A francia illetőségű Redlock Studio csapata már nem először kalauzol el minket ezekbe az emberi ésszel szinte felfoghatatlan, teljesen eltorzult valóságokba, amik egytől-egyig betagozódnak az általuk megalkotott Maze’s Chronicles univerzumba. Ezen világok közös jellemzői, hogy a megannyi furcsa történésből, az absztraktat sem nélkülöző környezeti elemekből, valamint a múltban felépített óriási építményekből logikusan következő kérdésekre sokszor még a bennük lakók sem tudnak érdemi válaszokat szolgáltatni. Mindezeknek hála még a kevésbé jól sikerült alkotásaik is kiválóan teremtették meg az üresség, illetve az elveszettség érzését, szóval nem meglepő módon a HYPNOS-ban is többnyire ezekkel szembesülünk majd, miközben próbálunk rájönni arra, hogy mégis mi a jó édes franc folyik körülöttünk.
Nem lesz egyszerű dolgunk, mert a leginkább képekkel és filozofikus eszmecserékkel tálalt történet megértése egyáltalán nem könnyű, ráadásul mivel a játék egyelőre korai hozzáférésben érhető csak el, ezért a végső konklúzió elérésére esélyünk sincsen. Ezek hiányában tehát nem marad más lehetőségünk, mint folyamatosan körbekérdezgetni a helyiek között, bízva abban, hogy egyikük-másikuk talán majd elejt egy fontosabb információmorzsát. Ugyanakkor nem elég pusztán csak beszélgetni velük, néhanapján döntenünk is kell, amik gyakran fenekestől felforgatják az addigi világnézetünket.
Annyi biztos csupán, hogy hősünket, Choron-t álmaiban egy arctalan gyermek kísérti, ezért aztán kíváncsiságtól hajtva elindul, hátha sikerül rátalálnia. Később az is kiderül a számára, hogy a titokzatos személy neve Matthew és valószínűleg a Kadath szent hegyének árnyékában fekvő Névtelen Városban talált magának menedéket. Ahhoz azonban, hogy elérjünk őhozzá és végre konkrét válaszokat kapjunk, nem elég pusztán csak odabaktatni, hanem mindeközben alá is kell szállnunk önmagunk valóságának, így bizonyítva az Istenek előtt, hogy megértünk az egyetemes igazságra.
A HYPNOS játékmenete tehát tulajdonképpen abból áll, hogy a fejlesztők által megalkotott, félig nyitott pályarészeken keresztül haladunk előre és minden szembejövőt kifaggatunk az életéről. Nem túl eredeti, csakhogy az elénk táruló látványvilág, valamint a fülünkben felcsendülő dallamok egyvelege egy olyan magával ragadó, hihetetlenül meditatív élményt kölcsönöz az egész felfedezésnek, ami miatt még hosszabb távon sem válik unalmas baktatássá ez a virtuális zarándoklat. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy bármerre is vigyen az utunk a labirintusszerű ösvényeken keresztül, kizárólag csak potenciális jövőbeni háttérképekben gyönyörködhetünk.
Kétségkívül ez, vagyis a megvalósítás a HYPNOS legnagyobb ütőkártyája, hiszen miközben egyre-másra fedezzük fel a számunkra elképesztően idegennek ható, de mégis varázslatosan szép helyszíneket, legbelül folyamatosan azt érezzük majd, hogy új otthonra leltünk. Emiatt pedig talán azt is könnyebben megtudjuk bocsájtani neki, hogy a korai hozzáférésből fakadóan hiába érünk a kalandunk végére, valójában az még korántsem a befejezés. Arra ugyanis még várni kell, aki viszont addig is szívesen át szeretne élni egy semmihez sem fogható, hihetetlenül szürreális utazást, az nyugodtan nézzen rá a HYPNOS-ra, illetve a Redlock Studio teljes portfoliójára (különösképpen a HYPNOS-hoz kísértetiesen hasonló BLACKSHARD-ra), mert ezt a fajta élményt sehol máshol nem fogja megtalálni.
A HYPNOS május 6-án jelent meg, kizárólag PC-re, korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.