Ha a pozitívumok mennyisége el is törpül a negatívumok mellett, ha a kötetlen közösségi médiáról van szó, egy dolog legalább biztossá vált: ha más nyelven is beszélünk, más is a kultúránk, valahogy mégis mindannyian ugyanazt a gyerekkort éltük meg. Az akár több törésponttal is rendelkező fülhallgató kábeljének csavargatása annak érdekében, hogy meglegyen az a pont, amikor mind a két oldalból szól a zene; a törékeny porcelánként egyensúlyozott discman, hogy ne álljon le a lejátszás (még ha magáról azt is hazudja, hogy védelemmel rendelkezik ez ellen); a rotringceruza végének használata úgy, mintha az egy injekciós tű lenne; az ablakon végigfutó esőcseppek közti verseny rendezése; a ceruza hegyezése úgy, hogy abból rekordhosszúságú, szakadás nélküli csík legyen. Ez az univerzális, határokon, kontinenseken átívelő viselkedés pedig még a videójátékokra is hatással volt úgy, hogy ahhoz nem kellett közvetlen kapcsolat (mert nem is nagyon volt rá lehetőség), streamelés, vagy megosztás - valahogy mindig mindenki ugyanazt csinálta: betartani a közlekedési szabályokat, vagy autóroncsok tömkelegével forgalmi dugót rendezni a GTA-ban, medencébe rakni a Simeket és aztán kitörölni a létrát, vagy bezárni minimum egy egyedet egy ablaktalan, ajtó nélküli, 1x1-es szobába. A 26 évvel ezelőtti start óta pedig a The Sims ugyan rengeteget változott, de a világában lakók életének felrúgása nem - és valahogy a műfajt is elkerülte az a fajta kiélezett verseny, amely más stílusokban a normává vált. Hogy a feladat komplexitása, a szükséges erőforrások szinte korlátlansága, vagy a potenciális piac mérete vezetett-e a műfajt gyakorlatilag kiötlő franchise egyeduralmához, arról már megoszlanak a vélemények, de az mostanra biztossá vált, hogy a hegemóniának vége, és lassan, de biztosan szélesebbre nyitja kapuit az életszimulátorok ezen ága, még úgy is, hogy van, aki már azelőtt kiugrott, hogy egyáltalán tényleg versenybe szállt volna, míg a legambiciózusabb kihívó egyelőre még csak nehezen tudja a gyönyörű külseje alatt tátongó ürességet és sivárságot tartalmas és kohezív egésszé formálni. Ezzel, és a millió más kihívással pedig talán még ennél is keményebben kell megküzdenie annak a Paralivesnak, amely mögött nem egy dollármilliárdos kiadó és AI-farm, hanem egy eredetileg egyfős, csak idővel növekedésnek indult fejlesztőcsapat áll, és a birkatürelem és a maximális bizalmat megszavazó mecénás-csoportosulás, akik több mint fél évtizeden át vártak - és ennek még közel sincs vége.
A Paralives ugyanis hét évvel a bejelentése után még csak korai hozzáférésben startolt el május végén, hogy régóta dédelgetett álmait és számtalan ígéretét váltsa valóra, több-kevesebb sikerrel, megpróbálva megtalálni magának azt az űrt, ami a The Sims és az inZOI között található. Ezt kifejezetten okosan teszi: nem egy gigantikus, aprólékosan kidolgozott várost kínál, hanem egy faluméretű, mégis városként működő, vízparti, borzasztóan otthonos és barátságos kis települést, Melinót, ahol teljesen új életet kezdhet egy vagy több Parafolk, azaz az itteni Sim.
A Paralives ehhez két megoldást is kínál: egyrészt előre generált, személyiséggel és előélettel rendelkező komplett családokat, akik közül a bevezető szakaszban lehet választani. Ilyen a helyi kávézóban dolgozó, kirobbanóan barátságos Anisa, akit mindenki ismer; a Person-Beaumont házaspár, ahol az idillinek tűnő családi háttér a gyerekek nevelésének kihívásait és az egymással nem éppen kompatibilis személyiségek párharcát rejti el; Darcierék, két fiatal, teljesen más érdeklődési körrel rendelkező pár, akik bizonyítják, hogy "a rózsaszín puffos ruha pont olyan jól néz ki a mosh pitben, mint a fekete máz a sütin". A már most is gazdag repertoár a jövőben tovább bővül, a Paralives ugyanis nem csak teljesen szabad kezet enged a tartalomgyártásban, de Steam Workshop-támogatással asszisztál annak megosztásához is, így már most feltölthetők a saját kreálmányok.
Merthogy a legígéretesebb Parafolkok itt is azok, akiket maga a játékos kreál. Az eszköztár elképesztően gazdag, a teljesen alapvető építőkockák - a testalkat, a száj-, szem-, ajak- és fülforma, na meg a rengeteg frizura nem csak választási lehetőséget kínál de átszabásit is, így szó szerint minden végtagot is több ponton lehet nyújtani, összehúzni, vagy egyéb módon formálni, így a külsőt tekintve kevés olyan dolog van, amit ne lehetne létrehozni. A rendszer gyengesége vagy épp több hiányossága ezért nem is itt, hanem a folyamat végén, a személyiség kialakításánál bukik elő, itt ugyanis a fentiek ellenkezője, komoly korlátoltság vár. A Parafolkok testreszabása alapvetően csak a hangulattípusra, a közösségi perkjükre, valamint a tehetségükre korlátozódik, és ezen kategóriákon belül pedig 4-5 lehetőségnél nincs több.
Ráadásul meglepően szélsőséges kihatással vannak a mindennapi életre: például egy borús személy nem csak abban leli örömét, ha szomorú, de a párbeszédek során nem is nagyon van olyan opciója, amivel ne húzná le a másikat is, szabotálva ezzel a kapcsolatépítést; ugyanez igaz azokra is, akik az egyedüllétet választják közösségi perknek, azon személyek ugyanis szintén igyekeznek minden alkalmat megragadni, hogy mindenkit elhajtsanak maguk körül, anélkül, hogy az esetleg így felszabadult időt jól fel tudnák használni. Ugyan ezek idővel bővíthetők és mélyíthetők, valamint összefüggenek azzal a négy fő tulajdonsággal is, melyek között a kezdőpontokat el kell osztani (a karizma, a fizikum, a kreativitás és az intelligencia), sokáig eléggé be tudnak skatulyázni.
Ugyanakkor még ha valaki magányos szereplőt is indít egy komplett család helyett, akkor sincs teljesen egyedül, a Paralives mindennapjait ugyanis végigkíséri egy sztorimesélő. Ez egy csak a napok legelején feltűnő, tényleges szereppel nem rendelkező asszisztens, aki három kategóriában kínál egy szabadon kiválasztható kártyát, amely kihatással van az adott napra. Ilyen lehet például a váratlan morálnövelés a munkahelyen, amely megnöveli a teljesítményt; esetleg romantikus érdeklődés egy kolléga iránt, vagy hajthatatlan tanulási vágy, amivel a szabadidőben lehet egy képességet fejleszteni. Ez mindig ad egyfajta célt vagy irányvonalat, és segít abban, hogy ne ugyanúgy teljesen minden nap, még úgy is, hogy a kínálat azért nem annyira gazdag, így elég gyorsan újra és újra ugyanazok a lehetőségek bukkanhatnak elő, viszont ennek hála közel se érződik annyira céltalannak az élet, mint mondjuk az inZOI-ban, ahol a tartalom jelentősen eltörpül a látvány mellett.
A cél ugyanis itt is maga az élet: kezdésnek például a lakhatás és a munkahely problémájának megoldása. Utóbbit elsősorban a tehetség határozza meg: például a főzés iránti érdeklődés egy étterembe, vagy egy kávézóba predesztinál; a technológiában szerzett jártasság remek IT-állásokat kínál. Ezen a téren egyáltalán nincs szégyenkeznivalója a Paralivesnak, ahogy a lakhatás terén sem, amely nem csupán felépített és berendezett lakásokat és házakat kínál, de teljesen egyedi otthonok létrehozását is relatíve fillérekért kínált parcellákon. Ez pontosan úgy működik és azt kínálja, ami elvárható tőle - falak húzhatók fel (amiket még akár hajlítani is lehet, így nem kell mindennek négyszögletesnek lennie), szobák alakíthatók ki, ezek pedig aztán aprólékosan kidíszíthetők kívül és belül is. A rendelkezésre álló építőkockák mennyisége egyelőre nem a legmagasabb, a házépítés terén pedig rendszerszintűek a problémák: a tetők kialakítása bevallottan és nem titkoltan kidolgozatlan, az egyedi alakú alapokkal, szobákkal nem nagyon tud mit kezdeni, de ahogy szinte minden, ez is aktív fejlesztés alatt van, amiért kárpótolni tud minden más - a több tucat kategóriányi, specifikus szobákra osztott, átszínezhető berendezési tárgy, és az, hogy kellő időbefektetéssel igazából szinte bármilyen álomotthon felhúzható.
A bennük található tárgyakkal, készülékekkel való interakció pedig már kiköpött mása a Simsnek: a főzéshez (de akár síráshoz is) használható konyhapult-hűtő-tűzhely szentháromság mellett itt is érdemleges vagy agyégető műsorokkal váró TV-vel, játékokat és fejlődési lehetőségeket egyaránt nyújtó PC-vel, na meg az alapvető szükségleteket is kielégítő dolgokkal lehet kapcsolatba lépni. A Parafolkok létszükségleteit itt is több mutató jelzi, melyeket a szokásos módon lehet kielégíteni. Az éhség ellen csak étel kell; a kimerültséget az alvás orvosolja; a higiéniai szükségletekről egy kád vagy zuhanykabin tud gondoskodni, a toalett használatát pedig talán nem kell részletezni.
A mindennapok ezek körül forognak, a rendelkezésre álló órákat az elvállalt munka és annak beosztása határozza meg, az azon kívül eső idővel viszont már szabadon lehet gazdálkodni és ki lehet használni a város adottságait. Be lehet ülni egy kávézóba vagy étterembe, el lehet menni az edzőterembe, be lehet járni a parkokat és tereket, be lehet iratkozni a könyvtárba, és persze szóba lehet elegyedni a helyiekkel. A nap kezdetén megérkező helyi újság általában mindig kínál legalább egy kötött, opcionális programot, legyen az szabadtéri mozi, garázsvásár, esetleg csillagnézés, amely szintén célt tud adni az adott napra, és egyúttal új fejlődési, szociális terjeszkedési lehetőségeket nyújtani, ezek közös jellemzője viszont az, ami a Sims-szériát is a kezdetek óta végigkíséri - mindenhez irreálisan sok idő kell. Egy szimpla párbeszéd is akár 3-4 óráig is eltarthat, ahogy egy egyszerű tevékenység (mint egy felületes porszívózás) is, ami továbbra is borzasztóan életszerűen, és eléggé ki tud rántani az illúzióból.
Pedig az itteni párbeszédrendszer kicsit flexibilisebb és mélyebb, mint a Simsben található, és valamennyire felidézi az inZOI-t: az önismétlés helyett itt is olyan, potenciális válaszokat / új témákat tartalmazó kártyák között kell variálni, amelyek egy specifikus irányba tudják terelni a beszélgetést, amiből aztán idővel barátság, vagy egyéb kapcsolat is születhet. Már amikor működik, korai hozzáférésről lévén szó a Paralives rendkívül sok hibával küzd, ami loopokba ragadt NPC-ket, megszűnő interakciókat és hasonlóakat eredményez (a borzasztó kamerakezelést nem is említve), mindez sokszor irreálisan nagy terheléssel, hosszadalmasabb töltési idővel, és más, még javításra szoruló technikai nehézségekkel.
JÖVŐBENI TERVEK
Mindezek ellenére a Paralives már ezen relatíve kezdetlegesebb állapotában is könnyedén maga mögé utasít minden olyan kihívót, amely a műfaj királyának babérjaira tör. Borzasztóan hangulatos, rengeteg lehetőséget rejt, hatalmas hangsúlyt fektet a szabadságra és a közösségi funkciókra, mindehhez pedig egy nagyon jól kinéző, karakteres tálalást, egy borzasztóan szerethető települést kínál, na meg persze azokat az ígéreteket, melyekkel átvészelte az elmúlt fél évtizedet, és amelyek jelentős részét most már be is váltotta. Remélhetőleg két év múlva az is kiderül, sikerül-e a maradékot is teljesítenie, és ő lesz-e az, amely megtöri a stílusban tapasztalható egyeduralmat, és elhoz-e egy új korszakot.
A Paralives korai hozzáférése 2026. május 25-én vette kezdetét, kizárólag PC-n. A kódot a játék készítője és kiadója, a Paralives Studio biztosította - köszönjük!