Az, hogy egy nevenincs indie játék váratlanul berobbanjon és kenterbe verje a nagy stúdiók játékait, ma már egyáltalán nem újdonság. Valószínűleg nem egy példa neked is rögtön eszedbe jut. Azonban még közöttük is különleges az a játék, ami nemcsak nagy siker lesz, de egy komplett zsáner alapköveit rakja le (vagy ad neki új lendületet). A Vampire Survivors 2022-ben ezt tette – a bullet hell koncepcióját a feje tetejére állítva megszületett a bullet heaven.

Mivel az alapötlet elég egyszerű (nem elkerülni próbálod a végtelen golyózáport, hanem te bocsátod ki, miközben ezernyi ellenséges hordát darálsz le), egyre-másra bukkantak fel a bullet heavenök: gondolj olyanokra, mint a Death Must Die, a The Spell Brigade vagy a Jotunnslayer: Hordes of Hel. Egyszerűsége okán arra is jó volt, hogy könnyed kiegészítője legyen már megalapozott franchise-oknak, így jött például a Deep Rock Galactic: Survivor vagy a Temtem: Swarm.

Az utóbbi utat követi a Spitfire Interactive is: az ausztrál fejlesztőcsapat a Hand of Fate veteránjaiból áll, és ezt az univerzumot viszik tovább. Azt a játékot 2017-ben láttuk utoljára a második résszel, azóta a fejlesztő Defiant Development bezárt, és a sorozat most bullet heavenként lépett rá a visszatérés útjára. Eredetileg Hordes of Fate címmel, ami Hand of Fate: Hordesra módosult, mire megkezdődött a korai hozzáférés.

A Hand of Fate egy üdítő példája volt a roguelike akciójátékoknak. Remek atmoszférájáról az Osztó gondoskodott (szerintem hasonlóan emlékezetes orgánummal, mint a Darkest Dungeon Narrátora), a változatos kihívások és a haladás pedig a kártyalapokon jelent meg, amit küldetésről küldetésre kiterített eléd.

A Hordes ugyanezt az elvet viszi tovább: újra egy asztalnál ülsz az Osztóval, ő pedig változatos módokon nehezíti meg a dolgodat. A feladatod minden alkalommal, hogy egy hőst választva (egyelőre négy van, de ígérnek többet is) teljesíts egy több szintből álló küldetést. Az Osztó felelős az ellenfelekért a küldetés paklijában, míg te indulás előtt és a szintek között adhatsz hozzá olyan lapokat, amik számodra előnyös eseményeket idéznek elő.

A játékmenet magja ismerős lesz a legtöbb bullet heavenből. A küldetést két karakterspecifikus képességgel kezded, egy aktívval és egy passzívval: a varázslónak például felhúzható pajzsa és automatán lövő varázskönyve van, míg a lázadónak elsüthető pisztolya és folyamatosan járó kardja. Az egyre áradó ellenfelekért tapasztalati pontot kapsz, amit csak egy bizonyos távolságban szívsz magadhoz, szintlépésenként pedig egy bónuszt választhatsz, amely általában egy vagy több fegyveredhez kapcsolódóan ad bónuszt. Az 5-ös, 15-ös és 25-ös szinten pedig egy-egy új fegyvert választasz (ezek már mind automaták), és így válsz egyre erősebbé – egészen az adott szint végéig vagy a halálodig.

Minden szintnek van egy adott, saját feladata, illetve a küldetés elején kiválasztott kártyák is további eseményeket tesznek le a játéktérre. Van, ami azonnal lekerül, más csak bizonyos idő elteltével – ezt követni tudod a képernyő tetején. Ha figyeled, hogy a képernyőn melyik irányba tűnik el az esemény kártyája, az segít abban, hol keresd. Amint elérsz egy eseményt, az aktiválási zónájában állva tudsz hozzáférni.

A Hand of Fate-játékokból számos ismerős elem köszön vissza, így az egyik legfőbb mechanika, a kártyaalapú sikerek is. Egyes eseményeknél, függetlenül attól, hogy melyik választási lehetőséggel mentél, kártyák közül kell kiválasztanod az eredményt: négy kártyát kever meg a gép a szemed láttára. Ha szemfüles vagy, követni tudod a kisebb-nagyobb sikereredményeket, de gyakran sérülések vagy más kudarchatások is vannak a lapok között.

Bekerült azonban egy másfajta minijáték is: kockadobás. Ebben az esetben, értelemszerűen, nem a kártyák, hanem a kockák jelenthetik a sikeredet: ha megdobod a kért számot, győztél. Ha nem, jön a büntetés. A fejlesztésekkel erre is kaphatsz bónuszokat, szóval tudsz előre tervezni, hogy érdemes-e ilyen eseményeket kérni az Osztótól a küldetés során.

Sok eseménynek van zsetonja, amit akkor szerezhetsz meg, ha bizonyos, sokszor előre nem ismert feltételeket teljesítesz – például vereség nélkül végigviszed az esemény több próbálkozását, vagy elég ételt adsz a segítőkész papnak. Zsetonok járnak a különböző küldetések teljesítéséért is, és ezeken keresztül kapod meg az új karaktereket és főellenfeleket.

A játék közben gyűjtött aranyak és ételek csak az adott küldetésre szólnak, de gyűjtesz szilánkokat is, amelyek a meta-haladást segítik: ezeket két küldetés között állandó bónuszokra tudod költeni. Például hogy több arannyal kezdd a küldetéseket, nagyobb körben gyűjtsd össze a tapasztalatot, több legyen a kezdőéleterőd, és így tovább – minden értékedet tudod növelni ezeken keresztül. Egyes fejlődéseknek saját feloldási feltételei is vannak, másoknak csak szilánkban mért ára.

Noha még csak a korai hozzáférés kezdetén vagyunk, Hand of Fate: Hordes már most csurig van töltve tartalommal. A négy hős elég változatos (mekkora már a robbanó tyúkokat dobáló goblin!), és a most rendelkezésre álló fegyverekkel is számtalan kombináció létrehozható. Ráadásul az erősebb fejlesztések révén, amit játék közben megszerezhetsz, egyes fegyverek akár fegyvertípust is válthatnak (például varázslatalapúból tüzes lesz), így bőven van helyed kísérletezésre. Nem minden lesz ugyanolyan erős, ahogy nem is minden fegyver működik jól minden karakterrel, mégsincs egyetlen jó irány, amihez ragaszkodnod kellene a sikerhez.

Számos pálya és ellenféltípus tesz arról, hogy a kihívás ne laposodjon el. A legtöbb pályának ráadásul van valami egyedisége is: a goblinok barlangjaiban például hidak leengedésével tudsz új utakat nyitni, míg a pestislepte városban lámpával tudod elűzni az egyébként sebző felhőket. A pályák alapvetően randomgeneráltak, de általában nem is töltesz elég időt rajtuk ahhoz, hogy szükséged legyen betanulni az alaprajzukat. A főellenfél felbukkanása úgyis időérzékeny, ha pedig legyőzted, csak 20 másodperced van elérni a kivezető portált. Az is extra kihívást biztosít, hogy a későbbi küldetéseknél már átkot is kell magad ellen választani kezdéskor, nem csak áldásokat.

A játék maga pörgős, húsz-negyven perc egy menet, és sosem érződik úgy, hogy ne lett volna elég időd az aktuális fegyverkiosztásoddal. Az események, a zsetonjaink üldözése és a szilánkok megszerzése révén a vesztes menetekből sem távozol üres kézzel, így azt mondanám, hogy az igazi kudarcélmények ritkák – persze, tud fájni, amikor már csak egy lövésre volt az utolsó főellenfél kinyírása, de maga alá gyűrtek a csontvázak, gyíkemberek és szellemek hordái. Fontos tudni, hogy a korai hozzáférésben elért haladásod nem lesz átvihető a végső megjelenésbe, de szerintem ez ne szegje kedved.

A Hand of Fate: Hordes korai hozzáférése 2026. július 22-én startolt el PC-n.