Ráadásul mindezt zöldfülű újoncként kell abszolválnunk, ugyanis éppen a szanitécképzésünk kellős közepén mérnek csapást a japánok az iskolánk szomszédságában lévő Pearl Harborra. Természetesen ezt mi sem hagyhatjuk szó nélkül, szóval az elsősegélydobozt magunkhoz ragadva rögtön elindulunk, hogy partot érésünket követően mentsük, ami még menthető. Szerencsére nem leszünk teljesen egyedül, ami azért sem hátrány, mivel az orvosi tanulmányaink legelején szakadt félbe a szemeszterünk. Emiatt jön majd kifejezetten jól, hogy a tutorial szekció alatt (ezen túlmenően kapunk még egy fejezetet, illetve egy Lifeline névre keresztelt roguelite játékmódot is) szinte végig mellettünk lesznek a nálunk jóval élelmesebb társaink, akik még a legnagyobb repeszrobbanások közepette is készségesen bevezetnek minket a sebkötözés rejtelmeibe.
A sebesülési rendszer egyébként meglepően összetett és olyannyira mély, akár egy golyó ütötte seb. A lényeg, hogy első körben fel kell mérnünk a pórul járt katonák állapotát, majd a megfelelő eszközöket felhasználva és a hozzájuk társított minijátékot abszolválva próbáljuk nem kiegyenesíteni az EKG-jukat. A feladat tehát adott, ugyanakkor korántsem egyszerű, mivel nemcsak arra kell odafigyelnünk, hogy mikor mit csinálunk, hanem mindeközben még az idővel is versenyt kell futnunk, elvégre senki sem szeretne elvérezni a kezeink között (plusz több tapasztalati pont is jár a helyesen és gyorsan elvégzett beavatkozásokért). Ráadásul ezeken túlmenően még a különféle használati eszközeink pótlásának feladata is ránk hárul, vagyis két gerincműtét között érdemes kicsit körbe guberálni a környéken, ami bár nem túl higiénikus, cserébe viszont sokszor életeket menthet.
A teendőink azonban akkor sem érnek véget, ha már kikupáltuk az aktuális pácienseinket, ugyanis sokszor az elhelyezésükről is nekünk kell gondoskodni. Sőt, nagy ritkán még arra is oda kell figyelnünk, hogy ne egy éppen felrobbanni készülő olajoshordó mellett tömjük tele gézzel a sebeit, mert ez sem rájuk, sem pedig ránk nézve nem lesz túl jó hatással. Ilyenkor érdemesebb inkább felkapni az illetőt és gyorsan biztonságba vonulni vele, ahol aztán már kezdhetjük is az állapotának felmérését. Ezt két módon tehetjük meg, egyfelől a vállunkon cipelve, ami bár gyors, cserébe viszont nem férünk be a szűk helyekre, vagy épp vonszolva, ami ennek a szöges ellentéte, azaz valamivel lassabb, de így közlekedve legalább nem verjük be a fejünket a kiálló akadályokba.
Ez lenne tehát a játékmenet, ami egyébként már most, korai hozzáférésben is egészen szórakoztató, azonban mindez hiába, mert a Medic: Pacific War megvalósítása lépten-nyomon aláássa az élményt. Kezdjük ott, hogy a meglehetősen stílusos bevezető videót leszámítva a játék ronda, mint a bűn. A karakterek ocsmányak, az animációik még inkább, a környezet pedig olyan hatást kelt, mintha egy láthatatlan falakkal szegélyezett, agyonhasznált szennyvízcsőben botorkálnánk, ahol hiába bukkanunk rá néhanapján egy-egy csillogó kukoricaszemre, hogyha mindezért folyamatosan térdig kell gázolnunk a mocsokban. A legrosszabb az egészben viszont nem ez és még csak nem is a kókány optimalizáció, hanem hogy a látvány megvalósítása mellett a hangok is csapnivalóra sikeredtek. A szinkron a kezdeti AI legrosszabb pillanatait idézi (és csak a legritkább esetben van összhangban a képernyőn történtekkel, a korábbi hangsávokkal, illetve a felirattal), de ami még ennél is fájdalmasabb, az a hangkeverés, vagyis jobban mondva inkább annak a teljes hiánya.
Elképesztően röhejes, ahogy halált megvető bátorsággal felvértezve vetjük bele magunkat az undorító grafikával megáldott frontvonalak közé, golyók süvítenek a fejünk mellett, gránátok robbannak a lábaink alatt, légvédelmi ágyúk kántálása visszhangzik a távolból és mi mindeközben ebből semmit sem hallunk. Vagy csak egy-egy hangsávot. Vagy esetleg alig hallható prüntyögéseket. Egyik rosszabb, mint a másik, ráadásul teljes mértékben a játékra vagyunk bízva, azaz ebből a három variációból bármelyikkel találkozhatunk a hadszíntéren, sőt, az sem ritka, hogy egynél többet kombinálva élvezhetjük ezt a förtelmes kakofóniát.
Természetesen legyinthetnénk mindezekre a problémákra (akárcsak a temérdek jelenlévő bugra), hiszen a Medic: Pacific War korai hozzáférésben jelent meg (ráadásul nem is drága) és ki tudja mennyit fog még rostokolni ebben az állapotában, azaz a fejlesztőknek bőven lenne még idejük orvosolni a felmerülő kellemetlenségeket. Valóban, azonban a munkálatokat végző Hypnotic Ants csapata már 2020-ban bejelentette a játékot, vagyis immáron legalább hat éve kiemelten foglalkoznak vele, ami a jelenlegi minőségét elnézve nem ad túl sok okot a bizakodásra. Aztán persze ki tudja, simán előfordulhat, hogy csoda történik és a hivatalos megjelenésre már egy alaposan ráncba szedett szanitécszimulátort kapunk, aminek segítségével bárki könnyedén újraélheti majd a Fegyvertelen katona legizgalmasabb jeleneteit, addig viszont nem igazán tehetünk mást, csak reméljük a legjobbakat.
A Medic: Pacific War június 4-től érhető el korai hozzáférésben, kizárólag a Steamen keresztül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.