A 3. generációs QD-OLED-panelek palettája még mindig elképesztően széles, a gyártók igyekeznek a piac minden egyes centiméterét lefedni, így aztán ember legyen a talpán az, aki ki tudja hámozni a legmegfelelőbb ajánlatot. A 27 hüvelykes képátló már egyértelműen a belépőszint ebben a kategóriában, és sokáig többszázezres tételt jelentett egy alapszintű monitor, de mára változtak az idők. Sok játékos bőven megelégszik azzal, hogy legyen egy megbízható és villámgyors panelja, és nem vágyik olyan extrákra, mint az RGB LED-csíkok, az “úgyis irtó gyenge”’ hangszórók megléte. Sőt, még a fémállványról és a prémium anyaghasználatról is képes lemondani, ha ezzel a kedvező árcédula fenntartható. Az AOC Gaming Q27G4ZD mindössze egyetlen betűvel tér el a márciusban tesztelt példány típusjelzésétől, mégis határozott különbségek vannak közöttük.
Szóval, akinek a fent említett adalékok hiányoznak, bátran szemezgessen a gyártó AGON PRO-sorozatából, a többieknek pedig marad ez, és egy fikarcnyit sem lesznek hátrányban, lévén ugyanazt a Samsung panelt használja, mint a nagytesó. Ahelyett, hogy a tajvani gyártó egy gyengébb minőségű kijelzőt választott volna, meghagyta azt (sőt még tovább is fejlesztette), és csupán a külsőségek terén hozott kompromisszumokat. Az AOC mérnökei jól tudják, hogy az árérzékeny gamerek nem vágynak prémium élményre, csakis a lényegi dolgok számítanak náluk. Az AOC Q27G4ZD pedig nem is próbál feltűnő lenni, ami jó dolog, hiszen semmi nem vonja el a figyelmet a játékról. A konszolidált megjelenés már-már egy irodai monitorra hajaz, a talp és az állvány nagyrészt szürke és fekete műanyagból készült, csupán a kábelelvezetést megkönnyítő betét és a hátulján lévő kör kapott némi vörös színt. Nem próbálja agresszívan azt sulykolni, hogy itt bizony gamerkedés van.
Ennek ellenére a “kopogós” műanyag anyaghasználat stabil használattal kecsegtet, még akkor sem volt vész, amikor direkt megráztam az íróasztalt:, minimális billegést tapasztaltam csak. Az összeszerelés villámgyors - csupán egyetlen csavarral kell rögzíteni a talpat, majd az állvány bepattintható a kijelző hátuljába. A kijelző 130 mm-rel mozgatható fel és le, -5 foktól egészen 23 fokig dönthető, valamint 30 fokkal forgathatjuk el mindkét irányba, de a 90 fokos pivot mód sem hiányzik a repertoárból. Oké, talán a V-alakú talp egy kicsit több helyet követel meg az asztalon, mint azt szeretném, főleg, ha több eszköz is versenyez a szabad helyért előttünk. Persze az egész mizéria múltidőbe tehető egy dedikált monitorállvány beszerzésével, és mivel az AOC Q27G4ZD támogatja a 100 mm-es VESA-szabványt, ezzel sem lesz gondunk. A szokásos OSD menüt kapjuk ezúttal is, ám a navigálás joystick hiányában kicsit macerás, de üsse kő, a többgombos módszerrel sincs gond.
Kicsit bosszantóbb, hogy a monitor kávája vastag, legyen szó az alján található keretről, vagy a képernyőt körbeölelő részről, ami 2026-ban egyszerűen már túl sok. Persze ezzel együtt lehet élni, mégis más gyártók néhány mm-rel így is képesek voltak növelni a hasznos teret, de mivel technikailag csak 26,5 hüvelyket kapunk, így már feltűnő az egész. Főleg, ha többmonitoros setupban gondolkodsz, ezek az inaktív keretek még össze is adódnak. A csatlakozás terén is a minimumot kapjuk: két HDMI 2.1 portban, egy DisplayPort 1.4-ben, valamint egy 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozóban ki is merül a tudomány. (Sajnos a DisplayPort 2.1 támogatása továbbra is a prémium kategória kiváltsága). Van még egy négy portos USB 3.2-es hub is, valamint egy USB-B csatlakozó is, ami mindenképp jó hír, de én azért egy USB-C-t is elviseltem volna a modernkor szellemében.
Az AOC-nak sikerült egy negyedév alatt 240 Hz-ről 280 Hz-re feltornászni a képfrissítést ezzel a monitorral, és emellé ugye 2560x1440-es felbontás társul. A válaszidőt tekintve is hozza a kötelezőt 0,03 ms GtG-vel, ami szinte az összes QD-OLED panelre jellemző, és a specifikus tesztek alapján, és ami a legfontosabb, a saját játékidőm alapján a mozgás iszonyúan tiszta, gyakorlatilag hibátlan az élmény. Mivel az Asusnál és az MSI-nél is megfordul ugyanez a panel, így nem ismeretlen előttünk a 111 ppi pixelsűrűség, ami rendkívül éles képeket, olvashatóbb szövegeket és élénk színeket és döbbenetesen jó feketéket jelent - ennél nagyobb ugrás csak a 4K-s OLED-eknél figyelhető meg. A moncsi természetesen támogatja a G-Sync és a FreeSync adaptív szinkront is, minimalizálva a screen tearinget. Az alacsony input lag opciót bekapcsolva reménykedhetünk még jobb válaszidőben.
A HDR-teljesítmény és a fényerő kérdése már keményebb dió. A DisplayHDR True Black 400 tanúsítványnak hála abban reménykedhetsz, hogy az ilyesfajta tartalmaidat kifogástalanul élvezheted, de ez nincs így. Az alapértelmezett játékprofil 240 nit maximális fényerőt produkált SDR-ben, de a HDR-t bekapcsolva sem kell hegesztő-szemüveghez nyúlnunk, hiszen csak 247 nit, ami jelentősen elmarad a papíron ígért 450 nittől, persze kalibrálással még több kisajtolható a monitorból, de csodát ne várjon senki. És ez a legfőbb különbség az olcsóbb és a drágább OLED-monitorok között: a fényerő. A gyakorlatban azonban az AOC Q27G4ZD kellően fényes, még világos szobában is, ráadásul a színhűsége is a toppon: az Adobe RGB skála 99 százalékát, az sRGB-színtér 142,5 százalékát, míg a DCI-P3 99,1 százalékát lefedi, tehát bőven ajánlott professzionális felhasználásra és tartalomgyártásra is.
A monitor nyilván nem e-sporthoz készült, az input lag mégis elhanyagolható a saját tesztjeink alatt, amolyan “jó mindenes”’ szerepkörben tetszeleg. Az elmúlt hetek során alaposan meghajtottam olyan játékokkal, mint az Arena: Breakout Infinite, a Grey Zone: Warfare, az ARC Raiders, a Crimson Desert és a Gothic Remake, és minden tekintetben el voltam ájulva. A hihetetlen képminőségtől, a gyors reakcióidőtől, és a páratlan feketéktől minduntalan le voltam nyűgözve, nem győzöm eleget hangsúlyozni, milyen nagy az ugrás az öregecske VA- vagy IPS-panelekhez képest. Észrevehető a generációs ugrás, és teljesen jövőbiztos. Ugyan a monitor talán túl sokszor figyelmeztet arra, hogy végezzük el a pixelfrissítést (igaz, a menüből ez akár teljesen kikapcsolható), ami egy multis meccs során azért zavaró tud lenni. Ha pedig rábökünk az OK-ra, hosszú percekig csak a fekete képernyőt bámuljuk, és nem kapunk tájékoztatást arról, mikor ér véget a folyamat.
Vitának helye nincs, az AOC Q27G4ZD az egyik legbiztosabb választás a 169 ezres monitorok kínálatában. Azt azonban nem árt tudni, hogy a gyártó szinte ugyanilyen specifikációjú, de 240 Hz-es OLED-modeljét 40 ezer forinttal olcsóbban kínálja - mérlegelned kell, hogy tényleg ki bírod-e hajtani a plusz hertzeket a felár megfizetése után. A vastag káva szintén idejétmúlt megoldás, ahogyan csatlakozókból is kaphattunk volna frissebb szabványokkal. A fényerőt tekintve sem fogunk elszállni egy darabig, ám a képminőségtől még így is magunk alá csinálunk, az tuti. Úgy hiszem, ezek simán vállalható kompromisszumok, hiszen játék közben teljesen új dimenziók nyílnak meg előttünk, ha tényleg most találkozol először OLED-monitorral.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.