A vonatos versenyzős őrületet a rengeteg Japánnal kapcsolatos részlet ellenére egy spanyol, barcelonai kis fejlesztőcsapat, az Undercoders készítette. A visszafogottabb látványvilág és az indie megközelítés a legújabb játékukra is igaz, de a játékmeneti pörgés ennyire még biztos nem volt rájuk jellemző.
A Denshattack! alapkoncepciója eleve teljes képtelenségnek tűnhet. Egy jövőbeli természeti katasztrófa következtében Japánban csak néhány külvilágtól elszigetelt dómban van normális élet, mindenhol máshol farkastörvények uralkodnak. Főhősünk ebben a világban próbál helytállni úgy, hogy régi jó mozdonyával ide-oda szállít ki rameneket. Aztán összehaverkodik Fernandóval, aki megismerteti a denshattack versenyekkel, amiket (mit ad isten), pont vonatokkal játszanak. Na de hogyan?! Úgy trükközgetnek velük, mint Tony Hawk a deszkájával; de ha már itt tartunk, a játék versenyei emlékeztetnek a régi jó Jet Set Radióra is.
Ahhoz, hogy fel tudjuk fogni a Denshattack! versenyeit, persze érdemes teljesen elrugaszkodni a valóságtól, és akkor a sínpárról is el fogunk tudni rugaszkodni. Ugyanis ebben a világban a kontroller (vagy a billentyűzet) segítségével az irányított vonatunk (idővel több mozdony közül is lehet választani, majd azt felpimpelni) képes mindenféle flipeket, pörgéseket, drifteléseket vagy épp wallride-okat végrehajtani. Na és minél több ilyen trükköt mutatunk be, annál több pontot szerzünk egy-egy pálya végére érve.
A játékmenet alapvetően abból áll, hogy Japán különböző prefektúráiban haladunk délről észak felé egy térképen, és teljesítjük a versenyeket vagy feladatokat. Ezeket szerencsére tök jó ütemben osztották fel a fejlesztők, emiatt minden következő pálya újnak tud hatni a teljesítések közben. A legtöbb abból a fajtából van, amikor végig kell mennünk egy szakaszon, és közben trükkök felhalmozásával szerezhetünk minél több pontot; de akad olyan is, amikor ételt hordunk ki, színházi előadást bonyolítunk le (tudom, szürreális) és egyéb instrukciók mentén haladunk, majd lefékezve végzünk. Minden területnek megvan a maga főboss bajnoka, akivel aztán egy rendes támadósorozatokkal megspékelt versenyben kell szembeszállnunk. Ennek a végén egyébként aranyos módon akár barátságok is szövődhetnek az ominózus bosszal.
A helyszínek között olykor beugorhatunk egy boltba, ahol kidekorálhatjuk a vonatunkat matricákkal, vagy átfesthetjük az egészet. Fernando pedig a Denshattackról szóló magazinját tudja bővíteni mindenféle képekkel és információkkal, amiket lényegében jutalomként kapunk bizonyos feladatok teljesítésekor. Ezek egyébként tényleg színesítik a játékot, és Japánról is tartogatnak némi érdekességeket. Aztán persze ott vannak az átvezetők, ritkán szinkronizálva is (remek ötlet volt japán szinkronszínészeket is alkalmazni), aranyos, de eléggé felejthető párbeszédekkel és történetekkel.
Maguk a pályák egészen változatosan lettek, a versenyek izzasztóan pörgősek és visznek magukkal, hiszen a lendület egyszerűen nem áll le, de… sajnos néha irtó frusztrálóak is tudnak lenni. Az az igazság, hogy vonatjaink irányítása a rengetegféle trükkel és a pályákon elhelyezett akadályokkal karöltve rengeteg kihívást tartogat. Már-már szívesen kilépnénk a sokadik újrakezdés miatt, de szerencsére van annyira addiktív a játék, hogy végül ezt ne tegyük meg. Mégis, a dinamikusságot és élvezetet elég gyakran megakasztja, hogy nehéz jól begyakorolni és alkalmazni a trükköket és a balesetek elkerülését. Persze önmagában az, hogy versenyjáték nehéz, nem lenne gond, de egy ilyen abszolút árkád móka jobb lenne, ha tartaná magát az abszolút árkád móka koncepciójához.
Májkül különvélemény
A forgalmazó jófejségéből adódóan jómagam is kipróbálhattam ezt az elképesztően stílusos agymenést és azt kell, hogy mondjam, igazi felüdülés volt egy olyan vonatra jegyet váltani, ami a MÁV-val ellentétben akkor is szórakoztató tud lenni, amikor éppen kisiklik. Merthogy a Denshattack! világában ilyenkor is minden sínen van, sőt a cuki főszereplő által terelgetett monstrum akkor érzi csak igazán jól magát, amikor elemelkedhet a sínhálózatról. Ugratásokkal, trükközésekkel és tűéles kanyarok közbeni féloldalas driftelésekkel dobhatjuk fel a folyamatos száguldást, mindeközben pedig pörgős dallamok és szemnek is kedves anime látványvilág szolgáltatja a talp-, illetve szemalávalót. Imádnivaló őrület mesterfokon, ami már az első pillanatban rabul ejtheti a hozzám hasonló, Jet Set Radion, Tony Hawkon, valamint Sonicon nevelkedett tempóhajhászokat.
A játékmenet tehát kifejezetten élvezetes és a megvalósítás is kellemes, ugyanakkor a játék korántsem tökéletes. Először is a pályaszakaszok közötti történet hihetetlenül bugyuta, aminek hála néhány átvezető után simán elnyomjuk az egészet, így megkímélve az agysejtjeinket a pusztulástól. Amit viszont ezzel szemben már nem igazán tudunk átküldeni egy másik vágányra, az maga az irányítás. Először is szerintem kicsit túl lett bonyolítva, rengeteg gombot kell egyszerre kezelnünk, de ez idővel megszokható, ami már kevésbé, az a beviteli parancsok késleltetése, vagy épp semmibe vétele. Elképesztően idegesítő azért elbukni egy-egy kihívást, mert az a nyamvadt vonat nem azt csinálja, amit szeretnénk, ráadásul ezen az sem sokat segít, hogy a dinamikus kamera és a temérdek képernyőeffekt miatt sokszor azt sem látjuk majd, éppen mire kellene reagálnunk. Mindezektől függetlenül azonban a Denshattack! még így is egy kifejezetten egyedi és végtelenül szórakoztató őrület lett, ami a maga debil módján ugyan, de tökéletesen mutatja be az árkád anime vonatozásban rejlő örömöket.
Maga a tálalás nem rossz, nem rossz, de semmiben nem emelkedik ki az indie játékok (sőt, akár a mobiljátékok) tengeréből. A karakterek animejellegű rajzai és a környezet színessége ettől függetlenül kellemes látványt nyújt. Ami egyáltalán nem kellemes, az a zene, mert az alaptémák állandóan ismétlődnek, gyerekesek és unalmassá tudnak válni. Esetenként felhangzik egy-egy dal énekkel együtt, azok viszonylag jópofák és hatásosak.
A Denshattack! alapvetően egy irtó egyedi és szórakoztató kis árkád alkotás, ami nagyon könnyen le tudja kötni az embert, és odaszegez a képernyő elé. Viszont mégis képes sokszor olyan frusztrációt okozni a nehézkes irányíthatóságával és rosszul belőtt tanulási görbéjével, hogy nem is lesz instant klasszikus.
A Denshattack! 2026. július 15-én jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re, Nintendo Switch 2-re és PC-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.