A modern rohanó világban már nagyon el vagyunk kényeztetve horror játékok terén, a grafika hatalmasat fejlődött, a már szinte fotorealisztikushoz közelítő megjelenítés miatt pedig a képzeletünkre sem kell hagyatkozni az esetek túlnyomó többségében. Ez a játékmenet modernizálásához is vezetett, az ismertebb szériák elhagyták a hagyományos fejtörőket és feladványokat, itt is inkább a realisztikusabb megközelítést részesítik előnyben. Jönnek a kedvenc klasszikusainkból ugyan remake kiadások, amik között közel tökéletes darabok is születnek, de az imént említett újítások miatt inkább egy friss élményt kapunk. Van azonban bennünk mélyen valami megmagyarázhatatlan, ami visszavágyódik a 20-30 évvel ezelőtti korszakba, amit időről időre meg is tehetünk a szorgos indie fejlesztőknek köszönhetően.
A Hollowbody esetében is ez történt, amikor 2024-ben megjelent PC-re, de konzolosként akkor még csak a nyálamat csorgathattam. Sajnos gyakran megesik egy-egy trailernél ugyanez, sok elvontabb vagy spécibb indie játék kizárólag PC-re érkezik, emiatt az előzetesek végén a Steam és PC jelöléseknél mindig elmorzsolok egy könnycseppet. A hősök viszont köztünk járnak és a konzolosoknak is teremhet babér, kifejezetten örvendetes hírként fogadtam alanyunk új bejelentő előzetesét, június elején megérkezhettek a portok. Mostanában valahogy egyre gyakrabban futok bele szóló fejlesztőkkel készülő alkotásokba, így kíváncsian vágtam neki a Headware Games klasszikusok által inspirált horrorjának, végül pedig nem kellett csalódnom.
A sztori egy tengerparti helyszínen indít a prológussal, ahol egy hazmat ruhás karaktert irányítunk, itt nyugis körülmények között tökéletesen átvehetjük a mozgást és az irányítást, igény szerint pedig a kamerát is módosíthatjuk. A Hollowbody egyik érdekessége, hogy a 2000-es évek elején még gyakran használt rögzített kameraállásokkal operál, amit megspékeltek egy minimális irányíthatósággal, néhol pedig még magunk mögé is tudjuk parancsolni az operatőrt. Ezen kívül opcionálisan TPS nézetre is válthatunk, de ezt inkább hanyagoltam az autentikusabb élmény kedvéért. A rövid felvezető hamar parás fordulatot vesz amikor nekünk kell egyik munkatársunkat felkutatni, de itt inkább nem lövöm le a poént.
Az igazi játék ezután kezdődik csak Mica érkezésével, a misztikus „összeomlás” után elfalazott és karanténba száműzött városba repülünk be vele, így a futurisztikus világban játszódó történetben literálisan is visszamegyünk az időben. A viharos időjárásban repkedő kocsi kicsit Szárnyas fejvadász érzéseket keltett, de a meghibásodó elektronika hamar visszarántott a jelenbe, az elsötétülő panelek után pedig egy gyors zuhanás következett. Az átvezető végeztével a város évek óta kihaltan elterülő kertes övezetében tér magához hősnőnk, ahol rögtön megismerkedhetünk egy újabb adalékkal, a játék szöveges formában írja körül a történéseket.
Ez a sejtelmes megközelítés nagyon tetszett a történet számos pontján, a fölösleges és bonyolult animációknál vagy takarásban vannak a dolgok, vagy elsötétül a kép kicsit, de a hangok miatt mindig tudjuk mi is történik pontosan. A nézegethető objektumok és tárgyak esetén a jó öreg Resi/SH megoldás van jelen, mindig kapunk infót a vizsgált környezetünkről. A mentőakció elején a rádió természetesen nem tud jelet fogni, ezért a legközelebbi magaslati pont felé igyekszünk, ami egy méretes panelház lesz. A legtöbb horror USA helyszíneken játszódik vagy Európa vidékibbre eső területein, itt most viszont a fejlesztő (Nathan Hamley) szülővárosa alapján mintázta meg az épületeket, helyszíneket és a környezetet. A stúdió is Bristolban található, ezért az ismerős alapok segítették a horror atmoszféra elkészítésénél is, az alkotótól metaforaként a „post-Brexit Nagy-Britannia” kifejezés is elhangzott még 2023 környékén.
A pályaelrendezés eléggé lineáris, de a térkép és néhány megoldás miatt mégsem érződik annyira csőnek, a szabad ég alatt játszódó szakaszok pedig az esti órák miatt kellemesen borzongatóak. A lezuhanást részben előidéző eső végigkísér minket az egész történeten, ami egyfajta filterként telepszik a képernyőnkre, de a hangja miatt is fontos szerepet tölt be, egyszerre sugároz nyugalmat, miközben a transzközeli feszültséget is fenntartja – a dörgés és a villámlás szintén hozzátesznek ehhez. A fedett helyek közül az apartmant helyettesítő panel lesz az első, ahol hamar bizonyítani tud a játék, a három bejárható emeletet okosan építették fel, a továbbjutáshoz kellően kacifántos módokon kell haladni.
A kulcsok, kártyák, átjárók, fejtörők és puzzle elemek eléggé változatosak végig, a kora 2000-es éveket az irányítás, a kamera és a hangulat után itt is sikerült viszonylag pontosan belőni. A fegyverek és a használati tárgyak elérhetősége az egyszerűbb Silent Hilles megoldást követi, az inventory egy jobbra balra lapozgatós elrendezést kapott, ami így nem is tud betelni – a hasonló játékok inkább a Resident Evil pakolgatós vagy bőröndös menüjét szokták másolni. A Silent Hill más téren is visszaköszön még, az ellenfelek mintha egyenesen abból a szériából néztek volna át, de a közelségüket is egy erősödő statikus zaj jelzi. Belőlük sajnos nincs valami sokféle, de a játék hossza miatt ez amúgy sem fog feltűnni.
A grafika jóféle retróval vegyített modern megjelenítést szállít nekünk, ezáltal a hibákat is könnyebben el tudták rejteni, a dizájn és a környezet emiatt nem tűnik gyenge próbálkozásnak, a szebb részeken kívül büszkén alkalmazzák az épületek és hasonló helyek felületein a „tapétázós” borítást, ami nosztalgikus érzéseket kelt. Az egyik utcában például van egy bejárható szupermarket mini kivitelben, itt már messziről szemet szúrt a logó, közelebb érve pedig jót mulattam a japán animékben sűrűn használt brand másolós taktikán – egy zöld-piros színekkel operáló „STAR” üzlet volt amúgy. A karakterünk és az ellenfelek nem ütnek el a háttértől, ami mindenképpen egy pozitív dolog, a haladásunk közben pedig akad még a pisztoly mellé egyéb megszerezhető közelharci és lőfegyver, ami mennyiségben az ellenféltípusokhoz hasonlóan nem igazán lett eltúlozva.
A mozgás és a kezelhetőség problémamentesnek mondható, az egyetlen negatívum ezen a téren a fegyverek hitboxa lehet, valami oknál fogva bele kell állnunk a szörnyek szájába az ütés megkezdése előtt. A két lábon járó túlvilági mutánsszerűségek kiszámíthatóan próbálnak megcsapkodni, ezért a harcokat taktikusan tudjuk intézni, a földre került delikvenseknek pedig ezután még a belüket is ki kell taposni – nem szó szerint. Ötletes kiegészítés, hogy néha csonkolódnak is a bestiák, de ilyenkor inkább csak bágyadtan pottyan le a karjuk vagy a fejük, a kivégzést pedig ugyanúgy igénylik. Ezeknek a szöges ellentétei a hasonló játékokban elmaradhatatlan kutyák, na ezek szerintem még ők maguk sem tudják hova fognak legközelebb rohanni, van, hogy csak átrohannak előttünk és már húznak is tovább – náluk a lőfegyver lesz a tuti.
A zenei részleget a többi szegmenshez hasonlóan szintén Nathan Hamley készítette, a stáblista szerint konkrétan ő felelt még a művészeti megvalósításért, a dizájnért, a hangokért, a programozásért és a forgatókönyvért is, szóval tényleg egy szóló projektet kapunk kézhez – marketing és a key art talán, ami nem ő volt csak. A stáblistán a tucatnyi szinkronhang és a hasonló mennyiségű tesztelő neve mellett 99%-ban a Kickstarter kampányt támogatók köszönnek vissza, így kapunk egy képet arról hányan bíztak megjelenés előtt a sikerben.
A zene amúgy tökéletesen belesimul a nyomasztó keresgélésbe és a kétségbeesett mentőakcióba, a sokoldalú fejlesztő egy remek OST-t hozott össze, ami többnyire horrorfilmeket idéző atmoszférikus hangokból, zörejekből és elvétve nehezen kivehető hangszerelésből áll. A hangok emellett szintén jól sikerültek, az ellenfelek szötyörgései, a lövések, az effektek, a távolodó léptek, a visszhangos helyek és a menü vagy térkép megnyitásakor beugró hang mind-mind kielégítőek. A szinkron tekintetében magamat ismételve megint a régi játékok bukkannak fel, a párbeszédek nagy része nekem teljesen olyan hatást keltett, a főszereplők ebből talán kicsit kitűnnek. A játékban nem sok karakterrel fogunk találkozni, de bizonyos helyeken bejelez a rádiónk, itt valamilyen oknál fogva pedig a lezárás előtti időkbe hallgathatunk bele, ami párbeszédek és jelenetek formájában érkezik a fülünkbe – többnyire tragikus élethelyzetek és hasonló kellemetlen esetek.
A mentési rendszer szintén retrós a fix helyeken elhelyezett telefonokkal, amik lehetnek sima készülékek vagy utcai fülkék, itt egy kulcskarakter is visszatérő elem lesz, ő rejtélyes és kriptikus üzenetekkel zaklat minket – van autosave is, de nem haltam meg egyszer sem. Több befejezést is elérhetünk az akadályok és egy főellenség leküzdése után, ami kell is a rövid sztori miatt, ezzel és a megnyitható extrákkal ki tudjuk tolni a szavatosságot. Én valószínűleg a rossz befejezéshez jutottam el, szóval a másikért és a titkos „Dog” endingért még biztosan visszatérek. Az extrák közé amúgy elsőre kaptam egy FPS módot és egy Tank irányítást lehetővé tevő tárgyat, de a nagy fejeket is be tudom legközelebb kapcsolni. Ezen kívül egy hard fokozat is megnyílt, ahol már érdemes felgyújtani a hullákat, ellenkező esetben idővel felkelnek.
Apróbb hibák is akadnak azért, amik szerencsére nem befolyásolják a játékmenetet, néhány ellenfél például nekem valahogy az aszfalt alá és a fal mögé keveredett, emiatt pedig be tudtam őket célozni, és a statikus rádiózaj sem csendesült el ezeken a helyeken. Az invert-Y kamerabeállítás valamiért TPS nézetben nem akart működni, de mivel nem használom, így átléptem felette – azért jeleztem a fejlesztőnek. Összességében jól szórakoztam a végigjátszásom során és élveztem a misztikus történésekkel körített múltidézést, emiatt biztosan rámegyek még további magyarázatokért a másik végkifejlettre. A hirtelen lezárás picit zavaró volt, ez vegyes érzéseket keltett, de ennek ellenére mégis így volt minden kerek – feltételezem a paranormális részekről több is kiderül még. A klasszikus horrorok kedvelőinek bátran ajánlom a játékot, de a kíváncsi gamerek is rámehetnek, remélem készül még játék a stúdiótól hasonló témában.
A Hollowbody 2024. szeptember 12-én jelent meg PC-re, amit most június 5-én a PlayStation 5 és Xbox Series X/S platformok követtek, jelen teszt a PlayStation 5 verzió alapján készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.