A kicsiny lengyel stúdió, a Chicken Launcher új játéka már közel sem olyan meghitt élményt kínál, mint a korábbi címük, a No Place Like Home, a guberálást és az építkezést ezúttal igazi mindfuck horrorra cserélték, melyben nem értjük, mi miért történik, és mik ezek a roppant lebegő bálnák a horizonton. Az sem volt éppen kedvező előjel, hogy a kezdőhelyszín szinte összes szörnyét, modelljét, fegyvereit meglévő, fizetős Unity-assetekből állították össze a fejlesztők, azaz a könnyebb utat választották. Persze ez bevált formula a kis létszámú indie csapatoknál, hiszen igyekszenek minél alacsonyabban tartani a fejlesztési költségeket, ám a kreativitás hiányára nincs mentség. Vajon mi sülhet ki egy hároméves projekt első játszható verziójából, ahol a legtöbb textúra, animáció, szörny, de még az AI is előregyártott összetevőkből épül fel. Én azonban nem ítélkeznék elsőre, hiszen sok esetben megvan a szándék egy remek játék készítésére, de pénzed nem sok van és nem minden bokorban terem tehetséges 3D modellező, animátor és grafikus. Így marad a könnyebben járható út.
A játék elején egy meglehetősen sivár bunkerben térünk magunkhoz, mindenhol lefejezett, azonosíthatatlan holttestek hevernek, majd egy kellemes női hang, egyértelmű orosz akcentussal arra biztat, hogy keresd meg a hátrahagyott ellátmányt és juss el hozzá. Hamar elkészíthetjük első tárgyunkat, egy fejszét, amivel már feltörhetjük a kijáratot elzáró ajtót. Az ismeretlenbe lépve még nagyobb lesz a bizonytalanságunk, hiszen minden ellentmond az ép észnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a különböző régiók között vonattal közlekedhetünk (szia, Metro Exodus!), ám a működtetéséhez nem kevés erőforrás szükséges, amit a veszélyes terepen gyűjthetünk össze.
A Project: Mist nem hagyományos történetmesélést kínál, inkább a környezet próbál némi lore-t átadni. Semmit nem tudunk meg a karakterünkről, de a szétszórt jegyzetekből fokozatos kirajzolódik, mi történt a szigeten még érkezésünk előtt. Minden romos létesítmény szomorú emberi sorsokról és borzalmakról mesél, a tájidegen lényeknek és ellenségeknek bizony szerepe van. A sok lebegő lény és vízből kiemelkedő hatalmas kezek addig nem is bántanak, míg beléjük nem kötsz. A felfedezés örömét nyilván meghagyom a játékosnak, és a sok szürreális elem eredete lassan, de biztosan kikristályosodik előttünk. Igen, valamiért hátrányból indult nálam a játék, de lassan, szinte észrevétlenül megkedveltette magát.
A küldetéseket folyamatosan kapjuk, és a sziget minden zegzugát felfedezhetjük közben, rengeteg ellenféllel találkozunk a mutálódott katonáktól kezdve a formátlan idegen lényekig. A bossok különösen emlékezetes összecsapásokat tartogatnak, néhányuk bitang nehéz, mások könnyebben abszolválhatók. Kezdetben csak egy fejszénk lesz, amivel lecsapunk, majd visszavonulunk, később már íjpuskánk és más lőfegyverünk is lesz, így bátrabban haladunk előre. Előbbi nyilván a lopakodás során bizonyul hasznosnak, de azok is megtalálják a számításukat, akik a nyílt összecsapásokat kedvelik. Az arzenálunk idővel kellően széles lesz, pisztolyok, sörétes puskák és különféle gránátok is a rendelkezésünkre állnak. Utóbbiaknak lesz egy vizes változata, amiket tűzoltásra használhatunk. Még egy gravitációs puskánk is lesz a Half-Life 2-höz hasonlóan, ami azon kívül, hogy tárgyakat pakolhatunk és dobálhatunk vele, túl nagy hasznunkra nem lesz. Tovább növeli a taktikusságot a csapdaállítás, ami nagyon fontos, ha nagyobb ellenségcsoportokkal akadunk össze, vagy egyszerűen az éjszakai menedékünket szeretnénk megvédeni a nem várt látogatóktól. Bár maguk a fegyverek nem fejleszthetőek közvetlenül, idővel erősebb változatokat találunk belőlük.
A craftolási rendszer messze túlmutat a szimpla fogyóeszközök gyártásán, hiszen hiába a vonat a fő menedékünk, kisebb házakat is felhúzhatunk ideiglenes menedékként. A falakat gyorsan felállíthatjuk, majd jönnek a fémfeldolgozáshoz szükséges kemencék, lepárlók, amelyekkel a gyümölcsökből és zöldségekből alkoholt készíthetünk - no nem magunknak, hanem Molotov-koktélokhoz és gyógyitalokhoz. A cserepes növények ültetése biztos élelemforrást jelent, ám az ütősebb eszközöket gyártani nem tudjuk, mindenképp keresnünk kell a világban. A térkép szinte minden sarkában van valami érdekes, egy rejtett bunker például, ahol erősebb fegyver vagy páncél ütheti a markunkat. Mivel a játék külön kezeli a sisakokat, a mellényt, a kesztyűket és a csizmákat, ezekből mindig találunk jobb statisztikával és bónuszokkal felvértezett darabokat. Ha ez nem lenne elég, akár hat ereklyét is magunknál hordhatunk, melyek egyedi előnyöket, sebzés- vagy állóképesség-buffokat adhatnak.
A Project: Mist eléggé fapados, de azért simán élvezhető harcokat jelentősen megkönnyíti, ha okosan fejlesztjük hősünket a kiterjedt képességfa segítségével. Első körben az alap tulajdonságainkat (életerő, inventory-kapacitás, mozgási sebesség, állóképesség és így tovább). De külön figyelmet kapott a fegyverkezelés, beleértve az újratöltési sebességet, a lőszer-kapacitásunkat és az okozott sebzést. Elég szabad kezet kapunk, hogy merre vigyünk el a buildünket, ám minden fejlesztéshez vérgömbök szükségesek, amik nem teremnek minden bokorban, főként az ellenségek megölése után jutunk hozzájuk, vagy véletlenszerű helyeken. A zárnyitás eleinte szokatlannak tűnik, de gyorsan kiderül, hogy egy kellően intuitív és friss rendszer használtak - sokkal jobbat, mint a nemrégiben megjelent Gothic Remake.
A hangulat úgy-ahogy rendben van, nappal furcsa zajok visszhangoznak az erdőkben és elhagyatott létesítményekben, miközben soha nem látott lények cikáznak az aljnövényzetben. Éjszaka viszont jelentősen nyomasztóbb lesz a légkör, semmi sem természetes, így folyamatos feszültség és az elszigeteltség érzése lesz úrrá rajtunk. Egyetlen társ, akivel kommunikálhatunk, az a bevezetőben megismert nő, aki néha ugyanúgy kimerültnek tűnik, mint mi, sőt olykor néhány nem várt fordulatért képes téged hibáztatni (a nők már csak ilyenek). Egészen végig egy vastag ködtakaró követ minket mindenhová, ami tovább növeli a rejtélyt. A bukott civilizációt az ellenséges és mutálódott vadon szép lassan visszafoglalta, nekünk pedig normális körülmények között semmi keresnivalónk nincs itt. De furcsamód ebben a pusztulásban egyfajta szépség rejlik, noha a Project: Mist nem egy vizuális mestermű, számos bug és glitch rontja az összképet, de ahogy a valóságban is, a romlásból valami teljesen új születhet, még akkor is, ha ezt az emberiség soha nem érthet meg teljesen.
A korai hozzáférésű változat nagyjából 15 órára elegendő tartalmat kínál, amely játszi könnyedséggel képes fenntartani a figyelmünket, hiszen szinte mindig jutalmazza a kíváncsiságot. Hiába egy nyilvánvaló asset flip a Project: Mist, a sajnálatos jelek azt mutatják, hogy soha nem fogja elérni az 1.0-s változatot. Napi szinten csupán 20-30 játékos nyomul vele egyszerre, és a május végi megjelenés óta csak 220-as csúcsot tudott elérni, azaz viszonylag kevés figyelmet kapott a premierkor. Ami baj, hiszen minden sutasága ellenére lenne benne potenciál, főleg azok számára, akik csípik a titokzatos és atmoszférikus kalandokat, de félünk, hogy így végleg elveszik a ködben.
A Project: Mist kizárólag a Steamen érhető el, egyelőre korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.