A csapat új játéka, a Dimhaven - The Lost Source is egy belső nézetes, logikai feladatokkal teletömött kalandjáték. Sétálunk és körbenézünk, halmozzuk a kérdéseinket és zavarodottságunkat, majd egy kis agytorna után megkönnyebbülten felsóhajtunk. Hogy aztán egy újabb akadály gördüljön elénk a következő pillanatban. Tárgyakat keresgélünk, veszünk kézbe és vizsgálunk, valamint tucatszámra nyitjuk ki a fiókokat, szekrényeket. Közben a játék egyáltalán nem fogja a kezünket. Szabadjára vagyunk engedve a játék során, eltévedni mégse fogunk. Minden egyes lépésünk természetesnek fog hatni, organikusan alakul ki az előző elért célból. Ez a néma vezetés pedig egy elképesztően remek élménnyé alakul a játék során. Igaz, azért egy kezdő lökés kell mindehhez, az pedig eltűnt nagybácsink megtalálása.

Emily Ravenloft, a hősünk, kinek szerepét mi is felvesszük, egy igen különös módon érkezik meg Dimhaven szigetére. Ezt az első fél percet nem is árulom el, legyen meglepetés minden játékosnak. Ez az elrugaszkodott kezdés pedig meg is alapozza az alapvető hangulatot és a játék világának ,,szabályát”. Hihető, miért is ne lehetne, de persze valótlan. Ügyesen hozták létre a fejlesztők azt a hangulatot, ami olyan érzéssel tölti el a játékost, mintha egy friss levegővel teli félálomban szenderegne még. Még éppen ki lehetne nyúlni, megfogni mindezt a majdnem-igazat. A legegyszerűbb kifejezés persze az angol ,,sense of wonder”. Arra a gyermeki érzésre próbálok utalni, ami a leghétköznapibb dolgokban is a csodát látja. Amikor egy távoli épület, egy sötétebb erdő, az ismeretlen szerkezet vagy éppen múlt, egy talányos figura vagy hihetetlen egybeesések még varázslatot rejtettek magukban. Ezt képes a Dimhaven átadni.

Úgy, hogy maguk a puzzle-k, a feladatok, amiket meg kell oldanunk, nem csapnak át absztrakt igényekbe, még ha elsőre lehetetlennek is tűnnek. Talán ezért is működnek annyira jól. Minden talány pont egy hajszállal csak zavarba ejtően különc. Egészen addig, míg mi meg nem állunk, körbe nem nézünk, és meg nem értjük a mögöttes gondolatokat, utalásokat. A nyomok mind ott vannak előttünk, pusztán rajtunk áll, hogy összekötjük-e azokat a feladatokkal. Nem is lesznek így lehetetlenek a kihívások, azonban meg kell jegyeznem, hogy volt egy-két nyom, amelyeknek a megfogalmazásával, illetve vizuális ábrázolásával nem voltam megelégedve, és bizony a belső hint-rendszer kellett ahhoz, hogy feloldódjon a félreértés bennem. Igaz, ez játékos függő.

Még nem esett szó róla, pedig a Dimhaven legfigyelemfelkeltőbb tulajdonsága egyértelműen a grafikája. Én az a generáció vagyok, akiknek a videójátékozás a PS1-gyel kezdődött, így végre engem, illetve minket is utolért a nosztalgiázás. Ez a modern ,,emlékezés”, a nagy felbontású retró, a tökéletes sprite-ok pedig gyönyörűek. A játék története is a 80-as években játszódik, így a ,,klasszikus” életérzés körbeér. Kevés apró hibája van ugyan a grafikának. Először is, a játék elején még volt egy minimális ,,kosz” a ,,lencsén”. Ez meglehetősen frusztrált engem, de vagy megszoktam, vagy egy idő után magától eltűnik, mert az első terület elhagyása után már nem tűnt fel, nem is emlékeztem rá. Illetve, szintén még a történet elején, a Nap egy hatalmas reflektor fényével világított. Életemben először kellett videójátékban is eltakarnom a Napot az egyik kezemmel.

Igen szórakoztató a játék belső jegyzetelési lehetősége. Egy fényképezőgéppel polaroid képeket készíthetünk, amik azonnal a mappánkba kerülnek. A képeket kézbe is vehetjük, ekkor végig látjuk őket a bal alsó sarokban fa kezünkben. A képekre pedig színes filcekkel rajzolhatunk vagy írhatunk is. Ezek a firkák pedig szintén láthatók a kezünkben tartott képeken. Az egész mechanika rendkívül immerzívvé teszi a nyomozásosdit. Ezeknek az eszközöknek a használatához pedig érdemes lehet kontrollerrel játszani, úgy jobban kézre áll. De akkor se megijedni, ha valakinek csak egér-billentyűzet áll rendelkezésre, én is ez utóbbit preferálva játszottam végül, és hamar kézre álltak a dolgok.

Szóval nem hibátlan a Zadbox játéka, de ezek nem igazán nagyok, élményromboló baklövések. Sokkal inkább az jellemző a Dimhaven - The Lost Source-ra, hogy ezek ellenére is a varázslata, a csodái fognak velünk maradni a program bezárása után. Ezt a fajta pozitívan szelektív emlékezést pedig csak az igazán remek játékok képesek kiváltani az emberből. 

A Dimhaven - The Lost Source 2026. június 23-án jelent meg PC-re.