COPA CITY teszt

Link másolása
Értékelés 3.0
A 2026-os focivilágbajnokságra időzített COPA CITY egyedi módon közelíti meg a sportágat, hiszen míg a többiek leginkább az akcióra fókuszálnak, addig a Triple Espresso az azt körülvevő infrastruktúrára helyezi a főhangsúlyt.

Egy város és az azt körülölelő agglomeráció felkészítése a közelgő derbire ugyanis legalább akkora, ha nem nagyobb feladat, mint megtalálni a tökéletes taktikát, leigazolni egy tehetséges fiatalt, esetleg felvarrni a léc alá a 30 méteres szabadrúgást. Ráadásul a teendőink nem merülnek ki annyiban, hogy felépítünk pár szurkolói helyszínt a stadion közelében, mert mindeközben gondoskodnunk kell a csapatok szimpatizánsainak elkülönítéséről, a háromféle főbb típus egyedi kívánalmairól, sőt, még a meccs marketinges felvezetése is a mi nyakunkba szakad. Temérdek tennivaló, ami elsőre kaotikusnak tűnhet, de a beépített tutorial igyekszik segíteni, ahol csak tud, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. 

Ennek legfőbb oka, hogy borzasztóan szájbarágósan magyaráz, ráadásul akadnak olyan kulcsfontosságú funkciók, amelyeken nemes egyszerűséggel tovasiklik, cserébe viszont néhány magától értetődő mechanikát perceken keresztül sulykol. Emiatt aztán idővel mindenképpen át fogjuk majd pörgetni az unalmas szinkronnal felvett összekötőszövegeket, csakhogy így meg simán lecsúszhatunk egy-egy lényegesebb infómorzsáról, amit a játék ahelyett, hogy részletesen bemutatott volna, egy szimpla félmondatban lerendez. Kedves, akárcsak az, hogy a több fejezetre felosztott tutorial szekció befejezéséhez nagyjából egy órára van szükség, ami fájdalmasan soknak érződik, de az igazán kellemetlen pillanatok csak ezután következnek.

Merthogy ekkor fogjuk konstatálni, hogy a COPA CITY érdemi kampánya mindösszesen négy (!) különálló, előre elkészített szcenárióból áll (később megnyílik egy single match opció is), ahol egy-egy nagyobb meccs lebonyolítása lesz a feladatunk, ami bizony nemcsak leírva tűnik elképesztően kevésnek. Persze, a valódi helyszínek, illetve a hivatalosan licenszelt focicsapatok némileg dobnak az összképen (mindegyik egyedi jellemzőkkel bír), de sajnos még ezek sem tudják megmenteni a játékot az érdektelenségtől. Utóbbi érzés egyébként már akkor hatalmába keríthet minket, amikor rájövünk, hogy a városvezetés semmilyen szépérzékkel nem rendelkezik, a háromféle szurkolótípusnak pedig mindösszesen csak egy-egy kívánalma van, emiatt aztán nem igazán kell gondolkodnunk a szurkolói terek, illetve a stadionok belső kialakításánál. A siker kulcsa ugyanis kimerül annyiban, hogy lepakolgatjuk a különféle ételt, biztonságot és szórakozást biztosító épületeket, amiknél egyedül arra kell csak odafigyelnünk (az áramellátáson és az odavezető járdákon túlmenően), hogy egymás mellé ne rakjunk ugyanolyan típusból többet, mert akkor csökken a hatékonyságuk.

A boldogság pedig fontos, hiszen ez alapján kapjuk a pénzt, a kártyás rendszerrel egybekötött szintlépést, illetve az időnként felvillanó küldetések jutalma is sokszor ehhez van kötve. Ami viszont érdekes ezen a téren, hogy bár a tutorial hosszú perceket szentelt annak, hogy miért ne vegyítsük az ellentáborokat, valójában ez alig számít valamicskét, egyedül csak az ultrákat fontos távol tartani egymástól, mindenki más nyugodtan vegyülhet kedvére. Egyébként ez nem is feltétlen baj, mivel a túlbonyolított, mindenféle almenükkel teletűzdelt kezelőfelületen nekünk sem túl egyszerű navigálni, nemhogy az AI-nak, aminek gyakran még az előre megtervezett útvonal lekövetése is nehézséget okoz, főleg, ha időközben belefut pár kellemetlenebb bugba is.

Utóbbiból szerencsétlenségünkre akad bőven, úgyhogy lesz mi felidegesítsen minket a játék során, feltéve persze, hogy a fentiek, illetve a temérdek kihagyott lehetőség nem lenne elég. Nincsenek szezonok, nincsenek bajnokságok, a stadionokat nem lehet átépíteni, csak a szektorokban eszközölhetünk kisebb változtatásokat, a feladatok nagyon hamar ismétlődnek és a legnagyobb baj az, hogy ilyenekkel tele van a gyepszőnyeg. Persze, a későbbiekben érkező javítások, valamint DLC-k valamennyit árnyalhatnak majd az egyelőre igencsak kellemetlen összképen, jelenleg azonban a COPA CITY sajnos nem több, mint egy érdekes alapötlettel rendelkező kihagyott ziccer, amire nem igazán éri meg jegyet váltani, főleg nem annyiért, amennyit elkérnek érte.

A COPA CITY június 16-án jelent meg PlayStationre, Xbox-ra és PC-re. Mi utóbbin terelgettük a szurkolókat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...