong kiválóan adagolta a feszültséget a nyugodt tempójuk ellenére. A Cthulhu: The Cosmic Abyss-szel viszont emelték a tétet: egy belső nézetes nyomozós játékkal van dolgunk, ahol a detektív-mechanikát tessék nagyon komolyan venni. Talán már túlzásba is viszi az állandó nyomkeresést és az időrabló elfoglaltságokat, de hogy a játék képes a bőröd alá férkőzni, arra mérget vehetsz. Sőt, emellett a világunk mai helyzetére is reflektál a sztori, amiért tényleg elismerés jár az írói csapatnak. 

Borzalmak az óceán fenekén

A világunk 2053-ra lassan kifogy a természeti erőforrásokból, ezért a vállalatoknak alternatív módszerekhez nyúlnak a maradék készlet megszerzésére. Egészen az óceán mélyére merészkednek le, miközben a Föld felszínén nő a kétségbeesés, az éghajlatváltozás hatalmas pusztítást hoz, az emberiség pedig újra az okkultizmusba menekül. A világ minden táján sötét rituálékat hajtanak végre, hogy a szunnyadó Nagy Öregek erejében találjanak megváltást. A játékban Noah Williamset irányítjuk, aki az okkultizmus nyomozója, a bevezető szakaszban társával az egyik eltűnt kolléganője keresésére indul. Mei minden kapcsolatot megszakított az irodával, az Ancile-lal, olybá tűnik, hogy bezárkózott saját házába. Hősünknek már van tapasztalata a földöntúli borzalmakkal, hiszen elrabolt szüleit egy szektavezér áldozta fel a sötét hatalmaknak. Szóval, Noah nem épp meleg érzéseket táplál a téma iránt, viszont nem is immunis rá. Más Cthulhu-címekhez hasonlóan, minden amit lát és átél, hatással lesz a saját pszichéjére, ami a játék egyik központi mechanikája. 

Hamarosan kiderül, hogy Mei kicsit túlzásba vitte a kutatást, a pincéjében egy átjárót nyitott meg, legalábbis ez derül ki a lány feljegyzéséből. A másik létsíkra mi is ellátogatunk, ha követjük a rituálé lépéseit - a Cthulhu: The Cosmic Abyss már ebben a szakaszban előrevetíti, hogy komolyan veszi a pepecselős agymunkát. Meg kell látnunk a nyomok közti összefüggéseket, az egymáshoz kapcsolódó dolgokat kézzel kötjük össze egy külön képernyőn. Hasonló a helyzet ahhoz, amit az Alan Wake 2 FBI-ügynökeként tettünk otthonunkban, de ez itt jóval bonyolultabb és összetettebb az egész. Komolyan mondom, a zsáner legjobb darabjainak kikiáltott Sherlock Holmes-játékok simán elbújhatnak mellette, ami nem feltétlenül pozitív attitűd. 

Mindezek tetejébe Noahnak nincs fegyvere, amivel megvédhetné magát az agresszív entitásoktól, ehelyett más kütyükkel játssza ki az elmeromboló támadásokat. Az egyik kulcsfontosságú elem az agyába ültetett mesterséges intelligencia, a Key. Ugyan minden ügynöknek van ilyen, ám hősünknek különleges kapcsolata van a bársonyos női hangon megszólaló AI-val. Nemcsak extra információkkal látja el az adott helyzetben, a kritikus pillanatokban is a “gazdája” mellett áll, amikor Noah már nem tudja megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. Tisztában van vele, hogy hősünk min ment keresztül gyerekkorában, hogyan érez és mit lát; és a mostani küldetése minden eddiginél jobban próbára teszi az elméjét, belső és külső borzalmakkal van kikövezve az útja. A Key remek támaszunk lesz, érvekkel vitatkozik velünk, és tartja bennünk a lelket mindvégig. 

Amire szükség is lesz hiszen a fejtörőkön és a felfedezésen kívül a Cthulhu: The Cosmic Abyss mesterien adja vissza az elszigeteltség érzését és az egyre növekvő klausztrofóbiát. Akár egy szűk szobában, akár egy tágas víz alatti barlangban kolbászolunk speckó búvárruhánkban, mindig ott bujkál bennünk az érzés, hogy nincs hova menekülni. Eleinte még ügyet sem vetünk erre, ám ahogy telik az idő, a kellemetlen érzés egyre fokozódik. Főleg, amint a helyszínek egyre groteszkebbek lesznek, a szenvedés és a halál kísérteties tájain fordulunk meg, és minden hátrahagyott dokumentum és hangfájl is eléggé reménytelen légkört teremt. A stúdió hatalmas érdeme, hogy soha nem szembesülünk olcsó ijesztgetéssel, a készítők mindent a nyugtalanító atmoszféra megteremtésének áldoztak be, ami igen alattomos módon férkőzik a bőrünk alá. Minden amit megérintünk és megvizsgálunk, lerakódik bennünk, és egy idő után már nagyon rezeg a léc, elménk szinte összeroskad a súly alatt. Nemcsak a hasonló helyszín miatt, de a SOMA szintén többrétegű próbatétel elé állította a játékost, a Big Bad Wolf alkotása hasonló magasságig (mélységig?) jut. 

Noah reakciói abszolút emberiek minden egyes szürreális szituációban. Nem egy tipikus rendíthetetlen hőssel van dolgunk, alkalmanként zavartságot és undort érez, logikusak a megjegyzései, emiatt már a kezdetektől fogva remekül működik a kapcsolat közte és a játékos között. Ritka az ilyen szimpatikus főszereplő, ehhez pedig csak emberi vonásokkal kellett megrajzolni a készítőknek, olyan mondatokat adva a szájába, melyek nagyon is hihetők. A Key-jel való diskurálását pedig tanítani lehetne. Bizony, hiába csak egy AI, teljes értékű társ Noah mellett. 

A tudás nem mindig erény

Térjünk rá kicsit a kevésbé örömteli jellemzőkre! A Cthulhu: The Cosmic Abyss egy nagyon érdekes puzzle-rendszert kínál. A lényeg persze a környezetünk felfedezésén és megértésén van, látnunk kell, hogyan működnek a dolgok és milyen célt szolgálnak (ha nem akarunk végigjátszásokat nézni a YouTube-on). A tudás tehát az elsődleges eszközünk a továbbjutáshoz, ám a legnagyobb ellenségünk is. Hiszen hiába vagyunk kellően alaposak és találjuk meg a szükséges tárgyakat a fejtörők megoldásához, amikor az így felszínre került igazság megrontja az elménket. Talán nem azonnal, de agyunk nem felejt: ahogy egyre több időt fektetünk a rejtélyek kibogozásába, úgy válunk egyre megszállottabbá és örültebbé. Szerencsére a játék elég sok lehetőséget ad arra, hogy többféleképpen közelítsük meg az adott problémát és hogyan oldjuk meg azt, a megfelelő kérdések feltevésével magunknak és az AI-nak. A következtetéseket helyesen levonva lassan kiderül, hogyan működik a világ és mi szükséges a továbbjutáshoz. 

A rendszer gyönyörűen megtervezett és sokrétű, viszont pont ebben rejlik a hátránya is: elriaszthatja a kevésbé felkészült játékosokat. Noha a játék időt ad arra, hogy megtanuljuk a főbb mechanikákat, apró lépésenként kezdve, ám később sokkal összetettebb próbatételek elé állít minket, és ha csak nem születtünk nyomozóvénával, értetlenül vakarjuk a fejünket. Az erre szakosodott menüpont, az “elmepalota” is zsúfoltnak tűnik, és nem is néz ki jól, ám később egyre jobban eligazodunk az információk tengerében. Minden megszerzett tárgyat, dokumentumot, jegyzetet összerakhatunk egy nagyobb narratívává, ami előrevisz a történetben. Később, ahogy egyre jobban kinyílik a földalatti világ, párhuzamosan több fejtörő vár megoldásra, és rajtunk áll, milyen sorrendben abszolváljuk őket, míg végül egy nagyobb és fontosabb célt el nem érünk. Ez a fajta szabadság jól hangzik, de a riasztó, ami sok játékosnál kicsapja a biztosítékot. 

Főleg úgy, hogy később prioritásokat is kezelni kell, hogy a mentális egészségünk ne szenvedjen szükségtelen csorbát. Igazi menedzsment az egész, amihez ha nem alkalmazkodunk, akkor a Cthulhu: The Cosmic Abysst a hátunk közepére fogjuk kívánni. Az sem jó megoldás, hogy elsőnek minden lehetséges nyomot összegyűjtünk, majd később ezeket rendszerezzük és értelmezzük az elmepalotában, idővel olyan sok információ zúdul ránk, hogy káosz lesz az egész. Ember legyen a talpán, aki mindent elemezni tud és helyére rakja a darabokat a nagy zűrzavar közepette. Szó se róla, a játék nem mindig ad fogódzkodót, logikus gondolkodás nélkül nem sok babér terem nekünk. Néha kevesebb nyomból is helyes következtetést vonunk le, máskor egy raklapnyi jegyzet felett is értetlenül pislogunk. Persze minden kiválasztott megoldás és minden Key-jel folytatott dialógus befolyásolja a történet végét, már csak azért is!

R’lyeh eltemetett városában előfordulhat, hogy a néha egy adott tárgyból többet is össze kell szedni. Például egy adott kőzetből, amiknek eltérő frekvenciája van. A kutatást megkönnyíti, hogy szonárunkat ráhangolhatjuk egy adott rezgésre, ami így láthatóvá válik a HUD-on, ha az a közelben van. Később akár három eltérő frekvenciát is követnünk kell az adott rejtvény megoldásához, mindennek szerepe van, egy világos célt szolgálnak, nincsenek felesleges töltelékek. Ha átlátjuk az egészet, rájövünk, hogy a bonyolult felépítés voltaképp egy gondosan megalkotott, sziklaszilárd rendszert takar, ami számos újdonsággal bővíti a műfajt és iránymutató lehet más fejlesztők számára. Remek érzés, amikor végre pontot teszünk egy összetett fejtörő végére, iszonyúan büszkék leszünk magunkra, értelmet nyer a fáradozásunk és némi rutint is magunkra szedünk.

Csiszolatlan gyémánt

A Cthulhu: The Cosmic Abyss nem fog fékevesztett tempót diktálni, viszont jó néhány jelenetével emlékezetes és félelmetes 7-8 órát tartogat. Mint már említettem, többféle megoldás is létezik a fejezetek teljesítésére, az elsőben Cthulhu befolyása hatalmasodik el rajtunk, míg a másikban csökken az irányítása feletted és a világ felszabadul egy kicsit. Több alternatív útvonal is létezik, ami miatt egy második végigjátszás mindenképp benne van a kalapban. Viszont nem való mindenkinek, nekem már az első nekifutás is eléggé megterhelő volt, noha nem az átélt borzalmak miatt, hanem a technikai gondok folytán. A durván beeső framerate, a szűkmarkúan adagolt automatikus mentések és a nyögvenyelős eszköztár-menedzsment borzolja a kedélyeket. A fejlesztők ötletei kifogástalanok és innovatívak, az Unreal Engine 5-tel életre keltett látvány és hangzás pazar, ahogyan a szinkron is, de a megvalósítással gondok vannak és két patch után sem oldódott meg minden. Reménykedem benne, hogy a csődközeli állapotba került Nacon miatt nem kerül veszélybe a játék és a stúdió jövője. 

A Cthulhu: The Cosmic Abyss PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi számítógépen teszteltük az alábbi konfiguráción: Intel Core i7-10700K, 32 GB DDR4 RAM, GeForce RTX 3070.