Vajon meddig lehet egy nemes cél eléréséért tett erőfeszítéseket logikusnak és szükségszerűnek nevezni? Meddig van értelme üldözni az elérhetetlent? Vereség-e, ha egy ponton túl inkább feladjuk az igazság iránti szüntelen hajszát, és inkább átadjuk magunkat a megbékélés, a beletörődés boldogságának? Mikor válik a kitartás megszállottsággá? Mikortól válik a feladás elengedéssé? Az 11 bit nem adta alább a The Alters DLC-jében sem a filozófiai témát, ami sokáig lappang, ám végül egy megkerülhetetlen crescendóval zárja az egyáltalán nem rövid kiegészítő történetét. Ami az alapjátékban az identitás keresése, a lehetséges alternatív életutak mögötti apró döntések és drasztikus változások jelentette kérdések voltak, az a Last Variable esetében a tudományos kíváncsiság (vagy akármilyen célorientált elhivatottság) szűnni nem akaró kutatása, keresése és a válaszok hajszolása szembeállítva a megállással, a hiábavalóság felismerésével.
A DLC az alapjáték történetének egyetlen olyan pontján veszi fel a fonalat, ahonnan esély volt bárhogyan is továbbvinni azt. Ebben a valóságban a tudós Jan önszántából a bolygón marad, hogy a rejtélyes Oázist tanulmányozhassa, ami a jelek szerint tökéletesen ellenáll a tomboló nappalok pusztításának. A jelek szerint azonban a tudós évtizedek alatt sem jutott el a megfejtésig, ezért öregségére létrehozta saját maga fiatalkori klónját, aki tovább viheti a lángot. Ránk vár a feladat, hogy egy nagy kiterjedésű játéktérben nyersanyagokat szerezzünk, kutatásokat végezzünk, biztosítsuk bázisunk és altereink túlélését, és persze megfejtsük az Oázis titkát.
Egyáltalán nem meglepő módon legénységünk ezúttal is alterekből áll, ám ők a tudósnak a szimulált életútjaiból származnak. Csupán négy új karaktert kapunk, ami nem sok, de kellően eltérnek egymástól. A fizikus inkább showman és tudományos kommunikátor, a vegyész a remete zseni iskolapéldája, a biológus egy ordas és amatőr baki miatt szégyenült meg szimulált múltjában, a geológus pedig valahol az őrült tudós, a rocksztár és az életművész között helyezkedik el. Ez a négyes segít majd nekünk a mindennapi feladatokban, ha pedig a saját küldetésszálukat is teljesítjük, akkor bónusz fejlesztéseket oldhatunk fel. Természetesen az alterek léleksimogatása és igényeik kiszolgálása is fontos, bár az nagyban megkönnyíti a dolgot, hogy tudósként kevésbé rökönyödtek meg azon, hogy ők pusztán alterei egy alternek, és mintha kevesebb pátyolgatást igényelnének, mint az alapjátékban (azért egy-két menet sörpong és közös mozizás a fejlesztők trash filmjeivel elkerülhetetlen).
A játékmenet alapjai ismerősek lesznek, hisz a bányászás, az anomáliák vadászata és a felfedezés is egy az egyben átkerült a DLC-be. Ami újdonság, az a kivonatolt nyersanyagok, és azok egyfajta fázisváltoztatása és kombinációja. Így három különböző folyadékot kapunk, amelyek a játék vége felé lesznek majd kulcsfontosságú alapanyagok. Addig is egy igen nagy kiterjedésű völgy vár arra, hogy alaposan felfedezzük, sőt terraformáljuk. Persze emellett a bázisra, a gyártásra, a karbantartásra és az élelmezésre is oda kell figyelnünk, különben igen hamar olyan szituációban találhatjuk magunkat, ahonnan csak a visszatöltés ment meg minket.
A Last Variable egyik legkomolyabb újdonsága a vegetáció. Tevékenységünknek köszönhetően buja aljnövényzet lepi el a vulkanikusnak tűnő, kopár tájat, amit még a Nap sem pusztít el. Ahogy terjeszkedünk, úgy válik egyre könnyebbé a dolgunk, a statikus bázisunkhoz kapcsolódó fúrótornyok és vezetékek újbóli kiépítésére sem lesz szükség egy-egy ciklus után. Természetesen itt is menekülünk a Nap elől, azonban most a föld alá húzódunk. Igaz, 13 évre, ami a történet és a karakterek alakulása szempontjából abszolút jelentőséggel bíró tényező.
Hősünk, a tudós Jan ugyanis személyiségéből fakadóan kitartóan üldözi az igazságot, minden kudarc csak egy újabb lehetőséget jelent egy új irány, egy új megközelítés számára. Azonban hiába tudósok a társaink is, nem mindenki osztozik ezen a lelkesedésen. A történet során három alterünket is a bunkeren kívüli küldetésre kell küldenünk, és bár sértetlenül megússzák a kalandot, visszatérni már egyik sem akar a földalatti bázisra. Mindhárman békére leltek a magányuk során, megelégedtek a természet közelségével, a csenddel és a nyugalommal. A kérdés persze adott: miért? Valóban csak annyiról van szó, hogy önállóan szeretnének élni, és saját sorsuk kovácsaként létezni? Vagy esetleg az Oázis valamilyen ismeretlen módon befolyásolja őket és a tudományos kutatás helyett a stagnálásra csábítja őket? Kinek ment el az esze: a főhősünknek, vagy a többieknek?
Ez a téma aztán a DLC lezárásánál és a logikus, ám mégis váratlan csavar bevezetésekor kerül igazán előtérbe, a finálé pedig igyekszik mindkét irányt egyenlő mértékben reprezentálni, hogy a kétféle befejezés közül aztán mi válasszunk. Bár az alapjáték is komoly kérdéseket vetett fel, a Last Variable talán még filozofikusabbra sikerült, ami nekem kifejezetten tetszett. Az újrajátszhatósági faktor talán kevésbé erős a kiegészítőben, mint az alapjátékban, ami kifejezetten vicces a DLC sztorija szempontjából.
A The Alters első nagy kiegészítőjének híre két okból is érdekes volt a számomra. Egyrészt bővült az egyik 2025-ös lengyel kedvencem, másrészt remek alibit biztosított, hogy újra elővegyem ezt a játékot. Az elmúlt bő egy évben az 11 bit studiosban a srácok nem ültek a kezükön, és több tartalmi és életkönnyítő frissítést készítettek a The Altershez. Ezek közül a legjelentősebb az állítható nehézségi szint, ahol a bázismenedzselést és a túlélési részt külön-külön tudjuk szabályozni. Persze, akkor is feladja nekünk a leckét a játék, ha a legkönnyebb fokozaton játsszuk, csak kevesebb agyvérzést fogunk összeszedni közben. Természetesen a skála másik vége is elérhető, így aki szeret szenvedni és egyik kilátástalan helyzetből a másikba csapódni, megteheti. Az átszabott mentési rendszer örvendetes, most már gyorsutazásnál és a bázis elhagyásánál is ment a játék. A The Alters megkapta a Steam Deck Verified plecsnit is, ami ugyan remek hír, ám a valóságban egy dedikált irányítási mintán kívül nem igazán jelent mást, a játék pontosan úgy fut a Valve kézi gépén, mint tavaly, a Last Variable pedig a vegetációval még nagyobb falat az egyre korosodó gépnek, mint az alapjáték.
A Last Variable egy remek kiegészítő lett úgy önállóan, mint a The Alters rajongóinak, és ugyan nem igazán látni, hogy a készítők tudják-e még valahogy bővíteni ezt az univerzumot, az egyszer biztos, hogy az utolsó változóval, ha nem is egy teljesebb, de mindenképpen színesebb összképet kapunk.
A Last Variable 2026. július 13-án jelent meg.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.