A budapesti székhelyű KITE Games fejlesztőcsapatának korábban nemcsak a Sudden Strike 4-et, hanem a The Valiant című középkori stratégiai játékot és a S.W.I.N.E. HD Remasterjét is köszönhettük. Ezekből a címekből elég egyértelműen látszik, hogy ez a csapat a stratégiai játékokra specializálódott, és a tapasztalatuk is megvan már hozzájuk. Lássuk, mennyire sikerült mindezeket a képességeket a Sudden Strike ötödik epizódjába invesztálni!

Nos, először is muszáj egyből leszögeznem, hogy én a játék konzolos, PlayStation 5-ös változatával játszottam. Ez egy RTS-nél nyilvánvalóan az irányítás komplexitása miatt fontos különbségeket jelent a PC-s verzióhoz képest. Viszont nem jelenti azt, hogy lehetetlenség jól átültetni az egér+billentyűzet gombkiosztást kontrollerre. Láttunk már jó megoldásokat, így talán nem akkora szentségtörés egy kényelmesen használható, működőképes irányítást elvárni.

Ne is kerülgessük a forró kását, mielőtt a játék szebb momentumaira is felhívnám a figyelmet. Merthogy a Sudden Strike 5 konzolos irányítása kissé kaotikusra sikeredett, és nem igazán akar kézre állni. Nagy mázli, hogy van stratégiai szüneteltetés funkció, de még így is rendkívül nehéz gyorsan és ügyesen lereagálni egy-egy élesebb szitut a harctéren. Egy-egy kritikus pillanatban, amikor másodpercek döntenek, a kezelhetőség korlátai könnyen vereséghez vezetnek; és ilyenkor nem a rohadék nácik/ruszkik/amcsik, hanem a rendszer az igazi ellenfél.

A HUD a képernyő jókora részét elfoglalja, és bár a küldetések elrejthetők, a többi így is zavaró tud lenni (kivéve a térképet). Ennél persze sokkal rosszabb, hogy a parancsok kiosztogatásánál nem mindig reagál rendesen a játék; vagy csak én nem voltam elég erélyes(?) Az intelligens osztag létrehozása (parancsláncolat) funkciót pedig lényegében egyáltalán nem tudtam kihasználni, még így is könnyebb volt manuálisan kiválasztani az egységeket.

Mindezek a nehézségek talán azért is voltak annyira szembeötlőek és sokkolóak voltak az első percekben, mert a kampányok indításakor nincs lényegi tutorial, egyből belekerülsz a sűrűjébe. Ennek viszont megvan a pozitívuma is, hiszen így elég hamar jönnek már a kemény ütközetek és kihívások. Apropó kampányok. A felállás eléggé szokványos, itt is választhatsz, hogy a szövetséges, a tengelyhatalmi vagy a szovjet küldetéseket szeretnénk elsőnek elindítani. Ezt aztán variálhatod is, hiszen a mentéseket nyugodtan kezelheted külön-külön kampányonként.

A térképre pottyanásunk és az akcióba lendülésünk előtt választhatunk hadvezetési stílust is, amit egy-egy híres-hírhedt katonai vezető fémjelez. Ezek a védekező, agresszív és taktikus megközelítések skáláján mozognak, és olyan neveket találunk köztük, mint Bernard Montgomery vagy Konsztantyin Rokosszovszkij. Ezek a tábornokok és egyéb vezetők aztán meg is határozzák az adott küldetésünk menetét. Persze ettől függetlenül szabad kezet kapunk a megoldásokban, amik egyébként elég változatosak tudnak lenni. Én néha kifejezetten vagány tábornoknak éreztem magam, amikor bekerítettem az ellenséget, szóval a fejlesztők azt sikeresen elérték, hogy egy-egy jó pillanatban egészen átélhető legyen a taktikázás.

A játék egyértelmű erénye a hangulata, amiben talán az a legérdekesebb, hogy a távoli madártávlatban is úgy érezheted, mintha ott lennél a csata kellős közepén. Ugyanis a hangok, a robajlások, a fegyverek dörrenései és csattogásai elementális erővel szippantanak be a háborúba. Ezen felül a grafikára sem lehet semmi panaszunk, mert a pályák gyönyörűen néznek ki, megfelelően karcosak, tökéletesen ide passzoló színvilággal és az időjárást hűen tükröző ábrázolással. Ráadásul a környezet brutálisan rombolható, ami sokat hozzátesz az élményhez.

Sajnos ebből az élményből aztán az irányításon kívül az is gyakran ki tud taszítani, ahogy az egységeink viselkednek, vagy ahogy bebugosodik a játék. Apró (bár a járművekhez és épületekhez képest nem arányos méretű) katonáink például sokszor összeakadnak egymással, és egy-egy különleges táncmutatványt hajtanak végre, ami a háború borzalmai ellenére is mulatságosan néz ki. Viszont kevésbé mulatságos, amikor hibaüzenettel teljesen leáll a játék működése, vagy annyira befagy, hogy a tábornokunk a végtelenségig ismétel egy szöveget, és nem tudsz kilépni a menübe sem.

A Sudden Strike 5 ambiciózus vállalkozás volt, látszik rajta a fejlesztői szándék, hogy egy mély, klasszikus RTS-élményt újítsanak fel. A hangulat, a történelmi körítés és a taktikai mélység abszolút ad egy remek alapot, amire érdemes lenne tovább építeni; akár későbbi frissítések, akár egy kiforrottabb folytatás formájában. Viszont ilyen konzolos irányítással és ilyen (akár game breaking) bugokkal ez így nem lesz rendben hosszú távon. Ha valaki el tudja nézni a nehézkes irányítást és a technikai döccenőket, találhat benne értéket, de jelen állapotában inkább csak a zsáner totál elkötelezett rajongóinak ajánlható.

A Sudden Strike 5 2026. április 23-án jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re és PC-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.