Ráadásul a játék mögött álló egy szem fejlesztő jó ötletnek gondolta, hogy a műfajra jellemző véletlenszerűen generált pályarendszert nemes egyszerűséggel kihagyja, aminek eredményeképpen minden halálunkat követően újra és újra ugyanazokon a helyszíneken kell majd keresztülvágnunk magunkat, méghozzá ugyanabban a sorrendben. Sőt, még a rajtuk megjelenő és az életünkre törő ellenfélcsapatok mérete, agyi kapacitása, illetve összetétele sem fog változni érdemben, aminek hála pár próbálkozást követően garantáltan unni fogjuk az egészet.

Nem túl jó kilátások, nem igaz? Csakhogy a Gunstoppable-nek van egy hatalmas szerencséje, mégpedig, hogy az eszeveszett tempót diktáló és folyamatos mozgásra sarkalló játékmenete piszkosul szórakoztató. A harcászati szempontból jócskán felturbózott hősünk ugyanis csakis akkor tudja maximálisan kihasználni a benne rejlő potenciált, ha csúszik, mászik, ugrik, falakon rohangászik, vagy épp a kampójával rángatja magát ide-oda. Ilyenkor elkezd megtöltődni a képernyőnk jobb oldalán elhelyezkedő sáv, aminek folyamatosan változó százalékos értéke az aktuálisan bevitt sebzésünket mutatja. Hogyha tehát őrült módjára száguldozunk az ellenfelek és az általuk kilőtt golyók között, akkor nagyobbat üthetünk vissza, fedezékek mögötti kuporgással viszont pont az ellentettjét érjük el, vagyis idővel már szinte kárt sem okozunk majd bennük.

Ügyes mechanika ez, ami alapjaiban megy szembe a hasonló játékokból hozott beidegződéseinkkel, de pont ezért működik, igaz, kell egy kis idő, mire hozzászokunk, hogy a kiélezett szituációkban ne búvóhelyet keressünk magunknak, hanem inkább tegyünk még rá az amúgy sem lassúcska tempónkra. Egyébként többnyire ezt szorgalmazzák a pályákon összeszedhető, az adott próbálkozásunk végéig kiható fejlesztések is, melyek között ritka az igazán kreatív, de cserébe, ami az, az legalább jópofa. Természetesen a nagy számok törvénye alapján jócskán akadnak teljesen feleslegesnek érződő bónuszok is, amiket előszeretettel dobál be a rendszer, ugyanakkor az újbóli pörgetés lehetőségének hála azért van némi esélyünk elkerülni őket.

A fegyvereknél szintén ez a helyzet, vagyis hiába a rengeteg flinta, valószínűleg csak pár darabot fogunk használni belőlük, a kedvenceinket pedig sokszor még akkor sem érdemes leváltani, ha egy jóval erősebb fejlesztéssel megáldott, számunkra kevésbé hívogató mordályt ajánl fel a játék. Nyilván ez a logikus döntés, csakhogy ennek hatására a próbálkozásaink még kevésbé fognak eltérni egymástól, ami nem túl jó ómen egy roguelite műfajú játék esetében. Akárcsak az, hogy az ellenfelek állandóan beakadnak mindenhova, ezáltal biztosítva könnyű célpontot a számunkra, a főellenfelek meg hiába rendelkeznek külön életcsíkkal, játszi könnyedséggel bedarálhatjuk őket, mert még az időlassításos képességünk nélkül is tetűlassúak és könnyedén kiismerhetőek.

Ennek hála az ügyesebbek akár néhány óra alatt a játék végére érhetnek (akár a permanens bónuszok aktiválása nélkül is), ami elég lelombozó, még a meglehetősen baráti árazása ellenére is. Természetesen nem lehet csodát várni egy egyetlen főt foglalkoztató fejlesztőstúdiótól, de némi véletlenszerűség talán jót tett volna az amúgy kifejezetten élvezetes játékmenetnek. Amin viszont eléggé meglepődtem, hogy audiovizuális szempontból mennyire egyben van az egész. A látvány elképesztően stílusos, ráadásul az Unreal Engine 5-ös motor ellenére kifejezetten jól optimalizált, ami azért sem hátrány, mert a menüben nem igazán tudjuk befolyásolni a képernyőnkön megjelenő összképet.

Ami azonban még ennél is jobban meglepett, az a teljes körű szinkron volt, mert őszintén szólva mindenre számítottam, csak épp arra nem, hogy a kalandom alatt folyamatosan duruzsolnak majd a fülembe. Ráadásul a minősége egész jó és bár nem minden humoros beszólás talált be az akciózásaim alatt, azért így is akadt egy-két olyan odaszúrás, amin jómagam is elmosolyodtam. A zene szintén korrekt, a pörgős techno elég jól megadja az alaphangulatot és folyamatosan ösztönöz minket a pörgésre, ami ebben a robotok uralta világban egyáltalán nem hátrányos. Ez tehát a Gunstoppable, egy elképesztő tempót diktáló, remek ötletekkel megbolondított roguelite akcióorgia, ami sajnos pontosan a műfaji sajátosságok miatt nem robbantja le maradéktalanul az arcunkat. Ettől függetlenül be lehet nevezni rá egy-egy körre, de tényleg csak rövidebb etapokban, mert a kezdeti lelkesedés és a szórakoztató öldöklés biztosította eufória nagyon hamar el tud illanni.

A Gunstoppable augusztus 5-én jelent meg egyelőre csak PC-re, de a későbbiekben Xboxra is befut majd.