Vultures: Scavengers of Death teszt

Link másolása
Értékelés 8.0
A pixel artból elérve a PS1-éra grafikájába, egyértelművé vált, a játékosok fejlesztőként is szeretnek nosztalgiázni. A Team Vultures talán kedvenc játékát egyáltalán nem nehéz kitalálni. Avagy ilyen is lehetett volna a Resident Evil.

A Vultures: Scavengers of Death egyértelműen a nosztalgiára épít. A PlayStation 1 korszakát megidéző grafikára még rá is tesz egy lapáttal a UI enyhe katódsugaras torzulása, ami azt eredményezte, hogy minden indításkor elbizonytalanodtam, hogy minden rendben van-e a beállításokkal. Egy szívdobbanással később pedig széles vigyorral kattintgattam végig a főmenün, hogy végre belevethessem magam a körökre osztott taktikai játékmenetbe. Nem kell ezen mit szépíteni: a fejlesztők nem álltak meg a külcsínnél, bizony a belbecs is ugyanolyan remekül sikerült, mint a múltidézés.

A játékmenet úgy néz ki, hogy egy rövid sztorival megkapjuk az aktuális küldetésünket, majd a két irányítható karakter közül az egyik elindul a misszióra. Igen, klasszikus, hogy a zombifertőzés miatt lezárt városba egyenként mennek be karaktereink. Leopoldo és Amber kevés dologban különböznek eleinte, ám azok az eltérések fokozatosan felépülnek a történet előrehaladtával. Összességében ez egy nagyon jó megoldás, hisz a kezdeti szakaszokban hasonló a játékélmény velük, nem kell azonnal kétféle stílust megtanulnunk. A fokozatosság miatt pedig kényelmesen vehetjük fel kettejük egyedi ritmusát.

Leopoldo az aktuális izomtömeg. Fizikai erejét kihasználva tudja környezetét manipulálni, így lehet vele előnyt szerezni a változatos terepeken. A legegyértelműbb példa erre, asumikor egy robbanóhordót rakunk át a másik oldalunkra, majd lökjük be az élőholt tömegbe. Emellett alacsonyabb akadályokon át tud lendülni, természetesen a szükséges macsó túljátszással egybekötve. Amber egy grappling hookos pisztollyal gazdagabb, így nagyobb távolságokra képes magát akciópontokból mozgatni vagy, ha kell, egy ellenfelet meglőve hozzálendülni és megrúgni. Ha sikerül falnak lökni, még stunolódik is az ellen.

Akciópontot írtam, hiszen amikor csatába bonyolódunk, akkor egy négyzetrácsos felosztás jelenik meg a pályán – szabad mozgáskor is abban mozgunk –, és elindul a körökre osztott harc. Az egész élmény pedig nagyon jól összeáll. A bázison kiválasztott felszereléseket és a többségében városi helyszíneken összeszedett lootot okosan felhasználva nagyon kielégítő taktikákat hajthatunk végre. Minden szükséges információval el vagyunk látva, még ellenfeleink képességeit, rövid leírásait is látjuk egyből, így tényleg csak rajtunk áll, hogy temérdek lehetőségünket és mozdulatunkat felhasználva miképpen keveredünk ki egy összecsapásból. Az izgalmat a sebzések random skálája emeli még, és persze a hangok.

Tudjuk, hogy nagyon fontos a videójátékokban a zene. Nekem pedig újra és újra rá kell döbbennem, hogy mennyire fontosak a kis zajok, neszek is. Ez a játék is emlékeztet minden egyes pillanatában, hogy ha nincs zene, akkor a ,,természetes” hangok építik fel a hallható atmoszférát. És itt minden lépés, tárazás, kiosztott és bekapott sebzés, lövéshang, szúrás, ütés, osonás, futás, ajtónyitás olyan jól eső hangeffekttel jár, hogy a zombijárvány ellenére is örömmel mozgok ebben a világban.

Amit még érdemes megemlíteni, hogy a Resi-rajongóknak nem lesz ismeretlen az interaktív térkép, amin a szobák zöldre váltanak, ha minden begyűjthető dolgot összeszedtünk ott. Az ajtókat is sokszor kulccsal kell majd kinyitnunk, amit előtte meg kell találnunk, illetve a biztonságos ,,rest room” jelenléte se lesz meglepő. A tucat férőhellyel rendelkező inventory pedig csak eleinte fog nagynak tűnni. Örök hála az arzenálos ládáért!

Mindezek után inkább csak kellemetlen, hogy a játék nem mentes a hibáktól. Szerencsére nagy bajokról nem beszélünk. Néha a menükben a program képes pár másodpercre megfagyni, alaposan ráhozva a frászt a játékosra. A másik pedig inkább csak amolyan életminőségbeli hiányosság. Majdnem lehet csak egérrel játszani a játékot, de csak majdnem. Amikor fegyvert váltunk harc közben, akkor jelenleg visszaugrik az interaktív cselekedet a mozgásra. Az ajtókra, lehet, hogy nem sikerült elsőre kattintani a tereptárgyak és karaktermodellek miatt. Szóval ilyen apró kellemetlenségek tudják bosszantani a játékost. Azonban a pozitívumok bőven többet nyomnak a latban, így hacsak valaki nem tép ki a haját ezektől, ő biztos, hogy remekül fogja magát érezni a bűzölgő és gyilkos mutáns zombik tengerében.

A Vultures: Scavengers of Death május 13-án jelent meg Steamre.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...