Egy elég sokkoló és kellemetlen meglepetéssel indult az idei év, mely következtében sokunknak radikálisan változtatnia kellett a hétköznapi szokásain. Bizonyára a Nintendo nem sejthette előre, hogy a koronavírus-járvány milyen csapást mér majd a világra, de keresve sem találhatott volna jobb megjelenési dátumot az Animal Crossing: New Horizons számára. A nyugodt, stresszmentes, már-már relaxációs élményt nyújtó játékmenet kiváló menedéket nyújt azok számára, akik szeretnének kicsit elbújni a kint zajló események elől.
No, de milyen játék is az Animal Crossing? A New Horizons az elődjeihez hasonlóan egy közösségépítő életszimulátor, távoli rokona a The Simsnek, az utóbbi évek megjelenései közül pedig a Stardew Valley-hez áll a legközelebb (vagyis inkább fordítva, mert a Stardew Valley igazából egy nagyon jól sikerült Animal Crossing-klón). A stílus jellemzője, hogy bár a játékos áll a virtuális világ középpontjában, feladataink világmegmentő küldetések helyett olyan hétköznapiak, mint a favágás, a kertészkedés vagy szimplán a természet és a környezet felfedezése. Az erőszakos események kimerülnek egy méhcsípésben, konfliktusokat pedig még ha akarnánk se generálhatnánk.
A játék elején megalkothatjuk a saját karakterünket az elképesztően aranyos lehetőségek közül, majd pár alapadat (születési idő, melyik kontinensen élünk) megérkezünk az általunk választott szigetre, ahol virtuális életünk nagy részét tölteni fogjuk. Az Animal Crossing egy rendkívül időigényes és lassú játék, amit nem fogunk pár óra vagy nap alatt végigjátszani. A cucc egy hosszútávú befektetés, ami hónapokra lekötheti a játékost, eredményeket csak szépen lassan érünk el, és nem csak hogy nem kell, de nem is igazán lehet sietni a játékban.
A szigeten valós időben telnek a napok, hetek, hónapok, évszakok, és ezt tessék szó szerint venni. A nyári, őszi, téli eseményeket majd csak az idő múlásával fogjuk megismerni, így érdemes lesz visszatérni a játékhoz. Küldetéseink sosem fognak túlságosan bonyolulttá válni, és nem is fog sosem igazán sürgetni a játék, hogy megcsináljuk őket. Meglepő azonban, de a fent leírtak ellenére az Animal Crossing nem csak az időmilliomosoknak nyújt szórakozást, ugyanis annyi apró feladat, gyűjtögetni való, miniküldetés van a játékban, hogy kisebb sikereket akár egy óra alatt is elérhetünk. És igazán így válik addiktívvá az egész kaland: minden nap késztetést érzel, hogy benézz a saját magad által alakított kis szigetre – ha csak egy órácskára is, de mászkálj picit házak között, beszerezz pár alapanyagot, segíts valamelyik karakternek. Ezek után máris elégedetten teszed el a Switchedet, mert segítettél picit a virtuális közösségednek.
Bár első ránézésre sokan egy egyszerű gyerekjátéknak gondolhatják a produktumot, annál azért többről van szó. Nem véletlenül hoztam fel példának a The Simset korábban, ugyanis a Maxis sorozatához hasonlóan a bájos külső egy szépen összerakott és átgondolt stratégiai-menedzser játékot rejt. Stresszelni, ahogy mondtam, sosem fogunk, de mindenképpen ésszel kell játszani ahhoz, hogy átlássuk a lehetőségeinket. Itt szeretném kiemelni, hogy a kalandba szépen beillesztett oktatómód kiválóan vezet végig az alapokon, és remek érzékkel ismerteti meg a bonyolultabb funkciókkal a játékost. Ettől függetlenül marad bőven rejtély és felfedeznivaló is, nem lőnek le minden poént a halandzsázó karakterek.
A választott szigetet szinte teljesen személyre szabhatjuk majd. A kezdő sátor után házat húzhatunk fel, amit bővíthetünk, kedvünk szerint tapétázhatunk és bútorozhatunk. A kertet és a környéket olyanná építhetjük át ahogy nekünk tetszik, sőt még a szigeten lévő szomszédjainkat is megválaszthatjuk. Ahogy írtam, ezeket a játék nem egyben önti ránk, szépen lassan nyílnak meg a lehetőségek, és a lassú tempó miatt mindig jut idő a felfedezésre és szöszölésre is.
Mivel a szigetre szinte teljesen üres kézzel érkezünk meg, az összes használati eszközt, tárgyat nekünk kell megépítenünk a helyszínen található alapanyagokból. Fát vágunk, különféle érceket bányászunk, növényeket gyűjtünk, amikből aztán megépítjük a DIY (Do It Yourself) kártyák alapján a kívánt tárgyat. Később lehetőségünk lesz boltokban is vásárolni, a házi barkácsolás azonban ekkor sem szorul a háttérbe. Az üzletekben a különféle ruhák vagy bútordarabok nem érhetőek el egyben, naponta változnak. A teljes kínálattal sosem találkozunk majd, valamint vannak cuccok, amiket csak mi magunk készíthetünk el.
A szigetünkön egyébként két valuta segítségével kereskedhetünk majd. Aranyat szinte bármilyen tárgy vagy alapanyag eladásával szerezhetünk, de az egyre növekvő kiadások miatt egy idő után érdemes rámenni a ritka állatokra, bútordarabokra. A másik beszerezhető valuta az úgynevezett „Nook miles”, ami egyfajta achievement-rendszerként is szolgál. A kihívások teljesítését a virtuális telefonunkban lévő applikáción követhetjük nyomon. A Nook milesokból vehetünk például repülőjegyet más szigetekre, de a leltárunk méretét is ezzel fejleszthetjük.
Mivel a napi összeguberálható nyersanyagmennyiség korlátozott a szigeten, és vannak olyan alapanyagok, amik nem is érhetőek el helyileg, néha muszáj lesz elhagyni otthonunkat és meglátogatni más helyszíneket. Itt jön képbe a játék közösségi funkciója, ugyanis amellett, hogy véletlenszerűen generált lakatlan szigetekre is elutazhatunk, más játékosok világába is bekukkanthatunk. Más játékosok szigetei természetesen más bolti kínálatot jelentenek, így érdemes már csak ezért is meglátogatni őket, de mint minden játék, az Animal Crossing is nagyobb móka többedmagunkkal. Ajánlott szétnézni egyébként a sorozat hazai facebookos csoportjában, ahol a barátságos tagok szívesen fogadják egymást, de a felmerülő kérdésekre is szívesen válaszolnak.
A látványra azt hiszem nem lehet panasz, a cím a szokásos Nintendo-minőséget hozza, igaz, ezúttal mellőznünk kell a 60 fps-t. A vidám színek, az elképesztően aranyos karakterek és szinkronként funkcionáló karattyolás még a legmogorvább ember arcára is mosolyt csal. Negatívumot nem is igazán tudok felhozni, egyedül talán az irányítás tud néha körülményessé és pontatlanná válni - a megfelelő helyre lyukat ásni például általában csak két-három próbálkozás után sikerül -, de egy ilyen játék esetében e fölött azért szemet hunyhatunk. A látványhoz hasonlóan a zenéről is csak jókat tudok mondani. A dallamok fülbemászóak és aranyosak, a fenti trailerben hallható főcímdal pedig kifejezetten emlékezetes és dúdolnivaló.
Rengeteget lehetne még az Animal Crossingról mesélni, mert a sok-sok felfedeznivaló és számtalan lehetőség könnyen magával ragadja a játékost. Az ember nem tudja megállni, hogy ne újságolja el az ismerőseinek, hogy sikerült végre kipofoznia a virtuális kertjét, vagy hogy ezen a héten végre jó áron tudta tovább adni a játékban drága holmiként számon tartott fehérrépa-készletét. A barátok, haverok meg csak néznek, hogy ennek meg mi baja van, tán agyára ment a karatén, hogy nem valamelyik Nioh 2-bossról vagy éppen a Doom Eternalról mesél. A játék tehát mindenképpen ajánlott a Switch-tulajok számára, a hosszútávú kalandok miatt pedig bőven megéri az árát. A vásárlás után már csak arra tessék figyelni, hogy nehogy helyet cseréljen a valós életünk az Animal Crossing virtuális világával, mert nagyon addiktív a cucc!
Az Animal Crossing: New Horizons kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.