A jópofa indie játékok piacára betörő német stúdió egy szuper receptet talált magának: legyen az új game nagyon cozy, lehessen benne nyersanyagokat gyűjteni, építkezni, méghozzá innovatív módokon; na meg hadd repülhessenek benne a játékosok, amennyit csak akarnak! – Ez így, mondhatnánk, tényleg tökéletes kiindulópont, pláne az Animal Crossingon nevelkedett aktuális generációnak. Viszont az ilyen remek ötleteket könnyű azzal elbaltázni, ha a játék nem működik elég olajozottan.

Mielőtt azonban elmondhatnám az ejnye-bejnyét, fontosnak érzem megemlíteni, hogy a játék a teszteléskor (és a cikk megírásakor) még nem jelent meg, vagyis egy esetleges day-one patch-csel vagy egyéb frissítéssel én nem találkozhattam.

A cozy játék elején jó gyorsan felvázolják előttünk az alapsztorit, miszerint Lou bácsikánk eltűnt a szigetekről, ahol a hidroplánjával futárkodott, pontosan az után, hogy egy durva vihar végigtombolt a környéken. Karakterünket aztán egyből meg is alkothatjuk, viszonylag részletesen összeválogatva a haját-orrát-színét-nemét-satöbbit, majd belevethetjük magunkat a kalandba.

A szigeten furcsa, antropomorf állatokkal találkozunk, akiknek fogalmuk sincs, hová tűnt Lou, de szívesen segítenek nekünk, ha mi is segítünk rajtuk. A vihar (ami egyébként még mindig köröz a szigetek között) csúnyán lerombolt sok épületet, szóval a craftolási képességeinkkel és eszközeinkkel ezeket nekünk kell restaurálnunk. Ehhez kapunk egy príma eszközt is, az úgynevezett Swirlert, amivel fel tudjuk szívni a nyersanyagokat, mint valami porszívó, és aztán le is tudjuk őket rakni más formában. Ez pedig rengeteget gyorsít és könnyít a más játékokban látott craftolási módszereken.

Na de azon túl, hogy a lakók építkezésében segédkezhetünk, saját bázist alakíthatunk ki és díszíthetünk, de még horgászni is lehet. Limbo (a szigetek) lakói és közösségei pedig mindeközben mind egyéni színt visznek a világba, vagyis például ott van a virág alakú Tanglebloom, a Vooi népnek otthont adó Gleam Reef vagy mondjuk az óriási rák hátán fekvő Boulderia. A mindenféle népséggel mindössze egyetlen kellemetlen problémám akadt: az NPC-k szörnyen idegesítő hangon cseverésznek velünk. Az Animal Crossing pittyegéseit még valahogy el lehet viselni, sőt, azok aranyosak is; de itt inkább zavaróan furák.

A kedvenc elfoglaltságom a Lou's Lagoonban egyébként abszolút a hidroplánunk vezetése volt. Ugyanis viszonylag szabadon, kötöttségek nélkül közlekedhetünk vele a szigetek között, és mindenféle légi kihívásokat és trükköket is teljesíthetünk. Ráadásul a gépet is a saját ízlésünkre szabhatjuk. Ez a szabadságérzet pedig kifejezetten jól áll egy ilyen színes cozy játéknak.

Mindazonáltal az újdonságok a fentebb felsoroltakban ki is merülnek. A történet inkább csak egy egyszerű háttér a repülős futárkodáshoz és építkezéshez, a karakterek egyáltalán nem érdekesek és nem is igazán cukik. Ettől függetlenül egészen cozy hangulatba kerülhettem volna, ha nincsenek a rettenetes bugok, és a PlayStation 5-ön tapasztalt indokolatlan technikai, illetve teljesítménybeli problémák. A játékban nagyon ingadozik az fps-szám, V-Sync hiányában szétesik a kép, és ami a legrosszabb: vannak game-breaking bugok is. Konkrétan itt bizony el lehet akadni a tereptárgyakban, amin csak az újraindítás segít.

Tehát hiába a trópusi, bájos szigetvilág, a muris repkedések a hidroplánnal, az okosan kidolgozott craftolási rendszer meg a részletes testreszabhatóság, mert a hibák megtörik a nyugodt ritmust. Ha azonban a fejlesztők a későbbiekben kijavítják ezeket, és esetleg még némi plusz tevékenységet is belepakolnak a játékba, akkor a Lou’s Lagoon minden cozy sim-rajongónak ajánlható lesz legalább egy próbára. Addig inkább csak távolról nézzétek ezeket a szigeteket!

A Lou’s Lagoon 2026. augusztus 27-én jelenik meg PC-re, PlayStation 5-re és Nintendo Switch 1-2-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.